A várerőd

[Togar]

(Angor Landrin)

//kinézet: kb 180cm magas vékony testalkatú, sötétzöld színű utazóruhát visel, hátán egy sötétkék köpeny, hosszú fekete haja hátul össze van fogva. Hátán egy közepes méretű hátizsák, kezében egy vele egymagas faragott botot tart.//

Megköszönöm az utat a társaimnak majd megkérdezem tőlük nem tudják-e merre találom a Fáradt Vándor fogadót.Ha megkapom az kért információt elindulok a fogadóba.Közben eszembe jutnak az úton hallott dolgok, talán ennek nem árt utána érdeklődni mi lehet az ok, hogy ilyen csendes utunk volt idefelé jövet.

[Shaidar Haran]

/Torrane/

//180-185cm magas. Világos barna haj és zöld szem. A haja válligér és hátul összefogva hordja. A rendtől kapott hosszú kardját mindig magánál hordja az oldalához csatolva a kard hüvelyében. Ezen kívül a szintén a rendtől kapott tőrét a másik oldalon hordj az övére csatolva. Az övével fogja össze az utazó csuklyáját színe sötét vörös és rajta elöl ahol szétlehet nyitni a szegéjnél fekete mintákkal van díszítve.Hátizsákját a hátán hordja.//

<Sirdelgo nem hagy nyugodni ez a szó...Láthatóan meglepődött és érdekel is, hogy mi az. Sogron nevében kikel derítenem.. Talán egy könyv árusnál megtalálom azt a könyvet.>
Kicsit elmélázik a látottakon, és eszébe jut, hogy ő is elég feltűnő lehet ebben a ruhában
<kell egy fekete köpeny vagy csuklya esetleg hosszú kabát, mert itt mindenki feketében van...>
Valdinnak
-Szerintem menjünk a fogadó felé, mert ez az egyetlen a városban és foglaljunk szállást magunknak mert félő hogy hamar telt ház lesz, megint érkezet egy karaván. Utána keresnünk kéne egy könyv árust mert érdekel Sirdelgo szó jelentése és azt egy könyv címe. Láthatóan igen csak zavarta amint szóba hoztam neki a témát és van egy gyanúm, hogy nem hiába égette el azzal a sok másik könyvvel.

[Lorin O Krell]

Valdin

-Ugyanmár!- mondja Torannenak.- nem hinném hogy annyira szeretnél az ilyen pojácákat a vársovezetésben látni... de attól még most biztos nem fogunk a feljebvalóihoz menni. Van fontosabb dolgunk is. Mint például megtudni mit jelent a Földalatti világ vagy mi a fene.

Az új karavánt nézegeti mikor kijöttek.
A fura botos alakon hosszan elidőzik tekintete.
<<Nocsak furcsán ismerősnek tűnik az alak... mármint jellemvonásaiban. Csak nem erv?>>
Erv jellemvonásokat keres az alakban majd továbbsiklik tekintete.
- Rendben menjünk akkor a fogadóba.

//
180 magas, jó testfelépítésű alig járhat huszas éveinek derekán.Inkább tűnik fürgének mint sem erősnek. Fekete haja enyhén hullámosan omlik vállára. Zöld szemei megigézőek és roppant nagyok. Arca átlagosnak mondható noha jól ápolt külsőről tesz tanubizonyságoz/általában/ ,most azonban több napos borosta éktelenkedik rajta és, haja is kissé kócos.
Ruházat.:Ing-gazdagon díszített , Bőrnadrág, Derekán fegyveröv,mellkasán kersztirányba egy másik fegyveröv,hátán egy zöld köpeny aminek széle erigowi szabok álltal lett hímezve(Csuklyás).
Derekán egy rapír himbálózik míg a keresztirányú fegyverövhöz 4 tőr van erősítve. Oldalára épp most akasztja vissza nyílpuskáját ami egy bőrszíjjon lóg. Mellete tegez apró vesszőkkel. Hátán hátizsák ami felül kicsit kidomborodik.
//

[Drevar Cales]

Helyszín: Főtér
Időpont: Dél felé
Játékos: Togar, Lorin O Krell, Shaidar Haran

(Torrane, Valdin)
Elindultok a Fáradt vándorba (Valdin: nem ismersz fel erv vonásokat az illetőn)//köv. reag ott vár benneteket.//

(Angor)
Egy erre tartó járőkelőt - ki a karaván lepakolásához ajánlkozott épp- megkérdezve eligazítást kapsz a Fáradt Vándorhoz címzett fogadóba: - Elindulsz lefelé a főutcán, s egy ötszintes épület lesz az, felül terasszal. Cégér is található az elején, biztos ráakadsz.
//köv. reag a fáradt vándorban//

[Iymer]

Iymer deNoam

Egy kis társasággal épp megérkezem a Várerőd falai alá. Minden fáradtságom ellenére elcsodálkozom a falak nagyságán, az erőd méretén: felénk, keleten, azért más méretek dívnak. Elsimerően füttyentek egyet.
<És a nomádok ezt is el tudták foglalni. Hiába, no; szerencsénk volt.>

Velem van lándzsás Valdo is, mint mindig, és apám két kísérőt adott még: Wahravikot és Belizant; mégiscsak hosszú volt az út, veszélyes is, bármikor számíthattunk egy rajtaütésre. Nálam van a levél is, amit apám küldött, hogy hozzak el a család itteni ágának. Ugyan nyugaton vannak a birtokaik, de a dúlásban sokkal inkább elpusztultak, mint a mienik, így a városi házukba költöztek. Én itt még sohasem jártam, de Valdo pár éve igen.
- No, Valdo, emlékszel-e még, mere van a kuzinomék háza?

Megállítom a társaságot, és a koplyám végére kötöm a családunk zászlaját: zöld alapon vörös farkas, mellső lábában kard. Az itteni deNoamoknak is ez a címere, csak buzogányt tart a csikasz, meg talán ágaskodik is. Úgyhogy egy ilyen címerel díszített házat kell találnunk.

[Drevar Cales]

Helyszín:Várerőd
Időpont: Dél felé
Játékos: Iymer

A Roppant gigász úgy tornyosul feléd, mint komor felhők a zöld vidék felett. Szürke falai sok háborút megértek már, s a lakók harcban nevelkedtek. A birtotokotokon is számtalan nomád portyát tapasztaltál, de sejted, semmiség volt ahhoz képest, hányszor próbálták az elszánt vadak bevenni az erődöt.
A zászlód felkötését kopjádra Valdo figyelemmel kíséri, látszik a tekintetén, hogy épp nosztalgiában van, de a két harcos izgatottan fészkelődik, mennének már tovább, tisztán látszik rajtuk.
Kizökkenve a mélázásból társad a nyitott kapura tekint.
- Már hogyne emlékeznék! - válaszolja Valdo, majd lépésre fogja lovát. - Amint leöblítettük valamivel a hosszú úttól száraz torkunkat, regvest mutatom is az utat. De így hadd hívjalak meg elébb egy kupa jófajta borra!
A két testőr egyetértően rikkant egyet, s vigyirogva ők is továbbindulnak a lóval.

[Iymer]

- Szó, ami szó, ősz barátom, nekem is jól esne egy kis borocska, hosszú volt az út. Ám legyen. De csak egy pohárral mindenkinek, nem illő hosszan időznünk, hiszen már csak egy karnyújtásnyira vagyunk a céltól. Egészen biztos vagyok abban, hogy az itteni deNoamok is értenek a vendégfogadáshoz.

Azzal hagyom, hogy Valdo vesessen bennünket. A vár felépítése belülről is érdekel, hiszen a védelem nem áll meg a falaknál: ha sikerül az ellennek mégiscsak betörni, akkor is tudni kell mit kezdeni vele. Aztán ahogy haladunk befelé, úgy megy át a szakértő katonai szem vizslatása az idegen nézelődésébe.

[Ichigo]

Tassayel

*Hosszú és fáradságos út után végre megpillantja Sempyer hatalmas várerődjének roppant falait. Szívében némi megnyugvást talál, hogy közelebb került ismét népén - a szerelmén -esett bűntett megtorlásához. Midőn baktat a lován, nyeregtáskájából előveszi arckrémjeit és halovány bőrét ahol kilátszik a ruha alól, elbarnítja egy cseppet, ezzel "emberszerűbbé" téve magát. Hósszú szőke hajával eltakarja hegyes füleit és a fejpántot is úgy helyezi el, hogy még véletlenül se kandikáljanak ki fülei. Mikor befejezte a festését, ismét nyeregtáskályába nyúl és elővesz egy tekercset, amin az Avielen ért bűn fel van tüntetve és megnézi a nevet ismét. Nem mintha nem emlékezne rá, de jobb a precizitás gondolja.*

<Tiberiusc. Bármerre is legyél megtralállak és elégtételt veszek Aviel és a népemen ért sérelem miatt>

*A falakhoz közelítve elteszi a tekercset, majd megközelíti a várkaput.*

[Drevar Cales]

Helyszín:Várerőd
Időpont: Délután
Játékos: Iymer, Ichigo

(Iymer)
A szemlélődésed közben a lovak haladnak, így nem tudsz sokat elidőzni azzal, hogy mindent alaposan tanulmányozz, de még egy várfal szolgálja a vár biztonságát, melynek oldalában íjásztornyok helyezkednek el. Ezen a falon már nem találhatóak katapultok számára kialakított mélyített, kör alakú erősség, mint az első falon, de falai talán még erősebbek, mint a külsőnek, s temérdek katona tud róla íjjal lőni. Úgy tűnik nem foglalkoznak cseles kialakítású csapdákkal, vagy frappáns erőségekkel, bíznak a harci tudásukban.
Az első falra lépcsők vezetnek fel, de akad számtalan létra is a falnak támasztva.
Vizsgálódásod során tekinteted az ujjonan betérő napcserzett arcú, szőke ifjúra téved. Úgy tűnik őt is lenyűgözik a falak, hisz meglehetős érdeklődéssel tekint az őt körbevevő erősségre.
Csapatod azonban nem áll meg, s ti hamarosan a Szomjas Mén elnevezésű ivóhoz értek, mely egy kis, egyszintes épület, előtte egy fából ácsolt korlát és lóitató.
Társaid szinte egyszerre mozdulva szállnak le a lóról, s vezetik őket a korláthoz. MIután kikötötték őket, s jómagad is, Valdo barátságos mosollyal az arcán int neked, s betértek az ivóba.
Odabent katonák és polgárok iszogatnak. Ki sört, ki valami lőrefélét kortyolva beszélget, hahotázik, vagy éppen a késdobáló sarkot nézi.
Három illető versenyzik éppen, melyikőjük tudja a kitett fapajzs közepébe állítani a dobókését.
Valdo a pult felé tör, s megrendeli az italokat.
Bár eme italkimérés nem épp a legjobbak közül való, s a tulajdonos "hiányos" mosolya sem túl bíztató, úgy tűnik, hogy a társaidat ez cseppet sem zavarja. Sőt, mintha élveznék az ittlétet.

(Tessayel)
A vár mintha élne, sok csata emlékeit őrzi magában. A súlyos kőtömbökböl épült erősség többet rejt magában, mint amennyit avatatlan szemlélő láthat. A várkapuban strázsáló őrök csupán rád pillantanak, de nem állítanak meg. Úgy tűnik bizalommal tekintenek a vándorokra.
A falakat tanulmányozva rossz érzés kerít hatalmába. A kőből épült gigász mintha lelkedre nehezedne. Bár a főutat szegélyezi egy-két fa, de úgy érzed, mintha ezek a falak kirekesztenék a természet szellemét. De eszedbe jut, hogy ezen a gonosz helyen rejtőzhet tán pont az, kit keresel, s elszántan tekintesz a falakra. Majd legyűrve a lelkedre nehezedő nyomást körül tekintesz.
A főúton épp lovasok távolodnak az erősség belseje felé, az utakon katonák járőröznek, s éles szemed végigtekint a számtalan cégéren. Egy ivó, egy fogadó, szatócs, szabó, pék, kovács. A főúton szalma van leterítve egy helyen, mellette két katona tanakodik valamin.

[Ichigo]

Tassayel

*Kicsit meglepődik, hogy nem ellenőrizték le a kapunál, csupán rápillantottak, de legalább egyszerűen ment. A kőfalakat, házakat kicsit nyomasztónak találja, de megnyugszik valamellyest mikor megpillant egy két fát.*

<Bent vagyok. Akkor idelye elkezdeni a munkát. Először is szükségem lesz egy álcára. Aszthiszem veszek egy ruhát, a helyi izlésnek megfelelően.>

*Ezzel a gondolatmenetét lezárta, majd elindúl felkeresni egy szabót. Mintha látott is volna egyet az úton. Mikor megérkezik, kiköti a lovát, majd belép az ajtón és köszönti a tulajt.*

[Iymer]

Iymer deNoam

Feszengek, hiszen akármilyen jól is esik valami itóka, azért mégsem illendő itt a városban kocsmáznunk, ahelyett, hogy mennénk a dolgunkra; pláne mi lesz akkor, ha valaki olyan lát meg, aki ismer, és a rokonaink fülébe jut az eset. Egyelőre nem szólok semmit, de ha már ürülőben vannak a poharak, akkor sürgetem a társaságot, hogy indulnunk kell, dolgunk van. Az italt nem iszom gyorsan, nehogy a fejembe szálljon, de az elsők közöt végezek vele. Közben pedig nézelődöm a kocsmában, miféle alakok is vannak itt.

[Drevar Cales]

Helyszín:Várerőd
Időpont: Délután
Játékos: Ichigo

A fogadó előtt itató, s fából ácsolt korlát található. Kikötöd a lovad, majd bemész a fogadóba, mely a Fáradt Vándor nevet viseli. Odabent jelenleg elég sokan tartózkodnak, de közülük is kitűnik az a három, kik a pultnál beszélgetnek a fogadóssal.
Mikor betértél, majdnem beleütköztél egy bottal rendelkező férfibe, de időben kikerülted.
//folyt. a fáradt vándorban//

[Drevar Cales]

Helyszín:Várerőd
Időpont: Délután
Játékos: Togar

A fogadót elhagyva utbaigazítást kérsz egy helyitől, s a Városőrség épülete felé irányítod lépteid. Majd fertályórába kerül így is, mire a házak közti utak labirintusában végre eljutsz célodhoz.
Az épület a második várfal tövében helyezkedik el, amely körbeveszi a várkastélyt. Olyan, mintha kinőtt volna a falból. Háromszintes épület külön udvarral, saját kőfallal s két lőtoronnyal "felvértezve". A kétszárnyú kapuban lándzsások várakoznak.
Mikor közelebb érsz, az egyik megszólít:
- Állj! Mi dolgod erre, Uram? Ez itt a városőrség épülete, s idegeneknek tilos a bejárás!

[Drevar Cales]

Helyszín:Várerőd
Időpont: Délután
Játékos: Iymer

Szerencsére még itt töltitek az időt, senki ismerős nem toppan be ide. Az itt lévő alakok bár nem tartoznak a város aljához, valószínüleg azért tértek be ide a Fáradt Vándor helyett, mivel jóval olcsóbb, bár a szolgáltatott itókák is inkább erősebbek, mint minőségiek. Mindenesetre az átlagnak megfizethető árban vannak. Fenékig ürítitek kupáitok, majd távoztok. Az italt Valdo fizeti.
Lovaitok kikötitek, azután folytatjátok utatok.
Utatok nyugodtan telik, csupán egyszer állít meg Valdo, hogy a fent köröző sasmadárra felhívja a figyelmed.
Szárnyait kitárva siklik a levegőben, s hangos rikoltással fejezi ki: Ő a levegő királya! Pár szívdobbanásnyit elidőzik rajta a tekintete, majd továbbindul.
Nem telik bele sok időbe, s elértek célotokhoz: Egy nagyobb udvar, s egy díszes, négyszintes épület, körülvéve köböl épített kerítéssel. A kapu tárva nyitva, a zászlók fennen hirdetik, mely úrhoz is tartozik eme uradalom.
Egy fekete csikó, egyik lába felemelve, s egy buzogányt tart benne.
Bár nem ágaskodik, ahogy hitted, de mindenesetre ez lesz a DeNoam címer, amit kerestek, hisz Valdo ide irányított benneteket.
A katonák épp gyakorlatozást tartanak az udvaron. Életlen vaskardokkal, s fából eszkábált pajzsokkal küzdenek, felsőtestükön vastag posztóujjas, hogy felfogja az ütések erejét.
Valdot, s téged meglátva abbahagyják a gyakorlatozást, s tisztelegnek a betérők előtt.
- Üdv Uram! - érkezik egy-két katonától a köszöntés.
- Ő itt Iymer DeNoam Úr, s azért jött, hogy tiszteletét tegye Uratoknál. Vazessétek el a lovaink, s mutassátok az utat.
Leszálltok lovaitokról, s regvest el is vezetik őket, majd az egyik katona int, hogy kövessétek.
- Sajnálom, hogy Uram nem tud személyesen fogadni titeket, de fia, Geldot éppen végzett az ebédjével, így eszíne elé vezetlek benneteket.
A főépületbe érvén széles folyosó fogad benneteket, kétoldalt ajtók sorakoznak, összesen hat a két oldalon.
Balról a második ajtón nyit be, majd felétek fordul:
- Kérlek benneteket itt várakozzatok, míg szólok Geldot DeNoam Úrnak érkezésetekről.
A szobába lépve egy tágas trófeaterem foad benneteket. Egy széles kandalló, két oldalán a család címerével, a falon prémek és állatfejek - szarvas, vaddisznó, farkas, s egy medve is. A kandalló előtt egy kisebb tölgyasztal, valamint hat szék található. Kísérőid megvárják, hogy kényelembe helyezd magad, majd ők is ugyanígy tesznek.
Amíg várakoztok, két szolga bort hoz nektek óntálcákon elhelyezett serlegekben.
A szoba hátsó részén jókora ablak, mely egy parkra néz, Belizan meg is ragadja az alkalmat, s az ablakhoz menve szemléli a természet ezen elzárt szegletét.

[Iymer]

Hogy nincs ismerős, az némileg megnyugtat a kocsmában, de azért a feszengés csak akkor múlik el, amikor végre dolgunk után nézünk.

<Hmmm... sas, itt? Vércsével csak nem kevertük össze, nem most szálltuk le a falvédőről. Akkor ezek szerint mégsem olyan nagy ez a város. Egy illúzióval kevesebb.>

Egy fél mosoly fut végig az arcomon, amikor a gyakorlatozást látom. Lám-lám, az itteniek vérében is deNoam vér csörgedez, rend van itt, kéremszépen. A koplyát úgy tartom, hogy mindenki kényelmesen megszemlélhesse a címert, ami rajta van, jól lássák, kivel van dolguk. Hagyom Valdot, hadd beszéljen, így mégiscsak előkelőbbnek néz ki.

A trófeateremben nem ülök le, hanem végignézem a terem ékességeit. Mindegyiket, egyessével, alaposan. A borhoz nem nyúlok, nemrég ittam, és újabb pohár előtt nem ártana valamit enni is.
- Szép, nagyon szép - büszke vagyok a családom ezen ágára. Eddig meg vagyok elégedve az itt látottakkal. Ahogy annak lennie kell.
Ha az embereim isznak, nem szólok, de ha valaki netalán idő előtt bbecsiccsentene, vagy még rosszabb, az kapni fog.