A Quiron-tengeren

[Niobe]

( Ayila Shedar )

* Szívem úgy zakatol, szinte majd kiugrik a helyéből. Már nem is látom a szobát, csak az ő gyönyörű azúrkék szemeit. Moccani nincs erőm, még levegőt is csak néha-néha veszek. Az idő megszűnik létezni, csak én és ő létezünk a világon, senki más. Egyre jobban vágyom édes csókjára, kezei gyengéd ölelésére. Az idilli hangulat és vágyaim beteljesülésének reménye egy pillanat alatt szertefoszlik. *

* Ijedten rezzenek össze a hangos kürtre és a futó léptek hangjára. Értetlen tekintettel nézek Amadeusra, aki válaszként kiáltásával mindent megmagyaráz. *

*Aggódó tekintete és féltő szavai meghatnak, de nincs időm válaszolni. Bár az ajtóban még egy pillanatra még visszanéz, de hamar eltűnik, még mielőtt bármit is mondhatnék neki. *

* Hirtelen dühös leszek. *

< Még hogy zárkózzak be. Egy haramia sem bújhat el haragom elől. Muszáj volt nekik pont most és pont ezt a hajót megtámadni? Nem bírtak volna még várni egy napot, vagy legalább 1-2 órát? >

* Míg dühöngök, magamra veszem mellvértemet, alkar és lábszárvédőmet, megigazítom kardomat és tőrömet az oldalamon. Dobótőreimet is elteszem a helyükre. Amikor végeztem, veszek egy mély lélegzetet, kifújom, majd futólépésben felmegyek a fedélzetre. *

[Airun Al Marem]

__________________________________
JK: Ayila Shedar
Helyszín: A nyílt tenger
Időpont: reggel
___________________________________

A félhomályba burkolózott hajóközbe lépve a sötét raktér felöl rohanó matrózok csoportjába botlasz, akik felfegyberkezve, kezükben széles, hajlított pengéjű tengerészkardal sietnek a fedélzet felé. Látszólag tudomást sem vesznek rólad, azonban a leghátsó, aki kissé lemaradva követi a többiektől, megtorpan miután elfutott melletted, és csodálkozva tekint rád. A fiatal fiú, aki talán ha tizenhat, netán tizennyolc tavaszt látott, tetőtől talpig végigmér. Szólásra nyitná a száját, de szemlátomást nem talál szavakat. Egyik társa, ki előtte haladt, visszalépet, egy pillantást vetve rád magával rántotta a fiatal fiút. A matróz, mielőtt felcsörtetett volna a vaskos fából készített lépcsőn, szemeit végig rajtad tartotta. Úgy érzed, sosem láttad ez előtt a fiút - pedig már hosszú napok óta a tenger hullámain ringatóztok, de szemének csillanása mintha ismerősen hatott volna a messzi múltból.

A nyikorgó feljárón a harcra kész legénységgel teli fedélzetre futva egy sirályon akad meg a tekinteted. A madár a főárbocról leszállva, rikoltva egyenesen feléd tart, mintha csak félelmében menedéket keresne nálad, majd hírtelen megrebbentek szárnyai és a magasba repül. Egy pillanatig még önkéntelenül is követed a madár reptét, aki egyenesen a hullámzó tenger hátán jobb oldalról felétek tartó, dagadó vitorlájú háromárbocos karakk felé siklik. A tömzsi hajó árbocain emberi koponya mintával hímzett fekete zászlókat tépázott az egyre erősödő szél. Percek, vagy talán még annyi sem, és beér benneteket…

[cir=400x250]http://vm.msun.ru/Cad_ship/Sailship/Karakka2.gif[/cir]

[Niobe]

( Ayila Shedar )

* Nem értem a fiú cselekedetét. Ismerős, de mégse. Elgondolkodva és homlokráncolva futok tovább felfelé. Felérve észreveszem a sirályt, aki meglepő módon cselekszik, már éppen készülnék elugrani az útjából, de szerencsére hamar irányt változtat. Tekintetemmel követem a pályáját, így nem nehéz észrevennem úticélját. *

* Meghökkenek a látványon. Nem is magán a hajón, hanem azon, hogy ilyen rövid idő alatt, míg felöltöztem és feljöttem, már ennyire közel került. *

< Sokkal hamarabb észre kellett volna vennie a legénységnek és a kapitánynak a kalózokat. Hm, mindenesetre nagyon gyanús és furcsa. >

* Gyorsan körbetekintek, szemeimmel Amadeust és a mesteremet keresem. Ha a mester fent van, akkor odamegyek hozzá. *

[Airun Al Marem]

__________________________________
JK: Ayila Shedar
Helyszín: A nyílt tenger
Időpont: reggel
___________________________________

Tekinteteddel hiába keresed mestered megnyugtató alakját, nem véled felfedezni a harci készültségben levő, fel-alá rohanó felfegyverzett matrózok között. A levegőben szinte tapintani lehet a feszültséget, egyes arcokon a sápadt félelem, míg másokon az elszántság kemény ráncai uralkodnak. A szél is hírtelen mintha megbokrosodott volna, mely szemlátomást csak a közeledő fekete karakk vitorláit dagasztották, és a tarajos hullámok egymás után csapódtak a kis kogg oldalának, többször megdobva a hajót a felkorbácsolódott tengeren. A hajó vizes padlója az eddiginél ingatagabbá vált, egy pillanatra meg is kellett kapaszkodnod a feljáró mellett megfeszített vastag, fonott kötélben. A matrózokat mindez szemlátomást nem zavarta, a szikár fedélzetmester - ki a főárbocnál állva üvöltötte túl a zúgó szél és a tenger moraját - utasításait követve végezték kapkodva dolgukat.

Tekinteted sietve fordítod ismét körbe, hátha mégis megleled mestered, azonban az orrtatban álló Amadeus délceg alakján akadnak meg a szemeid. Szíved ismét nagyot dobban, amikor meglátod a lovagot, aki éppen a hajó kapitányával beszéltek valamiről hevesen, ám hangjuk még így is beleveszett a fedélzeten uralkodó kakofóniába. Hiába tekintesz ismét körbe, mestered továbbra sem látod a felbolydult fedélzeten. Vajon hol lehet? Sosem volt arról híres, hogy meghúzza magát, mikor jön a veszedelem, és a hajóharangot, a kiáltozásokat neki is hallania kellett…

[Niobe]

( Ayila Shedar )

* Félelem, elszántság és egyben izgatottság érzése keveredik bennem. Félelem a közelgő harc kimenetele miatt, elszántság, hogy uram által hirdetett rendet és törvényt megismertessem az alávaló gazfickókkal, és végül izgatottság, hogy tudásomat igazi, éles helyzetben is kipróbálhassam. Furcsának találom, hogy mesteremet nem látom sehol, de talán a kapitány tud segíteni nekem ez ügyben. *

* Kapaszkodva, hogy el ne essek, odaaraszolok a kapitányhoz és Amadeushoz. Majd megpróbálva túlharsogni a nagy hangzavart, a két férfitól próbálok érdeklődni: *

- Nem látták véletlenül a mesteremet? Nem vall rá, hogy nincs a középpontban. * nézek rájuk kérdő tekintettel és próbálok nem zavarban lenni Amadeus tekintetétől, mely sejtésem szerint nagy dühről fog árulkodni, amiért nem hallgattam rá. *

[Airun Al Marem]

JK: Ayila Shedar
Helyszín: A nyílt tenger
Időpont: reggel
___________________________________

A hullámok tovább korbácsolták a kogg oldalát, mely nyikorogva hánykolódott a tarajos hullámokon. A kormányos igyekezett tartani az irányt - el, messze az egyre közeledő sötét hajó útjából, de vaskos kezeiből többször kifordult a kormánykerék. Egy martóz, mikor egy nagyobb hullám megdobta a hajót, a főárboc feszítőgerendájáról a háborgó tengerbe esett. Senki nem ugrott utána, senki nem próbálta megmenteni, hisz öngyilkosság lett volna - alakja pillanatok alatt a kavargó hullámokba veszett. Fekete fellegek gyülekeztek a másik hajó felett, mintha egy fenyegető sötét entitást követné kegyetlen gazdáját.

Egyre közelebb érve Amadeus és a kapitány, a vén tengeri medve Herlok felé, hangjukat tompán hozza feléd a viharos szél.
- Jó uram, ez ... Fe..te Levietan! - magyarázta a kapitány - Kam..kezű Gerrak ha..a! Elvete..lt kalózok ez..ek...... A semm..l bukkan..k elő, mindig vih..r kísér.. útjuk........ Sen..t nem ha..nak életben! ........ Átkozo..k ezek, én m..dom... - vetett óvó jelet magára a kapitány - .....Ez..kel nem le..t tárgyal..!
- Nem át..k, csak má...a! - rázta meg a fejét a lovag - Akkor kész... kapitá.... a harc...!

Mikor odaérsz, éppen a beszélgetés végére, Amadeus szigorú tekintetével találod magad szemben. A Herlok kapitány csak biccent feléd, majd megmarkolva oldalán függő széles kardjának markolatát, elsiet a főárboc alatt parancsokat osztogató vitorlamester felé.
- A mesterét nem láttam, de arra kértem maradjon a kabinjában! - kiáltotta a lovag, hogy hangja áttörje a szél és a tenger süvítő hangjait, majd tekintete végigjárt a fedélzeten - Itt hamarosan ádáz harc lesz...!
Szemei ismét megakadnak rajtad, és végigméri vértbe bujtatott alakodat. Szemlátomást beletörődött döntésedbe, tekintete megnyugtató melegséget sugáruz feléd, nyoma sincs benne az előző szigornak.
- A fém nehéz és lehúz, nem helyes tengeren hordani. - mutatott mellvértedre, majd kitekintett a háborgó hullámokra és sietve hozzátette - Bár jelen körülmények között ez most teljesen lényegtelen... Keresse meg a mesterét, szükségünk lesz rá, mágus lehet a másik fedélzeten!

Valóban, minden körülmény, mely a másik hajót kíséri - a feltűnése a semmiből, és a tiszta eget eltakaró hírtelen vihar, mely nyomában fakadt, azt mutatta, hogy erős mágia állhat ennek hátterében. Mestered mesélt már a természeti mágia egyes aspektusairól, mely egyik magas fokú űzői a gyűlölt és rettegett nagyhatalmú boszorkánymesterek...

[Niobe]

( Ayila Shedar )

* Egy pillanatra elgondolkodok Amadeus kijelentésén a vérttel kapcsolatban, és hirtelen elszégyellem magam, amiért ez nekem nem jutott az eszembe. *

< Látszik, hogy nem utaztam még tengeren. Hiába vagyok képzett úszó még akár vértben is, itt más a helyzet, mint egy nyugodt tavon. >

* Amikor elküld megkeresni a mesteremet, megkönnyebbülten felsóhajtok. *

< Na, ezt könnyen megúsztam. Nem áll le vitatkozni velem, hogy menjek vissza a kabinomba. >

* Bólintok, majd megfordulok és kapaszkodva elindulok visszafelé, közben még egyszer körbenézek, hátha elkerülte a figyelmemet valami és mégiscsak idefent lenne a mester. Majd lemegyek először a szálláshelyére. *

< Igaz, hogy a konyhában váltunk el, de azóta eltelt elég hosszú idő ahhoz, hogy befejezze a reggelit és visszatérjen ő is a szobájába, ha már idefent nem látom. >

[Airun Al Marem]

JK: Ayila Shedar
Helyszín: A nyílt tenger
Időpont: reggel
___________________________________

Továbbra sem látod az idegesen sürgölődő, harcra készülő tengerészek között mestered, azonban tekinteted egy pillanatra ismét megállapodik a közeledő kalózhajón, mely hírtelen irányt váltott, és nyíllövésnyi távolságban párhozamosan beállt a hajótok mellé. Valamiért még nem támadtak, csak mellettetek haladva követtek benneteket, és a fedélzeten több tucatnyi sötét alak forgolódott.

A néptelen fedélközbe lépve határozott léptekkel indulsz mestered kabinja felé. Mielőtt azonban odaérnél, az előtte levő zárt kabin ajtaján halk hangok szűrődtek ki, mintha valakik beszélgettek volna, de nem tudtak kivenni a szavak értelmét a körülötted uralkodó tompa morajoktól. Tudtad, hogy rajtatok kívül még egy utas van a fedélzeten, de még egyszer sem láttad. Sosem ment fel a fedélzetre, és az ételt is mindig a kabinjába vitette. A tengerészek olykor sugdolózva beszéltek a titokzatos alakról - mindenféle rémes történetet szőve köré, de a végén mindig nevetve jegyezték meg, hogy csak nem bírja a tengeri utazást, ezért nem látni soha.

[Niobe]

( Ayila Shedar )

* Meglepődve torpanok meg a titokzatos idegen ajtaja előtt. *

< Hm, nincs egyedül és a hajókürtre sem jött elő. Érdekes. Vajon ki lehet ő, kivel és mit beszélhet odabent? Esetleg megpróbálhatok hallgatózni, bár nem sok sikerre számítok, azonkívül tuti, hogy pont akkor fog kinyílni az ajtó. Na mindegy. Próba szerencse. >

* Megpróbálok kicsit behallgatózni. Ha nem megy, és semmi nem történik, akkor továbbmegyek a mester ajtajához és bekopogok rajta. *

[Airun Al Marem]

JK: Ayila Shedar
Helyszín: A nyílt tenger
Időpont: reggel
___________________________________

Füled óvatosan a faajtóhoz szorítod, de a bentről kiszűrődő halk hangokat elnyomja környezeted hangos zajai. Szinte semmit sem értesz abból, amit bent beszélgetnek, a hajó oldalának csapódó viharos hullámok, és feletted, a fedélzeten dübörgő léptek hangjai mindent elnyomnak. Azonban egy hanglejtés ismerősnek tűnik a számodra, mintha mestered szavait hallanád egy pillanatra a vaskos ajtó mögül.

A számodra érthetetlen hangok, egy pillanatra megszűnnek, majd egy idegen hang kezd el beszélni. Szorosabban tapasztod füled az ajtóhoz, így pár hangfoszlányt még ki is tudnál talán venni, de a nyelv, amit beszélnek, számodra teljesen ismeretlen. Még egy rövid mondat hangzik el, majd lépteket ugyan nem hallasz, de két szívdobbanás múlva meghallod a zárnyelv jellegzetes kattanását...


__________________________
Próbák:
1. Érzékelés: - 7 a 6 ellen - sikertelen
2. Érzékelés: - 6 a 6 ellen - siker

[Niobe]

( Ayila Shedar )

* Nem kell sok idő, csak egy pár pillanat, hogy rájöjjek, akár ítéletnapig is tapadhatnék az ajtóra, akkor sem mennék vele sokra. Ellenben meglepődve tapasztalom, amikor felismerni vélem mesterem hangját az idegen ajtaja mögül. *

< Mi a fene? Ez egyre cifrább. Mit tartogat még a mai nap a számomra vajon? >

* Mikor végre talán hallanék is valamit, persze, hogy nyelvi nehézségeim támadnak. *

< Ilyen nincs, ez az én formám. >

* A zárnyelv kattanásának hatására egy fél pillanatra megdöbbenek, majd egy gyors ugrással a mester szobája felé veszem az irányt. Ha szerencsém van, akkor nem fogok lebukni. Természetesen a szobából kilépők hangjára meglepettséget színlelve megfordulok *

[Airun Al Marem]

JK: Ayila Shedar
Helyszín: A nyílt tenger
Időpont: reggel
___________________________________

Az ajtó nyikorogva nyílik, mely szaggatott hang gyorsan beleveszik a háborgó hullámok által keltett morajlás tomp zúgásába. A szobából mestered lép elő, homlokát a gond ráncai barázdálják. Egy pillanatra megtorpan az ajtó előtt, majd nagy nagy levegőt vesz. Tesz még egy apró lépést előre, majd oldalra tekint, egyenesen meglepetést színlelő szemeidbe.

- Ayila! Mit keresel itt gyermekem? - kérdezte szomorú hangon - Mi történt? Vészt jelzett a hajóharang...

Mögötte egy sötét köpeny lebbent, és egy nyúlánk alak jelent meg az ajtó előtt. Hosszú, karvaj orra, fekete, enyhén göndör, rövid haja, kreolos bőre gorviki származást sejtetett. Apró, szinte fekete szemeit rád vetette, és szigorú, átható tekintete a lelked mélyére hatolt. Nem szólalt meg, csak kezeit mellkasa előtt összefonva megállt mestered háta mögött.

[Niobe]

( Ayila Shedar )

* Figyelmemet nem kerülte el mesterem sóhaja és szomorú hangja. Mielőtt még válaszolnék neki, egy pillanatra végigmérem a mögötte álló titokzatos utast. Jellegzetes vonásai, átható tekintete és keresztbe font karjai hatására egy kicsit felhúzom szemöldököm, majd tekintetemet újra a mester felé fordítva válaszolok: *

- Magát keresem mester. Van egy kis aprócska gond odafent. * válaszolok vissza nagyon idegesen. *
- Kalózhajó ért be minket, melyet vihar követ. Valószínűleg boszorkánymester van a fedélzetén. Szükség van odafent önre mester.

* Kissé idegesen és türelmetlenül várom válaszát, legszívesebben azonnal visszafutnék a fedélzetre, hisz ki tudja, mi történik odafent addig, míg mi beszélgetünk. *

[Airun Al Marem]

JK: Ayila Shedar
Helyszín: A nyílt tenger
Időpont: reggel
___________________________________

Mestered tekintete egy pillanatra összeszűkült, majd megingatva lehajtotta a fejét.
- Ez nem lehet véletlen. - mondta halkan, miközben szemeiben furcsa láng lobogott, majd hátrafordította a fejét, és tekintete találkozott a gorvikiéval - Igazad volt Giordatti.
A férfi csak némán bólintott a mester felé, majd kezei lassan eltűntek sötét köpenye alatt.

- Ayila, maradj mindig mögöttünk, bármi történjék is. - fordult feléd ősz mestered - Sogron tüze óvjon bennünket!
Alig mondta ki szavait, a hajó erősen megrázkódott, kissé oldalt is dőlt. Éppen csak talpon tudtatok maradni, megtámaszkodva a fedélköz nyirkos oldalán.
- Megcsáklyáztak. - mondta meglepően kellemes hangján, tökéletes, akcentus nélküli pyarr közösön a gorviki, majd arcán egy féloldalas vigyor jelent meg - Kezdődik a tánc...
Kezei követhetetlen sebességgel robbantak ki köpenye alól, és a sápadt lámpásfényben két hideg penge acélja villant. Jellegzetes markolatát a legtöbb délvidéki fegyverforgató azonnal felismerte, de kevesen mondhatták el, hogy közelről láttak már ilyen formájú fegyvert. Kevesen élték túl a találkozást a gorviki vértestvérek különleges pengéjével, vagy ahogy a köznyelvben nevezik, fejvadászkarddal.

- Induljunk, minden perc drága. – bólintott mestered, majd keze oldalán függő hosszúkard markolatára fonódott, és egy mozdulattal kivonta a hullámos, lángnyelvre emlékeztető pengét.
- Mint a "régi" szép időkben. - vigyorodott el a gorviki, majd megperdült, és futó léptekkel elindult a fedélzet felé. Mestered mély levegőt vett, kezével intett feléd, és Giordatti után vetette magát.

[Niobe]

( Ayila Shedar )

* Mesterem válasza és a furcsa láng a tekintetében nagyon meglep. Ilyennek még soha nem láttam, és mintha számított volna valami hasonlóra. Mielőtt még csípősen visszaválaszolhatnék féltő szavaira, a hajó erős megrázkódásának és kissé oldalra dőlésének következtében alig tudok talpon maradni. Minden ügyességemre szükségem volt, hogy ne essek el. Aggodalom fut végig rajtam egy pillanatra. De hamar elfelejtkezek erről, főleg az idegen rövid megszólalása és különös, szinte gonosz arckifejezésének köszönhetően. Hihetetlenül gyors kézmozdulatai és különös fegyverei láttán elkerekednek szemeim. *

< Hihetetlen. Pislogni nem volt időm, nemhogy reagálni ezekre a mozdulatokra. Remélem nem kell egyhamar hozzá hasonló ellenféllel szemtől szemben megküzdenem. Kétlem, hogy lenne akár egy cseppnyi esélyem is a túlélésre. >

* Nem húzzák sokáig az időt, gyorsan és láthatóan összeszokottan cselekednek. Erre utalnak az idegen utolsó szavai is, mielőtt futva elindul a fedélzetre. Mesterem intését követően bólintok felé beleegyezően, majd én is futva követem őket fel a fedélzetre, közben jobb kezemmel kihúzom kardomat. A fedélzetre felérve gyorsan felmérem a terepet, hogy ennek megfelelően időben tudjak cselekedni. *