Név: Astagor al Rodgen
Kor: 18
Nem: férfi
Faj: ember
Kaszt: Ranagol-pap
Jellem: Rend, Halál
Előtörténet:
Astagor Brid-Gromban született, anyja meghalt a szülésben. A család már nagyon régóta Kránban él, de Astagor születése idején már csak az apja maradt egyedül, nem ismeri a család eredetét és nem is igazán érdekli már őt. Apja hívő, jómódú fegyverkereskedő, a kereskedők szövetségének tagja. A fiú már fiatalon is sok időt töltött apjával és segített neki a boltjában, ezáltal elég sok fegyvert ismert meg. Szabadidejében édesapja megtanította a fegyverforgatás alapjaira, Kránban szükséges az élethez, hogy meg tudja védeni magát. 8 éves volt, amikor egy tőrrel ajándékozta meg az apja. Annak hatására, hogy egész kisgyerek korától dolgozott apjával és a szülővárosának alacsony közbiztonsága miatt lelkileg hamar felnőtt, hozzá szokott a verekedés, a vér látványához. Bár ő igyekezett elkerülni az ilyen összetűzéseket, néha-néha azért mégis belekerült egybe, ilyenkor rendszerint jól elverték, mert nem volt túl erős fiatal korában, de az apjától kapott tőr segítségével mindig sikerült kivágnia magát. Élete viszonylag eseménytelenül zajlott 15 éves koráig, amikor apja meghalt, megmérgezték ez egészen biztos, de hogy ki volt, azt nem tudta senki, így az sem derült ki, miért tették. Ezen felül apja egyik kereskedőismerőse lecsapott a lehetőségre és elvette a boltot. Astagor hiába próbálta visszavenni, a szövetség a kereskedő mellett állt, így a fiú szervezet és védelem nélkül maradt. Tudta, enélkül vajmi kevés esélye van a túlélésre, ezért amikor azt hallotta, hogy Vya'h Ravallo, a város consularja lehetőséget ad a Ranagol-papok megfogyatkozása miatt arra, hogy bárkiből, aki alkalmas a feladatra, az Ő felkentje váljon, belevágott. A lehetőségnek azonban voltak veszélyei is, ha kiderül, hogy nem elég erős hozzá, nem tudja uralni érzéseit, akkor egy kosfejes oltáron fogja végezni. Igazából ez a lehetőség sem agasztotta annyira, hisz akkor biztosan az Egyetlen trónusa elé kerülne. Az Angyalok negyedében gyülekeztek azok az emberek, akik meg akartak próbálkozni a kiemelkedéssel. Az egész próbák sorozatával kezdődött. Mindjárt a legelején mágiával kiszűrték a nagyon alkalmatlanokat. Be kellett menniük egy épületbe, aminek a bejáratánál egy pap állt és tűzgolyó csapott ki a Kosfejes Úr tanításait befogadni képtelenek felé. Majd megvizsgálták, hogy tűrik-e a fájdalmat, hisz Ranagol szolgálói közt nincs helye a gyengéknek. Astagor, hála apjáról ráragadt vallásosságnak, kiállta az első próbát, a fájdalmat is tűrte, bár kissé nehezen, sikerét annak köszönhette, hogy fájdalma és egyéb érzései nem uralkodtak el rajta. Ekkora már csak félszáz embernek maradt meg a lehetősége a felszentelésre. Újabb próbák következtek, melyek során tízen maradtak, köztük Astagor. Ezután a Ranagol szentélyeiben segédkeztek, megmutatták nekik hogyan kell elvégezni a különféle szertatásokat és apránként beavatást nyertek a Kosfejes misztériumaiba. A taníttatásuk nagyjából másfél évig tartott, aztán következett a felszentelés, amikor nem csak őket, hanem az áldozótőrüket is felszentelik. Ehhez egy áldozatot is szerezniük kellett. Mindenki egyedül fogott hozzá, Astagor a városban keresett hozzá méltó ellenfelet. Hosszas keresgélés után talált is egyet, akit csak nehéz küzdelem árán, istene támogatásával tudott legyőzni. Bár harc közben súlyos sebeket kapott, egyedül el tudta vinni áldozatát a szentélyhez, ahol ellátta sebeit. Egy nap múlva kezdte el a felszentelési ceremóniát a város főpapja. Ennek végeztével Astagorból Ranagol felkentje lett, megkapta a felszentelt áldozótőrét is és az ekkora elkészült szent szimbólumát is, mely egy kosfejet formázó medáll volt. A szertartás után nagyon büszke volt arra, hogy a Kosfejes Nagyúr papja lehet, ezáltal kiemelkedettnek érezi magát. Miután felkent lett maradt még egy évet a szentélyben és elmélyítette eddig szerzett tudását, mágiája egyre erősödött. Ezen felül megtanulta, hogyan kell meglátni más érzéseit, gondolatait, felismerni jellemét. Elsajátította a szép beszéd és a szóval való befolyásolás alapjait, valamint a szertartások során hozzászokott a fájdalomhoz. Megismerkedett Krán legendáival, történelmével, irodalmával. Megtanulta használni elméjének erejét is. A szentélyben lehetősége nyílt az aquir nyelv tanulására és ő élt is ezzel, nehezen, de sikerült valamennyit megtanulnia a nyelvből. Ezáltal fel tudja ismerni az aquir nyelvű szövegeket, és néhány szót meg is ért belőle. Miután eltöltötte a tanulásra szánt évet, úgy döntött ideje más városokat is látnia, ezért elindult Rah Gul felé.
Megjelenés:
Középmagas (155 cm), sovány, kreolos bőre van mint, a kráni embereknek általában. Haja rövid, fekete színű, ahogyan mélyenülő szemei is. Arcán érzelem nem látszik, szinte mindig rezzenetlen, hangja kissé érdes. Ruhája egyszerű szabású, dísztelen. Fekete köpenye alatt egy inget hord, egy nadrágot és egy bőrből készült csizmát. A köpenynek, mely eltakarja az áldozótőrét, van ugyan csuklyája, de ritkán használja. Az áldozótőrén látszik, hogy mesteri munka, egyetlen díszítése a kosfejet formázó keresztvas.
Jellemrajz:
Mindig nyugodt, csendes, de ha kell habozás nélkül öl. Nála gyengébbeket csak akkor öli meg, ha így kívánja Ranagol érdeke, hisz ha passzióból megölné őket, azzal nem bizonyítaná kiemelkedettségét. Egy kiemelkedettnek az erősebbet kell legyőznie. Ezért a nála erősebbekkel bármikor kiáll és velük szemben kegyelmet nem mutat. Életelve: „A cél szentesíti az eszközt”. Családja kihalása után emberi kapcsolatai csak a Brid-Grom-i szentélyek Ranagol-papjaival van, bár bennük sem bízik teljesen, hisz ki tudja mikor fordul ellene valamelyikőjük. Az újonnan megismert emberekkel nagyon bizonytalan, de idővel ki lehet érdemelni azt hogy ne ellenségként tekintsen rájuk, hanem ismerősként. Ezért nincsenek barátai.
Felszerelés:
- ruházat: ing, nadrág, csizma, öv, köpeny
- áldozótőr
- szent szimbólum
Kezdőhelyszín:
Krán