Feketeleves [ETK]

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap dél
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*Súrion felcsattanására szinte megfagy a levegő a házban, ahogy egy emberként fordul mindenki a dalnok felé. Legtöbbjüknek értetlenség ül az arcán továbbra is, de mostmár a három zsoldos az ablaknál is sejthet valamit, mert sokat mondóan összenéznek és egy-egy apró bólintással nyugtázzá egymás felé a ki nem mondott kérdéseket, válaszokat. A pálinka felől érdeklődésre nemlegesen megcsóválja a fejét az öreg.*

-Sajnálom, de nincs. Ami volt már vagy két napja megitta a társaság.

*Ekkor lép oda Dzsana is meztelen pengéjével és utasítására ismét bólint a felcser, igaz most helyeslően és nyugodt léptekkel elindul az ajtó felé. Malor félreáll az útjukból had menjenek, de tekintete elárulja nem örül a dolgok ilyetén alakulásának. Mikor Mustafa nekilát valamilyen favágásra alkalmas szerszám keresésére és Sheshia mellé ér a nő halkan, de nem kevés iróniával és cinizmussal szólal meg, de olyan halkan, hogy a papnak is fülelnie kell, bár ő azért még meghallja.*

-Lassan fogytok dzsad.

*Nem mutatja jelét további ingerenciára a beszédet illetően, így kis kutakodás után Mustafa nyugázhatja, hogy a vén varázsló nem sajátkezűleg intézhette a favágást, mert semmi erre alkalmas eszköz, sőt általában semmilyen házkörül használatos eszköz nincs idebent.

Miután Musztafával elbeszélgetett, ha akart Dzsana és az öreg az erdő zöldje felé tartanak. Beérve a fák közzé a felcser lassít és szemmel láthatólag értő odafigyeléssel vizsgálgatja a különféle növényekből álló, de a viadornőnek semmitmondó „füves” területet. Egyedül ami beugrik Dzsanának, hogy a jobbról lévő vastag fatörzs másik oldalán van lenyomva a növényzet, ahol tegnap Malorral elfeküdték a virágokat, fűszálakat.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Ahogy Dzsana és a felcser kimennek, én szótlan töprengésbe mélyedek.*

< Megitták, remek!
Miért? Miért? Miért? Miért pont én? Mennyire gyűlölöm az ilyet, kiszolgáltatva lenni másoknak. Valahogy el kell jutnom a városba. Mert itt vagy a sebláz végez velem, vagy ezek a fellógatni valók. De, ha valaha is eljutok a városba, biztosan megnyúvasztom az öreget! Viszont addig valahogy ki kell bírni! Talán az lenne a legjobb, ha minél előbb indúlnék!? Majd, ha Dzsanáék vissza értek. Hát, ha találnak valamit. >

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Mustafa kérdésére megtorpanok, láthatólag gondterhelt az arcom.*
- Nem, de van egy kis gond. Súrionnak sebláza van. Mi elmegyünk gyógyfüvet keresni. - *válaszolom neki dzsadul, majd lépek az öreg után.
Kint egy picit visszakalandozik emlékem a tegnap estére, de valahogy a kellemes emlékek közé beférkőzik sokminden gond.*
- Mutassa milyen füvet kell keresni. Segítek. - *szólok közös nyelven a felcserhez, s ha megmutatja a növényt nekilátok én is kutakodni, de azért őt nem vesztem szem elől, s kardom továbbra is kezemben kivonva fogom.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Bent kicsit másképp alakultak a dolgok, mint azt reméltem.
//dzsadul//
-Oh akkor remélem sikerrel jártok Dzsanna!
A szúrkálódó kis megjegyzés azért mosolyra fakaszt.
//pyarrul//
-Ne aggódj, azért Én még itt vagyok neked !

Keresek kutatok, de semmi.
< mi a fene... ez a vén szivar sose fázott? ... vagy már ehez is a nyamvadt mágiáját használta... lusta vén csont ... ha nincs hát nincs... karddal pedig nem fogok hordágyat ácsolni!! ..>

Szememet a képzett, ám gaz fegyverforgatókon tartva csendes szemlélődéssel faggatom az elf ruháját, vajh mit is rejt.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap dél
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*Odakint a felcser kis kutakodás és körbejárás után letép néhány növényt és Dzsana felé nyújtja.*

-Tessék. Ezek hasnálhatnak a sebfertőzés és a láz ellen. Viszont vigyázz, hogy ilyet ne szedjen közéjük, mert az kínos hasmenéshez vezethet a társánál.

*Ezzel ad először két, majd mégegy valamit, amik nagyjából egyformának tűnnek a viadornő számára. Mind zöld és vannak levelei, meg szára és virága, bár virágok színe eltér, így van még esély, hogy nem mérgezi meg Súriont… márha hihet az öregnek és az nem pont rossz növényt mutatott neki. A füvész rabló közben tovább kutakodik az aljnövényzetben, hogy minél több az előbb mutatott növényt szedjen össze. Kissé el is bóklászik, bár nem tűnik el Dzsana szemei elől. Egyrészt nem adja jelét menekülhetnéknek, másrészt úgy tűnik nem szeretné, hogy egyáltalán ez felmerüljön vele kapcsolatban, így mindig megvárja, amíg a nő átnézi az előtte lévő részt a füvek után kutatva és csak, ha ismét rá figyel, akkor sétál át a következő fához vagy bokorhoz.

Odabent az elf úgy néz Mustafára a válasza hallatán, mint a véres rongyra.*

-Ha rajtam múlik már nem sokáig.

*Ezzel tüntetőleg nem figyel tovább a dzsadra. A rablók viszont jókat derülnek a kis közjátékokon és láthatólag, hallhatólag a nő pártját fogják a kérdésben. Végezetül amúgy csevegő hangnemben az egyik zsoldos fordul újabb ötlettel, kérdéssel a paphoz.*

-Jó sokat voltunk már igen kis helyen, igen sokan összezárva. Talán itt az ideje egy kis „egészségügyi sétának”. Egyrészt, hogy megmogathassuk elgémberedett tagjainkat, másrészt, hogy elvégezzük kisebb-nagyobb dolgunkat. Azt hiszem senki nem örülne, ha mindezt itt tennénk meg.

*Közben Malor a lassan már emgszokott enyhe gondterheltséggel lép Súrion mellé.*

-Mondja Súrion elég erősnek érzi magát, hogy ha hordágyon is, de kibírja az utat a városig?

*Ekkor hangzik el a rablók javaslata, amire a lovag is odafigyel és kissé lemondóan sóhajt fel, majd a társasághoz fordul.*

-Ebben igazuk van. Nem tarthatjuk örökké leülteve önöket. Viszont csapatostul ki se vonulhatnak a szökés elkerülése végett. Azt hiszem kisebb 2-3 fős csoportokban kapnak egy-egy fertályórát, hogy felfrissüljenek. Valószínűleg még ma, vagy holnap reggel elindulhatunk a város irányába.

*Az indulás kilátásba helyezése nagy felzúdulást kelt. Vannak akik örülnek és a bíróság előtti esélyeiket latolgatják, de vannak akik inkább aggódnak az elbánás miatt és arról kezdenek beszélni, hogy mivel lehetne kissé elodázni a városőrséggel való találkozást. A hirtelen támadt zajban egyedül az elf őrzi meg hidegvérét és csak színtelen félmosolyra húzza a száját, miközben sokat mondó pillantást vet Mustafa felé. Ahogy mondani szokták még a szeme se áll jól. Ezzel viszont most nem igazán tud törődni a pap, mert máris talpon vannak a haramiák és kisebb lökdösődés kezdődik, hogy ki is legyen az első három, aki kimehet a szabad levegőre.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*A banditák felvetését nem kommentálom, habár a részemről akár a nadrágjukba is csinálhatnának. Inkább Malornak válaszolok, nehogy még túlságosan belemerűljön a foglyok pátyolgatásába.*

(Közös)
- Akár lovon is. Biztos lábú a lovam és így előbb a városba érünk.

*Habár szemeim csillognak a láztól, tekintetem még is határozott.*

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Igyekszem a mutatott füveket megkülönböztetni, s a jót összegyűjteni, amennyit csak találok, s elfér a kezemben. A rossz füvet a kardda együtt fogom meg, hogy még véletlenül se kerüljön a többi közé.*
- Ha kiderül, hogy Súrionnal kibabrál, én nem fogok kegyelmezni... Az én hazámban nincs mégegy esély senkinek... - *mondom az öregnek, miközben figyelem a ténykedését egy picit arrébb menve egy új átnézetlen területre* - Azonban... ha segít rajta - és nem a rosszabbik gondolatom következik be - akkor azt hiszem számíthat Malor jóindulatára amikor a hatóságnak adja át önöket.

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

-Oh, még jó hogy nem csak rajtad múlik .
< vigyorogjatok csak .... fogtok Ti még sárgulni ... és nem csak az irígységtől! >
-Nos úgy látom akkor ez is meg lett.... kezdenék bele a mondókámba mikor Malor döntése megszületett, ám valahogy nem vagyok elég feltűnő.
< hogy a hollók játszanának a szemeitekkel nyamvadat kis kurafiak>
-BEFEJEZNI! Azt a .....kutya Úristenit! Amelyik nem fogja be azonnal a pofáját azt Én hallgattatom el!
//ha kell akkor a pap megpróbál a lehető legkevesebb áldozat árán rendet teremteni... de nem kockáztat, ha kell akkor odacsap... ha muszály akkor a pengével is//
<Annak ellenére hogy az elf nem érzi magát a fellegekben attól hogy "kimehet" még erőssen rajta van a "fokozottan veszélyes" listán.
Az ugye túlzás lenne hogy tovább merengjek minden bizonnyl viharos jövőnket illetően, ám azt is megtanultam már hogy a hideg fej többet ér mint az oly sok bajt hozó indulat.>
< no akkor elöször Ő és Én megyünk ki könnyíteni a lelkünkön ... na jó ez azért erős lenne... szép lassan kell meghódítani! ... neki aztán van ideje ... no de kicsit elkalandoztunk...>
-Amint visszajön a felcser és a társunk kezdetét veheti a "nagy cirkusz". Remélem senki nem óhajt most itt és hirtelen könnyíteni magán!
-Ha valaki nagyon nem bír a hólyagjával.... kérem Uraim a Kvinta izé igazán szívélyes házigazda....
< hogy az a... nem tudom befogni a pofám!!!!>
Mintha nem is említetem volna meg a dögöt a pincében, kitöltöm a teret a kijárat és a banda között, eleven figyelmezetetésként.
Nézegetem egy kicsit Sheshiát majd...
-A kis köpcös lócsiszároddal mi lett?
-Tényleg... Malor?! Őt is felkötik? Biccentek a nő felé.

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Musztafa "rend" rakását és az eseményeket érdeklődve figyelem, de nem szólok semmit. Elég nekem a magam baja.*

< Noh, hogy pattog ez a dzsad pap. De még mindíg jobb, mint ha szundikálna. Ez a három sz@rházi csak az alkalmat lesi. És biztos vagyok benne, hogy készűlnek valamire. Valami történni fog, ha elkezdenek vizelni járni.
Na, de az is biztos, hogy ha nem lennék ilyen kutyáúl, akkor ilyen probléma nem lenne. Tőlem aztán a gatyájukba csinálhatnának. Na, de jön még kutyára dér...
De hol vannak már Dzsanáék? Talán egy egész rétet lekaszálnak? >

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap dél
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*Odakint a felcser kissé sértődötten szorítja mellkasára kezét, mintha a nő épp mellbe vágta volna valamivel.*

-Ez nagyon sértő feltételezés a maga részéről. Az igaz, hogy megélhetési gondjaimon némi útonállással voltam, vagyok kénytelen segíteni, de a gyógyítás akkor is a hivatásom marad és mint ilyen nem fogom kicsinyes méregkeverőként elpazarolni e tudományt.

*Ezzel ő néma mártírromságba vonulva sarkon fordul és az eddig összeszedett füvekkel elindul vissza a házhoz. HA Dzsana is vele tart az épülethez közelítve épp felzúgó „csatazaj” üti meg a fülét. Nem igazi harc folyhat bent, hanem inkább a tömeg mocoroghat a kelleténél többet.

Eközben odabent az első tolakodást Mustafa magabiztos és ellentmondást nem tűrő felszólalása még csírájában el tudta folytani nagyjából, bár néhány jelzés értékű taszítás ráfért egy-két nekihevült haramiára. Ezt látva a lovag figyelmét ismét Súrionnak szenteli.*

-Jólvan Súrion. Ennek örülök. Azt hiszem, akkor a kora délutáni órákban elindulhatunk és így az estét már a fedett karám viszonylagos biztonságában tölthetjük.

*Körülbelül eddig jutnak a megbeszélésben, mikor a háttérben a haramiákat rendezgető pap elszólja magát a lent ólálkodó szörny vendégszeretetével kapcsoaltban. Ettől ismét meglódulnak az indulatok és a tizenegynéhány ember is. Így az elf társaságára vonatkozó, illetve a felkötéssel kapcsolatos megjegyzéseket már-már félig elnyomja a hangoskodás. Bár Malor nem annyira jókedvű, sőt lesújtó pillantással néz Mustafára a felkötés elmítésére.*

-Nem köt fel senki senkit. Tisztességes tárgyalás lesz és mivel főbenjáró bűn nem terheli őket tudtommal, így inkább a börtönt emlegesse, ha kérhetem és ne a halálos ítéletet.

*Mindezt kissé szakaszosan adja elő a vértes, miközben besegít a papnak az egyre jobban nekihevülő és tolongó tömeg visszaszorításába és lenyugtatásába.

Erre a képre ér vissza gyógyfűgyűjtő körútjáról Dzsana és az öreg. Súrion és a két belépő kissé priférián vannak a tülekedést illetően egyenlőre, így nekik feltűnhet, hogy a három zsoldos közül az egyik minden bizonnyal szintén csatlakozott vagy valahová eltávozhatott, mert jelenleg csak ketten támasztják az ablakpárkányt belülről. Az elf nyugodt egykedvűséggel ül a helyén és szemléli a kialakult számára láthatólag unalmas és lealacsonyító emberi perlekedést.*

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Valahogy nem hat meg a felcser sértődöttsége. Csupán egy unott "ühüm"-mel nyugtázom eme kirohanását, megnyilvánulását, majd az addig szedett növényekkel kezemben utána megyek a házba.
A kiszűrődő hangok nem nagyon tetszenek, az meg pláne nem amit látok odabent.
Így a felcser markába nyomom az én kezemben lévő füveket is és megindítom kis, enyhe lökéssel Súrion felé, majd az ajtóba beállván kieresztem hangom, ami hála az Doldzsahnak van... kellett az arénákba...*
- ELÉG LEGYEN! MINDENKI LEÜL A SEGGÉRE AZONNAL!

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

< mi ez a pörgés,... most miért kell így felkapni a vizet ... nyughass már a fene esssen beléd//ez mondjuk egy haramiának szól, nem a lovagnak //... eltörjem a kezed ? >
Körbe körbe kapkodom a fejem a kavarodásban.
< mit kell megint a nagy HŐST játszani... ha jól melékszem nem csak emngem löttek meg ma!! ..>
A kiálltásra gyorsan körbenézek hol is van egy szék.
< gyorsan egy széket LE AKAROK ÜLNI!!...>
Eltellik pár pillanat.
<hé ez nem is nekem szól!... ugye?...>

[Huor Aikanáro]

Súrion

*A kialakúlt paprikás hangulatot és lökdösődést feszűlten figyelem. Úgy érzem nem tenne jót a túlélési esélyeimnek, ha ez a csűrhe elszabadúlna.
Dzsana hangos "beköszönése" váratlanúl érint, össze rezdülök, de egy pillanattal később már kissé megnyugodva konstatálom, hogy épségben vissza értek.
A tülekedő "tömeged" figyelve szembe tűnik, hogy az ablaknál csak 2 zsoldos van. Ezért alaposan végig pásztázom a lökdösődőket, hátha közöttük van a harmadik.*

< Hol a harmadik féreg? Biztosan terveznek valamit a rohadékok! A nyakamat rá! >

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap dél
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*A lökdösődés kezd már-már átcsapni verekedésbe, mikor Dzsana erőteljes hangja felcsattan az ajtóban. Erre a rablók is felfigyelnek és egy pillanatra megdermed a tömeg, de aztán a felgyűlt feszültség szította indulatokat már nem lehet ennyivel megfékezni, így ismét fogvatartóiknak „esnek” a foglyok, bár igaz egyenlőre csupán számbeli fölényükkel kifelé akarják szorítani őket, hogy végre kiérhessenek ebből a szörnyektől hemzsegő elátkozott házból.
A pillanatnyi nyugalmat kihasználva Súrionnak alkalma nyílik jobban megfigyelni a tömeget, de a harmadik „hiányzó” zsoldost nem látja sehol, mintha eltűnt volna egyszerűen. A megfigyelését a kissé méltatlankodva közelebb penderített felcser töri meg, aki betoppan látóterébe és eltakarja előle a szoba nagyrészét.
Közben pedig egyre nagyobb teret nyernek a hangoskodó haramiák mivel Malornak sem akarózik komolyabban odacsapni a csupán szabad levegőre vágyó embereknek.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

< ... elegem van ebböl ... szedett vedett, tetű banda ... >
Hátrébb lépek, nem azért, hogy utat engedjek, hanem hogy kardot rántsak.
< ... na kis patkányok ... most itt vér fog folyni ... szórakozzon veletek az első homoki elf aki utatokba akad ...>
Amennyiben-várhatóan- követnek a hozzám legközelebbit térden rúgom és a követői kőzé lököm.
< ... nem teccik? ... csak nem fájt ... remélem eltört! ... >
-Itt a dal vége! Nem ordibálok, nyugodt hangon, tengernyi fenyegetést sűrítek a szavak mögé. Senkinek ne legyen kétsége szándékaim felöl.
-Aki csak még egyet lép az ajtó felé az hozzon magával lapátot is ... temetéshez.
< ... gyomorba ... az fáj és elég hangossan ordít is ... ha meg nem értenek a szép szóból ... gyorsan és hatékonyan ... kevesebbet kell lekísérni ... ez kell ezeknek ... csak az erőszak ... >
-Sajnálom Malor, de itt a szép szó már nem segít! Én szóltam!
Az arcom merev maszká torzult, és //a lehetőségekhez képest // elfehéredik. Szemeim résnyire összehúzom, egyenletessen és mélyeket lélegzem a társaságot fürkészem. Mozdulataim jól begyakorolt körívek mentén lágyan, de nagyon gyorsan követik egymást. Szemmel láthatóan nagyon ideges vagyok, a fülledt tömeg és a felgyülemlett feszültség az arénák harci szellemét ébresztették fel. Ettöl függetlenül stabil, de nem túl széles terpeszben, hátam a falnak vagy más biztosnak vélt tárgynak vetve//magyarul nem ablak, vagy ajtónyílás előtt// magam előtt karddal várom, hogy vagy a vérengzés, vagy a kis fős természetre járás kezdetét vegye.