Örökség [UT]

[con Claudius]

Virgil

-Tiszteletem Armando Uraság. A vendégek érkeztére készülök, hogy bizonyos lehessek nem próbálkoznak mágikus praktikákkal, s ha mégis lépéselőnybe kerülhessek és elvégezhessem a feladatom. Engedelmével az Ön elméjét is némi védelemmel látnál el.

[Mesemondó]

__________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Sempyer, Armando háza
Időpont: ősz, kora este
Játékidő: első nap
Esemény: felkészülés a vendégek érkezésére
Résztvevők: Virgil
__________________________________

-Köszönöm, de az én elmém miatt ne aggódjon-hárít el udvariasan.-Azt mondta, az ön védelmét is, ez az jelenti, házam népéből máson már végzett ilyesmit? Úgy tudom, testőreimnek ilyesmire nincs szüksége...

[Mesemondó]

__________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Sempyer, Lámpás ivó
Időpont: ősz, este
Játékidő: másfél hónapja
Esemény: találkozó a Lámpásban
Résztvevők: Armon
__________________________________


Reedet nem látod, senkire nem illik a leírás a jelenlévők közül. A férfi visszatér, sóhajtva néz rád:
-Uram, nem tartozik rám, mért van itt egyedül, és nincs tudomásom arra vonatkozólag, Reed úr mit gondol és mért, továbbá kivel miben állapodott meg, nekem meghagyta, ami rám tartozik és ahhoz tartanom kell magam. Sajnálom, ha ezzel gondot okozok önnek.

[con Claudius]

Virgil

-Még nem de őket is megkérdezem, először azonban önnél kezdtem. Célom nem elsősorban védelem kialakítása, bár védelmi feladatot lát el, tudni szeretném ha bárki jelen lesz vagy átlép az asztrál de még inkább a mentálvilágba.

Ha így sem megy bele elhelyezek annyi zóna varázsjelet hogy az egész szobát lefedjem és van időm (nincs nálam alapkönyv nem tudom mennyi Mp) egy kémszemet is szeretnék a vendégek háta mögé.

[Jomadar]

(Armon)

- Értem. Minden jót. - mondja és ezzel távozik.
<Ha ennyire vaskalaposak, akkor csináljanak amit akarnak. Senki kényének nem fütyülök.>
Kisétál és elindul a szállás felé. Időnként megbámul ezt-azt, hogy óvatosan kikémlelje, Mauno követi-e, más pedig nem.
Ha semmi gyanúsat nem lát, akkor egy félreeső zugban beszél Maunoval.

- A hülye pincér közölte, hogy 'Ricco úr egy csapatot várt, egy embert sajnos nem kísérhet oda'. Bekaphatja.
- Láttál valamit? Senki nem követett?

[Alauron]

(Mauno)

Elálldogál egy darabig, és már menne is befelé, mikor váratlanul Armon kijön.
<Nocsak, talán mégsem ez a megfelelő hely?>
Végül követia barátját, és lassan körvonalazódik, hogy visszafelé halad.
<Talán beszélt is vele, és meg is van a válasz? Meglehet, egy fecnitcsúsztattak a kezébe a címmel, mintha az alvilágba lennénk.>
Azonban Armon egész másról tájékoztatja.
- Semmi gond, akkor menjünk vissza, és bemegyek veled. Amúgy sem láttam senkit, aki követett volna. Talán lemondtak arról, hogy ártsanak nekünk, vagy más ezközt vetnek be, esetleg semmi köze a küldetésünknek a támadáshoz. Induljunk vissza, mond hogy elhoztál engem, és ha még mindig akadékoskodna, és három főt várna, mondjuk, hogy Ambrose rosszul lett, és pihen.

[Jomadar]

(Armon)

- Elsötétül minden és ránk támadnak; látjuk, hogy követnek de felszívódnak; tűz üt ki a városban, mindez egyetlen nap leforgása alatt, miközben nekünk észrevétlen kellene idegenekkel találkoznunk titkos és kényes ügyben. Túl sok a gyanús véletlen. Furcsa malmok őrölnek a háttérben, és kicsit zavaró, hogy nem tudunk róluk semmit. Közben ilyen orrfelhordós nagyon nemesemberekkel kell tárgyalnunk, akik nem állnak szóba velünk, ha szemernyit módosul a helyzet. Nem csoda, hogy ránk van szükségük.
- Rendben, menjünk. Az álcádat ne akarjuk mindenáron fenntartani, ha esetleg gyanút fog egy tárgyalópartnerünk, hát mondjuk meg neki, hogy a munkánk része, hogy álcázzuk magunkat. Ha ők így ügyelnek a diszkrécióra, meg kell értsék, hogy az nekünk is fontos.

[Mesemondó]

__________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Sempyer, Armando háza
Időpont: ősz, kora este
Játékidő: első nap
Esemény: felkészülés a vendégek érkezésére
Résztvevők: Virgil
__________________________________

Armando úr fejét rázza.
-Testőreim csak az én engedélyemmel vehetnének ilyesmit igénybe, és az én óhajom az, hogy maradjon esetükben minden úgy, ahogy eddig. Ez vonatkozik erre a helyiségre is. Nem szeretném, ha megbolygatná a már eleve létező rendet valami újjal, ami nem feltétlen illeszkedne hozzá. Nyugodjon meg, ez a szoba már védelmet élvez és nincs szükség karbantartásra.

[Mesemondó]

__________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Sempyer, Lámpás ivó
Időpont: ősz, este
Játékidő: másfél hónapja
Esemény: találkozó a Lámpásban
Résztvevők: Armon, Mauno
__________________________________

Az ajtóban összefuttok egy gyalog érkezett, barna kabátos, középkorú úrral, és hirtelenjében egyszerre hárman vagytok azon, hogy beljebb kerüljetek. A férfi megköszörüli a torkát.
-Elnézést, szeretnék bemenni. Megtennék, hogy lehetővé teszik ezt nekem?-nem ugráltat, türelmesen várja, míg eleget tesztek kérésének valamilyen formában. Kint semmiképp sem áll le beszélgetni senkivel, akkor se ha megszólításával próbálkoztok, minden áron beljebb akar kerülni, nem odakinn ácsorogni. Amint ez sikerül -vagy úgy, mert előre engedtétek, vagy úgy, hogy előtte besiettetek-, a helyfoglalást intéző férfihoz lép.
-Jó estét. Mondja, kerestek már engem eddig?
A férfi sóhajt és rátok mutat.
-Az az úr az imént járt itt, egyedül, de ahogy látom, már ketten vannak. Óhajtja hogy...-harapta el jelentőségteljesen a mondatot, de a barna kabátos férfi gyorsan leintette.
-Nem, hagyja csak, nem hiszem, hogy effélére szükség lenne-felétek fordul:-Igen uraim, miben lehetek a segítségükre?

[con Claudius]

Virgil

-A régi rendszert nem ismerem, saját védelmet nem építhetek de elvárja h megvédjem. Miért is vagyok én itt?

[Mesemondó]

__________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Sempyer, Armando háza
Időpont: ősz, kora este
Játékidő: első nap
Esemény: felkészülés a vendégek érkezésére
Résztvevők: Virgil
__________________________________

Az öreg bezárta a könyvét, megdörzsölte szemeit.
-Nem miattam és nem is azért, hogy a házat védje. Viszont a kérdés még mindig jó, és már vártam, mikor jutunk el ide. Kérem, foglaljon helyet velem szemben. Örülök, hogy felkeresett mert akkor most mindent megbeszélhetünk.
Ahogy eleget tettél kérésének, Armando belefogott:
-Először annyi lesz a dolga, hogy szemmel tartja vendégeinket. Csak diszkréten, hisz nem bűnözőkkel lesz dolgunk. Sőt, azt kell mondanom, hogy épp ellenkezőleg, anyagilag nagyon is jól álló látogatóink lesznek. Mindez önnek nem fontos, csak az számít, ők alkalmaznak-e varázst, vagy bármit, ami annak minősül. Ez a hely-mutat körbe-csak a végeredmény ellen véd, nem ismeri fel, ha valaki mormogni kezd, vagy ujjaival ügyesen rajzolgatni. Megelőző védelemre nem képes. De az ön szeme és tudása annál inkább. Nyitott szemmel, félig a háttérben igen is úgy látom, tökéletesen alkalmas lesz erre. De. És ez a de a lényeg, hisz ha ennyit kérnék öntől, arra egy bérvarázsló is megfelelt volna, olyan, akinek a nevét se kérdezem meg, pedig ez nem szokásom. Ez az ön útjának csak a kiinduló állomása. Mert úgy kell majd szemügyre vennie vendégeimet, hogy azzal kell számolnia, az elkövetkezendő hetek, vagy hónapok során velük fog együtt dolgozni. Röviden: megbízom őket valamivel, és majd szeretném, ha ön társulna hozzájuk. Drágakövek miatt van itt, nem? Ők pedig éppen azzal fognak foglalkozni, reményeim szerint. Milyen kővel és mért? Ön is itt lesz, hallhatja a részleteket. Nem szeretném idejekorán lerántani a leplet róla, ugye megbocsájtja nekem ezt a szándékot. Én csak kérhetem önt, nem utasíthatom. Akkor és ott, előttük ön is eldönti, érdekli-e a dolog, vagy inkább köszönjünk el egymástól. Semmi sem kötelező, de amint elfogad valamit, azzal nem csak jogok, de majd kötelezettségek is járnak.

//Claudius, pusztán mondatok és szavak nekem nem segítenek megállapítani, hogy hogyan (milyen gesztikulációval és stílusban) adja elő a karid magát, azaz így lövésem sincs, hogyan játszod ki a karid. Kérlek az egysoros válaszoktól tartózkodj, vagy így nagyon nehéz lesz elősegíteni a karid megértését és fejlődését....//

[con Claudius]

Virgil

Enyhén meghajlok, inkább csak biccentek nem egyetértés, tisztelet irányította mozdulat. Egyáltalán nem tetszik amit mond de nincs választásom. -Hol lesz a helyem a beszélgetés alatt?

//Ha a normálistól eltérő hangnemet vagy gesztust alkalmazok akkor mindig jelzem. Jogos az észrevételed ugyanakkor h kevés az infó, igyekszem figyelni rá. Viszont itt szeretném jelezni feléd de elsősorban a többiek felé, hogy bosszantóan lassan haladunk. Ha belépek mindig csak azt látom, hogy alig-alig haladunk ha végre haladunk. Miért? Napi egy reag gondot okoz?//

[Navaratna]

//Jómadár jelezte, hogy ritkábban tud írni, úgy 2-3 naponta, és az kivételes, ha mégis két, egymást követő napon látunk tőle reagot, Alauronnak pedig mikor hogy engedi az ideje. Most pl. vizsgára készült, de nem szokása minden háztáji esemény felhozni a fórumra.
Én sem vagyok a topon, bevallom, amikor a modult anno indítottam, nagyobb volt bennem a lelkesedés ami mára megcsappant. Nem a játékosok, hanem a modul miatt, ami ma már nem érdekel annyira, mint mikor kitaláltam. Claudius, ha elégtelennek tartod a haladást, meg a sztorit, akkor tényleg nem tartóztatlak, nem muszáj itt csorogni, sőt, egyre komolyabban fontolgatom, hogy nem kéne erőltetni ezt az egészet... //

[Jomadar]

// Tiltakozom, szerintem ritka az a nap, amikor nem írok. //

(Armon)

Természetesen széles gesztussal előre engedi az urat.

- Szívélyesen üdvözlöm uram, Armon Vilonio vagyok - hajol meg enyhén - a társam Mauno Zulfikar és egy levelet kaptunk öntől, amiben ide vitált ide bennünket. Úgy gondoljuk valóban lenne megbeszélni valónk ezért örömmel jöttünk.

Mint meghívó vélhetően Ricco fogja valamelyik asztalhoz invitálni őket. Alapvetően nem nyomul, várja hogy Ricco hozakodjon elő a témával.

[con Claudius]

//Akár mondhattad is volna. Valóban kissé uncsi így a játék és nem vagyok hozzászokva, hogy ilyen részletességgel fejtsem ki a dolgokat, nincs is értelme. Ezek sajnos a fórumos játék korlátai. Viszont hogy végre kiderült nemcsak tévképzetként motoszkált bennem, hogy Neked sincs kedved hozzá megköszönöm az eddigi lehetőséget és további minden jót kívánok, nem játszok tovább.//