Feketeleves [ETK]

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Musztafa, Dzsanához intézett válasza kissé elgondolkodtat.*

< Mi a franc! Ez a sivatagi hentes ért a varázsláshoz, tud gyógyítani? Ki sem nézném belőle. Még a végén Dzsanáról is kiderűl, hogy valami boszorkány. >

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap dél
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

//Napszak: ld. fejléc -> dél//

*A szószóló bandita egy enyhe vállvonással visszatelepszik a többiek közzé. Értetlenség és zavar támadt a rabok között hallva, hogy a fogvatartóik nem hajlandóak foglalkozni a szörny jelentette veszéllyel. Közben a galócás, gyógyfűkeresős felvetésre halkan, de határozottan megszólal az elf. Hangja nyugodt, kissé lekezelő, de az érződik rajta, hogy nem egyezkedni akar, hanem kijelentésnek szánja a szavait.*

-Hozhatok a sebekre gyógyfüvet. Utilapu van a közelben és még sok más hasznos növény, csak ismerni kell az erdőt. Nem, nem fogom megmérgezni a sebesülteteket.

*Az öreg felcser, aki már párszor le lett állítva aggódása közepette ismét helyeslően bólogat a háttérben, de már nem szól közbe. Malor meg még mindig valahol odakint van. Így marad a felajánlás kezelése, megfontolása a bentiekre.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Az elf nő kijelentése, miszerint hajlandó gyógyfüveket keresni számomra, aggodalommal tölt el. És ezt rögtön meg is osztom a két dzsad "társammal".

(Dzsad)
- Szerintem nem jó ötlet. Szétválaszt minket és ki tud mit hoz nekem sebre.

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

- Jól van na. Azért nem kell bekapni Mustafa.... Kérdés volt csupán. Ezt te érzed...
...
Nem, a hölgyet sem engedjük el. Ha már egyszer meg akart bennünket nyúvasztani, akkor ezt megpróbálja még egyszer. A szava hihetősége annyit ér mint az arénában elereszteni egy f*n*ást megfélemlítés gyanánt...
Én kimegyek szedek a növényekből, ha gondoljátok. Súrion te meg kiválogatod mi kell és mi nem kell... Ez talán még járható út... Talán...

//A beszélgetést dzsad nyelven folytatom két társammal.//

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Dzsana válasza mosolyt csal arcomra.*

(Dzsad)
- Attól függ milyen büdös...
Nekem hiába hozol bármit,én nem tudom mi mire való. De hagyjuk már ezt a dolgot, rendbe jövök. Nem kell aggódni.

*És szép nyugodtan enni kezdek.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)
//okés megvan, ebböl is látszik mennyire vagyok képben //

//dzsadul//
-Hm pedig akár még el is kí.....
Aztán a nagy ellenkezés miatt csak magamban folytatom.
<sérhetném megkeresni azt a csalanat ... na jó úgy néz ki ezt nem lessz könnyű elhitetnem velük .. bár ha a testi épségemre gondolok talán nem is olyan nagy baj ez...>
-Én úgy hallotam, hogy az elfek kifejezetten jószándékú erdőlakó fajta. <kivéve a homoki ágat > Nem tudom Őt mi vitte a lövöldözésre, de ha nem akarjátok akkor ne.
-Hm, gondolom a felcserkénk az nagyon is tudna segíteni neked Dzsanna a füvek mikéntjében.
< eh már ez sem jó... törheti itt magát az ember ...>
-Jó akkor maradj és egyél, Én megkérdem Malort mit talál odakint olyan érdekesnek.
Otthagyom a kajám < az embernek még a kedve is elmegy az evéstől ... meg mástól> és óvatossan nehogy kapjak egy visszakezes vaskesztyűset, persze nem fegyvertelenül, kilépek az ajtón és Malorhoz, vagy ha nincs látótávolságban akkor felkutatására indulok.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap dél
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*A megbeszélésre a bentlévők nagytöbbsége ismét értetlenül, mondhatni bárgyún néz. Nem rétik a nyelvet és ez eléggé titokzatossá teszi számukra a dolgot. Egyedül az elf nem törődik ezzel. Láthatólag őt nem feszélyezi, hogy nem érti mit beszélnek fogvatartói. Viszont eközben Súrion egyre furcsábban kezdi érezni magát. Mintha kezdene melege lenni, még az izzadtság is kiütközik a homlokán, igaz ha letörli érzi mennyire hideg a verítéke. Emellett pedig égnek a szemei, mintha túlerőltette volna őket. A többiek ebből annyit vehetnek észre egy kis odafigyeléssel, hogy élénken csillog a tekintete, bár kissé bágyadt az arca.
Ahogy Mustafa feláll az ebédje mellől megnézni Malort nem is kell messzire kalandozzon. Már az ajtóból látni a páncélost, amint a lovakat itatja a kút melletti vödörből és a lószerszámokat igazgatja, rendezgeti a hátasok mellett. Lerí róla, hogy semmi szükség nincs se a karbantartásra, se az itatásra, mert a felszerelés tökéletes állapotnak örvend még mindig és a lovak is legelnek, isznak maguktól. Ettől függetlenül annyira belemerült az elfoglaltságaiba és valószínűleg kevésbé szép gondolataiba, hogy észre se veszi a papot.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Alig, hogy Musztafa kimegy, én is befejezem szerény kis ebédemet. Az ingem ujjával jóízűen megtörlöm a számat, ekkor veszem észre, hogy egy izzadságcsepp fut végig a halántékomon. Ahogy jobban odafigyelek magamra érzem, hogy igen csak melegem van, és az ing is kezd rátapadni a mellkasomra. Végigtörlöm a tenyeremmel a homlokomat és rájövök, hideg a verejtékem. Nem a kinti időjárástól van melegem, hiszen itt a kőházban kellően hűvös van. Kissé idegesen körbe pillantok, hogy felfigyelt-e valaki rám. Ekkor tűnik fel, hogy a szemeim is égnek, mintha két éjszakát átvirrasztottam volna egy füstös kocsmában. Tekintetemet gyorsan a földre szegezem, nehogy valaki észre vegye a változásokat rajtam. Mert legalább is a számomra egyértelmű, valamelyik sebem a halálomat akarja.*

< Óóó, remek! Már csak ez hiányzott! Elfertőződött valamelyik átkozott sebem! Már így is a temetésemet tervezgetik, nem ha még a láz is rám tör. Ki kell mosni mindet, talán még nem késő... >

*Így, hát gyorsan Dzsanának szegezem a kérdést.*

(Dzsad)
- Figyelj! Van még a pálinkámból??

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

- Jééé, tényleg. Felcserünk is van. Mustafa, akár növényeket is hozhatnál...
Így azonban nem maradhat, láttam már elég sebelfertőzést...
*Hát, az én agyam sem ott jár ahol épp lennie kellene. Mustafa után bambulok egy kicsit, s eltöprengek azon, hogy vajon Malornak konkrétan mi baja lehet. Néha számomra annyira idegen a felfogása... Ez egy kis rossz érzést csal a bensőmbe. Súrion kérdése így fáziskéséssel érkezik el hozzám.*
- Hogy mi?... Pálinkád?... Megnézem. De inkább vizet igyál... Hozzak? - *közben azért felállok a helyemről és megnézem Súrion felszerelését, hogy maradt-e neki pálinkája.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

- Ne! Nem kell víz. A pálinkát keresd meg.

*Nyomatékosítom Dzsanának a kérésemet, kissé idegesen. És közben az ingujjammal végig törlöm a homlokom.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Az udvaron szétnézek egy pillanatra mielött Malorhoz lépnék.
< ...nah ez is jó... most meg már a hátasok is jobbak mint mi ?! ..>
-Mondja Malor maga nem éhes? Mi hozta ki ennyire a sodrából, ha szabad kérdeznem? Meg ne haragudjon, de jelen helyzetben nem kellene sokat látni engednünk esetleges gondjainkból.
Közben ha odaérek valamely békésebb hátas "feltétlenül szükséges" ellátásába kezdek én is a látszat kedvéért.
-Ha megengedi, sokat ne időzzünk itt. Mégha a vándor állapota súlyos is, javítani nem tudunk rajta. Mielöbb el kell juttatnunk a városba.
Rövid hallgatás után -hogy megemészthesse- teszem csak hozzá.
-Ha jól látom még egy ilyen beszerző utat nem szívessen vállalna?!
Arcomon nincs nyoma előítéletenek, a lovaghoz hasonlóan az állat ápolásának szentelem figyelmem, és csak mellékessen "fecsegek" .
Kardom a tokjába raktam , pajzsom karomon csüng, de nem tartok támadástól, mozdulataim fesztelenek.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap dél
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

//Dzsana dzsadul mondta amit mondott?//

*Odabent úgy tűnik a díszes társaság kevésbé figyelmes, mert nem törődnek különösebben fogvatartóik eszmecseréjével, illetve azzal, hogy melyikük merre megy épp. Kivéve a már eddig is figyelmesebb két személődő természetet. A felcser tekintetéből, ábrázatából kiolvasható különösebb előképzettség nélkül, hogy ránézve Súrionra szavak, vizsgálat nélkül is tudja miről lehet szó. A másik szintén árgus szemekkel figyelő alak az elf nő. Azt nem tudni ő mennyire lát bele a dolgokba, de az biztos, hogy vértelen, halovány mosolyra húzódik a szája.
Dzsana átnézve a dalnok csomagjait csupán a tegnap kiürült üveget találja meg, de a pálinka már elfogyott. Így marad a víz odakintről vagy a szomjazás.
Eközben odakint Mustafa kérdésére a lovag először úgy tűnik nem is válaszol, majd néhány hosszúra nyúló pillanat után mintegy mellékesen megszólal, de annyira el van foglalva az amúgy is tisztára sikált szőrű lovak tisztogatásával, hogy nem néz fel beszéd közben se.*

-Köszönöm nem kérek enni. … Az a bestia odalent. Felháborító és elítélendő, amit művelt, művel. Ha megtámadják védekezzen, de ez módszeresen legyilkolta a szerencsétleneket, akik betévedtek hozzá. Igaz a saját tulajdonát védte állítása szerint, de az üres kézzel menekülő utazók megölése akkor is bűn.

*Hallgat egy sort Malor és csak emészti a többi dolgot is.*

-Én reggel ezért akartam elindulni. Súrionon itt nem tudunk segíteni sajnos. Viszont minden itt töltött perccel nő az esélye, hogy a quintarhával összetűzünk végül. Az élelmet pedig ahogy Ön is mondta nem tudjuk már hasonló forrásból pótolni. A legjobb talán az lenne, ha összepakolnánk és elindulnánk. Súrion, ha nem tud lóra ülni, akkor készítenünk kell egy hordágyat, amin magunkkal vihetjük anélkül, hogy túlerőltetné a sebeit.

*Látszik a lovagon, hogy a segíteni vágyás és az út tervezgetése valamelyest oldja amúgy igencsak paprikás hangulatát és ismét a körötte lévő emberekre tud figyelni. Felnéz a pap szemébe és egy bólintás kíséretében csöndesen még hozzá teszi megjegyzését.*

-Köszönöm, hogy emlékeztetett a feladatomra.

*Így végül befejezve a hátasok karbantartását vissza indul a házba. Beérve körbenéz és Súrion állapotát látva akaratlanul is összehúzza szemöldökét rosszallása jeléül.*

-A felcser tud segíteni?

*Az öreg kissé előrébb lép és megköszörüli torkát, mint aki most készül a várt „nagybelépőjére”.*

-A társuknak létfontosságú lehet, hogy megfelelő gyógynövényekkel kezeljék a sebeit. Én ahogy ajánlottam nagyon szívesen összegyűjtöm a szükséges növényeket. Akár egyikük felügyelete mellett is. Csupán a jószándék és a segíteni akarás vezérel, hogy segíthessek egy embertársamon.

*Malor ezt hallva kissé tanácstalannak tűnik egy pillanatra és kérdőn körbenéz társain, hogy most mit is tegyenek közösen?*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Látva, hogy Dzsana csak az üres pálinkás üvegemet találja meg, hirtelen mérgemben felcsattanok.*

(Közös)
- Hogy az ég szakadna le!

*Majd gondterhelten, töprengő hallgatásba burkolózok.*

< Nincs pálinka, pedig valami kellene. Külömben csúfos végem lesz... De nem gondolhatok erre, mert annál rosszabb lesz! Ki kell bírnom, bárhogy is! >

*A vissza érkező Malor kérdése és a felcser okoskodása, hízelgése felettéb dühít. Majd szét vet a méreg. De valójában inkább saját tehetetlenségem az ami dühít. És kezdem belátni, hogy magam semmire sem megyek. Így hát csendben végig hallgatom a felcser "szónoklatát", majd nyugodt hangon kérdést intézek az öreghez.*

(Közös)
- A sátrakba nincs pálinka? Fertőtleníteni.

[Yvett de Crei]

//Igen, Dzsana dzsad nyelven folytatja a társalgást - de innentől jelzem mikor milyen nyelvet használ.//

(Dzsana)

*Súrion közös nyelvű kifakadását egy pillanatnyi lemeredéssel konstatálom - csak rámeredek az üres kulacsával a kezemben. Ekkor tűnik fel, hogy valami nincs rendben vele.*
- Seblázad van. - *állapítom meg dzsadul azt, amit ő már valószínűleg sejtett eddig is.
A további eszmecserét Malor és Mustafa visszaérkezte szakítja meg.
A felcser felajánlásán én nem rágódom sokat. Csupasz pengével a kezemben az ajtó felé bökök neki, s közös nyelven mondom is mit akarok.*
- Menjünk!...

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

<hm azért csak nem némult meg?!... nah van itt hang ... hm azok a drága jó erkölcsök... mindig csak a gond van velük...>
-Örülök neki hogy sikerült elterelenem a gondolatait!
< elvileg ez a bolond öreg varázsló háza... gondolom a holmi ott lent szintén a vénségé... de ezt azt hiszem nem lenne most ildomos megemlítenem ...>

Követem a csilli-villi lovaktól a szobába Malort, magam mögött behajtanám azt ajtót, de Dzsanna viszi kivont pengével a felcsert kifelé.
//dzsadul//
-Csak nem Téged is felhúzott ez a szerencsétlen ?
Utat engedek nekik ám a választ még megvárom.
A szobában keresek egy fejszét vagy valami bárdot hogy Súrion számára saroglyát készíthessek. Ha találok ilyet akkor türelmessen váarkozom hogy Dzsanna és a felscer visszatérjen.
//dzsadul//
-Súrion! Még egy kicsit tartson ki, nemsokára, ha minden jólmegy indulunk.
A társaság és főleg Sheshia szemmel tartása megszokott és napokat kitöltő szórakozásommá vált, így most is engedek a kísértésnek.