Röghegyek

[Garmacor]

meglátva a két ork harcost káromkodok magamba egyet majd lerakom a hátizsákom felcsatolom a pajzsom a karomra és előveszem a harci kalapácsom és harcra készen várom őket ahogy közelednek kivárom az utolsó pillanatot amikor még rohamra indulhatok majd igyekszem meglepni őket
KÉ:(érték+dobás) 32+7=39
TÉ: (érték+dobás+roham)=52+55+20=127
VÉ=érték+pajzs-roham=104
//off Quator a harcot te hogy meséled le?

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Droga
Helyszín: Gro-hegység
Időpont: Délelőtt
_______________________________________________________________

*A két lándzsás ork átérve a gázlón feléd veszi az irányt. Elbújni, lest vetni lehetetlen nekik hiszen már messziről kiszúrtak amúgy is. Így végül kivárva az utolsó lehetséges pillanatot nekilendülsz, hogy elsöpörd őket. NEm látszik sem meglepődés, sem aggodalom az arcukon. Nemes egyszerűséggel kétkézre fogják és lejjebb eresztik lándzsáikat, hogy fogadhassák a rohamot. Egyikük meglehetősen ügyetlen szúrását könnyedén félreütöd pajzsoddal és lesújtasz rá a harci kalapáccsal. A súlyos fegyver hangos dübbenéssel találja el a talpas mellkasát, de a vértje és az, hogy időben kissé oldalra fordult megmentették a komolyabb sebtől, csupán kellemetlen zúzódást kaphatott. Viszont társa a hárítás miatt félre lendülő pajzs adta rést kihasználva keményen előre döf és szinte teljes testsúlyoddal a lándzsa felé visz az előbb szerzett lendületed. Egyetlen szerencséd, ha ez szerencse, hogy nem a törzsedet éri a csontrepesztő találat, hanem a bal könyöködbe fut a lándzsahegy. Ízzó kín csap végig karodon a hangosan, reccsenve találó fegyver nyomán, de csupán egy hosszúra nyúló pillanatig, ugyanis ezek után a felkarod felé érzed még a fájdalom lüktető hullámait, könyöködet és attől lefelé a karodat már nem. Lemeredve észleled, hogy nem mozdul, nem engedelmeskedik neked végtagod. Csupán élettelenül lóg a pajzs súlya alatt és bőven folyik meleg, szinte gőzölgő véred a páncél alatt és felett egyaránt. Az orkok pedig ismét szúrásra emelik lándzsáikat...*

//Harcnál írd meg mit szándékozik a karakter tenni, használni és én ledobálgatom, hogy haladósabb legyen.
Nomeg nem volt szép dolog az MGT nagyvonalú elfejetése.

Droga: -6 Ép, -12 Fp, könyöktől teljes bénulás a bal karon.
Nagy szerencse, hogy karon 6Ép-nél többet nem lehet sebezni. //

[Garmacor]

// off legalább valami öröm legyen az ürömben a csatamesélésért köszi így egyszerűbb
<hmm ostoba voltál Droga most aztán szépen vagy>
a csata további részében igyekszem óvatosabban harcolni igyekszem úgy mozogni, hogy ne tudjanak két tűz közé fogni illetve igyekszem védtelenebb felületeket támadni, főleg lábbra támadva, hogy lelassítsam ellenfeleim

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Droga
Helyszín: Gro-hegység
Időpont: Délelőtt
_______________________________________________________________

*Az orkok nem hagynak fel a támadással, hanem továbbra is feltett szándékuk felnyársalni a lándzsáik hegyére a törpét. Droga ugyan amennyire tud helyezkedik, hogy ne vegyék közre, de nem is nagyon taktikáznak ilyesmiken ellenfelei. Csupán a fajukra jellemző gyakorlatias brutalitással támadnak. A vértje súlya alatt kissé lomhának érzheti magát a pap, mert mindkét lándzsa a kalapácsa előtt ér célt. Az egyik keményen koppan a combvason, de az ork iszonyatos testi erejének hála, még így is belezsibbad a pap lába a találatba. A másik bestia viszont, igaz kicsivel, de elvéti, így a szintén erőtljesre sikeredő szúrás Droga hóna alatt, ártalmatlanul suhan el, így lehetőséget adva a válaszcsapásra, mely nem is marad el és a kalapács mély ívet leírva csúnyán lábszáron találja az ellent, igaz komoly sebet végül nem okoz, csupán egy bősz morranást csal elő a talpasból. Jó űtemben váltják egymást azt meg kell hagyni hiszen szinte máris újabb támadásnak van kitéve hősünk, azaz csak lenne, mert támadója olyan szerencsétlenül lép a csúszós lejtőn, hogy megcsúszva a kavicságyon el is esik és kissé lejjebb szánkázik magával sodorva az apróbb köveket. A felhangzó hangos sitkozódást ugyan nem érti Dorga, de abban biztos, hogy valami ízeset mondhatott az 2áldozat" a hegyek öregannyát illetően. Így csupán egy ellenféllel kell szembe nézzen, az előbb már lábon talált lándzsással. Droga megelőzve a visszahúzódó szálfegyver újabb szúrását ismét lecsap, ezúttal a jobb combot találva. A kalapács ismét fájó, zúzott sebet hagy maga után, de a dagadozó izmok és a kemény csontokban maradandó, súlyosabb károsodást nem tud okozni. Az ork dühösen, vérben forgó szemekkel egy pillaantra elmered lábára, majd ismét felnézve egy messzehangzú üvöltéssel löki előre lándzsáját, mely a teljesvért nyakrészénél hatol át a páncélzaton és csúnyán, mélyen feltépi a törpe nyakát, lágyabb húsát. A meleg vér kiömlését már csak fátyolosan érzékeli a pap, ahogy az újabb elméjébe hasító fájdalom apró szilánkokra zúzza tudatát és az örök sötétség felé taszítja. Furcsa mód még felvillan előtte barátja képe, ahogy elkeseredve várja Dorgát a rabságban...

....

Fáj. Nagyon fáj.

...

Egy karmos mancs ragadja meg és húzza felfelé Dorgát valahol a sötétség peremén túl. Kemény vakkantásszerű hagokat is hall, de nem tudja mihez kapcsolni. Csupán fáj. Nagyon fáj.

...

Meleg van. Dorga nyaka merő görcs, az elszakadt izmok szitne ízzanak, égnek. A bal karját könyöktől lefelé ugyan érzi, de mozdítani nem tudja, egész teste alig mozdul. ... Viszont egy szaggatottabb mély lélegzetvételre már futja. Igaz ennek folyományaként visszatér a ki tudja mikorról ismerős karmos ujj és durván felhúzza a törpe szemhéját. Sötétség borul a tájra, de ez már nem az eszméletlenség homálya, hanem felhős éjszakai égbolt látszik a fák koronáinak rései között. A felé hajoló tarkopasz ork hátrafordulva valamit morran valószínűleg társainak. Ha kinyitja mindkét szemét és jobban körülnéz Tooma-papja konstatálhatja, hogy úgy 8-10 ork között hever a tábortűz közelében. Vendéglátói jórészt a támadóihoz hasonló vértes, ándzsás harcosok. A két ellenfél is ott üldögél közöttük, viszont az életfunkciókat ellenőrző ork nem visel mást csupán egy vastag bőrnadrágot és kitaposott csizmákat. HA a fájdalommal nem törődve mozdulni is próbál a pap, akkor megérzi, hogy keze, lába és mondhatni egész teste gúzsba van kötve, mindössze nadrágja és inge maradt rajta, minden más tárgyától megszabadították legyőzői.*

//-7Fp
-4 Ép, -8Fp
0Fp-re érve elájul, de majdan 1Fp-n magához tér.//

[Garmacor]

amikor magamhoz térek a karmos kéz erőszakos érintésére megpróbálom hátrakapni a fejem, de hála a kötözésnek és a sérüléseimnek eredménytelen a mozdulat utána még ebben a helyzetben megpróbálok körbenézni majd mivel mást úgy se tehetek hagyom, hogy a természet tegye a dolgát és szép lassan gyógyulgassak már ha hagyják

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Droga
Helyszín: Gro-hegység
Időpont: Délelőtt
_______________________________________________________________

*Egyenlőre békénhagyják a törpét, így lassan visszasüpped az álmok jótékony ködébe.
...
Egy durva rántásra ébred Droga. Alig hogy sikerül kinyitnia a szemeit már talpon is van a felkarjába markoló karmos mancsnak hála. Még megbotlik, lába gyengék, zsibbadtak. A kötelékeket csupán derékon alul oldották le fogvatartói és a kissé esetlen mozdulatára csak egy morranással előre lódítja őrzője. Ennek következtében megcsúszik a pap a kavicsos hegyoldalon és az épp felkelő nap eső sugarainál 4-5 métert bucskázik, szánkázik lefelé, mire megállapodik. Nincs ideje kifújnia magát vagy összeszednie erejét, mert már mellette van ismét az ork, aki felrántja és vicsorogva valamit morog neki saját nyelvén, majd ismét előre lódítja. Így indul a nap étlen, szomjan, elcsigázva sajgó, fájó, lüktető sebekkel. Hosszúra nyúló kutyagolás veszi kezdetét, amikor is a két "kísérő" nem finomkodik sem ösztökélésben, sem tempóban. Lefelé tartanak a hegyről foglyukkal, de annak felszerelési tárgyait nem ők cipelik, hanem a nagyobb csapat vihette magával valamerre. Ki tudja hová tartanak, de nagy valószínűséggel előbb-utóbb vagy egy szűk bányavágatban vagy egy vérgőzös veremben találhatja magát Tooma-papja.*

[Garmacor]

konok halgatással teszem egyik lábam a másik elé igyekszem elkerülni az ösztökélést, a felszerelésem eltűnése aggaszt de egyenlőre tehetetlen vagyok
<Tooma csak az esélyt add meg hogy kitekerhessem ezeknek a dögöknek a nyakát>

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Droga
Helyszín: Gro-hegység
Időpont: Este
_______________________________________________________________

//Elnézést a hosszas hallgatásért. //

*Hosszú és eléggé elcsigázó utazás veszi kezdetét, mely során nem válnak előzékenyebbé az orkok, így Droga sebei is elég rossz állapotba kerülnek, de a körülbelül három napig tartó tortúra alatt azért összezárulnak, beforrnak, bár balja a hátrakötözésnek és a súlyos sebesülésnek még mindig zsibbad és alig mozdul. Lehet nem lesz már a régi szakértő segítség vagy isteni kegy nélkül. Úgy a második napon fordultak Északnak a hegyoldalban, így végül nem az alant elterülő füves síkságra érkezik meg Tooma papja, hanem a harmadik napon a lenyugvó, hegyek mögé bukó Nap utolsó vérszín sugarainál egy kiszögellésről megpillantja uticéljukat a hegybe vájt járatokkal és barlangokkal teli "bányavárost".*

//Folyt. köv. a Bányák topicban.//

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Gark'thuk
Helyszín: Gro-hegység
Időpont: Reggel
_______________________________________________________________

*Az ifjú sámán majd egész éjjel rohant. Rohant, mert érzi túl közel az üldöző. Hamar a nyomára lelhet a vénség csorbult hírnevű fia és ki tudja hányan tartottak vele. Így éhesen, szomjazva kénytelen folytatni útját a végtelennek tetsző tögyrengetegen keresztül. Szívós fajta az ork, de az éhezést nehezen tűri farkas-lelkük. Merre tovább? Hol találhatna szusszanásnyi nyugalmat és friss húst, hogy a bensőjében dúló fenevadat, az éhséget legyűrhesse?*

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Uzshak
Helyszín: Gro-hegység
Időpont: Reggel
_______________________________________________________________

*Jóideje már, hogy a Holdimádók szállásterületét maga mögött hagyta az ifjú sámánnő. Útja Gro röghegyei közé vezetett. Még nem tudja jófelé indult-e vagy épp ellenkező irányba találhatna rá az alattomos ellenség a gyermekágyi kór ellenszerére. Egyenlőre túl sok a kérdés. Merre keresse? Ki tudhatja? Az emberek közzé kell merészkednie, elhagyva ősei otthonát vagy van törzs, amelyik már megoldást talált csak nem tudnak róla a Holdimádók? Ezekkel és más hasonló kérdésekkel kezdődik az új nap. Uzshak az este rögtönzött táborhelyén ébred. A reggel még hűvös főleg a fák hatalmas, összefüggő koronája alatt. A felkelő nap és az oldalról, mondhatni alant a rengeteg fatörzsei között átcikázó napfény már a meleg ígéretével kecsegtet. A környék csendes, csupán egy-egy madárfütty vagy távoli harkálykopogás töri meg a tölgyes nyugalmát.*

[Yvett de Crei]

(Uzshak)

*Nagyot nyújtózom az este rögtönzött fekhelyen. Felülök, majd az első dolgom az, hogy meghúzom tömlőmet. Reggel bizony jól esik az ital. Feltápászkodom ezek után, hogy pár lépéssel arréb elvégezzem dógomat - hiába no, az életnek van rendje is.
A sör megtette hatását, beindította az emésztőnedveket. Igyekszem is, hisz vadásznom kell ahhoz, hogy megtömhessem bendőm. Így nekiállok az erdőnek, valami ehető zsákmány után nézni.*

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Uzshak
Helyszín: Gro-hegység
Időpont: Reggel
_______________________________________________________________

*Miután engedelmeskedett a természet hívásának a sámánnő elindul a reggeli elejtésére. Az erdő fái között cserkészve előlről enyhe morajló hangot hall és ha figyelmét a hangokra tereli a levegőbe szimatolva megérzi a nyirkosság, a tiszta vízpára illatát. Ezt még az erdő illata és kevésbé zamatos szagai sem nyomhatják el. A közelben Északra folyó zúdul alá a hegyek magasából. Ahogy folytatja élelemszerző körútját egyre közeledve a vízhez megérzi a pézsma illatát is a szagorgián átütni. Valahol a közelben, lehet épp a víznél szomját oltva valami prémes állat lehet. Bár nem medve vagy szarvas és semmiképpen nem vaddisznószag. Valami ennél kisebb lehet, de nem ismeri fel Uzshak az adott állatot. Ha éhsége és kíváncsisága tovább hajtja kisvártatva a fák törzse közötti szabad tereknél megpillantja az ezüstös szalagként tekergőző folyamot. A mederben megbúvó sziklákon meg-meg törő víz fehér tajtékot vet néhol jelezve, hogy sebes sodrású folyóról lehet szó. Így kissé furcsa "építményt" nyílik lehetősége megpillantania az orknak. Egy faágakból és sáros földből kialakított kis gátszerűség kerít le egy kiszélesedő bemélyedést ezen a partszakaszon. Ennél a tákolmánynál rágcsál egy nagyobb faágat éppen egy nagyranőtt hód. Láthatólag a folyó zaja és a háncsolás annyira leköti, hogy nem vette észre a közeledő orkot. Igaz, hogy nem valami kiadós fogás, legalább mégegy ilyen kellene a jóllakáshoz, de kezdetnek nem tűnik túl rossz zsákmánynak.*

[Garlthuk]

(Gark'thuk)

*Az egész estés rohánst megelégelve lassítok kicsit. Megállok egy alkalmasnak tűnő fánál, s hátamat nekivetve leülök a tövébe. Lapos bőrtömlőmből az utolsó cseppeket szorítom ki, amint próbálom oldani veleük a sűrű nyálat a számban. Éhséggel, még ki is bírom egy-két napig, de a szomjúsággal nem tudok mit kezdeni. Fel is állok, s elkezdek szimatolni, hátha megérzem a közelben lévő víz szagát.. már ha van a közelben víz, vagy megérzek valami olyasmit amit el lehet rabolni, le lehet ütni, vagy meg lehet enni. *

[Yvett de Crei]

(Uzshak)

*Követem ösztönöm - így rábukkanok a kicsit soványnak mondható fogásra, elszalasztom, ennyiért nem strapálom magam. Egy kicsit nagyobb testű élelemre gondoltam, ami elegendő legalább két étkezésre.
A folyó viszont jó, hogy utamba akadt. Megnézem, hogy hol vannak állatcsapások, amik a folyóhoz vezetnek. A környékére kihelyezem csapdáimat - különböző távolságban a folyótól. Feljebb megyek a folyás iránnyal ellentétesen - itt ehető növényt keresek.*

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Gark'thuk
Helyszín: Gro-hegység
Időpont: Reggel
_______________________________________________________________

*A pár perces szusszanás, vagy inkább lihegés, után ismét feltápászkodik az ifjú sámán és nagyokat szagol a reggeli erdő levegőjébe. Valahonnan a távolból enyhe nedvességszagot hoz a szél, viszont valami más inger is eljut Gark'thukhoz, méghozzá az erdő aljnyövényzetének hangja. Vagy állat vagy az üldözői is lehetnek akár. A víz valószínűleg jobbra felfelé a hegyoldalon érhető el, de kérdés, hogy ki vagy mi közeledhet az alant elterülő részekről?*