(Xavios)
Lassan odasétálok a pulthoz, távol a furcsa ismeretlentől. Közben rajta tartom a szemem, de igyekszem nem túl feltűnően figyelni őt. Mikor odaérek a pulthoz, az éppen szolgálatban lévő hölgyhöz intézem szavaimat.
- Elnézést. - mondom neki úgy, mint aki kissé kiszáradt (de nem viszem túlzásba). Mielőtt folytatnám megköszörülöm a torkomat. - Kaphatnék egy pohár vizet?
Míg a cselédlányhoz beszélek, a szemébe nézek, ahogy illik. Mikor elfordul, azt a furcsa alakot nézem. Fejemmel igyekszem a lehető legkisebb mértékben felé fordulni. Inkább csak a szememmel követem. Különös. Lehetséges, hogy jártas a mágiában. - vélekedem magamban - Jobb lesz ha rajta tartom a szemem. Vajon mi járatban lehet errefelé? - hirtelen aggodalom költözik szívembe - Lehet, hogy a könyvek miatt van itt... Ha elindul az emeletre, jobb lesz ha utána megyek. - szemem a ruhája alól áradó fényre téved. - Lehet, hogy egy isten felkent szolgája. De az is lehet, hogy az a dolog, amiből a fény árad jelzi ha valami erős mágikus tárgy van a közelben.