A határ menti erdők

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Dreemer (Ködszemű Kyleion Sary)
Helyszín: Gianag
Időpont: este
_______________________________________________________________

Tudod és érzed, hogy rajta tudnál maradni a fán de az eset olyan hirtelenül és váratlanul ér, hogy már nem tudsz időben cselekedni. Ezért leesel és bevered a fejed. Elájultál.


_______________________________________________________________
JK: Dreemer (Ködszemű Kyleion Sary)
Helyszín: Gianag
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

Amikor felébredsz nagy hamar rá jösssz hogy már reggel van. Valami puha dolgon fekszel, amint oda tapintasz rájössz hogy az a puha kellemes és kényelmes dolog nem más mint egyszerű fű. Amint jobban körülnézel egy tisztást vélsz felfedezni. Ugyanazon kékes derengés hatja át mint amikor láttad a virágokat. Most érzed először az erdő öregségét, szépségét, bölcsességét. Eredeti lakhelyedben éreztél ilyen szintű nyugalmat és csendességet. A tisztás közepén egy kis tavacska van, azon belül pedig egy sziget. A víz olyan tiszta, hogy egészen az aljáig leláthatsz. Körbe minden féle fajta fát látsz, nem csak fenyőt. A talaját az erdőnek szinte nem is látod a sok fűtől, virágtól, gyümölcs bokroktól. Pillangók repkednek mindenhol, őzt és vaddisznót is látsz inni a tó vizéből.

A kis tavacska szigetén egy barna szakállas férfit látsz, akinek köpenye mintha falevelekből lenne, növényekből és ákllatbőrből készített ruhát visel. Egyigazi "erdőlakó" képzetét kelti. Érdekes módon simogatja az őzeket és a vadállatokat. A napfénye alig szűrődik be az erdő lombkoronáján még is tisztán érzéklhető, hogy reggel van, ezenfelül a sötétség mintha nem létező fogalom lenne ezen a vidéken.

[Dreemer]

(Ködszemű Kyleion Saryo)

*Döbbenten meredek a tájra és a különös alakra. Ez a sok csoda olyannyira megérint hogy szóhoz se jutok...*

<Ez csodás...>

*Majd körbenézek, megvizsgálom magamat nem e tört el valamelyik csontom, megvan e mindenem.*

<Vajon most hol vagyok? Meghaltam tán?>

*Eltűnődők a dolgok állásán, és azon most mi is legyen, erre majd' 10 percet rászánok.*

//ha ez alatt nem történik emlitésre méltó dolog akkor megírom a tünödést is, meg hogy mire jutok//

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Dreemer (Ködszemű Kyleion Sary)
Helyszín: Gianag
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

A kis idő amit gondolkodással töltöttél el hamar eltelik, és semmi sem történik illetve változik a tisztáson. Úgy érzed mintha ez a tisztás már év ezredek óta nem váltorott semmit. A madár csicsergés az állatok nyugodtsága, maga a maximális háborítatlanság. Az alak aki imént még a kis tavacskánál volt most elindult feléd, érdekes módon sétál a vízen, mintha olyan könnyű lenne, mintha ebben a világban megállt volna az idő még is szélsebesen pereg, nem tudod eldönteni mi is valójában. Semmi fenyegető szándékot nem mutat, éppen semmi veszélyt inkább meg nyugvást és békét érzel ahog közeledik feléd Még is a legnagyobb nyugodtság érzetét kelti, számodra nagyon vonzó ez az egész amit most látsz.

[Dreemer]

(Ködszemű Kyleion Saryo)

*Végigmérem a tájat, a döbbenetöl szólni sem tudok. Több idő kellene míg felfogom mivel találtam magam szembe.. Ez a formagazdagság ez a nyugalom, lenyűgöz... Mint egy tökéletes festmény. Döbbenten bámulok amig oda nem ér az alak, majd ha megérkezett, elfül vagy azon a nyelven amin meg szolit, következőket mondom:*

-Ködszemű Kyleion Saryo vagyok, és lenyűgöz ez a hely, hol vagyok? és mi történt velem?

//Nem emlékszem mi lett a fegyvereimmel, ha nem írsz roluk semmit úgy veszem hogy elvesztek...//

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Dreemer (Ködszemű Kyleion Sary)
Helyszín: Gianag
Időpont: reggel
_______________________________________________________________


-Jó reggelt! Jó sokáig aludtál.- köszömt tégad a furcsa szerzet amint oda ér hozzád.

Viselkedésében még mindig semmi fenyegetettséget nem vélsz felfedezni.

-Azt én is kérdezhetném, hogy mit keresel itt, az én erdőmben? Elfeket nem nagyon látni errefelé. Egyedül ez mentett meg téged a haláltól.- mondja neked közös nyelven.

A hangja inkább tűnik kedvesnek mint haragosnak ám némi távolság tartást vélsz benne felfedezni. A fegyvereid egy fatörzshöz vannak nekitámasztva.

-Azokat a fegyvereket meg minek tartod magadnál és honnan jöttél?- kérdezi miközben lekuporodik eléd a fűbe, egy fűszálat téve a szájába.

[Dreemer]

(Ködszemű Kyleion Saryo)

*Még mindig a döbbenet hatása alatt állva, közös nyelven:*

-Aludtam? az utolsó emlékem hogy egy fáról zuhanok lefelé...

-Ez az erdő a tiedé? Ki vagy inkább mi vagy te?

-Megmentett a haláltol? Kicsoda vagy micsoda, ez ojan zavaros, nem értek ebböl az egészböl semmit....

-Hogy mit kweresek itt, hát a menedéket, és tuélést, Erionab születtem, az Elf negyedben... Csak menemm kelet, az iagzságtalan zsarnok nemes emberek miatt.

-A fegyverek, azért kellenek, mert valamivel meg kell védenem magamat, sok sok veszély leselkedik rám...

*Körbetekintek, látom valahol a fegyvereimet? esetleg nálam vannak?*

*Majd leülök én is a fűbe, ugy sejtem sokat fogunk még beszélgetni*

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Dreemer (Ködszemű Kyleion Sary)
Helyszín: Gianag
Időpont: reggel
_______________________________________________________________


-Én az erdő védelmezője vagyok. Egy druida. Az erdőnem az enyém, az mindenkié csak az én gondviselésemre van bízva. Más népek nem merészkednek ennyire mélyen az erdőben. Legalább is ez már hosszú ideje nem történt meg. De mond csak, elég furcsa, hogy egy személyt a szépek népéből itt látok, és az is hogy, nemesekhez kerültél, onnan meg megszöktél. Hiszen a te hazád az erdő, most is ott kellene élned. Mi az ami hajt és űz, ifjú elf?- kérdezi morgó hangon érezhetően egy kis kíváncsiság is vn a hangjában, meg aztán a nyelvet is töri egy kicsit, mintha már nagyon régóta nem használta volna.

[Dreemer]

(Ködszemű Kyleion Saryo)

-Valoban, elf vagyok, és hazámnak az erdőt kéne tudnom. De emberek nagy városában éltem életemet. Hosszú lenne mindazt elmondani a velem megesett... azt a sok gyalázatot és egyebet melyet az emberek velem megtettek... alkotásaim elrablását, megtévesztésemet....

Most éppen a börtön elöl menekülök, a Ginagi határ örök, beakartak börtönözni, tévedésből! Belepusztultam volna, nem volt MÁS VÁLASZTÁSOM!

*Utolsó szavakat tiszta torokból, orditom! És lassan könnyek lepik el szemeimet, az átélt borzalmak emlékei ismét felszínre törnek...*

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Dreemer (Ködszemű Kyleion Sary)
Helyszín: Gianag
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

-Hmm. TE szegény pára. Hát mit tettek veled?- kérdezi az erdő őrzője tőled.
Szemei mintha beléd látnának, ám egyáltalán nem sértő módon, inkább jóságosan.

Szemmel láthatólag sajnál téged. Ezzel egy időben amikor elkezdesz sírni, átölel téged. Mintha vigasztalni akarna, és ezzel persze el is éri célját. Egy meleg ölelés az mi mmindenkit megnyugtat és visszazökkent, amire minden magányos lény vágyik, mely még a legkeményebb szívet is feloldja. Már régóta nem volt részed ilyenben, így hát valamiféle szeretetet érzel szívedben, megnyugvást.

-A hatóságok értem. Most az a legfontosabb, hogy lenyugodj, és vissza nyerd önbecsülésedet, hitedet és erődet. Így addig maradhatsz ameddig csak szeretnél. Viszont utána tisztázni kell megad ez alól a félre értés alól.- mondja ám egyáltalán nem sietett téged vagy ilyesmi.

[Dreemer]

(Ködszemű Kyleion Saryo)

<Valaki aki meghallgat, valaki aki megért! Ez csodálatos!>

*Hosszan elmesélem neki eddigi életörténetemet, nem hagyok ki részelteket, mivel lelkem megtöretett úgy érzem ővele őszinte lehetek, talán valami kis jóság maradt ebben a világban nekem is...*

//bocsi hogy nem írtam el de kicsit hosszú lett volna//


*A történetem elmesélése közben lassan átélem mindazt ami velem történt. Ennek az érzelmi sokaknak a ki heverése után válaszolok a legutóbbi kijelentésére:*

-Az emberek ostobák, hogyan magyarázhatnám el nekik? Egyből valami pokoli szűk kő börtönbe akarnának hurcolni! Ezt nem hagyom! Átkozott EMBEREK! Rengeteg gyötrelmet okoztak eddig is!

*őszinte meggyőződéssel mondom ezeket, szerintem hamar megérti az embereket nem sikerült a szívembe zárnom...*

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Dreemer (Ködszemű Kyleion Sary)
Helyszín: Gianag
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

-Tehát nem szívleled az embereket. Pedig tudod én is egy vagyok közülük és én is ugyan olyan gyarló vagyok mint ők. Se jobb se rosszabb nem vagyok náluk. Csak megértőbb és türelmesebb. Ez az amire a természet tanít. De nem kell így felfortyanni. Tudod van egy mondás amit egyszer nagyon régen egy fajtádbelitől hallottam: "Megbocsájtani a halaandók tudnak, az Istenek még felejteni is képesek." Legyen meg benned az a tudat, hogy amikor már ők meghaltak réges-rég még te akkor is életben leszel és a csatát végül te nyered meg.- modja mind ezt együttérzően, bátorítóan és szeretetteljes mosolygós hangnemben.

-Tehát akkor most mit akarsz tenni? Idővel ide hozzám az erdőmélyébe is elfognak jutni. Nagy változások lesznek most itt ebben az országban, érzem a szellőben. Az uralkodóegy fiatal személy aki ezt próbálja segíteni. De a fejlődő, haladó világ mind ezeket próbálja elmosni.- töpreng el maában az erdő lakó.

[Dreemer]

(Ködszemű Kyleion Saryo)

-Felejteni? Hisz mindezek alig pár napja történtek!!! Ezekre a dolgokra én évek múltán is emlékezni fogok!Hogy lennék képes mindezt elfelejteni? Semmi nem felejtheti el azt ahogy az emberek meggyaláztak és tönkre tették lelki nyugalmamat!

-Mit beszélsz? Változások állnak küszöbön? A változásokat pedig lesöpri a világ? De mindig így volt ez? Pár ezer év múltán minden a meghall, és új sarjad a helyébe. Bolondság lenne a régieket siratni, mert új fog a helyébe lépni! Ez az én nagy bajom újj emebrek lépnek eddigi gyötröim helyébe...

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Dreemer (Ködszemű Kyleion Sary)
Helyszín: Gianag
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

-Így van egy idő után mindenkinek az a sorsa, hogy meghal. De ez a változás a te népedet is érinteni fogja. Hiszen oly kevesen maradatok a háborúk miatt. Ha nem vigyázunk a régi értékekre azok mind el fognak veszni. A tűzbe vesznek, és onnan senki sem fogja tudni visszahozni őket. Éppen veled is ezt fogja tenni veled a gyűlölete. Ha elülteted a magot, ami a bizalmatlanság magva, minden ember ellen abból akkor semmi jó nem fog változni. Mindenkit megbántanak életében. Te csak gondolj, bele, hogy egy embernek milyen kevés ideje van ezeket a sérelmeket felszámolni, neked pedig milyen sok. Úgy hiszem sokkal többet éltél már mint én, épp ezért ezt neked jobban kellene tudnod.- mondja szelíden.

Mindenesetre a mai betevőt meg kell szereznünk valahogy. Segítenél nekem, ha megkérlek rá?- kérdezi tőled miközben feláll és jó nagyokat csap a térdére.

[Dreemer]

(Ködszemű Kyleion Saryo)

-De az emberek életének munkáját elveszik azok se hagyják szó nélkül azt! Tőlem ezt vették el, 300 év munkáját! Azt várod legyek megbocsátó? Minek! Már egyszer megbocsátottam, de az emberek ugyanúgy becsaptak! Hát nem!

-Azt mondod elveszik mindaz amit értéknek nevezünk? Nem inkább neveztek? Újakat alkottok, művészit elfordultam népem hagyományos művészetétöl, azért is mert valami teljesen ujjat akarok alkotni. Nem célom a régi megőrzése, én ujjat akarok a régi helyébe állítani!

-segítek szívesen eleséget keríteni.

*A továbbiakban vele tartok és éleleme szerzés közben is beszélgetek vele, márha ez lehetséges.*

[Vyan Lefydd]

_______________________________________________________________
JK: Dreemer (Ködszemű Kyleion Sary)
Helyszín: Gianag
Időpont: naplemente
_______________________________________________________________

Na ná, hogy lehetséges

A nap folyamán nagyon sokat gyalogoltok és beszélgettek. Megtudod, hogy ez az erdő alapvetően élelemben szegény. Amire persze te is rá jöttél, hiszen első két napodban te sem találtál sok eleséget. "Jó ha két tucat embert eltudna tartani."- mondja az erdő lakó.

Megtudod tőle nevét is Allannak hívják, druida aki már vagy 30 éve itt él az erdőben és nem sok kacsolatot tart fenn a külvilággal, csak a helyiek keresik fel néha ha valami komolyabb betegség üti fel a fejét.

Egész napos kis gyűjtögetéseteknek hála fejedelmi vaccsorát készített allkalmi vendég látód: gombából, gyökerekből, bogyókból és egyébb más erdei zöldségekből és gyümölcsökből.

-Jó étvágyat. Azt el is felejtettem mondani, hogy addig maradhatsz ameddig csak akarsz.- mosollyal a szája szélén mondja mind ezt.

Állandóan mosolyog, nagyon boldognak tűnik, talán azért mert végre beszélhet valakivel talán azért mert alapvetően ilyen a természete, mindenesetre ez téged is jó érzéssel tölt el. Egy állandóan mosolygó személy a közeledben

Aztán a vacsora után, elkezd pár darab száraz ágat összeszedni és egy kövekkel jól kirakott helyen egy kis tábortüzet gyújt, melegedni. Nagy meglepetésedre az erdőből egy két állat (őz, mókus stb...) is odamegy a tűzhöz melegedni. Szemmel láthatólag egyáltalán nem félnek sem a tűztől, sem tőletek.

//off elnézésedet kérem, hogy ilyen soká írtam, tudom hogy a szabadság bejelentőben nem erről volt szó, de egy-két váratlan esemény közbe jött és alig tudtam gép közelbe kerülni. Még egyszer elnézést//