Utak, ösvények, csapások

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Egyet horkantok kinézetemre - a sárra meg mint jótékony anyagra gondolok.*
<Azt mondják szépít... Selymes lesz tőle a bőr... bár lehet ahhoz meg le kellene vetkőzni ...>
*Nem tetszenek a sebek, horzsolások, zúzódások, de hát nincs mit tenni ellene - majd elmúlnak.*
<Vagy így, vagy úgy, de előbb utóbb már nem is fogom érezni őket >
*Miután végeztem a körbetapogatózásommal megsaccolom, hogy milyen nehéz lehet az a rács, ami a lyuk felé van húzva - bár ezt innen elég nehéz megítélni. Összecsapom tenyerem - dologra fel.
Lazítok egy kicsit, hogy tisztuljon az elmém, majd rövid koncentrálás után a dinamikus pajzsaimból kivonom pszi energiáimat, hogy felhasználhassam tervem megvalósításához - ami vagy sikerül, vagy nem. Szándékomban áll ugyanis először a rácsot elmozdítani a fejem fölül - Telekinézissel, melybe minden energiámat belefektetem - bár tudom, hogy nem biztos, hogy elég lesz hozzá (de ha meg sem próbálom...).*

//Telekinézis: 4 Pszi-pont, 2 kg, 1 kör - megpróbálom a fedelet elmozdítani a helyéről, hogy esetlegesen kimászhassak a gödörből.//

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: délután


*A verem nagyjából négy-öt méter mély és másfél-két méter széles. A tetején a rács fa ágakból van összekötözve. Nem túl erős tákolmány, de a súlya egészen biztosan tekintélyes.
Azért megpróbálod pszivel megmozdítani, de hamar rá kell jöjj, hogy ehhez bizony még kevés a te tudati energiád.
Saccra legalább tizenöt-húsz kilogrammos lehet, de pontosan nem tudod mekkora, hiszen nem az egészet látod. A telekinézis mindenesetre meg sem mozdítja.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Várható volt a végeredmény, hisz a rács elég nagy. Fancsalian nézem a fejem felett lévő rácsot. Sajnos a gödör elég széles ahhoz, hogy a magam 1,70-es magasságával széltében megkapaszkodván kijussak - ekkorát ugrani pedig képtelen lennék.
Visszaülök a sárba, ha legalább szabad nem vagyok, szép legyek - gondolattal, s a még nem sáros részeimet bekenem sárral. Ezzel nincs különösebb célom, de legalább kipróbálom a dámák által istenített iszappakolást. Jobb későn mint soha.
Egyenlőre nincs ötletem, hogy mit tehetnék, így inkább az iszappakolás után nyugodtan ülök, s meditálok. Az a kis szellemi energiám hagy jöjjön vissza - sosem tudhatom, hogy mikor lesz rá újra szükségem.
Meditáció után felállok és újra körbenézek börtönömben. Unottan kapargászni kezdem a földfalat, majd mint egy isteni szikra ugrik be, hogy mit tehetnék a szabadulásom érdekében a passzív várakozáson kívül.
Keresek egy erős gally darabot (vagy gyökérdarabot); képes vagyok érte áttúrni a sarat a talpam alatt. Ha nincs semmi, amit használhatónak találok egy fintorral veszem le a nyakamból a medálomat - a varjúszárny is megteszi, baja nem eshet, hisz Uram védelme rajta van.
Kis lyukakat kezdek el vágni a földfalba - kapaszkodó és lábtartó gyanánt. Olyan távolságra egymástól, hogy még kényelmes legyen a felfelé mászás, a fél kézzel való kapaszkodás és egyúttal a további lyukak kivájása. Tudom, hogy iszonyú munka lesz, de megteszem - más esélyem ugyanis nincs az idő előtti szabadulásra, márpedig megvárni a banyát nincs kedvem...*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: délutántól estig


*Sárdagasztás és némi meditáció után szétnézel egy gally után a veremben. A talpad alatt nem találsz, de a verem oldalsó falán észreveszel egy erősebbnek tűnő gyökeret. Nagyjából másfél méter magasan kandikál ki a falból, így simán eléred és némi erőlködés után sikerül is kitépni.
Két ujjnyi vastag és alkarnyi hosszú.
Nekiállsz kapaszkodókat vésni a verem falába. Ezzel a módszerrel valóban elég sokáig fog tartani amire kijutsz a felszínre.
Amíg a verem alján állsz egészen jól megy a meló, hiszen ott még két kézzel tudsz dolgozni, de az első kivájt kapaszkodó és lábtartó után már csak egy kézzel tudsz falat vésni, hiszen a másikkal kapaszkodnod kell. Az elején jónéhányszor elveszted az egyensúlyodat és leesel, de a magasságból fakadóan természetesen nem sérülsz. Egy idő után egészen jól megy a vésés.
Órákat dolgozol, vésel és kapaszkodsz, amikor elkezd esteledni. Még nem besötétedik be teljesen amikor eléred a rácsot a vetem tetején. A rács maga karnyi vastag ágakból van összekötözve, a lyukak között még a fejed se fér ki. A rács zárja egyszerűen van megoldva: az egyik felére egy kidőlt fa, a másik felére egy nagyobb kő van görgetve.
Ebből a ”magasságból” látod, hogy egy erdőben van a verem kiásva. A rács zárja egyszerűen van megszerkesztve: az egyik felére egy kidőlt fa, a másik felére egy nagyobb kő van görgetve.
Körös körül fenyőfák, épületet nincs a közelben, de néhány lépésre egy harminc-egynéhány évesnek kinéző szőke hajú fickó üldögél. Első ránézésre látod, hogy valami nincs rendben a fószerrel, ugyanis ostobán bambul, a szájából nyál csorog, a kezét nézegeti olyan csodálkozással, mintha most látná életében először. Koszos ruházatot visel, de ő maga is koszos, mint aki soha nem látott vizet. Arcvonásai valahogy nem illenek össze ezzel az állapottal, mert meglepően jóképű. Egészen biztosan nem gorviki születésű.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Fárasztó a "mászóka" ásása, de a végére csak belejövök, és már alig csúszok vissza.
Mikor felérek csalódottan veszem tudomásul, hogy a rácson még nehezékek is vannak, amit viszont már biztos, hogy nem tudok elmozdítani a helyéről.
Ezek után veszem észre a bambán saját kezeit bámuló láthatóan nem gorviki ifjút.*
<Mi lehet vajon vele? Lehet nem komplett... vagy ki tudja mi baja van. Hogy még azt sem veszi észre, hogy nyál csorog a szájából... Olyan mint egy friss élőhalott >
*Mielőtt bármit is tennék igyekszem minél jobban szétnézni - már amennyire tudok helyzetemből. Az érdekelne, hogy a furcsa figurán kívül van-e még valaki a környéken, valamint a lovam Ruly itt van-e. A felszerelésem többi darabjából inkább már csak a fegyvereim érdekelnének, de ezt tudom, hogy hiú ábránd, hogy itt leljem őket.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: este


*Körös körül fenyőfák állnak, a bambuló szőke fickón kívül nem látsz senkit sem. Sem Rulyt, se mást.
Ahogy nézelődsz ”érdekes” dolog történik: a szőke fickó némi orrfacsarás után tüsszent egy nagyot. Nyála – és egyéb orr nedvei – szanaszét fröccsennek, de főleg a tenyerére. Ezután még jobban érdeklődve nézegeti a kezét a fickó.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*A tüsszentés utáni érdeklődő nézelődésére egy gonoszkás, cinikus gondolat fogalmazódik meg bennem.*
<Vajon mit csinálna, ha lesz@rná a kezét?...
Különös egy fazon.>
*Nem látok más kiutat mint hogy az ő segítségét kérjem.*
- Hééé! ... Te, ott a fa alatt! Mond, nem segítenél nekem kimászni innen? Nem lennék hálátlan...

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: este


*A fickó ugyanolyan képpel bámul maga elé mint eddig. Csak egy pillanatra nézett feléd miközben beszéltél, de akkor se rád, hanem csak az irányodba. Nem szól semmit, az se biztos, hogy felfogta a szavaidat.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

< Hát ez nem jött össze. Egyáltalán ez tudja, hogy én itt vagyok? Na próbáljuk meg másképp...>
*Bal kézzel megkapaszkodom erősen, míg jobbommal egy kis földdarabot dobok feléje (a véséshez használt gyökérdarabot eldobom, arra már nincs szükségem).*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: este


*Bal kézzel megkapaszkodsz a verem fölött lévő rácsban, jobb kezeddel pedig egy kis földdarabot a bambuló férfi felé hajítasz.
Egészen jól sikerül a dobásod, mivel éppen a kézfejét találod el. Eddig a tenyerét bámulta a fazon, most megfordítja a kezét és a kézfejét kezdi bámulni. Továbbra sem csillog értelem a szemében.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

* és még egyszer
Vissza lemászok a gödör aljába, hogy pihenjen kicsit a kezem, s hogy majd a véséshez használt gyökérdarabot újra magamhoz vegyem. Pár perc után újra felmászok - két kezemet használva, a gyökérdarabot a számban viszem fel.
Újra megkapaszkodom rendesen bal kézzel, maj a jobbomba fogva a növényi részt elkezem lengetni túl a rácson, miközben ismét csak szólongatom.*
- Hé, Te ott a fa alatt! Segíts nekem innen kimásznom!

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: este


*Lemászol a gyökérdarabért, majd újra fel. Elég fárasztó ez a le-fel mászás, főleg az ujjaidat viseli meg a tested súlyának a megtartása.
Ismételten megpróbálsz kapcsolatot teremteni a fickóval, de ugyanúgy nem figyel rád. Nyála csorog tovább, bambán bámul tovább maga elé.
Vagy nem hall téged, vagy nem fogja fel, hogy valaki beszél hozzá.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Egyre jobban kezdem azt hinni, hogy ez az alak már nem él, csak úgy tesz mintha élne. Azonban még próbálkozom mással; Uram hatalmát nem szórom csak úgy el a vakvilágba.
Megnézem a zárórács állapotát, főképpen a kötések érdekelnek, hogy milynek, miből vannak. Ez után azt nézem, hogy a "zárakhoz" képest én hol helyezkedem el (hogy hozzám képset hol van a kidőlt fa, és hol van a nagyobb kődarab).*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: este


*A rács maga karnyi vastag ágakból van összekötözve, a lyukak között még a fejed se fér ki. Az ágakat vékony, sodort zsineggel kötözték egymáshoz, elég erősnek tűnik.
A kődarab nagyjából egy méterre van a verem peremétől, a kidőlt fa alig karnyújtásnyira. A követ nem éred el, de a fát – ha szeretnéd – meg tudnád érinteni, de a súlya elég nagy ahhoz, hogy ne tudd lelökni a rácsról.
A fickó továbbra sem mutat feléd semmi érdeklődést. Bambán bámul maga elé.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Most már igazán bosszús vagyok. A zsineg túl erősnek látszódik, kizárt, hogy el tudjam vágni bármivel - ami ugyanis megfordult a fejemben az, hogy a szent szimbülumom szárny részével bepróbálkozom, de viszont az enyém nincs kifenve mint egyes rendtársaimé... Ugrott ez az ötlet, ugyanis órákat nincs kedvem még itt lógni fél kézzel kapaszkodván, főleg úgy, hogy jópár 10 kiló a fejem felett "csücsül".*
<Két variáció van a jövőmre nézve. Vagy próbálkozom még ezzel a félkegyelművel, vagy szépen megvárom a sárban csücsülve míg valaki hajlandó lesz erre járni és bármily okból kifolyólag kienged...
De én türelmetlen vagyok...
Haladnom kellene a francba. Már így is ki tudja mennyi időt elvesztegettem ezzel...
Remélem megtalálom Hartot még időben...>
*Sóhajtok egy picit. Újra a félkegyelműt nézem. Az egyértelmű, hogy nem gorviki. Ebben az esetben meg nagy a valószínűsége, hogy ismeri anyanyelvemet.
Bár nem tetszik, hogy ilyen helyzetben használom Uramtól kapott hatalmam - bár inkább az a zavaró számomra, hogy biztosat nem tudok a félkegyelműről...
Viszont nincs más választásom, ugyanis egyedül innen nem tudok kimászni.
Kinyúlok hát a rácson, ujjammal a félkegyelműre mutatok. Tisztán, hangosan ejtem ki a szavakat a számon.*
- Engedj ki! - *Ruhám alatt medálom sárga színben izzik fel, hisz "Isteni" parancsot adtam ki.*

//ETK 162.oldal Parancs papi mágia//