Két tűz között [ETK]

[Mesemondó]

_______________________________________
KM: Wolftern
Helyszín: Sinemosi Liga - Paralk Kikötő városa
Időpont: Pyarron szerint 3671. Adron terce "A tűz és a fény hónapjai" /száraz évszak/ 13.nap reggel
______________________________________


Prológus

A nap felkelt. A kikötővárosra a nap, a kezeit, úgy terjeszti ki, mint egy gyermek a játékaira. Két matróz, egy hajón serénykedik, mikor a nap első sugarai elérik a város falait. Egy picivel arréb gyerekek játszanak, az egyik elesik mikor a város harangja megszólal. A harang mély hangja, megtöri a csendet a városban. Egy pár pillanattal később, emberek tömege lép ki, a házakból, és indulnak a mindennapi teendőik után. Néhányan a templom felé veszik az útjukat, hogy ma is áldást kérjenek az isteneiktől, a szeretteikre és a termésre. Egy- két öregasszony seprűt fog a kezébe, és elkezdi söpreni a házuk előtt lévő részt. A várfalakon az alvó katonákat leváltják, frissebb társaik. Ha jobban szétnézünk egy kis városkát látunk aminek van egy temploma, kocsmái, könyvtára, parkjai és még ki tudja meddig sorolhatnám mi minden található itt. Mostanra már, a nap sugarai teljesen bekebelezték a várost, jelt adva nappal van, indulhat a móka.

[Mesemondó]

______________________________________
KM: Wolftern
Helyszín: Quiron-tenger - Keskellon sziget közelében
Időpont: Pyarron szerint 3671. Adron terce "A tűz és a fény hónapjai" /száraz évszak/ 13.nap este
Résztvevők: Haakon Voss
Esemény: Utazás az ismeretlenbe
_____________________________________


Már két napja, hogy a Tengeri Csibe fedélzetén utazol. Shulurban szálltál fel, éppen az inkvizitorok elől menekültél. A hajó kapitányának szép kis summát fizettél, hogy elvigyen téged és a lovad is. A Tengeri Csibe, egy átlagos kereskedelmi hajó, ami körülbelül 27 főt számlál. Fedélzetén három vendéggel. Az út elején kicsit rosszul érezted magad, mert még soha nem hajóztál. Ezért az elsőnapot a kabinodban töltötted. A második nap már az unalomtól, nem tudtál mit csinálni. Ezért unalmadban félnapig kint ültél a fedélzeten, és lested mi mindent csinálnak a matrózok. Ebédre a kapitány meghívott, mert elmulasztottad az elsőnapot. Mikor láttad, hogy a matrózok kezdenek ebédhez készülődni, úgy döntöttél te is átöltözöl, a meghívásra. A meghíváson megismerkedtél, a kapitány másik két vendégével is. Meglepetésedre, az egyikőjük egy elbűvölő nő. A második vendég, pedig egy úri ficsúr. Akivel nem nagyon beszélgettél, ellentétben Ailaval, nagyon megkedveltétek egymást. Az ebéd végeztével mindenki visszavonult a kabinjába. A finom étek után elálmosodtál, és lefeküdtél a szobádban lévő ágyra. Mikor felkellsz, kinézel az ablakon és látod, hogy sötét van. Ismét rosszul érzed magad, de most már nem a tengeri betegség, hanem a rejtegetett éned miatt.

Tengeri csibe

[Mesemondó]

______________________________________
KM: Wolftern
Helyszín: Sinemosi Liga - Paralk Kikötő városa
Időpont: Pyarron szerint 3671. Adron terce "A tűz és a fény hónapjai" /száraz évszak/ 14.nap reggel
Résztvevők: Garon Re'Srion
Esemény: Érkezés egy városba
_____________________________________


Régóta, hogy egy csapat komédiáshoz verődtél. Már két hete is lehetett, mikor először találkoztál velük. Épp zsiványokkal futottak össze, akik az összes bevételüket el akarták venni tőlük. Te magad sem tudod, hogy miért segítettél rajtuk. Talán lehet, hogy a sors akarta így. Vagy Sogron akarata ez volt. Nem tudod, csak azt, hogy megvédted őket és ők hálából élelmet és szállást adnak néked. Éppen egy vándor körúton vagytok a kis csapattal. Tegnap este egy útmenti fogadóban szálltatok meg, ahol a társaság előadta a Tétova elme című művét. A színdarab nagyon tetszett a ház vendégeinek és lakóinak is. Jót mulattatok és nagyon felöntöttetek a garasra. Reggel hamar elindultatok, mert hallotátok a hírt, hogy nem messze van egy város, ahol nagyon kedvelik a mulatást. Most ez a város felé tartotok, sajnos a körülmények nem nektek kedveznek. Mert, nagyon esik, és még éhes is vagy, ráadásul, már fél napja mentek és még mindig nem látod sehol a várost.

[Ruyan]

Garon

<<Utálom az esőt. Olyan... vizes. És hideg. Nem való ez Sogron szolgálójához. Ráadásul ilyenkor Uram áldást se élvezhetem, hisz egyből eloltja az eső. Utálom... >>

A vándorszentélyemet igyekszem minél jobban elrejteni az eső elől, nehogy kialudjon, hisz annál nagyobb szégyen nem is érhetne. Csuklyámat az arcomba húzom, minél jobban védjen az esőtől. Míg ezen dolgokat teszem a város jár az eszemben.

<<Remélem hamar odaérünk, egyrészt védve lennénk az esőtől, másrészt tudnék végre enni, harmadrészt unom már az utazás monotonságát. Nem szól senki, csak az esőcseppek kopognak a talajon. Majdhogynem síri csend uralkodik. Bezzeg ha odaérnénk... Előadnák a műsort, egyből vidámabb lenne a hangulat is.>>

[Garlthuk]

Haakon

< Ejjj... reméltem, hogy ez nem jön elő, míg partot nem fogok > *Ráncolom össze a szemöldököm, ahogy megérzem azt a könyörtelenül mardosó érzést a zsigereimben. *

<Asszem meglátogatom ezt az Alia.. vagy Aila... vagy hogyishívják lányt és kicsit bevágódok nála. Hehehe, megmutathatnám neki ellenállhatatlan nyelvi technikáimat, egész biztos le lenne nyűgözve. Hmmm... hát ne is várassuk tovább a kisasszonyt.>

*A körvonalazódó "haditervtől" vigyorra huzódó szájjal tápászkodok fel fekhelyemről. Mindjárt jobb az ember kedve, ha célokat tűz maga elé.*

<Talán mégse lesz olyan unalmas ez az utazás, kellemeset a hasznossal... No persze, csak óvatosan, semmi kapkodás, semmi mohóság.>

*Jókedvűen fütyörészve szedem magam rendbe, s a füttyszónak már csak az ajtó hangos csapódása szakít véget ahogy elhagyom a kabint, hogy frissen felhorgadt vágyaim kielégítése után nézzek.*

[Mesemondó]

______________________________________
KM: Wolftern
Helyszín: Sinemosi Liga - Paralk Kikötő városa
Időpont: Pyarron szerint 3671. Adron terce "A tűz és a fény hónapjai" /száraz évszak/ 14. nap reggel
Résztvevők: Fentagor de’ Molay
Esemény: Az Öreg Fűz fogadó
_____________________________________

Egy asztalnál ülsz, az Öreg Fűz nevű fogadóban. A városban jó helynek számít, és még számodra is megfizethető. A helység szerény, de finom ételeket és italokat kapahatsz a pénzedért. A szoba amiben aludtál nem mondható nagynak, de azért éppen elfértél benne. Ébredésed után gyorsan felöltöztél, megmostad az arcod, és lementél reggelizni, hogy ma valami pénzt is tudj keresni. Nem akarsz úgy járni, mint tegnap este. A fogadóban annyira sok volt a szép lány, hogy nem bírtad megállni, hogy ne játsz nekik valami szépet, és közben elfelejtetted a legfontosabb dolgod, hogy pénzt kellene szerezned. Ugyanis mostanába rossz társaságba keveredtél, és sokat kártyáztál. Ennek hála, most tartozol néhány igen kemény uzsorásnak. Akikről, tudod jól, hogy a pénzüket, így vagy úgy, de előbb utóbb biztosan megkapják, ami a legrosszabb hogy a veszteségüknek kétszeresét kell visszafizesd. Ami csupán 50 arany. Ez nem kis pénz ezért, úgy döntöttél, hogy lelépsz. Négy nappal ezelőtt, a szökésed hírére, öt útonálló, utánnad eredt, és mikor megtaláltak, nagyon csúnyán helyben haggytak. Azt tudod, hogy ők hoztak vissza, mert van róla még egy pár kusza emléked, de ennél több nem igen akad. Azóta nem emlékszel tisztán a történtekre. Csak arra, hogy a város orvosa gyógyított meg. Ideiglenes szállást kaptál a fogadóstól, arra az időre amíg felgyógyulsz, és vissza tudod fizetni neki a tartozásod. A józan eszed azt diktálja, hogy ne próbálkoz még egyszer a lelépéssel, szíved szerint inkább felszívódnál. Sok gondolkozás után arra a következtetésre jutottál, hogy vissza fizeted az uzsorásoknak a tartozásod és majd utána, mikor már nincsenek rajtad a kutyáik. Akkor eltudod látni a bajukat, a hitelezőidnek, és mind egy szálig vissza fizeted nekik a verést is. Az eset óta, éjjel- nappal felválltva kettő -kettő verő legény rajtad tartja a szemét. A fogadóban veled szemben egy másik asztalnál, ketten ülnek. Tudod jól, hogy ők a felvigyázóid, de rajtad kívül senki nem veszi észre, és nem is foglalkozik vele. Még a kakas sem kukorékolt, de ők már itt voltak és szemmel tartottak téged. Már egy órája ülsz egy korsó sör mellett, egyszercsak megjelenik előtted a pincér és leteszi az aszatlodra a rántottát, majd elmegy. Közben egy- két ember bejön, a fogadóba. És lassan kezd megindulni a városi élet.

[Mesemondó]

______________________________________
KM: Wolftern
Helyszín: Sinemosi Liga - Paralk Kikötő városa
Időpont: Pyarron szerint 3671. Adron terce "A tűz és a fény hónapjai" /száraz évszak/ 14.nap reggel
Résztvevők: Garon Re'Srion
Esemény: Érkezés egy városba
_____________________________________


Csuklyádat fejedre húzod, hogy jobban védje az arcodat. Így már az eső nem éri bőrödet. Közelítetek a város felé, az eső is kezd elállni. Egyszer a kordéról egy erős hang megszólal.
-Álljunk meg! Pihennjünk, ahogy elnézlek titeket ti is fáradtak vagytok nem csak a lovak.
Annyira elvoltál foglalva a gondolataiddal, hogy csak percek múltán fogtad fel mit is mondott Ksik, a csapat vezetője. Úgy száz lépés után letértek az útról, és egy útmenti tisztáson megálltok. Jinie leszáll a kordéról és bemegy a fák közé gallyat gyűjteni. Gwor és Kondall kiköti a lovakat, majd a kordé segítségével egy sátrat állítanak fel, nem nagy sikerrel, mert a kordé is sátras. És abból kell kihúzni egy keresztvasat, ami nem nagyon megy, nekik. Egy negyed óráig szenvednek vele mikor, végre sikerül felállítaniuk a búvóhelyet. A vezetőtök közben kimegy az útra, és a város irányába nézelődik. A felállítás után egy pár perc múlva megjelenik Jinie, kezében egy rakás gallyal. Odamegy a sátor elé és gyorsan tüzet próbál rakni, ő is kevés sikerrel. Ma senkinek nem sikerül semmi. Ksik vissza megy a kordéhoz, négy nyulat és öt széket is levesz, a nyulakat ledobja a földre. Egy széket felállít magának és Jinie-nek, majd leül az egyikre.
-Na mi lesz? Csináltok még ma tüzet? Vagy szóljak Garon-nak?
Kérdi Ksik. Majd hangosan felnevet.
-Persze minjárt meg van.
Szólal meg Jinie kecses női hangon. Egy fél pillanat múlva begyulladnak az ágak, és rögtön el is alszik a tűz. Ekkor mindenki rád néz.És egy pár pillanat múlva Jinie megszólal. Látod rajta, hogy egy kicsit mérges.
-Begyújtanád nekünk Garon, mert nekünk nem sikerül, sehogy.

[Fentagor]

(Fentagor de' Molay)

A rántotta bár gonddal készítették, most mégis olyan semmilyen ízű a számban, csakúgy mint a sör. Valahogy nem derít jobb kedvre, csakúgy elveszi az étvágyamat az a két "gardedám" a szemközti asztalnál.
<Hogy az istenek rogyasszák rátok az eget csahos kutyák... Nameg derék gazdáitokra is. De sebaj, lesz még gondom rátok ha majd kisüt a nap felettem.>
Hogy valami színt lopjak az életembe ezen korai órán, rámosolygok az egyik helyre szolgálólányra aki a félig-meddig elfogyasztott reggelim maradékát szedi össze előlem.
<Hogy is hívják? Nem jut eszembe, pedig biztos bemutatkozott, hisz ő itt a legcsinosabb és eképp, azért már a magam részéről a kezdeti lépéseket meg is tettem az irányába. Szerintem bejövök neki....Node előbb a munka aztán a szórakozás. Methogy megszorongatom még ezeket a csinos popókat amik kellemesen ringatózva távolodnak tőlem az egyszer szent. De mi is a neve...? Töröm a fejemet és bosszant, hogy nem ugrik be.>
Lehajtom a söröm maradékát, és felállok az asztaltól. Miközben kifelé megyek a fogadóból odaköszönök a fogadósnak.
-Az égiek áldása száljon e fogadóra és derék tulajdonosára! Jó reggelt Zek! köszöntöm egy hanyag meghajlás kíséretében
-Ízletes volt a reggeli, köszönet érte. mosolygok rá
-Van egy kis dolgom a városban, de estére visszajövök, és egy igazán élvezetes műsorral fogom szórakoztatni a vendégeidet. nézek rá sokat sejtetően, majd fojtatom az utamat az ajtó felé
Ahogy kilépek Paralk kövezett utcájára, megcsapja az orromat a tenger sós illata, nameg egy közeli bódéból terjengő halszag.
Elfintorodom, majd elindok a kikötő felé. Kicsit tanácstalan vagyok a tekintetben, hogy miképp fogok szert tenni 50 aranyra, hisz az egy kisebb vagyon.
<Már megint túl sokat ittál, és túl sokat játszottál Fentagor... korholom magamat. Jó nagy szarban vagyok. szontyolodom el. Na de olyan nincs, hogy örökké essen. hangzik fel bennem mentorom egyik kedvenc mondása, ami egyből jobb kedvre derít.>
Úgyhogy bízva a legendás szerencsémben, újult erővel lépdelek a kikötő irányába.
<>

[Mesemondó]

______________________________________
KM: Wolftern
Helyszín: Quiron-tenger - Keskellon sziget közelében
Időpont: Pyarron szerint 3671. Adron terce "A tűz és a fény hónapjai" /száraz évszak/ 13.nap este
Résztvevők: Haakon Voss
Esemény: Utazás az ismeretlenbe
_____________________________________


Végig lépkedsz a hajó folyosóján. A folyosót, a lámpások szépen bevilágítják. Odaértél, majdnem a hajó végére, elfordulsz balra egy kisebb folyosóra. A járat végén található a kapitány szobája, de te nem a kapitányhoz tartasz, hanem Aila-hoz. A lány szobája a kapitányé mellett található. Megállsz a szoba előtt, és összeszeded a gondolataidat, majd bekopogsz. A szobából semmi választ nem hallasz. Ott állsz még egy pár pillnatig, majd éppen indulnál vissza a szobád felé, egyszercsak kinyílik a kapitány ajtaja és kijön egy matróz. Benézel a szobába és háttal ül neked Aila. És a kapitánnyal beszélget. Próbálszl hallgatózni, mikor becsukódik az ajtó. A matróz közelít feléd, köszönt egy fej biccentéssel, majd tovább megy.

[Mesemondó]

______________________________________
KM: Wolftern
Helyszín: Sinemosi Liga - Paralk Kikötő városa
Időpont: Pyarron szerint 3671. Adron terce "A tűz és a fény hónapjai" /száraz évszak/ 14. nap reggel
Résztvevők: Fentagor de’ Molay
Esemény: Az Öreg Fűz fogadó
_____________________________________


Felállsz az asztaltól, felveszed fegyvereidet és a zsákodat, majd elindulsz a kijárat felé. Mikor elhaladsz a társaid asztala mellett, az egyik halkabban odaszól neked.
-Na mi van? Nem bírod a megterhelést szép fiú?
Hangosan felnevetnek, majd ők is a poharukat megemelik, és megisszák a benne lévő italukat. Mikor odaköszönsz a fogadósnak először mosolyog, de mikor meghallja a "Zek" dolgot hangosan rád mordul.
-Héj fiam, nem őriztünk mi eggyütt libát, hogy Zeknek hívj. És különben is a nevem: Henrik és semmiféle képpen nem ZEK.
-Szívesen. Ez alap dolog, hogy az étel ehető legyen.
Mondja kicsit még morcosan, de megpróbál mosoloyt erőltetni az arcára. Többé kevésbé sikerül is neki. Majd tovább folytatja a pohár törölgetést. Éppen lépnél ki a fogadóból, mikor bejön két csurom vizes városi őr. Ez a két őr úgy veszed észre, hogy valami fontos emberek lehetnek, ha ennyire fenthordják az orrukat. Az egyikőjük meg is lök a vállával, és még elnézést sem kér tőled. Nézed őket, várva a bocsánat kérést, de mikor odamennnek a pulthoz és rendelnek valamit, leveszik a kabátjukat, leülnek a pultnál lévő székekre. Észre veszed, hogy amelyik meglökte a válladat, a kardjával szerencsétlenkedik. Próbálna leülni, de a kardtokja annyira lazán van felkötve, hogy az mindig lecsúszik, és ettől nem bír leülni. Egy darabig még nézegeted a fickót, majd amikor sikerül neki, azon kapod magad, hogy már nem is a sértés miatt nézed, hanem mert egy ilyen, mint ő többre tartja magát nálad, s még a kardját se tudja felcsatolni. Elmosolyodsz a dolgon, de tovább már nem is érdekel. Kilépsz a fogadó ajtaján. Az eső nagyon esik. Visszanézel és látod, hogy a batátaid nevetnek rajtad, hogy kimentél az esőbe. Kint úgy esik, mint ha muszály volna. Ahogy kilépsz Paralk kikövezett utcáira, nem a tenger sós illata, hanem az ázott lószag, és a friss eső szaga csapja meg orrod. A város közepén lévő fogadóba vagy. A piac messzebb van. Halszagot nem nagyon érzel itt. Szét nézel és jó húsz lépésre észre veszed a lovakat, ami megcsapta az orrodat. A kikötőbe vezető út sokáig tart, legalább egy órai járás. Így végig tudsz nyugodtan gondolni mindent.

[Fentagor]

(Fentagor)

A két "gardedám" megjegyzését nem kommentálom, csupán egy lenéző mosoly az mit tőlem kapnak.
<Útszéli bugrisok, inkább mennétek haza a disznóólba röfögni>
A fogadós kifakadását nem tudom mire vélni, én így emlékeztem a nevére <de ha Henrik hát Henrik> nem fecsérlek több időt erre.
Csakúgy mint az ügyetlenkedő városi őr gúnyába bújtatott kétbalkezes fickókra sem.
Csendben baktatok a kikötő felé.<Mindíg is szerettem az esőt. Az illatát, a komor hangulatát. Eszembe jut róla egy kedves emlékem ...>
Nincs kifejezett célom, hiszem, hogy a megoldás jelenlegi problémámra meg fog érkezni. Hogy miképp és milyen formában, még nem tudom, de igyekszem észrevenni ha szembe jön velem. Nem nehezítem az életet kérdéssé, csak megyek és teszem egyik lábam a másik elé.

[Ruyan]

Garon

- Persze, természetesen meggyújtom- mosolyodom el és először megpróbálom én is meggyújtani a parázstartóm segítségével, ha nem megy akkor:

- Azt hiszem először is meg kéne szárítani a fát- mondom, aztán ráüvöltök a vizes fára //Perzselő ordítás, Mp: 14, E: 18, varázslás ideje: 2 szegmens, időtartam: azonnali, hatás: a környezet szárazabbá tétele, azaz megszárítom vele a fát//
és ezután próbálom újra lángra lobbantani.

Mikor már vígan pattog a tűz elégedett arccal felnézek és rámosolygok a többiekre:
- Kész is van. Köszönet érte Sogronnnak.

[Garlthuk]

Haakon

* Miután látom, hogy Aila a kapitányt boldogítja annak kabinjában, úgy döntök, hogy inkább a fedélzeten próbálok szerencsét. Ha nem akad egy magányos matróz egy nem túl frekventált részén a fedélzetnek, legalább a fejem kiszellőzik egy kicsit, s Ailát meglátogathatom később is.*

[Mesemondó]

______________________________________
KM: Wolftern
Helyszín: Sinemosi Liga - Paralk Kikötő városa
Időpont: Pyarron szerint 3671. Adron terce "A tűz és a fény hónapjai" /száraz évszak/ 14.nap dele
Résztvevők: Garon Re'Srion
Esemény: Érkezés egy városba
_____________________________________


Odamész a kis farakáshoz, és próbálkozol a levelek és a gallyak meggyújtásával. Elsőre úgy látod, hogy könnyű lesz. De amikor a fához odateszed a parázstaród látod nem nagyon akar engedelmeskedni. Ezért ráordítasz a fára, a gallyak és a környékük gyorsan megszárad. Újból odateszed a parázstaród, és egy párpillanat múlva meg is gyulladnak az ágak és a levelek. Örömmel látod, hogy még is csak értesz valamit a tűzmágiához, s raksz még néhány nagyobb ágat a tűzre. A többiek közben bementek a sátor alá és megnyúzták a nyulakat.
-Köszönjük Garon. Gyere ülj le te is.
Mondják szinte teljesen egyszerre. Besétálsz a kis menedékbe és elfoglalod a már utolsó széket. Időközben a kordéról lekerült egy asztal is, és némi borocska is. Ksik feláll a székről, és két pohárba tölt bort, mikor kitöltötte, az egyiket átnyújtja neked.
-Akko igyunk.
Mondja és kortyol a poharából. Jinie és Gwor odamennek az asztalhoz és elkezdik szétbontani a nyulakat. Egy pár pillanat múlva Kondall is odaül mellétek, egy pohár társaságában.
-Ksik milyen messze van a város?
-Talán még olyan hét órai járásra.
Válaszol Ksik, megissza a poharában lévő nedüt. Odamegy az asztalhoz, és újra tele tölti a poharát borral. Kondall-al nem nagyon beszélgettek. Nagyon fáradtak vagytok és úgygondoljátok, hogy inkább az eső nyugtató hangját hallgatjátok, mint fecséreljétek a szavakat. Nézelődtök minden felé, főleg Jinie-t nézed ahogy készíti Gwor-ral az ebédeteket. A szekérről levesznek egy kisbográcsot, amiben számotokra elég ételt lehet főzni. Hoznak vizet, bele rakják a húst és néhány fűszert is. Az eső lágy hangja, szemhéjjad arra kényszeríti, hogy lecsukódjon és álomba merülj. Mikor kinyitod a szemed Ksik egy fatányérral a kezében ébresztgeti a melletted alvó Kondallt. Rádmosolyog majd megszólal.
-Kész az ebéd Garon. A többiek már várnak az asztalnál.
Jobban szétnézel és látod, hogy már nem esik az eső, sőt mi több, még a nap is kisütött. Az asztalnál ott ül Jinie és Gwor akik már ebédelnek. A pörkölt illatát megérzed, mivel már nagyon éhes vagy, összefut a szádban a nyál.

[Mesemondó]

______________________________________
KM: Wolftern
Helyszín: Quiron-tenger - Keskellon sziget közelében
Időpont: Pyarron szerint 3671. Adron terce "A tűz és a fény hónapjai" /száraz évszak/ 13.nap este
Résztvevők: Haakon Voss
Esemény: Utazás az ismeretlenbe
_____________________________________


Elindulsz fel a fedélzetre. Mikor felérsz kicsit szokatlan a sötétség, de szemed gyorsan hozzászokik.
-Gyorsan feszítsétek ki a vitorlákat. Vihar közeleg.
Szólal meg a kapitány a főárbóc mellől. A fedélzeten a matrózok, hirtelen mint a hangyák úgy elkezdenek serénykedni. Közben odasétálsz a hajó oldalához és nézed a tengert. Nézed a hullámokat ahogy verdesik a hajó oldalát, egyszer feltűnik valami hatalmas a vízben. Jobban el kezded nézni s megpillantasz egy bálnát, ahogy kijön a vízből majd újból alámerül. Elmosolyodsz egy picit, de megint nem tart sokáig az örömöd, mert az éhség egyre jobban kínoz. Visszafordulsz a fedélzet felé, tekinteteddel egy magányos matrózt keresel. Szomorúan állapítod meg, hogy mindenki a viharra készíti fel a hajót. Egyszer egy hangos dörrenés hallatszik feletted, majd néhány pillanat múlva, elkezd cseperegni az eső.
-Gyorsabban lajhárok.
Üvölt az elsőtiszt az egyik matrózra. A fiatal matrózt méregeted, aki nem az erejéről és az ügyességéről híres. Vékony teste, alacsony termete, arra engedd következtetni, hogy valami írnok féle lehetett annak ideén. A hajót a hullámok, elkezdik dobálni ide -oda, egyre erősebben és erősebben. A kapitány odafut hozzád.
-Uram itt hamarosan nagyon nagy vihar lesz. Jobb lenne, ha bemenne.
A távolba néhányat villámlik, majdnem szinte beborítja a fénye, az egész tengert legalábbis úgy látod. A semmiből egyszercsak, dörren az ég. Felettetek is vilámlik még egyet. Majd megindul az esőzés. Nagyon zuhog. Még egyszer körülnézel hátha találsz valakit, de újból semmi. Úgy döntesz nem akarsz megázni és elindulsz a kabinod felé.