Shulur - Kikötõnegyed - Horgas Hóhér & a Varjak fogadó

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: délután
_______________________________________________________________

- Na látod! Noir vigyáz híveire. Tudom én, hogy bízhatok az öregjányban
*Zak vidámsága tényleg valódi - ezt, ebben a helyzetben képtelenség lenne mímelni.
Lassan rá kell jönnöd, hogy egyedül te csinálsz ebből az ügyből nagy feneket - bár igazad van, mert tényleg nem sok hiányzott, hogy Zak oda ne vesszen (többek között, hogy ez nem történt meg köszönhető Mirjamnak - bevillan a kép, amint valai löttyöt tölt az ájult férfi szájába), de láthatólag ez pont Zakot nem érdekli. Él, és ennek örül - minden mást elfelejtett e szerint.*
- Elment? Összevesztetek? Na add azt a levelet... Látod, látod milyenek a nők... Kiszámíthatatlanok, rejtélyesek, titkolóznak állandóan... áhhh..... de szép szeme van ennek a Inanak.... - *elkalandozik egy picit a tekintete, majd a levélért nyúl. Nem olvassa át először, hanem egyből belekezd hangosan olvasni, hogy megérthesd azt, amit mondani szeretett volna számodra Mirjam.*

Drága Farro!
Kérlek olvasd el végig levelem, ne hagyd, hogy a gyűlöleted miatt, mit irántam érzel ne tudd meg miért hagytalak el.
Remélem még azelőtt olvasod e sorokat, mielőtt Sazi-mamában bármi kárt tehettél volna. Tudom, hogy szeretsz, s tudom, hogy mindent megtennél értem - még talán Őt is bántanád...
De ne tedd kérlek. Ő ugyan úgy nem tud hollétemről semmit mint te. Félrevezettem, mert azt mondtam neki, hogy a kikötőbe megyek, de nem így történt. Másfelé vettem utam irányát, hogy ne bukkanhasson senki a nyomomra, hogy végleg eltűnjek a közeletekből.
A harag és a düh keserű kérdést fogalmaz meg benned, bennetek: Miért?
Mert szeretlek benneteket. S ha maradnék megölnének titeket.
Tudom, hogy most rengeteg kérdés tolul fel benned. A Miért? Ki? Milyen okból? csak egy része lehet, azonban nem tehetem meg azt, hogy bármi konkrétat is mondjak neked. Nem. Ezzel veszélybe sodornálak, nem lennél biztonságban előlük.

- Itt ki van satírozva egy szó... hm... nem tudom kivenni, de olyan mintha Z betűvel kezdődne... Na mindegy. Olvasom tovább. - *Zak arcán a meghökkenés látszódik ahogy a sorokat olvassa fel neked. Meghökkenés és értetlenség.*

Kérlek Farro! Kérlek, hogy felejts el. Ne keress, ne kutass utánam. Szeretném, ha sokáig élnél, ha sokáig boldog lennél - mégha ez a jelen pillanatban számodra egy groteszk gondolat is. El kell, hogy felejts. Vagyis... Engedj el... Maradjak meg emlékedben úgy mint egy kellemes, pár napos kapcsolatot adó nő. Engedj el kérlek örökre. Rajtam kívül még van szebb, okosabb, csodálatosabb nő számtalan. Légy az egyikükkel boldog!
Igaz… a házasságunk. Egy év után fogják csak felbontani. Azt is csak papi engedéllyel, melynek igen magas az ára. Sajnálom, hogy még ezt is a nyakadba zúditom.
Ahogy mindent sajnálok ami eddig rossz történt veled. Apám meggyilkolása, melynek részese voltál. A nővérem tombolása. Az ártó mágia hatása, mely alá kerültél, s mely által majdnem megölted barátodat (remélem Zakon tudtam segíteni, s életben marad). Az eltűnésem, a hazugságom, a titkolózásom…
Ha tudnád…
Kérlek éld az életed nélkülem. Fogadd el, hogy el kellett válnunk.
Mirjam

- Ennyi. - *szólal meg Zak pár pillanatnyi hallgatás után halkan. Ő is emészti a levél tartalmát. Ráncolt homlokkal bújik bele ismét a levélbe – újra átolvassa önmagának.*



_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: a Horgas Hóhér fogadóban
Időpont: kora délután
_______________________________________________________________
// ^^ A második emeleten… //

*A faragott kisszekrényhez lépsz. Kinyitod ajtaját, de két üres polcon kívül semmit sem látsz benne. Üres.
Tudod, hogy lennie kell valaminek a szobában, ami csak arra vár, hogy te megtaláld, s mint egy mozaik egyik? (első?) darabjával elindulhatsz azon az úton mi alatt megfejted a különös események értelmét. Mert, hogy ezek már nem véletlenek az biztos számodra is.
Az álmok abbamaradtak Vele, helyébe érkeztek a valós képek, események. Érzed, hogy valami nagyszabású dolog történik, vagy legalább is fog történni veled.
Módszeresen kutatod át a szobát (a nappalit) először, de ebben semmit sem találsz.
Azonban a másik szobában, a hálóban, ahogy felhajtod az ágytakarót egy képet pillantasz meg. A képen egy fiatal nő portréja látható; kyr vonásokkal rendelkezik, de egyből kiszúrod, nem hibátlan a vérvonal… Barnás hajzuhataga egyenes szálakkal terül szét két vállán. Szemei feketén ülnek csinos, de szeplős arcán. A nő tekintete szomorú. Egy tájat látsz a nő mögött. Zöldellő fák, bokrok – s fentebb a háta mögött egy dombon egy kéttornyú kastély áll.*

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Az első szobát tüzetesen átvizsgálva keserűen fújtatok egyet, de elkeseredettségem nem oly nagy, hogy ne figyeljek eléggé: minden a helyére kerüljön. Miután a másik helységben is átvizsgálok mindent, megörülök felfedezésemnek. Egy darabig az arcot fürkészem, hátha láttam már korábban, utána a hátteret vizsgálom meg jobban. A képet értő kéz készítette, s abban bízom, hogy hátha a részletesség az én oldalamra áll, s felfedezhetek egy címert, vagy egy lobogót az épületen. Első gondolatom, hogy itthagyom amit találtam, gyorsan el is vetem, s nagy gonddal a rtuhám alá rejtem a képet. Ha valamit kihagytam volna, akkor befejezem a keresést azokon a részeken, bár gyanítom, hogy mást nem fogok találni. Most, hogy végeztem nekiállok elrendezni a szobát. Ezzel több időt töltök bent, mintha csak hanyagul szétdobáltam volna mindent, s valószínűleg a lebukás esélye is nagyobb lesz, mégis úgy ítélem, megéri óvatosnak lennem. Ha végzek és nem zavarnak meg, az ajtónál hallgatózok egy darabig, majd ha nem hallok neszt óvatosan kiosonok a folyosóra, s becsukom magam mögött az ajtót. Mielőtt elindulnék a lépcsőn szállásom felé, megbizonyosodok, hogy se fel, se lefelé nem akar senki menni, nehogy a találkozás lebuktasson, hiszen nem is ezen az emeleten lakok.

[Navaratna]

(Xylina)

-Nem szép állat, de attól még nem fogom ledobni Ön fél a macskáktól?
Átveszem a szütyőt, nem számolom át.
-Nagyon szépen köszönöm! Azt hiszem, amint visszaérek a fogadóba, eszem valamit és kialszom a feszültséget, mert idebenn érzem, ezzel még noincs vége a megpróbáltatásimnak és kell az erőtartalék. Mit gondol, nagyon a szívükre vennék, ha holnap bemennék az őrséghez érdeklődni a társaim állapota, ügye felől?-szorul össze a torkom.

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Mozdulatlanul és némán állok, amíg Zak felolvassa a levelet. A gondolatok cikáznak a fejemben, de már csak a rezignált szomorúság maradt meg a lelkemben. Végül leülök az ágy szélére és a padlót bámulom néhány hosszúra nyúlt pillanatig, majd hallkan, szinte csak magamnak mondom, ami a lelkemet nyomja.*

-Nem értem. Most se tudok semmit. Nem mondta el, hogy mi miért történik.

*Kissé összehúzom a szemeimet és arcomra kiül a komor elhatározás.*

-Nem fogadom el. Megkereslek Mirjam és el fogod mondani miért tetted ezt?!?

*Ezzel hirtelen felállok és Zak felé fordulok, hogy magamhoz vegyem a levelet. Nézem még pár pillanatig a számomra furcsa ákombákom sorokat, majd szépen visszahajtogatom eredeti formájára és ismét ingembe rejtem.*

-Köszönöm a segítséget Barátom. Mond mit tehetek érted?

*Őszinte hálával figyelem Zaket és a kérését, ha van. Nagyon sokat köszönhetek neki az ideúton és itt is segített eligazodnom a számomra ismeretlen terepen, ráadásul vétlen áldozatom lett majdnem, amit hiába vesz ilyen könnyedén mindenki más nekem akkor is tüske marad a lelkemben, hogy akaratomon kívül cselekedtem és azokat sebeztem meg, akik segítő kezet nyújtottak.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: délután
_______________________________________________________________

- Én nem akarok beleszólni Farro, de mégis hogy fogsz hozzá megkeresni? Nem a kikötőbe ment, ezt bevallotta ő is. Shulur pedig hatalmas, és már lehet a városban sincs. Információt pedig... Csak olyantól tudnál szerezni róla, aki ismeri. De hát kit ismersz te az övéi közül?
...
De... de mond csak... Mit akart azzal Mirjam mondani, hogy reméli tudott rajtam segíteni? Hát nem az az idegen felcser látta el sebemet?




_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: egy ligetben
Időpont: délután
_______________________________________________________________

- Öhm... mondjuk úgy, hogy nem szívlelem őket.
*Kérdéseden Armada egy picit elgondolkodva nézegeti a kis tó fodrozódó vízfelületét. Megfontoltan válaszol kérdésedre.*
- Nos. Alapjában véve nem szoktak elzárkózni az információ kiadástól. De ez egy kényes ügy, legalább is abból amit tudunk. Társai megtámadták a kikötői őrséget. Az ok, az mindegy, ezért ott a helyszínen kivégezhették volna őket. Mivel elszállították - elvileg életben - így ... khm... úgy vélem, hogy a legszigorúbb büntetést szabják ki rájuk, lehet még ma... de holnap legkésőbb.
Bemehet érdeklődni, de Xylina fel kell készülnie a legrosszabb hírekre. Sajnos én holnap nem tudok magával tartani. Késő délutánig üzleti tárgyalásaim lesznek. Holnap fogom leszervezni a következő kereskedelmi utamat Abasziszba.
Pedig higyje el, hogy szívesebben tartanék Önnel.
*A macska közben elaludt az öledben. Armada néha-néha rápillantott. Utolsó mondatánál még egy kicsit közelebb is lépett hozzád guggoltában.
A tó túlpartján egy magas, izmos testfelépítésű negyvenes éveiben járó férfi jelenik meg ekkor. Büszke és rátarti arcáról csak úgy süt a gőg... Ami megkapó, vagyis amin megakad a tekinteted az a hófehér majd' derekáig érő haja.
Egy fonott bőrszíjat tart a kezében - olyan mintha póráz lenne, legalább is erre a következtetésre jutsz, mert a másik vége a bokor takarásában van. Így azt sem látod, hogy ez a hóhajú férfi mit sétáltat.*



_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: a Horgas Hóhérban
Időpont: délután
_______________________________________________________________

*Alaposan megnézed a nő képmását, de nem rémlik, hogy láttad volna már akár csak egyszer is. Egyáltalán nem ismerős.
Továbbvándorol a tekinteted a kastélyra, de csalódnod kell újfent. Se lobogó, se címer, mi konkrét támpont lenne a továbbiakhoz.
A ruhád alá csúsztatod a képet, majd folytatod a kutatást. Az ágy melletti bal oldali kisszekrényben egy fekete selyemkendőre találsz. Egy monogram van belehímezve - C.K.T. - ezüst szállal. Az biztos, hogy nem csak úgy behajintották a szekrénybe eme ruhadarabot. Szépen össze volt hajtogatva, s így volt betéve a bal belső sarokba.
Míg pakolászol nem zavar meg senki.
Az ajtóban kicsit várnod kell míg csend telepszik odakint a folyosóra - egy nagyobb csoport hagyhatta el az emeletet.
A megfelelő pillanatban kilépsz az ajtóból, de bár ne tetted volna...
Egy ismerős arc áll veled szemben - láttad már a fazont, s ereidben még a vér is megdermed... Az álmodban megjelenő gyilkosod az...
Dermedtségedet kihasználva lök egyet rajtad befelé a szobába - hátra esel, s bár nem ütöd meg magad nagyon mégis egy pár pillanatra kiszolgáltatva terülsz el a földön.*
- Mondtam, hogy az enyém vagy... - *hallod a hangját, mely után hideg és rövid kacaj, vérfagyasztó kacaj hangzik fel halkan. Mire felnézel az ismeretlen férfinak csak a hűlt helyét látod. De az biztos, ez most nem álom volt.
Érzékeled, hogy valakik érkeznek a földszint felől... A hangokból ítélve most tarthatnak az első emeleten - te pedig a földön fekszel tágra nyílt ajtó mögött egy idegen szobában...*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Kissé lehorgasztom fejemet, de csupán egy pillanatra, majd felnézve nyugodt bár kissé szomorkás kifejezés ül ki az arcomra.*

-Még nem tudom, hogy keressem, hogyan találhatom meg.

*A régi vigyorra húzódik lassan szám széle és egy vállvonás kíséretében hozzáfűzöm a számomra irónikus lehetőséget.*

-Hosszú még a létezés fonala. Úgy saccolom van még vagy negyven évem, ha vigyázok az irhámra. Annyi csak elég lesz. Vagy kénytelen leszek utánna is kísérteni, amíg valami vajszívű nekromanta meg nem szán és elő nem idézi Kedvesemet, hogy végre tiszta vizet öntsünk a pohárba.

*Most nehéz lenne megmondani, hogy viccelek vagy komolyan gondolom. Még én se tudom pontosan, de az biztos, hogy ennyiben nem marad a dolog, ha rajtam múlik. Zak zavarára és kérdésére én is elbizonytalanodom, így megvakarom a tarkómat válaszadás előtt és próbálom átgondolni, hogy most mit is mondjak neki.*

-Öhmm... Nos... Zak... A sebeidet az idegen felcser látta el, de mint mondottam nem rajta vagy rajtam múlott, hogy még tudunk most beszélgetni. ...

*Kicsit félrenézek az emlékek és a tettem számomra érezhető súlya miatt, de most nem hagyom ennyiben ezt sem, hanem befejezem a történtek elmondását.*

-Ez a Nori vagy Nior, tehát akit emlegettél tényleg kedvelhet, mert ha nincs Mirjam, illetve az a tea vagy szirup nála, akkor még ott a padlón meghaltál volna. Sajnos nem értek a győgyításhoz és a füvészethez, így nem tudom milyen párlatot itathatott veled Mirjam.

*Széttárom kezem. Azt tényleg nem tudom pontosan mi mentette meg Zak életét, de azt nem kötöm az orrára, hogy Mirjam milyen társaság tagja volt valójában. Erről viszont beugrik egy kép, egy hang. A kifestett, kitetovált nő. Aki annyit kérdezett a szándékaim felől. Ő biztosan tudja hol lehet most Mirjam. Csak kérdés őt meg tudom-e találni valahogyan. Hátha az anyó tud valamit. Bár ez is eléggé sovány remény, hiszen a titokzatos nő csak úgy magától feltűnik és eltűnik. Nem nagyon tűnt úgy, mint akinek bárki is megmondhatná mikor hol és kivel találkozzon.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: délután
_______________________________________________________________

- Öhhh... - *Zak arcán a meghökkenés jelei látszódnak.* - Azt mondod valamit belémöntött és az mentette meg az életem? ... Én...
*Látszik, hogy nagyon elgondolkodik, magába száll. Talán most értette meg, hogy mekkora veszélyben volt az élete. A vidám csillogás a szeméből eltűnt, helyébe szomorú és keserű tompa fény költözött.*
- Én... én azt hittem, hogy Mirjam csak kihasznál-t... Erre... ez a hír. Most... most egy kicsit hülyén érzem magam. Ne haragudj rám. Hagytalak turbékolni benneteket, gondolván a saját bőrödön megtapasztalod milyen álnokok is tudnak lenni a nők. Amikor mondtad, hogy elhagyott azt hittem igazam van. Erre... Kiderül neki köszönhetem az életemet.
Tudok segíteni valamit? - *őszinte és komoly nézéssel teszi fel a kérdését. Nem kerüli a tekinteted, tudod, hogy vállal minden következményt az iménti szavai után - bármi is legyen az részedről.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Nagyot sóhajtva ülök vissza Zak ágya szélére. Barátom szemeibe nézek és az én tekintetemből is hasoló megtört szomorúság árad.*

-Mindketten sokat köszönhetünk Mirjamnak. ... Az életünket. A nők lehet, hogy nagyon álnokok tudnak lenni, de Mirjam más. Ő... egy angyal.

*Lehorgasztom a fejemet néhány pillanatra majd ismét Zakre nézve krélelő tekintettel teszem fel az új helyzet fényében a minduntalan foglalkoztató kérdést.*

-Megtalálhatom még valaha? Hogyan tudnék a nyomára akadni? Hol keressem, hogyan? Ki segíthetne ebben? Zak te tudsz valamit tenni?

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: délután
_______________________________________________________________

- Ha angyal lenne, nem tette volna ezt veled Farro. De ez csak az én véleményem.
...
Ha senki sem tud róla semmit, és ahogy írta, még annak a mamának is mást mondott mint ahová készült. Nem tudod megtalálni. Lehetetlen.
Esetleg... esetleg eltudsz indulni olyan szálon, hogy körbekérdezel mindenkit, hogy mit szeretett volna, hogy hová jusson el egyszer. Vagy ilyesmi. Valaki csak tud róla mondani valamit, amit használhatsz is a felkutatásához.
Van ötleted kihez kellene fordulni? Az a mama? Vagy más? Bárki...
Én nem ismertem őt. Néha ritkán láttuk megfordulni a nővérével a Vasmacskában, és olykor kuncsafttal távoztak... Khm....
Mondanám azt, hogy fordulj a városőrséghez, ha lenne értelme... De tudom, hogy úgysem tesznek semmit ilyen ügyben.

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Már nem ver le annyira lelkileg a bánat, mint a hajón, de azért ott fészkel belül a reményvesztettség érzése. Végül ismét nagyont sóhajtva felállok.*

-Azt hiszem, hogy az anyóval kell elsőnek beszélnem ezügyben. Hátha ő tud valami kiinduló nyomot mondani. Köszönöm Barátom a segítséget. Még annyit kérdeznék, hogy meddig maradtok és merre mentek most, hogy a... nos... a Kapitány nélkül?

*Ahogy kimondtam érzem lehet nem kellett volna előhozakodnom ezzel a témával. Még biztosan fájó és eleven a vén tengeri medve elvesztésének emléke.*

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Megindulok, mint aki jól végezte dolgát, s imaként ismételgetem magamban a monogramot, hátha beugrik egy név: cé ká té, cé ká té.... Az ajtón kilépve, földbe gyökerezik a lábam. Hang nem hagyja el a torkom, és még levegőt venni is elfelejtek. Az esés után, még mindig nem mozdulok, csupán pár szívdobbanásnyi idő után, ami éppen elegendő ahhoz, hogy az idegen kámforként eltűnjön. Fülemben visszhangzó nevetése, s az esés fájdalma bizonyossá teszi: ez bizony nem álom.
- Mit akarsz tőlem? - suttogom, inkább csak magamnak, hiszen senki sincs itt, aki meghallaná. Azaz... az alsóbb szintről érkező hangok eljutnak hozzám is, s végre felfogom mekkora bajban vagyok. Az ajtóra pillantok, s több lehetőség is felmerül bennem. Gyorsan behajthatom az ajtót, de nem tudhatom szerencsém meddig tart még ki, hiszen nyílvánvaló, hogy a szoba nem lakatlan. A második lehetőség mellett döntök, mert az ablakon kiugrani nem igazán vágyok, szükség lehet még a lábaimra. Felpattanok fekvő helyzetemből, s az ajtót amennyire lehet, hangtalanul becsukom magam mögött, majd megnyújtott lépésekkel a folyosó szemközti falához lépek - arra az oldalra ahol a lépcső helyezkedik el. Így próbálom elkerülni, hogy észrevegyenek, ha esetleg felsőbb szintre tartanának, ha pedig mégsem, akkor úgy teszek, mintha a folyosó vége felől érkeznék, még véletlenül sem azon az oldalon, ahol a kérdéses szoba van. Utóbbi esetben még egy dolgot teszek. A lépcső felé haladva két kezem közé veszem arcom, s nagyot tüsszentek, hogy a folyosóra lépők ne lássanak belőlem túl sokat, az illem kedvéért a tüsszentés pillanatában még a fal felé is fordulok, hogy elhaladhassanak mellettem, majd a lépcsőn lefelé távozok. Ha a jelenetre megszólalna valamelyikük, akkor elváltoztatott, náthás hangon, csak egy "köszönöm"-öt válaszolok.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Farro
Helyszín: a Vasmacskában
Időpont: délután
_______________________________________________________________

*Zak nagyot sóhajt kérdésed hallatán. Pár pillanat eltelik mire válaszol.*
- A biztos állásunktól estünk el a Kapitány halála miatt. Megpróbálkozunk egy hajóra beállni. Mindannyian, hisz az életünk a tenger, a hajózás. Egyikünk sem ért máshoz ezen kívül. Szétszéledünk a nagyvilágban.
Én még lábadozom ... Egy ideig biztosan maradok itt Toronban. Aztán majd meglá....
*Kopogás hallatszik az ajtó felől. Mielőtt bármelyikőtök mozdulhatna, vagy szólhatna a kilincs lenyomódik, s az ajtó kitárul.
Az a leányzó érkezett, aki nemrég ment el Zaktól. Kezében egy tálca van, amint úgy néz ki Zak vacsorája. Sajt, kenyér, tükörtojás és egy fakupa.
Zak arca felderül a látványra és hozzád szól, de el van varázsolva az arca.*
- Mondtam már milyen szép szeme van ennek a lánynak? Ina-nak hívják, csak toroniul ért... ami végtére is nem baj.



_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: a Horgas Hóhérban
Időpont: délután
_______________________________________________________________

*Az ajtót sikerül hangtalanul becsuknod, s még a túloldalra is van időd ellépni. Négyen igyekeznek felfelé a lépcsőn, láthatólag nagyon bele vannak merülve egy kisebb vitába - nőről van szó - nem tudják eldönteni egymás között, hogy melyikőjük is tetszik a hölgyeménynek. Az viszont megüti a füled, hogy a hölgy neve Ami - ez pedig kellemes emlékeket idéz fel benned a tegnapi napról, még akkor is, ha a jelenben rémálmod kelt valóra.
Felmentek a harmadikra, anélkül, hogy nagyon törődtek volna veled. Szíved kalapálása lassan, nagyon lassan megnyugszik az átélt események után. Azonban még mindig nincs vége megpróbáltatásaidnak. Ahogy lefelé vennéd az irányt egy ismerős női kacaj üti meg füled - ím az emlegetett hölgy, Ami érkezik felfelé, egy eddig nem látott vadidegen férfi társaságában. A férfi túl van már az 50-dik életévén láthatólag, de fiatalosan karol a nőbe. Szeméből ifjonti vágy süt... az biztos, hogy nem az apja, vagy a rokona. Ők még csak a pienő előtti lépcsősoron járnak, így még nem vettek észre. Vagy tovább mégy a földszint felé, vagy gyors irányváltoztatás után a saját szobád felé vezeted lépteidet.*

[Navaratna]

(Xylina)

-Egy próbát tehetek, igyekszek ártalmatlannak és békésnek tűnni, valóban csak felvilágosítást kérnék, nem akarok bajt keverni. Ha lesz egy kis eszük, nem ugranak egyből nekem. Erősítenem kell a lelkem a holnapira, hisz ha jó napjuk lesz is számíthatok olyasféle modorra, ami nem túl hízelgő.
"Sokkalta nehezebb lesz összeszedettnek tűnni Armador nélkül, mert a nyelvet se értem és makoghatok, ráadásul ha jól veszem ki a szavaiból, több, mint valószínű, aki ellenállt, kivégezték intézkedés alatt, akit meg nem, hamarosan követi őket az ítélet értelmében. Rohadt életbe, nem így terveztem a függetlenedést tőlük! Sose kívántam a halálukat vagy ilyen mérvű kárukat."
-Önnek sok szerencsét a holnapi naphoz, és erre én is rászorulok.
A macskát finoman kipakolom az ölemből.
-Vége a sziesztának, én most megyek-mondom az állatnak. Utoljára megsimogatom, aztán kiegyenesedem. És úgy is maradok, eltátott szájjal. Férfit ilyen hosszú hajjal szinte alig láttam, ebben a színárnyalatban meg egyet se. Lenyűgözve bámulom a haját és nyújtogatom a nyakam, vajon mit vezet.
"Lehet, egy külföldi embert pórázra kötve... Vagy valami dögöt, ami mindjárt nekimegy a macskámnak...az alkalmi macskámnak."

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: egy ligetben
Időpont: délután
_______________________________________________________________

- Csak ervvül ne szólaljon meg, mert azt itt nem szívesen nézik jó szemmel. Főleg az ön helyzetében lenne most nagyon rossz önre nézve, kedves Xylina.
*Armada követi a tekinteted, látszik arcán (már ha ránézel), hogy ő is elcsodálkozott - bár valószínű ő mástól mint te.
Gyorsan feláll ő is, melléd lép, és halkan súgja a füledbe.*
- Most menjünk. Nem szívesen húznék újat egy kyr vérű famorral.
*Eközben a kyr férfi felétek pillant, majd gőgösen el is fordul. Körbenéz, mintha keresne valakit szemével. Indulni is látszik, legalább is továbblép a kis ösvényen, hogy eltávolodjon a tótól, s így tőletek.
Bár Te gondolatodat valami groteszk viccnek szántad, hogy a feszültséget csitítsd magadban, azonban még a szíved is kihagy egy pillanatra amikor meglátod mi van a póráz másik végén miután a kyr megrántotta indulásra ösztökélve ...
[cir=100x130]http://fc03.deviantart.com/fs26/f/2008/036/3/c/3c83990e4010a932.jpg[/cir]A póráz másik végén egy gyönyörű elf nő lép ki a bokor takarása mögül. Láthatólag csak testben van jelen, s mint egy betört vadló lépdel arra amerre a gazdája kívánja. Ruha nem sok minden van rajta - de ami igen az csillogó és nemes anyagból készült; ezt még te is megtudod állapítani ekkora távolságból. Az elf nő rátok emeli tekintetét, de nem látszik rajta az ürességen kívül semmi más, majd fordul vezetője után, s lép, lassan, kecsesen tovább.
Armada is megdermed melletted, majd akaratlanul is megfogja kezed és a másik irányba kezd el húzni.*

[Quator ar Zaraquer]

(Farro)

*Komoran bólintok Zak válaszára jelezve, hogy megértem őt és a többi matrózt. Ekkor jön a kopogás és utánna rögtön a szolgálólány nyit be a szobába. Barátom kedélyállapota és szavai hamar megváltoznak a lány közelségében, így csupán szelíden elmosolyodom*

-Akkor hagylak titeket, hogy megvacsorázhass és ápolgathasson az te Ina-d. Ha nem bánod még meglátogatlak majd. Minden jót Zak.

*Elköszönve Zaktől kifelé menet mosolyogva biccentek a lánynak. Az ajtóban egy pillanatra megállok, visszanézek mielőtt hallkan behúznám magam mögött és elindulnék a földszintre. Mielőtt bármerre is indulnék azt hiszem nem árt, ha beszélek Rannal is. Egyrészt, hogy akkor most mi a teendő az egyezségünket illetően, másrészt hátha ő tud valakit, aki segíthet valahogy a kutatásban is. Eléggé kettős a helyzet hiszen egyszerre két nyomot kellene követnek és egyiket sem szabad hagyni túlságosan kihűlni. Azt hiszem ez lesz eddigi életem egyik legnagyobb próbáatétele, de vállalnom kell, ha még látni akarom Mirjamot valaha.*