Középsáv

[Shackallor]

Játékos: Ordwick
Helyszín: Középsáv, Kakhothbaal-átkelő
Időpont: Káosz-Oudakka hava, első nap, kora este
Esemény: Érkezés

Utad a Gyepűn keresztül eseménymentes volt, a helyi törzseket csak messziről láttad. Érdekes, otthon azt mondták neked, hogy a Gyepűn való átkelés az út egyik legnehezebb része lesz. Az út eddig meglehetősen egyhangú, fárasztó volt. Élelmed a végét járja, mert a Sóhajok Völgyénél kis kitérőt kényszerültél tenni. Helyesen tetted, egy falkányi farkas támadását nem kockáztathattad.
A hegyek lábainál most szörnyű vihar tombol. Hülvelykujjnyi cseppekben szakad az eső, szörnyű ütemet verve a földön és páncélodon. Állatoknak nyomát sem látni, aki csak teheti, most menedék után néz. A hegyek még az eső függönyén át is fenyegetőnek tűnnek. Az átkelő egyelőre alig látszik, csak egy homályos, fekete folt a hegybe vájva, amit a szörnyű villámok néha megvilágítanak egy-egy szívdobbanás erejéig. Lovad nyugtalan, idegesen fújtat. Szinte minden lépésért küzdened kell vele, nem akaródzik közelebb mennie. Az átkelőtől néhány mérföldnyire a hátas megmakacsolja magát, s megáll. Nem reagál a megszokott mozdulatokra, remegve forgolódik tengelye körül.
Fejed mellett a semmiből valami sötét repül el sipítozva.
Egy denevér.
Kicsit meglepett, de nem történt semmi különös.
A hátas már kifejezetten hátráló lépéseket tesz...

[Wolftern]

Ordwick Atar

Lejebb hajolok és megpaskolom a lovam nyakát, hogy nyugalom nincs semmi baj

-Téged is nyugtalanít ez az éjszaka?

<Le kellene táborozni itt valahol, nem szeretném ha bőrig áznék. Majd, ha elállt folytatjuk az utunkat.>

Szétnézek, h van-e olyan hely, ahol találok menedéket az eső elöl, magamnak és a lovamnak is.

[Shackallor]

Játékos: Ordwick
Helyszín: Középsáv, Kakhothbaal-átkelő
Időpont: Káosz-Oudakka hava, első nap, kora este
Esemény: Érkezés


Késő - már bőrig áztál. A ritka erdő, mely körbevesz, nem mutat megnyugtató menedéket. Találsz egy nagyobb fát, ami alá beállhatsz, de az eső elől nem tudsz elbújni. Lovadat alig tudod magad mellett tartani, ha nem kötöd ki kényszerű menedéked törzséhez, bizony el fog szelelni...ideges nyihogásai furcsa visszhangokként találnak vissza hozzád.
Az eső függönyéhez nehezen szokik hozzá a szemed, mintha az egész világ hullámozna.
Fantom-alakok rohannak oda - vissza előtted, de képtelen vagy eldönteni, hogy csak a szemed káprázik, vagy társaságod akadt...
A hátas szemei forognak, habos, forró nyálát kicsit rádfröcsköli.
Még nem láttad ilyennek.
Máskor megnyugszik egy érintésre, most sehogy sem tudod lecsillapítani.

[Wolftern]

Ordwick Atar

Odamegyek a fához a lovammal, és kikötöm. Majd kezemet a kardomra teszem, nehogy meglepetés érjen, és figyelek.


<Jó lenne, ha elálna az eső, mert tudnék keresni valami búvóhelyet, és akkor a lovam is megnyugodna, meg lehet hogy még vacsorát is találnék. Már nagyon éhes vagyok.>

[Shackallor]

Játékos: Ordwick
Helyszín: Középsáv, Kakhothbaal-átkelő
Időpont: Káosz-Oudakka hava, első nap, kora este
Esemény: Érkezés

Valami megérinti a vállad. Hátad a fa törzséhez döntötted, így meglep az érzés.
Megfordulni sincs időd, mikor tiszta, dermesztően hideg kráni nyelv simítja füledet:

- Csak azért nem jön mindenki közelebb, mert akkor a lovad mindenképpen elpusztulna. Nem ismerünk.
Ki vagy és mit csinálsz itt?

[Wolftern]

Ordwick Atar

mikor hozzám ér a nyelv, kardommról leveszem a kezem és megfordulok, majd nyugodtan megszólalok.

-a nevem Ordwick Atar.
-És csak úgy szétnézek errefelé, mert Ranagol erre vezette sorsomat.
-megkérdezhetném kik vagytok és hogy merre találok valami szállás helyet.

<Vajon most mi lesz? ha bántani akarnának akkor már cselekedtek volna, de akkor még is mit akarnak? nem csak ezért jöttek ide, hogy ilyesztgessenek, engem is, meg a lovamat is.....remélem, mert, ha igen akkor itt nagy baj lesz.>

[Shackallor]

Játékos: Ordwick
Helyszín: Középsáv, Kakhothbaal-átkelő
Időpont: Káosz-Oudakka hava, első nap, kora este
Esemény: Érkezés


Amikor megfordulsz, egy homályos fantomot látsz. Egyszerűen képtelen vagy az esőfüggönyből kivenni a körvonalakat. Csak a hangját hallod tisztán, ahogy érthetetlen mormogás és hörgés után a nevedet kiáltja.

Fél perc telik el néma csendben, csak az eső járja végtelen táncát rajtatok - körülöttetek.

Mordulást hallasz a bal oldalad felől, s újra hallod a nevedet.
Oldalra nézel - néhány lábnyira tőled egy másik fantom - alakot látsz. Ez alacsonyabb, s jóval szélesebb, mint az előző.

- Ezek szerint várnak. A lovadat hagyd hátra, nem jöhet veled. Ha az vagy, akinek mondod magad, talán kapsz másikat.

Hangja középkorú férfira utal, s mivel már nézed egy ideje, észreveszed az oldalára csatolt kardot.

A fantom jobb keze felemelkedik, irányt mutat.

- Ezen a csapáson haladva egyenesen az átkelőhöz érsz. Szálláshelyedről a kirendelt kísérőd gondoskodik majd. Haladéktalanul indulj.

Hátralép kettőt, s ezzel szinte el is tűnik az eső homályt varázsoló függönye mögött. Az alacsonyabb fantom nem mozdul, megvárja amíg elindulsz. A kijelölt utat követve viszonylag gyorsan a hegy lábához érsz.

Már szinte fuldokolsz a sűrűn hulló esőcseppektől, mikor meglátod az átkelő hatalmas bejáratát. Úgy tűnik, senki sem őrzi, így belépsz a gigantikus barlangba. Tőled úgy tíz lábnyira meggyullad egy fáklya, utat mutatva az egyébként vaksötét járatban. Azt elérve a következő, egy kicsit messzebb. Minél beljebb mész a barlangban, annál melegebb lesz. Ez most jól esik, életedben nem áztál még így el. A harmadik fáklya becsal egy kisebb járatba, ahol már világos van. A falakat mintha fekete márvánnyal vonták volna be. Síma, egyenletes felületek, felül szabályos félkört leíró plafon. Ez a járat hosszú, és szűk. Tíz perc, mire a végére érsz. Ott egy magas, fekete asztal mögött egy kecskeszakállas, negyvenes írnok várja, hogy közelebb lépj.Fekete, szűk inget visel.
Mögötte jobbra és balra két újabb folyosó, de ezek sötétek, nem látsz igazán az asztal mögé.

- Ranagol hozta Kránban. Mielőtt továbbengedném, felteszek néhány kérdést.

Egy ostyát nyújt feléd.

- Ezt egye meg, biztos éhes már.

Rekedt, száraz hang, de bíztató tekintet. Köhhint egyet, s papíros, penna kerül a kézbe.

- Teljes neve?
- Mi célból érkezett?
- Vallja és hiszi - é Ranagol Tanait?
- Tagja - é bármiféle rendnek, testvériségnek, szektának?

//Kérlek, dobj Érzékelés-próbát//

[Wolftern]

Ordwick Atar

mikor a fantom azt mondja:- ...a lovadat hagyd hátra. megkérdem - miért nem vihetem e nemes jószágot magammal?

ha elmondta hogy miért nem, odamegyek a lovamhoz, megsímogatom és eloldozom, majd rácsapok a seggére és mikor már távolabb ért. -menj haza. ordítok utána.
ha nem mondja el akkor odamegyek a lovamhoz majd elengedem. -menj haza.-mondom a lovamnak.

odafordulok a kísérőmhöz, majd megrázom a fejem és ránézek.

-most már mehetünk.

Útközben próbálom figyelni merre megyünk, hogyha valami lesz visszatudjak találni, errefelé.

<csak az a rohadt eső ne esne ennyire>

A barlang szájához odaérve csodálkozok, egy picit, majd belépek. Lehajtom a csuklyám.

<hmm... jó hely! kedvemre való.>

elindulok tovább, és közben nézelődök

mikor az ismeretlen megkérdi a nevem csodálkozok.

<Itt Kránban mindig kérdezgetik a neveket.>

-miféle hely ez ahol most vagyunk.? kérdem a kísérőmet, majd odafordulok az ismeretlenhez.

az ostyát elfogadom és megeszem.

- a nevem Ordwick Atar
- azért jöttem, mert Ranagol idevezette a sorsomat
-Igen vallom és hiszem, hogy Ranagol a legnagyobb isten a világon
-Igen a Kékkard paplovagrendnek

//a dobásom: 10 lett.//

[Shackallor]

Játékos: Ordwick
Helyszín: Középsáv, Kakhothbaal-átkelő
Időpont: Káosz-Oudakka hava, első nap, este
Esemény: Papírok


// A magasabbik fantom nem válaszolt kérdésedre, egyszerűen eltűnt. A másik némán nézte, ahogy távolodsz. //

Az írnok felett apró varázsjeleket veszel észre, halvány-sárgán derengenek a fekete falakon.
A tollnok lejegyzi válaszaidat, majd elővesz az egyik fiókból egy vaskos papírköteget, s fellapozza.

- Odwick, Odwick, Odwick Atar... Ha jól látom, hosszú utat tett meg.
Rah Gulban már várják. Kevesen jönnek ide ilyen messziről. Főleg hivatalosan. Remélem, nem akadt problémája a határvadászokkal.

Boszorkányos gyorsasággal mozog a keze, szinte pillanatok alatt teleír egy üres lapot. Mikor végzett, kettéhajtva lepecsételi.

- Nos, azt kell mondjam, hogy miután átlépte a határt, többé nem tagja semmiféle szervezetnek. Nincs Kékkard, nincs Lovagrend. Csak az Ő jele. Rah Gulban első útja az Angyalok Negyedébe vezessen, s ott a Kistemplomban Sysyant keresse. Ezt adja oda neki - nyújtja feléd a lepecsételt papírt. Könnyen meg fogja találni. Ne beszélgessen senkivel, ne kérjen útbaigazítást.

Feláll az asztal mögül, s a hátad mögé mutat.

- Menjen vissza a folyosón, onnan egyértelmű lesz, merre kell majd továbbindulnia.

Valóban egyértelmű, mivel visszaérve a folyosón látod, hogy már több fáklya is lángol a hatalmas bejáratnál. A fényforrásokat követve nemsokára kiérsz a hegy gyomrából. Már csillapodott a vihar, az eső csak szitál. Már majdnem teljesen megszáradtál odabent, kissé zavar most a hideg permet is. Viszonylag magas helyen bukkantál ki a hegyből, csodálatos kilátás nyílik az előtted elterülő városra. Alattad nagy fokos kőlépcsők kacskaringóznak, lebaktatva rajtuk egyre közelebb érsz a városhoz.


// a Következő reagodat Rah Gulba kérném //