-Mint már említettem Erionból jövünk az öcsémmel- mosolyodom el Sirvaj apró figyelmetlenségén- ott születtünk, ott nőttünk fel és onnan indultunk el világot látni. A hölgyekkel kapcsolatban igaza van, tényleg unalmas lenne nélkülük, csak sajnos mostanában túl gyakran tűnnek el szó nélkül- arcomon bánatos mosollyá válik az előbbi vidám.
Ezután kis ideig nem szólok, csak Lounára és Klarissára gondolok. <<Alig tűnt el Louna, máris megismertem Klarissát, akkor úgy tűnt segít felejteni, erre ő is elfut, még mélyebb sebeket ejtve. Nincs szerencsém a nőkkel

Miután ez végigfut az elmémen, újra Sirvajhoz fordulok:
- Miért jött ide, mit akar csinálni Ferrugia szigetén?