Utak, ösvények, csapások

[Kiaan Hargun]

NIVOR

< Hála néked, Pusztítás Ura. Köszönöm, hogy meghallgattál.>

Tekintetét körbehordozza a terepen, az Aetheleket és a katonák vezérét keresi. Megfordul tengelye körül, nehogy egy kóbor dolog nélküli harcos hátbakapja. 'Frid a közelében van, hozzá intézi első szavait.

- Szóljunk Hardnak, hogy hagyja a mókát, vagy vissza szokott találni?

Ha elmúlt a fenyegetettség nyomasztó érzése, leszáll a lóról. A pajzsot szíjak közé erősíti, kardját azonban nem teszi el. Egyelőre nem is törli meg. Int 'Fridnek, hogy menjenek együtt.
Sétára indul a sebesültek, halottak közt.

- Szép lendítés volt ez az utolsó, 'Frid. Mintha évek óta együtt harcolnánk. Mivel tudod, hogy szeretek hálát adni, hát fogadd köszönetem.

Közben nem feledkezik el eredeti céljáról sem; találni valakit, akiből kiszedheti, mi is történt az elébb.

< Hol vagy, Byzonszarbűz Kapitány? Ha hivatásosak vagytok, nem ártana szólnom, hogy kicsit arrébb csapdák várnak reátok...
Apropó, merre kucorognak a leányok? Remélem, hogy fortyog már a nyúlpaprikás.
Zsiványok, mi? Két szép pár kebel elég volt ahhoz, hogy négyen nekimenjünk valami ismeretlen hadtestnek. Kíváncsi vagyok ennek vonzataira a későbbiekben... Bár akár még jól is elsülhet ez a kis félreértés.>

[Iymer]

Agnesnek válaszolgatok a csacsogásaira, de még a kút előtt "észreveszem", hogy Leda milyen csöndes; végtére is belőle szeretnék kihúzni valamit. Csak tudnám, mit.
- Milyen csöndes - intézem a szavam egyszer csak Ledához - Tegnap is, mikor az apját kerestük, hogy elszaladt. Nem harap ám a férfiember! - kacsintok Agnesre, és el is mosolyodok hozzá.

[Lianna Pentangelin]

___________________________________________
Résztvevő: Nivor Nathian
Helyszín: Namani alföld északi részén
Időpont: ősz, 1. nap, dél körül
Esemény: haramiák
___________________________________________

Frid legyint, megsimítja fegyvere markolatát:
-Jön majd, ne aggódj. Őt meg igen szeretem, lehet, hogy egy asszony karja puhább, de ennek a tüskéi hűségesebbek. No meg én se vagyok valami hű
Mások is válogatnak hozzád hasonlóan a sebesültek között, s három főt egy kupacba raknak. Kinek az oldala véres, kinek a lába, karja, és nincs jó kedvük. Felettük áll a vezér, akivel korábban már csevegtél, és méregeti őket.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: a fura faluban
Időpont: 8. nap ősz, délelőtt
Esemény: séta a lányokkal
_________________________________

Agnes kuncog a kétértelmű beszólásra, de Leda elvörösödik.
-Férfiak beszédekor mi keresnivalóm ott?
-Ne légy már maradi! Lehetnél kedvesebb is, hisz lehet, téged választ!
Leda elsápadt, lekent egy pofont a meglepett Agnesnek, aztán leejtve a porba üres korsóit sarkon fordult és nekieredt a főútnak hazafelé.
-Ennek meg mi baja?-lesett Agnes, Siken szemöldöke is felszaladt.
-Nézd, Iymer, itthagyta a korsóit.
Egyik se tört el. Nem jár még messze a lány, ha akarsz, utána mehetsz.

[Kiaan Hargun]

NIVOR


< Hát itt a byzonszagú bajuszos. Most végre kiderül, mivégre is ez a felhajtás. >

- Üdvözlöm az urakat. A nevem Nivor Nathian, atyám Lahhar Nathian.

Meghajol

- Nem ártana tisztáznunk, mibe is csöppentünk. Először is elnézésüket kell kérnem, hogy feltartottuk Önöket. Nem állt szándékunkban kalamajkát okozni, nem tudtuk kik Önök.

< ÉÉÉs akkor a nagy kérdés >

- Ne vegye tiszteletlenségnek, hogy megkérdem, de kik is Önök? És kik voltak a lezúduló többiek? Miért hihettük azt magukról, hogy közönséges rablóbanda?

< A csapdákat egyelőre nem említem, hátha valamiért nekünkugranak. Kevés dolgot értek e vidéken, az emberek javarészt nem azok, aminek látszanak. Nem csodálkoznék, ha kiderülne, hogy tényleg zsiványok. Vagy emberbőrbe bújt mesebeli szörnyek. >

[Lianna Pentangelin]

___________________________________________
Résztvevő: Nivor Nathian
Helyszín: Namani alföld északi részén
Időpont: ősz, 1. nap, dél körül
Esemény: haramiák
___________________________________________

-Bizony nem ártana! Az összes angyal valagára, mi volt ez a kanmajmos színjáték, amit levágott előttünk? Majdnem úgy fültövön csaptam, hogy az anyja siratta volna! Meg ki ez a három fekete vértes ördög? Még jó, hogy nem találták ki, kik vagyunk, hónapok munkáját tették volna tönkre... Frits Dugan vagyok, Aresitha városának kapitányhelyettese, ők pedig az embereim. Jó ideje vadásztunk erre a bagázsra zsiványálcában, főleg, mióta a legutóbbi egyházi adót lenyúlták és a papok elmarasztaltak minket.
-Azok a szarjankók, akik elmenekültek, a banda maradéka volt. A többit meg Frits lemondta-kurjantott közbe az egyik ember, akinek homloka fel volt szakadva.
-És maga ki a fene? A neve nem mond semmit, mit hősködött itt? Ha megsérült volna, senki nem téríti meg a családjának a temetést!

[Iymer]

Engem is meglep a reakciója, így először nem is tudom, mit tegyek. Az, hogy a korsó nem tört el, egyelőre nem tulajdonítok neki nagy ügyet, mondom SIkennek:
- Hagy el, majd én.

Azzal Leda után megyek, de a korsóit itthagyom (ha nem jutok vele semmire, legfeljebb lesz indok, miért menjek be hozzájuk).
- Várjon! - azzal utánafutok, eléállok, majd széttárom úgy a kezem, hogy nehezen tudjon megkerülni, de ha megpróbálná, sem engedem, egyelőre:
- Ugyan mi rosszat mondtam? Még nem akar férjhez menni? Pedig úgy tudom, errefelé ez a maguk szokása!

[Kiaan Hargun]

NIVOR


- A temetés költségeit a három Ördög legjobb barátja állná, ne gondoljon felesleges dolgokkal.

< Hajunk szála sem görbült, de már temetne is... szép. >

- Csak játszottunk. Azt hittük, a leányrontó zsiványokat lepünk meg. Nem akartunk bajt a helyiekkel, épp' ellenkezőleg... Túl jól sikerült az álca!
Kiélveztem az idióta szerepét, hátaztán? Ez csak móka volt. Egyébiránt azt a területet kerülje ki - mutat a becsapdázott mező felé, mert újabb veszteségei lesznek.

< Azért majdhogy' belerondítottam a nadrágomba, mikor megláttam, összesen mennyien vagytok. De a legszebb az egészben, hogy mindenkinek nekimentünk volna négyen. NÉGYEN, hát Predoc zöld mezeire, milyen elszántság munkálkodik bennünk? >
A következő szívdobbanás meghozza magával a választ
<Tudom már. A Pyar Eszme.>

- Ne beszéljen oly' hevesen, a végén még szívbajt kap. Lassan már vörösödik.

< Vagy leesik a bajuszod a szád bűzétől. >

Rávigyorog 'Fridre, hátha az veszi a lapot, s folytatja a vérszívást Nivorral.

- A nevem tán' nem mond magának semmit, de én a Predocból idevezényelt katonákat keresem. Egy oldalon állunk, Frits. Nem kell idegeskednie.

Kardját a földbe szúrja, s kezet nyújt a bajuszosnak.

- Egy oldalon. Nem egymás ellen.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: a fura faluban
Időpont: 8. nap ősz, délelőtt
Esemény: séta a lányokkal
_________________________________


Leda megáll, de félrenéz, kezei ökölben teste mellett.
-Ízetlenkedett, mintha férfira éhezett leányok lennénk, akik kapva kapnak az alkalmon, hogy idegenek estek be a falunkba. Lehet, hogy apáink így gondolkodnak, de én nem! S lehet, hogy Agnes most nyalja a szája szélét, mint a macska a jó falat előtt, de ne vegyen egy kalap alá minket! Ha rajtam múlna, én ugyan nem adnám senkinek a kezem, mert én ennél nemesebb célokat dédelgetek, nem csecsszopót a karjaim között-húzza ki magát, s bár félrenéz, látod a megszállottak fényét szemeiben.
-De úgy látom, magukat ez nem zavarja, vergődtek kicsit, osztan most forgolódnak színes szoknyák mellett-néz rád szúrósan. Arca foltokban kivörösödött a folytott indulatoktól.-Azt hittem, nem adják fel ilyen könnyen, főleg hogy Merrownál is jártak...

[Lianna Pentangelin]

___________________________________________
Résztvevő: Nivor Nathian
Helyszín: Namani alföld északi részén
Időpont: ősz, 1. nap, dél körül
Esemény: haramiák
___________________________________________

-Bah, halljátok ezt? Játéknak fogtak fel ennyi zsivány elfogását! Se előkészítés, se szemmel tartás, csak úgy kiszopták az ujjukból, nekikmennek!-nevetett fel a vezető, és vele nevettek övéi.
-Maguknak nincs ki a négy kereke.
-Nem is állítottuk az ellenkezőjét-vigyorgott Frid, majd értetlenül néz rád:-Korábban nem azt mondtad, hogy diplomataféle vagy? Most meg már kivezényelt katonákat keresel? Nem értem én ezt az egészet.
Frits megszorongatja a kezed, Hard visszatért azzal a pár emberrel, aki még a menekülők nyomába szegődött.
-Na, van a fos a gatyátokban?-veti oda testvéreinek, meg neked mulatva. A dombokon felállt a két nő, kezeiket szemükhöz emelték.
-Azok meg kik? Magukhoz tartoznak?-veszi észre a párost a vezér.

[Iymer]

- Már megbocsásson, de ahogyan ránk néztek, én azt gondoltam, nagyon visszafogott és finom vagyok. De ha megbántottam, ám elnézését kérem - ezzel leeresztem a kezem, és mostantól, ha akar, ki tud kerülni.

- Nemesebb célok? - húzom fel a szemöldököm - Egyre meglepőbb ez a falu, ilyet végképp nem vártam volna. Elárulna belőle valamicskét? - ezt igyekszem a lehető legőszintébben kérdezni, mentesen minden gúnyolódástól - ha esetleg úgy tűnne írásban.

Merrow ilyentén említésén szintén meglepődöm: - Miért? Mi a baj Merrow-val? Voltunk mi sok helyen, most épp a fafaragóhoz indultunk, de jártunk a falu vezetőjénél is, meg a tetőfedőnél is... <Ezzel a szállal óvatosan, könnyen felkaphatja a vizet, aztán leshetek.>

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: a fura faluban
Időpont: 8. nap ősz, délelőtt
Esemény: séta a lányokkal
_________________________________

-Maga még új itt, fogalma sincs, hogyha eleget tesz az ő kívánalmaiknak, több is hullhat az ölébe, mint hiszi. Én pedig inkább fordulok feléjük, mint kicsinyes unalmas élethez, amiből nincs kiút, nincs semmi...!
Sóhajt, az eszelős fény szeméből oldódni látszott, vállat von:
-Engem nem zavar, kivel jár, kel, de őket lehet, hogy fogja. De majd megérzi, ha neheztelnek valami miatt! Nem azok a fajták, akik sokat az ember képzeletére bíznának! Hiába megy ehhez vagy ahhoz, hiába suskusol, ők mindent hallanak és látnak...
Közelebb hajol:
-Nem szívelik Merrowt, és azokat sem, akik vele közösködnek...Meg fogja ütni a bokáját, és rosszabbat is kaphat, mint hogy elvész férfiereje és itt ragad...

[Kiaan Hargun]

NIVOR



- Ah, 'Frid... Annyit mondtam, hogy családi ügyben járok erre. Diplomata? Hát úgy nézek én ki, mint egy diplomata?

Kihúzza a kardot a földből, s azt hüvelyébe csúsztatja.

- Nem vagyok diplomata. Katona vagyok. Az, hogy most hivatalos dolgokat intézek, nem tesz okkulárés írnok-gyíkká láncon.

A visszatérő 'Hard felé int, felé szalad, s nyakába borulva kacagja:

- Ti vagytok a legnagyobb bolondok a világon! Páncélos Ördögfajzatok!

A vezér kérdésére felkapja a fejét:

- Ajánlom, hogy velünk legyenek, mert már piszokmód éhes vagyok!

[Lianna Pentangelin]

___________________________________________
Résztvevő: Nivor Nathian
Helyszín: Namani alföld északi részén
Időpont: ősz, 1. nap, dél körül
Esemény: haramiák
___________________________________________

A nők nem tettek semmi gyanús megmozdulást, így nem okoztak galibát. Zimi nekilátott csapdáinak leszereléséhez, a település őrei jól megkötözték az elfogottakat. Ők sem nagyon igyekeznek, az út mellett letáboroztak egymás sebesüléseinek ellátásáért, meg hogy maguk is egyenek, igyanak. 'Red szerzett egy vágást a lábszűrára, de fittyet hányt rá.
-Ha Dartonnak kellek, majd magához vesz.
-Ha vicces, elüszkösíti a lábad és féllábúként vívhatsz nevében.
'Frid beszólásáért fülest kapott. Mivel megszakadt az ebédrittyentés, időbe tellett a pörkölt megszületése. A két nő nyúzott, darabolt, főzött, Kala fejét ingatta.
-Ez majdnem rosszul sült el. Mindig ilyen eszementek vagytok?

[Kiaan Hargun]

NIVOR


Megkeresi páncélját, lova mellé teszi a vasdarabokat. A nyeregtáskából kiveszi a pálinkás kulacsot, s meghúzza. Végignéz hátasán, aztán elé áll, s pofáját megfogva a fülébe suttogja:

- Nem olyan vészes. Mire egyet nyerítenél, már be is forr.

A pofát tartva némi pálinkát locsol a hátán ejtett sebre.

- Nyugalom, csak nyugalom. Kemény legény vagy, nem kell a fesztivál.

Mikor végzett, darabonként szíjazza fel lovára a páncélt. Aztán keres egy helyet, ahol a hátas jól lakhat növényekkel.

- Aztán nehogy nekem elszelelj! - fenyegeti meg viccesen az ujjával.
Újra meghúzza a butykost, visszatér a lovagokhoz.

- 'Red! Húzd meg, aztán tisztísd ki a sebet. Nem haragudnék meg, ha hagynál valamit az alján.

< El sem hiszem, végre eszünk...>

- Hah, eszementek? Egyetlen mosolyotokért mentünk nekik, te leány!
Ráadásul jól sült el, megmozgattuk testünket. Ezt ti nem mondhatjátok el magatokról, pedig minden bizonnyal rátok férne...

Komisz gyerek módjára sandít a többiekre.

< Hamár így esett, megállni kényszerültünk... Üssük el kellemesen az időt. >

- Mit szólnátok egy kis sétához ebéd után?