Hónicsi

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Kita, Meiko, Sidhosi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedő negyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________

Sidhosi

Gyorsan elhessegeted a feketeséget, és eszméletre vergődsz. A földön fekve igen jó rálátásod nyílik Meikó nadrágjára és formás fenekére. Előtted áll ugyanis, laza tartásban kissé terpeszben. A raktár felől érkező ellenfélre vár feltehetően, készen arra, hogy… védelmezzen?
A hasadra pillantva megérted a fájdalom forrását: egy tollas vessző áll ki a hasadból. Csúnya seb, ehhez orvosnak sem kell lenned, hogy lásd. A véred szivárog csendesen, maradék erőd így folyik el a vessző ütötte seben át.
Ekkor elsuhan valami melletted.

Meiko

Gyorsan döntesz, és a pap elé állsz, hogy meg tudd védeni. A raktárból érkező már kilépett a fényre, azonnal megismered és megdöbbensz: Suikra az.
Arcán torz, vérszomjas vicsor, kezében nató. Szívednek szegezett pengével érkezik, míg te a döbbenettől és a korábbi elhatározásod alapján csak várod a támadását.
Ekkor egy gyors légmozgást érzel oldalról, és elsuhan melletted Kita.
A lány elképesztő ügyességgel rúgja össze támadód bokáját, ki hatalmasat zakózik…

Kita

Dühödben gondolkodás nélkül a támadás mellett döntesz, és már el is lendülsz a helyedről.
Elsuhansz a pap és Meiko mellett, majd a célpontod előtt elvetődve páros lábbal sodrod el a bokáját. Támadásod remekbe szabott, ellenfeled egyáltalán nem várta támadásod, így hatalmasat esik előre. Kezében tartott tőrétől viszont nem válik meg, igazán jó tanárai lehettek.
Az eséstől viszont kizökken támadásából és láthatóan nehezére esik lábra állnia.
Pufók teste nem a hirtelen felszökkenéseknek kedvez…

[Yvett de Crei]

(Kita)

*A lábsöprés jól sikerült, de a fegyvert nem dobta el. Így nincs választásom sok - folytatom harcom.
Nem állok fel fekvő helyzetemből, hanem mint egy fellobbanó láng megfordulok, hogy a lábam legyen feléje. Csak egy rövidet szökkenek így "rákjárásban" a támadó felé, hogy megakadályozzam felállását, vagy netán előrerugaszkodását - sarokkal a combjába, majd a tomporába szeretnék vágni egy-egy nagyon hatásos zsibbasztó ütést.*

// Lábbal támadok (én semmilyen módosítót nem adtam hozzá, nem vettem el belőle):

KÉ: 39+6= 45
TÉ1: 52+74=126
VÉ: 92
Sebzés1: 2 Sp

TÉ2: 52+89= 141
Sebzés2: 2 //

[Niobe]

Meiko

* Döbbenetemnek köszönhetően védtelen maradok, melyet tökéletesen ki is használt Suikra. De szerencsémre újból megmentett az idegen lány, így másodjára köszönhetem neki életemet. Hirtelen magamhoz térve azonnal cselekedem, ahogy Suikra a földre kerül. A kezében tartott tőrt próbálom egy jól irányzott rúgással minél messzebbre eltávolítani. Második támadásom, ha szükséges, szintén egy rúgás. Nem engedem, hogy felálljon. *

// 1 támadás: KÉ: 39+2= 41, TÉ: 64+55= 119, VÉ: 107, Sebzés: 3
2. támadás: KÉ: 39+4= 43, TÉ: 64+29= 93, VÉ: 107, Sebzés: 1 //

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Kita, Meiko, Sidhosi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedő negyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________

Sidhosi

Mire bármit is tehetnél egy mély levegővételen kívül, a másik lány – Kita? – már a földre viszi a támadót. Érzed, hogy a nyíllal a testedben még a levegőt is óvatosan kell venned, nehogy nagyobb bajt okozzon.
Küzdesz az émelygéssel és az ájulással, de egyenlőre még eszméleteden vagy. Sajnos azonban a fejed sem igazán mozdíthatod a nélkül, hogy az átnyíródott hasizmaid ne fájdalommal „jutalmazzanak” meg.

Meiko és Kita

Meiko, Kita támadása felráz a bénultságból és te is támadásba lendülsz. Suikra kezében lévő nató a célod, de Kita megint megelőz.

Kita szinte elképzelhetetlen szögben rúgja fel két lábát a levegőbe, majd kézen átfordulva a teste lendületét kihasználva – immár az eredeti pozíciója tükörképeként – zúdul le Suikrára támadása.
Egyik sarka a vesét éri, mire Suikra hangosan felnyög és szinte ívbe feszül hátra.

A másik lába Kitának akkor csattan a jobb lapockán hangos reccsenéssel, mikor Meiko kirúgja a felemelt tőrt Suikra kezéből egy íves rúgással. Majd – mint egy inga – az oldalra kilendülő lábát visszarántva ismét felveszi az eredeti harci pozícióját. Ezen mozdulat hatására a feltápászkodni vágyó támadó bal válla a földnek csapódik, mintegy marasztalva a további „pihenésre” a talajon.
Sem támadásra, sem védekezésre nem képes immár, láthatóan feladta a harcot, feje az utcakőnek koppan. Halk nyögdécselés hallatszik csak felőle…

[Kijoe]

/ Sidoshi /

<Ez a rohadék orvgyilkos. Így végeztek a szüleimmel is anno. Én nem fogok erre a sorsra jutni.>

*A fájdalmat a tudatom hátterébe számüzöm a tanult technikákkal és megpróbálok tiszta fejjel koncentrálni a jelenre. Suttogva imádkozni kezdek a Sárkányhoz, hiszen szükségem van az energiára...*

- Hatalmas Sárkány,
Az égiek legnagyobbika
Halld meg fohászom
Testem, s lelkem téged szolgál.
Figyelmed fordítsd el rólam
Utamat tovább hadd rójam,
Teszem mit tennem kell
Szolgállak hittel és tettekkel.

*Ha sikerül befejeznem fohászom, reménykedem, hogy meghallgatára talál, így talán tudok majd magamon segíteni.*

< Hogy a Sárkány égesse el az összes orvgyilkost. Miért nem tudnak szemtöl szemben kiállni...A nyílvesszöt azonban kockázatos lesz kihúzni.>

[Niobe]

Meiko

* Szomorúan nézek a földön fekvő emberre. Nem értem, miért is támadt meg. Az egyértelművé vált számomra a jelen helyzetben, hogy a halálomat akarta, csak az nem tiszta még, hogy miért. *

< Mit ártottam én neki, hogy erre vetemedjen? Ennyire félre ismertem volna őt?

* Ránézek egy pillanatra Kitára és bólintok felé köszönet képen. Majd később megköszönöm neki szóban is. Ekkor meghallom a pap imáját. Csak remélni tudom, hogy Istene meghallgatja imáját. *
* Leguggolok Suikra mellé, megnézem, milyen állapotban van. Ha szükséges, egy bénító ütés kíséretében átsegítem őt az álmok világába, ne okozzon több bajt. *

// off: Bénító ütés képzettség: 2
KÉ: 40 + 5 = 45, TÉ: 62 + 77 = 139, VÉ: 110, Sebzés: 2 //

[Yvett de Crei]

(Kita)

*Kicsit erősebbre sikeredtek támadásaim mintsem szerettem volna, de talán ebben a helyzetben még jól is jött ki így a lépés. Ártalmatlan immár a támadó.
Felállok, Meiko biccentésére csak a fejemet hajtom meg előtte válaszadásként a szavakkal ki nem mondott "Köszönöm"-re. Alaposan szétnézek a területen. Szemem újabb támadót keres, majd csak akkor fordítom az út felé figyelmem, ha nem észlelek semmi gyanúsat - ekkor Kubota alakját nézem, hátha feltűnik már a gyógyítóval.*

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Kita, Meiko, Sidhosi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedő negyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________

Sidhosi

Imád elsuttogása után lassan érzed a Szférák közül szivárgó erő folyamát, ahogy lassan feltöltődik tested, istened energiáival. Pár perc múlva már ismét Kaoraku erejétől duzzad elméd.
Közben a lányok ártalmatlanná tették a támadót, ki halkan nyöszörögve fekszik lábaiknál. Majd Meiko lehajol hozzá és a nyöszörgés abbamarad.

Meiko és Kita

Meiko, miközben gondolataidban csak a válasz nélküli kérdések szaporodnak, - biztos, ami biztos alapon – leguggolsz Suikra mellé, és végigsimítasz a nyakán, finoman megnyomva az egyik idegdúcot. A korábbi segéd feje a kövekre koppan, elveszítve eszméletét…
//off: azért nézd át a Bénító ütésre vonatkozó részt… „Altatni” nem igazán lehet vele. //

A pap imádkozik mögöttetek, és láthatóan kerüli a mozdulatokat, a vessző vörös folt közepén meredezik a hasából.

Kita, hiába is nézegetsz körbe, Kubota alakját sehol nem veszed észre. Bár úgy tűnik régen elment, igazából alig telt el pár perc, talán a füstölőrúd negyede ha leéghetett.
Az viszont felettébb meglepőnek tartod, hogy a nagy forgalom mellet, - ami tőletek alig 20 lábra zajlik – még csak ez a Kaoraku pap volt az egyetlen, ki idejött hozzátok. Ahogy látod, többen felfigyeltek a fekvő alakokra, de csak bámész pillantásokat és sietősebb távozásokat észleltél eddig.
Egyedül egy fehér-kék ruhába öltözött férfi álldogál a sarkon, titeket figyelve. Innen úgy látod, egy kard van nála és egy hosszú lándzsa szerű fegyver, széles pengével.

//Off: Meiko-t a harci tapasztalatért +1 TP-vel jutalmazom. Kita a számára ismeretlen országban szerzett tapasztalatokért érdemelte ki a +1 TP jutalmat. //

[Kijoe]

/ Sidoshi /

*Meiko felé fordítom a fejem, látom ahogy a bénító ütés technikát alklamazza.*

< Szóval ő is ismerei a titkos technikát.>

*Ahogy végiggondolom a gyógyításom menetét, rájövök hogy igen kockázatos lesz eltávolítani a vesszőt.*

<Talán ha áttolnák rajtam az lenne a jobb megoldás, mert szinte már majdnem kint a másik hegye. Le kellene törni a vessző végét és egy erőteljes mozdulattal áttolni rajtam. Csak igen kockázatos, mi van ha elvesztem az eszméletem és elvérzek? Nem, ez így nem lesz jó...>

*Meikohoz intézem szavaim:*

- Segítségre lenne szükségem. Utánna kellene nézni annak a gyógyítónak, mert így nem igazán tudom ellátni magam. Elég kockázatos lenne.

[Yvett de Crei]

(Kita)

*Tehetetlennek érzem magam, amiért a pap haldoklik mellettünk, én meg csak állok és bámulok, várok - tudom, hogy tennem kellene valamit... A segítségünkre érkezett, erre ő kapta a halálosnak látszódó lövést.
Az utcáról senki sem érkezik a segítségünkre. Nem értem az ittenieket. Látják, hogy történt valami és inkább továbbsietnek. Nem fér a fejembe, hogy hogyan lehetnek ennyien közömbösek embertársaik iránt.
Amint felfedezem a fehér-kék ruhába öltözött férfit nem sokat gondolkodom. Elindulok feléje. Kubota intése, hogy ne beszélgessek, és férfi jelenlétében csak akkor szólaljak meg, ha kérdeznek most elhalványul bennem - egy ember élete forog kockán, és a segíteni akarásom erősebb mint ez az intelem.
Sietve szedem a lábaim, majd amikor odaérek meghajolok előtte illedelmesen két kezem összeérintve magam előtt.*
- Bocsátani meg Uram! Kérni segítség. Lenni sebesült pap, lenni halál árnyéka ő. - *mutatok Sidhosi és Meiko felé* - Ön hívni ember gyógyító neki részére? Lenni sürgős, kérni!

[Nibur Sakraf]

(Kasima)

*A csattanásra ő is hátrafordul. Elfintorodik egy pillanatra.*

<Saját súlycsoportoddal kellene ilyen bátornak lenned.>

*Látja társán, h őt is megbotránkoztatta az esemény. Sajnos azonban még nincs itt az ideje a cselekvésnek. Korai lenne felhívniuk magukra az itteniek figyelmét. Előbb azt kell tudniuk ki és miért akar velük találkozni.*

[Niobe]

Meiko

* Amint a segéd elájul, felállok, hogy foglalkozzak a pappal is, hisz súlyosan megsérült. Felé fordulok, de még mielőtt bármit is cselekednék, meghallom hozzám intézet kérését. Meghajolok felé, de nem túl mélyen és megszólalok: *
- Ez csak természetes, azonnal jövök.

* Majd visszafordulok a kijárat felé, de Kita megelőzött. Gyorsan utána sietek. *

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Taro, Kasima
Helyszín: Hónicsi – Északi Kapu – A Nemes negyed és a Kereskedő negyed határán
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________

Taro és Kasima

A lány már nem mer felétek nézni, így Taro minden további baj nélkül megfigyelheti kecses mozgását, finom kezének könnyed táncolását a húrokon. Igazán szépen játszik a lány...

A rendeléseteket hamar kihozzák, és igen finom helyet sikerült találnotok: a tea igazán kitűnő.
A felszolgáló gyorsan odébb lép, láthatóan a legkevésbé sem akar zavarni.

Egy ideig semmi érdekes nem történik körülöttetek, csak az utca innen távolinak tetsző moraja, a lány játéka, és a két kereskedő halk beszélgetése hallatszik. A nap feljebb hág végtelen körútjának mai szakaszán.

Egy füstölőnyi idő is eltelik, mire újabb vendég érkezik. Egy hjakusó ruhába öltözött, mezítlábasan, egy szakadtnak tűnő fonott kúpkalapban, melynek a karimája eltakarja a jövevény arcát. Kezében bot, hátán egy zsák kandikál ki. Az egyik inas gyorsan elé siet. És ráripakodik, bár megpróbálja halkan tenni. Láthatóan nem szeretné, ha az illusztris vendégeit megzavarná:

- Koszos csavargó! Tűnj el innen, itt neked nincs keresnivalód! Menj a Kikötőbe koldulni!

A férfi nem válaszol, csak feljebb emeli a fejét, csak annyira, hogy a szolga belásson alája, de ti nem.
A szolgálónak elakad a szava, majd mély hajlongások közben elhátrál előle:

- Szumaien! Szumaien!

A férfi határozott léptekkel az asztalotokhoz lép, majd szó nélkül leül. A két kereskedő csendes döbbenettel néz rátok, míg a muszatasi összevont szemekkel méregeti „vendégetek”.

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Kita, Meiko, Sidhosi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedő negyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________

Sidhosi

Fájdalmad ismét nő, egy pillanatra a csillagokat is látod magad felett, pedig fényes nappal van. A két lény gyorsan elsiet a közeledből. Bár igen rosszul érzed magad, reménykedésre ad okot, hogy a lányok állítása szerint már úton van a segítség.
A véred lassan szivárog az ujjaid között elfelé.

Meiko és Kita

Kita, az általad megszólított férfi enyhe csodálkozással tekint rád, majd kicsit tört nyelvezeted hallva őszinte döbbenettel. Válaszolni is csak kis késéssel tud:

- Szumaien, ana! Nem azért vagyok itt. Nekem az uram raktárát kell megvédenem, és azt az utasítást kaptam, hogy tartsam szemmel az itt zajló felfordulást. Sajnálom. – hajol meg feléd kissé.
Tartása merev és elutasító, láthatóan nem fog segítséget nyújtani Neked.

Meiko, látva Kita lépteinek irányát, felé sietsz. A pap igazán nincs jó bőrben, így most Haga helyett érte aggódhatsz. Az őr válaszát sikerül elcsípned, mivel eléggé elbambult Kitán és kérdésén. Bár mág legalább három lépés választ el Kitától, elég hangosan beszélt az őr, hogy megértsd a mondandóját.

Mindketten további őröket vesztek észre a szomszédos raktár falán.
Innen jobb rálátásotok van az utcára, így azt is észreveszitek, hogy egy kisebbfajta tömeg tart felétek.
Meiko, te a városőrség narancs-szürke zasimonját is megpillantod a csoportosulás felett lengeni egy rúdon.

[Niobe]

Meiko

* Az őr válaszát hallva nagyon felháborodom. *
< Mit képzel ez magáról? Elnézi, hogy ártatlan embereket bántsanak, segíteni meg nem hajlandó? Ráadásul még többen is vannak. Nagyszerű. >

* Mielőtt még meggondolatlanul beszóltam volna az őrnek, szerencsére meglátom az utcán felénk közeledő tömeget és a városőrség zászlaját is. Odafordulok Kita felé, az őrrel nem foglalkozom, csak egy gyors meghajlást intézek felé köszönés képen rezzenéstelen arccal. *

- Kita, ne aggódj. Jön az őrség. Remélem jön velük gyógyító is. * megnyugtatás képen rámosolygok, bár tekintetem aggódó, nemcsak Haga és a pap miatt, hanem Suikra cselekedete felett sem tudok még napirendre térni, és csak remélni tudom, a tömegben lesz gyógyító is. *

* Bevárom a tömeget, nem megyek eléjük. *