Utak, ösvények, csapások

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Koufho merre van? - *szólok hangosan az öregnek, de valami azt súgja erre választ nem fogok kapni. Bár figyelek a morgásra, hogy ne közelítsen, közben megnézem hogy a másik csatabárdom hogyan helyezkedik el a tűz mellett, valamint a kardom hol is van...
Ha az öreg nem ad választ többet nem szólalok meg, csak a morgásra figyelek.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Erone határától
Időpont: éjszaka


*Valóban nem válaszol senki a hangodra.
Csatabárdod a fekvőhelyed mellett van, éppen ott, ahová lefekvés előtt tetted. Kardod is ott van ahol hagytad: a nyeregtáskád és a hátizsákod mellett. Egy ruganyos szökkenéssel könnyedén megkaparinthatnád őket, ha akarnád.
Fülelsz, a morgás befejezése után néhány másodpercig teljes csend áll be, még Ruly is moccanás nélkül fülel.
Utána mozgást érzékelsz a fák közül, nagyjából abból az irányból, amerről a morgás hallatszott. A hangokból ítélve úgy tippeled, hogy egy nagydarab, esetlen mozgású valaki (vagy valami) közeledik feléd elég gyors ütemben. Hangosan csörtet a fák-bokrok takarásában, alig néhány pillanat múlva fel fog bukkani a tűz gyenge fénykörében...*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Csatabárdom felé mozdulok. Mindkettőt a kezemben szeretném tudni.
Bármi is legyen a bokrok között azt biztosra veszem, hogy nem épp barátságos szándékkal viseltetik irántam.
Miután mindkét kezemben fogom csatabárdom felkészülök az összecsapásra lélekben. Kivárok a legmegfelelőbb pillanatig - ha felbukkan az a valami, amitől a morgás származik jobbomban lévő csatabárdom felé röpítem. Míg az útjára engedett bárd célt talál (vagy nem ) addig a balomból átveszem a jobbomba a fegyverem, de úgy, hogy a támadómat szem elől nem tévesztem.*

//Pm-ben küldöm a dobásokat, ahogy megbeszéltük.//

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Erone határától
Időpont: éjszaka


*Gyorsan megkaparintod a földről a második csatabárdodat is. Feszülten várod a csörtető éjszakai látogatódat, aki hamarosan meg is jelenik a bokrok között.
Először a félelmetesen ronda pofázmányát pillantod meg a tűz gyenge fényénél, ami leginkább egy hatalmas farkaséra emlékeztet. Szájában hatalmas tépőfogak villognak, szeme vöröses fénnyel izzik amikor rád néz. Állkapcsáról véres nyál csorog, de a szája körül is csupa vér a bundája. Amint teljesen kiér a fák takarásából látható lesz a teste is, amit loncsos, szürkésfekete színű bunda fed. Ez is sok helyütt véres, de biztosan nem a saját vérétől. Összességében egy hatalmas véres bundájú farkasra emlékeztet, de sokkal ijesztőbb egy egyszerű farkasnál.
Egy pillanatra rádmered, te pedig ezt a pillanatot használod ki, és felé hajítod a bárdodat. Valahol a válla környékén találja el a pörögve repülő fegyver, amire a bestia hangosan felüvölt. Te is kicsit beleremegsz a hangerőbe, Ruly pedig teljesen kikelve magából idegesen toporzékolni kezd és rángatja a köteleit, szerencsére azok egyelőre kitartanak.
A farkasszerű dög nem törődik a lovaddal, hanem egyenesen feléd ugrik. Csattogó fogsora épphogy elkerüli a testedet, de a te csatabárdod belemar a dög oldalába, és fájdalmas sebet okoz. A bestia továbbgördül, majd felpattan a földről. Körözni kezd körülötted, talán a sebei kicsit óvatosságra intik. Villámgyorsan támad ismételten - ezúttal elkerüli a bárdodat - és a bal combodba harap. Szerencsére nem tudja megragadni, csupán csak felsérti a bőrödet a fogsora.
Acsargó pofával próbál ismét megharapni, de bárdod nyelének egy ügyes mozdulatával félresöpröd a dög állkapcsát, majd egy erőteljes csapással visszaütsz. Ezúttal a bal válla környékén találod el, a sebéből ömleni kezd a vér, de úgy tűnik ez a bestiát egy cseppet sem zavarja. Ugyanolyan hévvel támad ismét, de nem kap mást, csak ismételten egy ütést a testére. Ez nem sikerült olyan jól mint az előző támadásod, de biztos ez is fájhatott neki. Talán ennek köszönhetően az egyik mancsával megkarmol a csípőd környékén, de ez a seb se veszélyes.
Utána ismételten kicsit arrébb iszkol, majd hangosan elüvölti magát és megint neked ugrik. Bár megharapja az oldaladat, te szabályosan meglékeled a fejét. Hangosan reccsen egyet a koponyája, és vinnyogva tántorog távolabb tőled. Láthatóan kissé elszédült, kissé kótyagosan megrázza magát, majd dühösen – talán az utolsó erőtartalékait felhasználva – ismét rádveti magát. Erősen beleharap a jobb lábszáradba, és erőteljesen meg is ragadja. Cibálni, rángatni kezdi, amire te is csépelni kezded. Mivel nem nagyon védekezik könnyen eltalálod. Két nyakszirtre mért csapás után eszméletlenül rogy a földre és végre elengedi a lábadat. A sebedből erősen folyik a vér, érzed hogy a csontjaid is sérülhettek; rendesen megtépte a dög.
A következő néhány röpke pillanat alatt furcsa dolog történik. A földön fekvő bestia elkezd megváltozni. Testének felépítése átalakul, mellső mancsai átalakulnak emberi karokká, loncsos bundája pillanatok alatt kihullik, busa feje is átalakul emberi fejjé, vicsorgó pofája emberi arccá. Pillanatok alatt farkasból emberré változik.
Azonnal felismered, hogy Koufho az. A farkas alakban szerzett sebei most is megvannak, jelenleg nincs eszméleténél. Erősen vérzik, valószínűleg percek alatt el fog vérezni, talán csak egy isteni gyógyítás segíthetne rajta.
Ruly továbbra is idegesen toporzékol, teljesen megrémíti a vér és a loncsos bunda szaga.*


//Off: A harc alatt te is sebeződtél: 2 Ép mellett 19 Fp-t is vesztettél.//

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Meglátván a lényt egy pillanatra ledöbbenek, hogy mi a fészkes fene ez... Ezen morfondírozni azonban nincs idő, cselekedni kell.
Csatabárdom útjára engedem, s konstatálom a szép találatot, bár lehetett volna szebb is. Szerencsémre van időm átvenni jobbomba fegyverem, hogy méltóképpen fogadhassam ezt a szörnyeteget. Sajnos Rulyra nincs időm és módom, hogy megnyugtassam, így bízom abban, hogy a kötele kitart míg tart a csata.
Az első harapásánál fájdalmas grimasz közben végigcikázik a gondolat a fejemben, hogy milyen jó helye van a vértemnek a málhámban... Egy groteszk vigyor kíséretében gyönyörűséges támadást viszek be, de ismételt meglepetés ér - ez baromira nem zavarja a bestiát.
Ebben a heves csatában ha akarnék sem tudnék Dartontól segítséget kérni, s a szörny is ráteszi erre a pontot, amikor megfogja, megmarja a lábszáramat és nem enged el. Hathatós fegyver a csatabárd, s célom, hogy mielőbb elengedjen, így a nyakára suhintok kétszer - meglett az eredménye, ájultan terül el előttem.
Sebeim fájdalmai nagyon kínoznak, érzem, hogy ha nem zártam volna ilyen rövidre ezt a csatát, akkor már a Döntnökök kártyázhatnának életem kisebb-nagyobb kártyáival...
Az éjszaka próbatételei azonban nem értek véget, ugyan úgy, ahogy a meglepetések sem. Az átalakulást szinte földbegyökerezett lábbal nézem végig, és csak egy elhaló kérdés az ami eltudja hagyni a számat.*
- Koufho, maga meg mi a fészkes fene?... - *a többit már csak gondolatban tudom hozzáfűzni.*
<Orwella ragyás valagára... mi a kórság ez vajon? Nem hagyhatom, hogy a földet egy ilyen fenevad tapodja. Bár az öreg ártalmatlan embernek tűnik, de ez a fenevad mindenre és mindenkire veszélyes. ...
Alig él... megszabadítom hát a szenvedéseitől végképp.>
*Így is cselekszem. Magasba emelem csatabárdom, két kézre fogom, hogy minél nagyobb erőt ki tudjak fejteni, s Darton nevével ajkamon búcsúztató szavakkal elmetszem a fejét a törzsétől.*
- Darton, Te aki élet és halál ura vagy, tisztísd meg e lelket minden bűntől, gonoszságtól! Ítélkezz felette, s leljen nyugodalmat, vagy bűnhődjön a végtelenségig a Shandin bugyraiban.
*Tudom, hogy el kellene temetnem a holttestet, de erre nincs módom, erőm. Itt sem hagyhatom, így egyetlen dolgot tehetek - elégetem a testet. Mint minden temetési szertartás alatt különös komor hangulat leng körbe, ez most még mélyebb mint eddig bármikor életemben. Lassan haladok, sebeim kínoznak, de a kötelességem előrevalóbb akkor is. Fát pakolok az öreg testére; 1-2 darabot alája is dugok, majd amikor úgy gondolom, hogy elegendő a máglyához a parázsló tábortűz segítségével meggyújtom. Végig nézem, ahogy elhamvad... bár közben magammal is foglalkozom. Kevés vizemmel megtisztítom lábszáramon lévő sebemet, de sajnos közel sem elég mindre. Az erősen vérző sebeimet kötszer hiányában az öreg csuhájából tépett csíkokkal kötöm be.
Még teszek a testre fát, ha úgy ítélem meg, hogy nem lenne elég a teljes elhamvadáshoz, majd Ruly következik. Bár sosem voltam egy nagy állatbarát, de sejtem, hogy ez az éjszaka mit okozhatott a párának. Megsimogatom a nyakát, nyugtatom, csitítgatom.*

//Jelenleg 6 Ép-n és 5 Fp-n vagyok. Az adatlapon vezetem a változásokat.//

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Erone határától
Időpont: éjszaka


*Néhány határozott csapással megszabadítod Koufhot a földi élet gyötrelmeitől, bár valószínűleg egyébként is elvérzett volna.
Elég nagy máglyát kéne raknod ahhoz, hogy rendesen elégjen a holttest. Valószínűleg kevés lesz az a tűzifamennyiség amit még lefekvés előtt gyűjtöttél, de azért megpróbálod elégetni. Amennyire tudod megrakod a rögtönzött máglyát és begyújtod az öreg holttestével együtt.
Amíg ég a tűz, az öreg csuhájából tépett darabokkal ellátod a sebeidet. Egyedül a jobb lábszáradon lévő sebesülés tűnik vészesnek.
Amire végzel, az öreg is kezd égni már. Pakolsz még a holttestre tűzifát, de biztosan nem fog teljesen elhamvadni. Mindenesetre elég bűzös az égett hús szaga.
Rulyt még riadt és ideges, de jó fertályórás simogatás és nyugtatgatás hatására lenyugszik.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Összeszedem minden erőmet, mert fát kell még gyűjtenem, hogy a test elégjen teljesen. Nem hagyhatom itt félig elszenesedve. Így miután a maradékot is rápakoltam egy fáklyát meggyújtok és elbotorkálok még fáért - hogy ne kelljen annyiszor fordulnom málhazsákomból kiszedek mindent, hogy abba gyűjthessem a tüzelőt. Védtelenül sem indulok útnak - másfélkezes kardom felcsatolom a hátamra. Lassan haladok, nem is tudnék sietni mondjuk; de a kötelesség hajt, hogy meg kell tennem.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Erone határától
Időpont: éjszaka


*Nem vagy épp a legjobb állapotban, de összeszeded minden erődet. Kiüríted a málhazsákodat és egy fáklyával elindulsz tűzifát gyűjteni a sötétben.
Mivel a környéken már összeszedtél szinte minden elhullott gallyat, elég sokat kell kutakodnod. Legalább egy-másfél órát bolyongsz és többször fordulsz, amire elegendő tűzrevalót gyűjtesz. Rendesen megrakod a máglyát és megvárd amíg nagyjából elhamvad az öreg holtteste.
Nagyon sokáig eltart, és persze nem ég el teljesen; a koponya és a csontok megmaradnak. Elég bűzös az égett hús szaga, biztos elég messziről lehet érezni.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Lehet, hogy az égett hús szag messziről lehet érezni, de ez most annyira engem nem érdekel. Meg különben sem tudok ellene mit tenni. Ezzel jár sajnos a "hamvasztás".
Mire összegyűjtöm a megfelelő mennyiségű fát igen csak elfáradok - tán még az is csoda, hogy eddig nem estem össze. A jobb lábam piszkosul fáj, és bevallom magamnak aggaszt is a helyzet egy kicsit. Azonban akkor is tovább kell mennem. Ha van még úgy 2-3 óra az éjszakából saccra, akkor lepihenek még addig. Ha nincs szép lassan összeszedem a cuccomat, egy kis reggeli után pedig elindulok a Hallgatag Úr által sugallt helyes irányba.*

//Az áldozatbemutatáskor útmutatást kértem Dartontól, hogy merre kell menni. Gondolom, hogy mivel elfogadta az áldozatot valami sugallatféle is van valahol ^^//

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Erone határától
Időpont: éjszaka és reggel.


*A kimerítő fagyűjtés és máglyarakás után lefekszel kicsit pihenni. Még jócskán van az éjszakából, így kipihenheted magad.

Amikor felébredsz már reggel van. A nap már órák óta felkelt, a tűz már régen kialudt. A máglya hamuja között ott virítanak Koufho csontjai és a koponyája.
Megreggelizel, összeszeded a cuccaidat.
Útmutatást, vagy sugallatot nem kaptál Dartontól, így magadnak kell döntened arról, hogy merre haladsz tovább.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Uram, te aztán tudod, hogy hogy tréfáld meg szolgádat...
*Morgok magamban amikor felfogom ésszel, hogy nem kaptam segítséget utam megválasztásához. Így marad az eddigi ismeret - vagyis az, hogy hezitálok egy kicsit...*
<A bal oldali ágban van bevésve Hart neve. Addig szép és jó minden, de ő sem járt még erre - mi van ha csak az utját jelölte, hogy arra ment, de az a rossz irány és azóta már visszafordult? Az öreg azt mondta, hogy a jobb oldali felé van Olbarise. De ő meg... a fene sem tudja milyen szerzet lehetett, így fennáll az a veszély, hogy hazudott. -.- Hurrá - döntsek na...
Az őreg azt mondta, hogy előző nap találkozott két fekete páncélossal és egy gyerekkel. A jobb oldali úton. Mi van ha az egyikük Hart volt? Lehet más is érkezett segítségéül rajtam kívül akiről nem tudok?... Erre felé nem nagyon láttam vértes embereket a helyiek közül. Sodronying talán... de teljes vért nem. Engem is kinéztek belőle...
Tényleg... Sandro hol a fenében lehet. A nap már felkelt, én meg már régóta itt heverészek. Lehet nem is akar már utánam jönni? Egészségére azt a szoknyát ami alatt ennyit időzik...
Na jó, döntöttem. Mindent egybevetve a jobboldalinak vágok neki. Tegnap is az volt a megérzésem, hogy arra kell mennem, hát arra indulok. Majd csak lesz valahogy...>
*Indulás előtt az öreg maradványait elföldelem. Na nem nagyon, csak egy kis gödröt ások, hogy a megmaradt csontok elférjenek benne, majd egy halotti beszéddel elhantolom a maradványokat. Összepakolom a cuccom és útnak indulok a jobb oldali úton, eredeti szándékom szerint.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: reggeltől délig


*Rövid ima kíséretében eltakarítod az öreg maradványait, majd összekészülődsz és útnak indulsz a jobb oldali úton.
Az út erre is sűrű fenyvesen visz keresztül. Errefelé már sokkal kisebbek az emelkedők és a dombok, eléred hamarosan a síkságot.
Már majdnem dél körül járhat az idő, amikor elég furcsa tájhoz érkezel.
A fenyves szinte átmenet nélkül adja át a helyét egy poros, csupa homokból álló, teljesen kiszáradt területnek. Legalább egy mérföld széles, és két-három mérföld hosszú. Semmiféle növényzet nincs ezen a kiszáradt területen, az eddig megszokott fenyőfák is eltűntek.
Ahogy jobban megnézed a területet, úgy a közepe táján egy kis ház maradványait veszed észre. Alig emelkedik ki a homokból és a porból, csak a falak látszanak, amik legfeljebb egy méteresek.
Semmilyen élőlényt nem látsz ezek a kietlen vidéken.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Utam során még egy kicsit morfondírozok Sandro távolléte miatt. Jobb lett volna, ha jön velem, elkalauzolt volna legalább Olbariseig. Lemaradásának okára csak arra tudok gondolni - természetesen némi rosszmájúsággal - hogy egy szoknya bolondította ennyire meg... vagy épp a szoknya "tulajdonosa" rájött a turpisságra.
Kicsit gunyoros gondolataimat a táj hirtelen változása állítja meg teljesen. Megdöbbenve nézem a területet. Ilyet még nem is láttam életemben. Ahogy elnézem így is és úgy is át kell rajta kelnem, hogy tovább mehessek, így a közepe felé veszem az irányt - ahol a kisház maradványa látható. Lassan léptetem Rulyt, a homokos talaj számomra, de számára is ismeretlen.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: dél körül


*Ruly is kicsit idegenkedve mozog a homokos talajon. Ahogy haladsz a terület belseje – és a romok – felé, egyre inkább úgy érzed, hogy melegszik a levegő és a légmozgás is megélénkül.
A szállingózó porszemek minden levegővételnél – úgy érzed – megtelítik a tüdődet, egy idő után már fojtogat a belélegzett por. Nehezedre esik a levegővétel, biztosan Ruly is hasonlóképpen érez.
A romok valószínűleg egy kis lakóház romjai lehetnek, de csupán a falak egy része áll, azok is legfeljebb egy-másfél méterre emelkednek ki a porból. Semmi más nem maradt a házból.
Jó tempóban haladsz keresztül a területen. A végén éppúgy visszatér az élet, mint ahogy a másik végén eltűnt, ugyanúgy folytatódik a sűrű fenyőredő is.
A belélegzett por miatt meg is kell állnod egy kicsit, és jó néhány percig eltart amíg felköhögöd az összeset.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Rossz döntés volt, hogy bevállaltam ezen a homokos, poros területen az átvágást. Már félúton megbántam.*
<Hogy Darton rohassza rá az eget arra, aki ilyet művelt. Bár el nem tudom képzelni ki és hogyan, de abban biztos vagyok, hogy ez a száraz homokos terület nem volt itt korábban. Túl éles a határ a zöld nővények és eközött a pusztulat között.
De ... még jó, hogy a vértem nincs rajtam. Megszenvedném mire kipucolnám az biztos.>
*Próbálok védekezni a finom kavargó por és homok ellen, de ez kevésbé sikerül. Így amikor kiérek a területről rögtönzök egy kis pihenőt mind magamnak, mind Rulynak. Szegény pára...
Két köhögés között még értelmes gondolat is átfut az agyamon.*
<Legközelebb az biztos, hogy a szélén haladok, ha belefutnék mégegy ilyenbe. Bár inkább ne legyen.
...
De jó volna tudni, hogy jófelé megyek-e Olbarisebe...
Majd kiderül. De ha nem akár napokkal visszavethetem Hart keresését. Hurrá... szeretem ezt a morbid tréfát!>
*Cinikusan elhúzom mosolyra a számat és felnézek az égre.
Ha már tiszta a tüdőm, és megnyugodtam valamennyire a köhögés után előszedem az ételemet. Ideje ebédelni egy keveset. Meg inni sem ártana.
Mindezek után megnézem sebeimet, hogy milyen állapotban vannak. Aggaszt egy kicsit a jobb lábam. Kötszerem sincs, és nem is értek hozzá... így maximum fanyalogva nézem, hogy milyen. Visszakötöm, mert mást nem tudok kezdeni sebemmel. Újabb cinikus mosoly, mi most saját magamnak szól... ha Uram így kívánja, hogy megtérjek hozzá, hát boldogan teszem, de míg futja erőmből a küldetésre koncentrálok.*