Név : Terra "Torin" Tynna
Kor : 110 év
Nem : Nő
Faj : Elf
Kaszt : Harcos
Előtörténet
Kinézet:
Elf-ekhez híven szinte tökéletes alkattal rendelkező harcos vagyok. Kétkezes kardom mindig vérre szomjas és hátamon viselem és igen jól forgatom is. Hajam hosszú és fehér szememnél pedig tetoválás díszeleg.Magasságom megüti az 1.90 cm-t. Más harcosokkal ellentétben viszont csupán egy bőrpáncélt viselek a szabad mozgás végett. Rendelkezem még egy számszerílyal amivel szintén nem bánok rosszul.
Jellemrajz:
Vheela Lumina, Az Egykori Fényesség, (Rend-Halál) hitét követem és ehhez mérten is gondolkodom. A régi szépség visszaállítása és a többi tisztátlan faj eltüntetése. Shirenar-ban létezik egy mondhatni csoport a Siryao.(Szabadon mozoghatnak bárhol és vissza is térhetnek az erdőbe mert "...rajtuk a rehynnek, s általik Urria áldása van, mely megtisztítja őket, ha bárhol bemocskolódnánk. A másik ok, hogy ők Sirenar szent orgyilkosai, azok a titokzatos szertartásokon és ünnepeken felavatott kevesek, akik az óelfek háborúinak láthatatlan fegyverei, messzire nyúló karok, akik az elfek államának határán kívül is elérhetik a hosszúéletűek ellenségeit." idézet a Summarium, A teremtés könyvéből.) és ehhez mérten térek vissza hazámba és hagyom el azt a jövő szépsége érdekében.
- Kezdő helyszín : Tarin
--------------------------------------------------------------------
Élettörténetem az elmúl 110 évben:
Shirenar-i szövetségben születtem meg 3591-ben. Szüleim szintén elf-ek voltak. Anyám Emyz Tynna ha mondhatjuk így egyszerű elf volt apám viszont Tarrha Tynna egy nagy harcos. Bár ő fiú gyermeket szeretett volna csak én születtem nekik. Persze ugyan úgy szeretett. A mi családunk, A Tynna a többi elftől kicsit kiemelkedettebb családnak számított. Fényűzően vagy lenézően sem viselkedtünk sosem, megvolt az a hely a mi családunknak is amit be kell töltenünk a Sirenar szövetség hatalmas családjában. Egyenlők voltunk úgy ahogy mindenki aki tisztelte a népének történetét és magát a népet. Egyre jobban kezdtem el érdeklődni aziránt a művészet iránt amit apám mímelt. A harcot. Többször is megkértem, hogy tanítson engem de eleinte visszakozott, hgoy mégis csak az ő pici lánya vagyok de végül belement és elkezdett tanítani. Persze elfekhez híven semmit sem kell elsietni mert idő mint a tenger. 30 éves koromban kezdett el végül tanítani engem egészen az 50 éves korom betöltéséig. Az összes év amit a vele töltött edzésel és tanulással töltöttem tanulságos és fáradalmas volt. Mire én 50 lettem apám betöltötte a kerek 1800-adik életévét is és egy nagy családi ünneppel díjasztuk a napot mikor én mondhatni levizsgáztam és és eléptem az ifjú kor kezdetéhez ő elérte az idős kor örömeit : a pihenést. Én neki egy szépen elkészített ruhát varrtam neki
-Tudom, hogy nem túl jólsikerült de anyu mindent megtett, hogy rendbehozza..
mondtam a szavaka csak egymás után mentegetőzve a katasztrófális ruha után. Ő tőle viszont egy elképesztő ajándékot kaptam. Mivel az első kardom igencsak meglelte annak a 30 évnek a fáradalmait és tönkrement most kaptam egy gyönyörűen megmunkált kétkezes hosszúkardot. -Ez már igazi kard, viseld becsülettel és használd okkal. Ez már biztosan elkísér még pár száz évig téged ha mindig gondoskodsz róla. mondta és én pedig a meghatódottságtól szóhoz sem jutottam. Egy remek kardforgatót edzett ki belőlem apám és némi íjászkodást is megtanított nekem. Ezekután az évek utn a következő lépésnek szellemi és tudási fejlesztésemet szántam és 90. életévemig a könyvtárak rejtekébe temetkeztem de persze még ezek mellet is sok időt szántam edzéseimre is. Egy ilyen alkalomkor talátam rá a Siryaókra is és ekkor eldöntöttem mire fogom fordítani azt a tudást amit apám hagyott rám. A rengeteg olvasás a régi könyvek között szinte már a hobby-má vált, hogy minden féle történelmi és világi nameg mindenféle típusú könyvet elolvasok. A sok év alatt amikor már csak olvasni és nem tanulni jártam a könyvtárakba megismerkedtem egy másik velem egyidős lánnyal is akivel nagyon jól össze is barátkoztunk. Velem ellentétben ő viszont a mágia csínyá bínyát tanulta ki és a méreg keverés fortélyait egyaránt. Mikor betöltöttem a 100. életévemet apám bejelentette, hogy idelye megnézni mit sikerült még csiszolnom a könyvtárban a fejemen belül és a többi egüttes gyakorlások alatt. Egy kissebb tisztásra mentünk ki ketten és már ott várt az a lány akit a könyvtárban ismertem meg. Apám ekkor jelentette be, hogy a harc lényege, hogy megmutassuk mit tudunk egymás ellen. Először mindketten kicsit viszakoztunk mert már jól ismertük egymást a 10 év alatt de végül nekifogtunk a csatának. Baráti bunyóból viszont igazi felnőtt harc lett mikorra belelendültünk. Fél órán keresztük kergetőztünk egymással pár seb ejtésével egyetemben. Én mire odamegyek ő hátrál, hogy ne érjem el és így tovább de végül mikor én már a kardom csapásra nem tudtam emelni a fáradságtól ő pedig kifogyott a "naftából" wgyszerűen leültünk ott ahol voltunk és elkezdtünk nevetni amennyire bírtunk. Apám is beszált majd hirtelen hangulatváltással jelentette be az eredményt:
-Gratuláláok mindkettőtöknek szép munka volt, és most menyünk haza kikell phennetek magatokat.
Elámultunk kicsit és még egy jó negyed órát ültünk a földön mire feltudtunk tápászkodni onnan. Ezekután már nem votl kétséges, hogy mindketten kiket tisztelünk: Egymást, a Sirenari szövetséget és Tarrha-t az apámat részemről még ehhez pártolt természetesen anyám is mert a családom minden felett áll rangsorban..
Miután apám is áldását adta, hogy már igazi harcos vagyok akin nem tud kifogni egy jólképzett elf varásló sem egykönynen úgygondolta készen vagyok saját kalandjaim megéléséhez is.
Már csak egy célom maradt az életemben amire az elf végtelennek tűlő élete is kevés lenne :
Minden becstelen faj eltüntetése végleg.
Első uticélom Tarin, itt tudok tapasztalatot szerezni és a Törpék közt kevés az aki ellenszenves lenne az elfek iránt. Legalábbis én így tudom, innen pedig ha elég tapasztalatot szedek össze tudok tovább haladni.
III. Személyiség
Imádom a fákat, az erdőt, a pusztát és mindent ami a természethez tartozik és persze az állatokat. Egyedül egy állatot nem csíp méghozzá azt ami csíp.
Nem vagyok egy beszédes fajta főleg ha nem elf szól hozzám, akkor válaszra sem méltatom az illetőt ha úgy lűtom nem érdemli meg.
Kiválló kardforgatásom az erősségem amit az elsőtől az utolsó mozdulatig az apám tanított meg nekem.
Szokásom megfeletkezni azokról akik nem érnek fel a fejmagasságomig.
Gyengém talán csak egy van ami nagyon komoly dolog : Nem tudok ellenállni a helyes elf pasinak ! De aztán csak 110 és 1400 év között mozgok!
Gyűlölök mindent ami nem elfhez fűződő és különöss képpen megvetem a félelfeket.
A legnagyobb félelmem talán az, hogy elveszek egy erdőben ^^'...
A legnagyobb vágyam az az, hoyg mindenhol erdő legyen és sehol egy tisztátlan faj.
Előitélet ? Áh nekem ugyan már csupán utálok minden fajt ami nem Elf.
Hatalmas valláshittel rendelkezem az elfek iránt. Pontos fogalmzással Vheela Lumina, Az Egykori Fényesség iránt és a Shiryao iránti tiszteletem a legerősebb és énis ezeken az utakon járok.
Tiszteli az elf mágiahasználókat mert már egyel volt dolga és jó csatt vívtak viszont minden más fajhoz valót megvet.
"Csak egy igaz faj van! Az ELF!"
IV. Apai kieg:
Apám egy Ereni rejtet kiképzőnél volt oktató még fiatalabb korában aztán hazatért és így tudott megtanítani engem is a dolgokra. Innen hozta el azokat a fegyvereket is amiket most használok. A hosszúkardot amit általában két kézzel forgatok és a számszeríly amti elég ritkán használok viszont tudom használni.