*Kicsit örülök, hogy békén, hagy. Legalább lesz időm ki gondolni ezt, azt. *
< Remélem ki elégítetem a kíváncsiságát. Most gondolom, az jön, hogy ellenőrzi az információit otthon és utánam nyomoztat. Kár, hogy ha nincsenek jó kapcsolatait, akkor rövid úton meghalhat. Viszont a másik probléma, pedig amibe bele fog ütközni, hogy nincs mit találni. Amit meg találhatna, amit nem tud, azt senki más sem tudja, aki meg tudhatná, de ha még is, akkor utána megint csak távozik az élők sorából. Mindenesetre remélem meg marad, és nem vájkál nagyon mélyre. Talán a barátom, lesz és kölcsönösen segíthetek neki. Na, majd néha követem ezt a parancsnokot. Meg figyelem. Biztos, ami biztos. Ha a barátom, lesz az jó. Könnyebben fogok boldogulni a városban és ki tudja. >
*Gondolataim közben meg nézem a környéket. *
* Mikor az úton találkozunk egy kisebb csapattal meg lepődök. Főleg akkor amikor, egy idegen oda jön hozzám és ismeretlen nyelven beszél hozzám, majd meg érint kétszer. ekkor hirtelen jó érzés tölt el és a sebeim begyógyulnak. Teljesen meg lepődök, és rá jövök az illető pap. *
< Vajon, milyen pap, hogy az istene engedte gyógyulásom. Azt viszont nem értem mit is mondott, a mágia miatt, vagy a nyelv korlát miatt? Hm... Jó kérdés! >
La'erten(Lorin O Krell)-nek:
* Oda fordulok hozzá és rá mosolygok kissé, bár arcomon még mindig tükröződik a fáradtság és a keserűség *
Pyar közösül: - Köszönöm, amit ön és istene nekem adott. Kinek köszönhetem meg a hamar történt felépülésemet, s mely istennek lehetek hálás érte? -
< Meg lep, hogy meg tudott gyógyítani. Talán ő is a barátom, lesz ki tudja. Jó, ha az embernek sok ismerőse van idegen helyen >
// Bocsi, hogy visszamegyek…
//*Miután válaszol, az arcomon a hála jele is meg mutatkozik.*
- Köszönöm, az ajándékát uram és köszönöm, istenének is. –
// Az ép gyógyulás helyet fp kapok és így maxot gyógyulok. Így teljesen fel vagyok épülve. //
*Az út hátra lévő részében kíváncsian hallgatom az eseményeket és meg figyelem az új csapatot, hátha találok magamnak új barátokat. *
* Remélem, kapok saját lovat és nem kell tovább is a hordágyon mennem, mivel már felépültem. H tudok, felmászok a ló hátára és azon lovaglok, tovább a másik lovamat le kötöm a hordágyról és a másik ló kantárát fogva vezetem. *
< Remélem ez nem lesz nagy baj. De így kényelmesebb>
*Az arcomon még tükröződik a bánat és a szomorúság, hátamat enyhén görnyedten tartom és a fejemet enyhén le felé fordítom, néha feltekintek és körbe nézek. Közben fülelek mindek kis eseményre. *
< Vajon milyen ez a csapat. Össze szokót vagy nem és mit keresnek erre? >
*Hallom, ahogy a város ura beszervezi őket valamiben, Nem értem mit mondott a város ura , de amit a másik parancsnok mondott azt igen *
< Felettébb különös, vajon miért akar meg szabadulni azoktól a rokonoktól. Igazából nagyon egyszerűen meg tudnám őt szabadítani a kellemetlenkedőktől. Mind össze egy hónapra lenne szükségem. Talán még annyi se, lehet, elég lenne egy hét előkészület és két nap alatt meg oldanám. >
* Vajon engem is felkér erre a feladatra. Örülnék neki. *
< Hallom ahogy az egyik ember érdekes eshetőségekről beszél. hm.. Szimpatikus az ember. Szívesen beszélnék, vagy dolgoznék vele később is ki tudja. Talán. Majd meg látom, hogyan alakul. >
* Ha át veszik, tőlem a ló vezetését annak örülök és meg köszönöm * - Köszönöm. –
* Meg nézem, fegyvereim közül, mit hagytak nálam. *
< Furcsa, a fegyvereimre nem kérdeztek, rá. Pedig nagyon kevesek, csak a mesterek használnak mesterdobó tőröket. Na, mindegy. Talán nincsen fegyver ismeretük, bár nekem sincs, én is csak a saját fegyverem ismerem. >
*Elkezdek az új csathoz kicsit közelebb húzódni. De nem megyek nagyon közel, nehogy bajba kerüljek, csak szépen lassan fokozatosan. Közbe próbálok a hátérben osonni. Aki mellet elhaladok, ha meg szolit, akkor beszélek hozzá. Különben nem nézek rá így, nem leszek feltűnő *
< hátha bele folyhatok valahogy a beszélgetésbe, ha meg nem akkor is érdekes infókat hallhatok. Aki mellet meg elhaladok az meg csak remélem, azt hiszi, csak előre akarok menni szemügyre venni a tájat.>
// Köszönöm a türelmét mindenkinek. Főleg a km-nek. //
//
… Ha harc hát legyen harc…>
Szinte köpni, nyelni sem tudok. Legjobb tudásom szerint érveltem. Nem egy ifini, magát jogásznak való személyt döngöltem már a földbe érvelésemmel. Így megdöbbenésem őszinte. Még fel sem ocsúdtam döbbenetemből, de már megüti fülem a többiek szava.
gondolom még éjjel van és sötét. //
//
//