Utak, ösvények, csapások

[Iymer]

- Köszönöm a szíves invitálást, de nem maradnánk, nekünk is dolgunk van. Épp csak letesszük a korsókat és már megyünk is.
Nem akarom megvárni, amíg visszaér Leda, így a pálinkát sem fogadom el. Megtudtam, amit meg akartam, és elég kellemetlen lenne, ha az anyja előttem venné elő. Próbálom menteni a methetőt:
- Biztosan csak rossz kedve volt valamiért. Gyorsan el fog múlni.
Már elmenőben:
- A házasság? Nem, még nem tudjuk. Van még egy kevés idő...
A kapu felé menve:
- Tudja, ahogy a nóta is mondja: "Szép a legényélet"

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: a fura faluban
Időpont: 8. nap ősz, délelőtt
Esemény: Leda morzsákat hint
_________________________________

-Ahogy gondolja, ha mennie kell, hát mennie kell.
Kikísér a kapuig:
-Szép mondás, de itt sokba kerülhet a túl soká várás, többe, mint a házasságtól való húzódozás!
Siken hunyorog.
-Nem igazodom ki rajtad. Mióta Ledával beszéltél, te egy másik világban jársz. Nem leszünk így jók, ha semmit se osztasz meg velem, vagy velünk, csak magad agyalsz! Mi ez az egész?

[Iymer]

Leda anyjának utolsó mondatára csak bólogatni tudok egy sóhaj keretében, mondani semmit.

A fafaragó felé menet viszont Siken megjegyzése, hogy nem mondok el semmit, felmérgesít.
- Mi az, hogy nem mondok el semmit? Amit tudok, elmondtam tegnap. Mi kell még? De azt ne tőlem kérdezd, én sem járok elölrébb a tegnap esténél!
- Hanem amiről beszéltünk, az egyelőre az én dolgom. Holnap reggel utána járok, és utána elmondom ... ha még élek. - ez utóbbit már csendesebben teszem hozzá. - Ne is próbálkozz. Nem jöhetsz, nem tudsz segíteni. Ha meg titokban jönnél, akkor meg csak kárt csinálnál, és úgyis biztosan megtudom, akkor pedig jaj neked.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: a fura faluban
Időpont: 8. nap ősz, délelőtt
Esemény: a fafaragónál
_________________________________

Siken hevesen a fejét rázza:
-Brr, akar a halál oda menni, ahol veszély van! Remélem tudod, mit csinálsz, mert ha nem, én nem tudom, hogyan magyarázom meg az úrnak, ha te...izé...tudod, beköszönsz Domvikhoz, és ottfelejted magad... Amúgy minek is megyünk mi a fafaragóhoz? Hallottam én eleget, nem mond senki itt semmi újat, csak amit eddig: nősülj, vagy baj ér, és felejtsd el, hogy innét elmehetsz...
Dentas húz el mellettetek lovával, a falu felé vezető úton, úgy tűnik, nem adta fel, hogy kijut...
-Ühüm, arra már próbáltátok, és nem segített, nem jól mondom?
A kérdéses házat cirkalmas, kunkoros kerítés jelzi, és forgácsot szanaszét. Nyulak emelik fel fülüket a fűből jöttötökre, meg egy fa alatt heverésző alak könyököl fel, orrára csúszorr kalpagban.

[Iymer]

Az, hogy Siken nem tervez hülyeséget csoinálni, lehűt. Dentas látványa pedig a hiábavaló próbálkozásaival mosolyra is késztet és egyben el is szomorít. Utóbbi az erősebb, különösen az előzmények miatt.

- Isten áldja! Bemehetünk?

Ha beenged, akkor előállok a jövetelem céljával:
- Mi volnánk, tudja, az idegenek. Jártunk mi itt több házban, és minegyikben a gerendán van az az érdekes faragás. Felteszem, maga is készített a faluban lévők közül párat. No, én azért jöttem, hogy tudna-e nekem is faragni egyet? Persze nem gerendára, egy deszkadarab lapja is megfelelne.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: a fura faluban
Időpont: 8. nap ősz, délelőtt
Esemény: a fafaragónál
_________________________________


A férfi a bejöhettek-e kérdésre egy Aham-ot enged el, és ráérősen nézeget. Az egyik nyuszi szimatolni kezdett felétek. A férfi hallgat titeket, két újabb aham születik tőle a tudja kik vagytokra és hogy ő készítette a faragást, majd lassan feltápászkodik, térde roppan egyet, megvakarja a derekát, igazít kalapján. Méláz, aztán kiböki.
-Aham.
Besétál a fészerbe, falapot hoz, aztán bevonul a műhelyébe, leül, eszközei között válogat.
-Roppant bő a szókincse és igen beszédes ürge-jegyzi meg Siken, lehajol nyulat simogatni.-Szerinted meddig tart neki? Kivárjuk a végét, vagy mi legyen?
Dentast visszafelé hallod jönni, megint nem jött neki össze. Elgondolkodott arcot vág, nem vesz észre titeket.

[Kiaan Hargun]

NIVOR


Elereszt a füle mellett mindent, nem kíván felesleges szájtépésbe kezdeni.

- Köszönöm, hogy megosztottátok velem utatok, Aethelek. Ígérem, hogy mihelyst végeztem fontosabb dolgaimmal, megkereslek titeket. Jó szórakozást a lányokhoz. 'Frid... Azért tényleg mosd le magadról a bitangok agyverejét, mielőtt berakod.
Hölgyeim... Örültem. Minden jót.

Félmosollyal arcán szedi össze cókmókját, s indul lovához.

< Jobb ez így, mégsem toppanhatok be a főváros kapuján három holtrészeg halállovaggal, s két szökevénnyel. >

Maga elé képzeli a látványt, s megrázza a fejét.

< Jobb ez így. Amúgy is valami baljós érzés kerülget a két keblestől. >

Felkészíti lovát az utazásra, s ha végzett, a táborozó katonák felé veszi az irányt. Talán ők tudják a legrövidebb utat Shadon messzi városába, s nem kell átbandukolnia Shadleken.
Útbaigazítást kér a katonáktól.

[Iymer]

- Ha soká tartana, azt mondta volna, jöjjünk vissza. Ennyit csak tud mondani. De hozzáfogott, szóval szerintem gyorsan meglesz, megvárjuk.

Annak, hogy Dentas még mindig próbálkozik, örülök. Fáradjon csak el, aztán majd ha folyik róla a víz és kapkod a levegő után, talán lehet vele beszélni értelmesen. Addig meg úgysem. Azért a várakozás egyhangúságát oldandóü, figyelem, hog farag a mester, és amikor feltűnik Dentas, követem a szememmel, majd visszatérek a faragás nézéséhez.

<Ez a sok nyúl itt szabadon nem maradna meg, ha a faluban lennének kóbor kutyák. Ez jó, mert akkor, ha este megyek majd Merrow-hoz, legalább arra nem kell figyelni. Egy gonddal kevesebb. Így sikerüljön a holnapi találka majd az erdőben!>

[Lianna Pentangelin]

___________________________________________
Résztvevő: Nivor Nathian
Helyszín: Namani alföld északi részén
Időpont: ősz, 1. nap, kora délután
Esemény: ismét úton
___________________________________________

A katonák falatozásuk végén járnak, foglyaikat kötözik, pakolják. Az egyik felhasadt ajkú katonát elkapod egy szóra:
-Hm, ha sietős, kövesse csak továbbra is a földutat délkeletnek, akkor azon eléri holnapra városunkat. Ha meg ráérős, jöhet velünk, amúgy sem nagy élmény egyedül éjszakázni a pusztában. Bár maga tudja, ám meg ne sértődjön, nem nézem magát gyakorlott szabad ég alatt hálónak.
Már a második ember az, aki azzal riogat, erre az éjre álom marad a vetett ágy a fogadóval. Ebédelni ebédeltél, vacsorára mi maradt?

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: a fura faluban
Időpont: 8. nap ősz, délelőtt
Esemény: a fafaragónál
_________________________________

A mester érti a dolgát, rutinos kézzel lát neki a kívánt motívumnak. Fabelet kezd el rágcsálni, közben párszor a nyulaira néz.
Kétszer látod közben Dentast elszáguldani oda, de vissza csak egyszer, aztán semmi.
-Kifáradt volna? -mélázott Siken, aztán alig esett ez ki a száján, Dentas érkezett, könyékig véresen és igen sötéten néz rátok. Megállt a kapun kívül, a faragó egyik szemöldöke felszaladt.
-Aham-böki ki. A nyulai füleiket kezdték el hegyezni.

[Kiaan Hargun]

NIVOR



< Hah, hát legyen. Igazi városi baromnak nézhetek ki, ha mindenki ezzel jön. >

- Ha nincs ellenükre, önökkel tartok. Nekem csak az fontos, hogy célhoz érjek. Azt hiszem, illendő lenne megkeresnem Fritset. Tudna segíteni, merre találom?

Körbesandít, hátha kiszúrja a bajuszost valamerre.

< Szívem szerint nekivágnék egyedül, de nem vagyok bolond.
Mármint AKKORA bolond. >

// Ha gyorsan megtalálja Fritset:

- Üdvözlöm. Hallottam, a Főváros útba esik maguknak, én meg éppen oda tartok.
Úgy vélem, Önök mellett a helyem, hisz' hivatalos ügyben vezetett erre utam. Remélem, örömmel vesz majd két segítő kezet egy darabon.

Újra a kezét nyújtja

- Nem leszek oly' heves, mint amikor megismert.

Vigyorog

[Lianna Pentangelin]

___________________________________________
Résztvevő: Nivor Nathian
Helyszín: Namani alföld északi részén
Időpont: ősz, 2. nap, reggel
Esemény: ismét úton
___________________________________________

A pasas előre mutat, egy rabhoz, aki felett Frits áll. Véres kezét nadrágjába törli, aztán otthagyja a foglyot. Elé állva homlokát ráncolja, látszik, nem nagyon tud hova tenni, hogy velük akarsz lenni.
-Nem kell semmit se csinálnia, csak csendben maradni és nem piszkálni az embereimet. Ha erre képes, akkor maradhat és velünk jöhet, de ha nem, akkor inkább most szálljon róla, ne faron verve kelljen magát hajtanom.
Sebtiben megmarkolja a kezed, de aztán már megy is a dolgára. Alkonyatra már jó pár km-re odébb telepedtetek le, és kis tábortüzeket gyújtottak. A három lovagtestvér elmellőzött titeket, és rátok se bagóztak.
Az éjjel hideg, a koszt jóval rosszabb, mint amit a nőknél ettél, és itt immel-ámmal adtak neked, ha kértél. Derékaljnak az van, amit magadnak készítesz a holmijaid, köpenyed felhasználásával, de azt már akkor látod, mielőtt ráfeküdnél, hogy nem lesz azon kellemes fekvés. Épp ezért reggelre nem kell csodálkozni, hogy elaludtad a nyakad, valami feltörte az oldalad, és egy nyomoronc fűcsomóval nem egyszer meg kellett küzdened. Ahol a bőröd kiért a ruhából, jó eséllyel gyűjtöttél be szúnyogcsípéseket. Akár nehezen keltél, akár nem, nem toporogtak miattad, keltél vagy keltettek, de alig volt időd lovadra ülnöd. Reggeli csak annyi, ami esetleg nálad volt, ha semmi, akkor korgó gyomorral kellett folytatnod az utat a katonák társaságában, akik kötélen vezették rabjaikat, s lábon. Ez így lassú menet lesz, lehet, nem lenne rossz az éjt átvészelve mégis leválni róluk, ha zavar a gyaloglás.

[Iymer]

Zavarban vagyok, amikor meglátom Dentast véresen. Leesett volna a lóról? Nekiment egy ágnak? Nem vett észre egy gödröt, és bukott a ló? Ugyan, ennél sokkal jobb lovas! Valami másnak kellett történni!

Zavartan Dentasra nézek, majd a mesterre, majd megint Dentasra. Ekkor eszembe jut, hogy talán oda kellene menni hozá, így tétova léptekkel és felszaladt szemöldökkel elindulok a kapu felé.

- Hát veled meg mi történt? - Tárom szét a kezem.

[Kiaan Hargun]

NIVOR



<Azt a kényelmetlen hétszázát! Civilizált környezetbe szeretnék már érni. Ággyal. Asztallal. Pulttal. Itallal. Nőkkel. Csak addig maradok, amíg nagyon muszáj. Mihamarabb a városba, most ez az első.>


Csendben halad a többiek mellett, beszéd nélkül, ahogy Fritsnek ígérte. Reménykedik az eseménymentes útban, illetve némi gyorsulásban.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: a fura faluban
Időpont: 8. nap ősz, délelőtt
Esemény: a fafaragónál
_________________________________

Dentas dühösen néz rátok:
-Míg ti meresztitek a feneketeket holmi farigcsálással, az erdőkerülő megzavarodott és nekiment a beteg Ormondnak! Ha nem járok arra, akkor szétcsapott koponyával leljük! Úgy kellett letepernem, meg is sebesült, és az ő vérében fürdök!
-Aha!-vette tudomásul a fafaragó.