Hónicsi

[Niobe]

Meiko Sinjori

* Ahogy meglátom Hagát, amint épp verik, szitkozódok magamban egyet. *

< Hogy lehettem ilyen hülye, hogy előre küldtem. Én leszek a hibás, ha valami baja lesz, és azt soha nem bocsátom meg magamnak. >

* Nem is gondolkodom tovább, itt nincs idő a beszédre, így csendben támadok. Odafutok hozzájuk és megfogva az egyik fickót, próbálom a lendületet kihasználva messzire ellökni. A mellette lévőt pedig oldalba rúgom. *

// off: 1. támadás kézzel: KÉ: 40+6=46, TÉ: 62+31= 93, VÉ: 107, sebzés: 3
2. támadás lábbal: KÉ: 39+4= 43, TÉ: 64+71= 135, VÉ: 110, sebzés: 5 //

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Meiko
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________

Gyorsan és csendesen támadásba lendülsz. A négy alak teljesen közrefogta az immár a földön fekvő segédet. Ütik és rúgják, ahol érik.
Kiszemelsz egy neked félháttal lévő verőlegényt és lendületből, páros kézzel egy lökéssel messzire repíted. Aztán kihasználva a lökés okozta visszahatást, hátrafelé forogva a bal sarkaddal a bal felkarját rúgod meg az immár melletted állónak.
Ruganyosan érkezel immár ismét két lábra, tested önkéntelenül felveszi a harci pozíciót…

Az első „áldozatod” előre bukik, és majd két métert csúszik az arcán, csúnyán összevérezve az arcát.
A második férfinak a felkarja hangos roppanással enged a rúgásodnak. A tolvaj hangosan felordít, a karjához kap, mely élettelenül csüng. Térdre rogy és sírva fakad a fájdalomtól.
A másik két tolvaj meghökkenve néz rád, arcukat a düh önti el. Az egyik ronda, a másik se szép. Alkoholtól vöröslik arcuk, a fogaik rothadoznak, cserzett bőrük a kezükön az erős igénybevételtől erősen elszarusodott. Koszosak és büdösek. A kikötői söpredék legalja.

- Ki vagy te, szuka! – kiáltja az egyik!
- Hósi! Gyertek gyorsan! – reagál a másik.

Két másik szerzet bukkan fel a raktár kapujában, és felétek rohannak…

[Niobe]

Meiko Sinjori

* Örömmel tölt el, hogy sikerült az első két támadásom. Nem tart viszont ez az állapot nagyon sokáig. Egyrészt azért, mert nem sikerült a túl jól sikerült támadásom ellenére elrettenteni a támadókat, másrészt az újabb két ellenfél felbukkanása még okozhat fejfájást nekem bőven. *

< Ajaj, nagy bajban vagyok A maradék két ellenféllel még csak elbántam volna, de megint néggyel? Bár, elég könnyű volt az első kettő. Talán lesz elég lehetőségem arra, hogy legalább Hagáról eltereljem a figyelmet, így ő el tud menekülni. >

* Kihasználva az előttem lévők meghökkenését és azt a pár pillanatot, amíg a mási kettő meg nem érkezik, gyorsan cselekszem. Igénybe veszem Chi-harcot is a harc folyamán. Az egyiket megpróbálom egy forgó rúgással mellkason rúgni, majd a másiknak pedig ugyanezzel a lendülettel kiseperni a lábát. *


// off: 1. támadás (Chi-harc): KÉ: 39+3+2=44, TÉ: 64+10+56= 130, VÉ: 110+10= 120, sebzés: 5
2 támadás: KÉ: 39+7= 46, TÉ: 64+19= 83, sebzés: 6 //

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Kasima
Helyszín: Hónicsi előtt
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________

Reggel, egy újabb reggel, mely sivár és kietlen nappal folytatódik. Házad pusztulása olyan fájdalmat okoz, mellyel alig bírsz reggelente megbirkózni. Csak a mestereid tanítása segítségével tudod elnyomni a lélek fájdalmát, és a feladatodra összpontosítani.
Ideje felkelned, hiszen talán ez a nap az, mikor Taro megérkezik. És még meg kell keresned azt a teaházat, mely az Északi Kapuhoz legközelebb van.

Felkelsz futonodról, és ellenőrzöd kicsiny szobád: egy láda, egy asztalka, egy imazsámoly… és persze a holmid. Minden úgy, ahogy este hagytad. A fogadó, mely a Kereskedő negyed szélén, a Torakaidó egyik oldalán áll, még csendes, bár messziről – talán az egyik szobából? – egy bisó hangját hallod.
A szoba maga tiszta és jól karban tartott. A gerendákon karcolások és érdekes foltok láthatóak, bár gondos kezek felújították őket. A mennyezetet egy tartógerenda osztja ketté, a bal oldalán a fal mellett rizspapírral eltakart lyuk, télen a kályha kivezető csöve lehet ott…

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Meiko
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________

Az újabb támadók megjelenése eléggé riasztó számodra, így a belső energiáidhoz nyúlsz…
…elmélyülsz, a szívverésed lelassul. A levegő íze is megváltozik, lelassul egy pillanatra körülötted a világ.
Még az előtt látod a támadási szándékát a tőled jobbra állónak, mielőtt ténylegesen megtámadna. Kihasználva a Sárkány erejét, villámgyorsan előrébb lépsz, majd a hátul maradó lábad felrántva kipördülsz, és csontrepesztő rúgást irányzol a bal oldali ellenfeledre. A talpad a hasába mélyed, hatására áldozatod hanyatt esik, szájából vér zubog fel.
De te oda sem figyelsz, már a következő férfi felé perdülsz alacsonyan, kinyújtott lábbal kaszálva el lábait.
Ám ellenfeled is résen van, így átugorja a lábseprésed, és megpróbál beléd rúgni. S bár a pörgést végigvezetve gyorsan kikerülsz az eléréséből, azért a lábadat sikerül végigsúrolnia rúgásával…

//Off: -1 Fp//

Mire felegyenesedsz, immár hárman állnak veled szemben, s méregetnek gonosz szemekkel.
Egyetlen jó hír a szituációban, hogy immár nem foglalkoznak a halkan nyögdécselő Hagával.

[Niobe]

Meiko

* Sajnálattal veszem tudomásul, hogy a második támadásom nem járt sikerrel, ráadásul még sikerült is neki megrúgni. Így maradt 3 támadó, akik láthatóan nagyon dühösek. *

< Pedig hamar a végére kell járnom a dolognak, mert Haga valószínűleg megsérült és a segítségemre szorul. >

* Egyenlőre megvárom, míg az egyik támad. Majd megpróbálom megfogni a kezét, kicsavarni és hozzálökni a másik társához. Ha sikerül, akkor csak a 3. támadóval kell foglalkoznom egy pár pillanatra. Az az idő elég lesz arra, hogy őt leszereljem. Ha sikerül a támadását kivédenem, akkor egy jól irányzott rúgás a térdére. Remélhetőleg nem lesz vele gondom egy ideig. *

// off: KÉ: 40+5= 45, TÉ: 62+29= 91, VÉ: 107, Sebzés: 3
KÉ: 39+7= 46, TÉ: 64+91= 155, VÉ: 110, Sebzés: 6 //

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Meiko
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________

Az az alak, aki az előbb már sikeresen megrúgott, hirtelen úgy dönt, megelégelte a a bámulásod és két kezét előre lökve megpróbál megragadni.
Két társa némi késlekedéssel mozdul utána.
Gyorsan belépsz a két kinyújtott kar közé, egy keresztező mozdulattal félresöpörve őket, majd a kicsapódó karokat megragadva kipördíted a támadód a jobb felől közelítő társának.
Bár semmi sérülést nem okoz akciód, feltartja őket az összeütközésük, egymást lökdösve próbálják visszanyerni egyensúlyukat.

A harmadik támadód is belép a „zónádba”, lábbal pont eléred. Mielőtt felemelt ökle feléd vághatna, egy villámgyors belső talpéles rúgást eresztesz meg az előre lépő lábának térdére.
Tapasztalatból tudod, hogy roppant fájdalmas rúgás ez.
Az áldozatod is valószínűleg így értékeli, hiszen hangos fájdalomordítás hagyja el torkát, mikor a térde szinte teljesen hátrafelé néz a hangos reccsenés után. Ha nem kap papi, vagy orvosi segítséget, valószínűleg örökre béna marad a lába, ezt már most látod…

Visszaperdülsz az alapállásodba, és várod a további fejleményeket. A megmaradt két támadód most már valahogy nem igazán töri magát, hogy a közeledbe lépjen…
…De a tekintetükben látod: valamit forralnak…

[Yvett de Crei]

(Kita)

- Én ... láttam Kubota... Kérlek, higyj nekem! - *mivel az ismeretségünk alatt nem produkáltam még csak hasonlót sem most valószínűleg buggyantnak néz - bár az arcom koránt sem ezt tükrözi. Komoly vagyok, halálosan komoly. Kis meghajlással köszönöm meg Kubotának, hogy a férfi után mehetek, mehetünk.
Igyekszem nem szem elől téveszteni a málhás zsákos férfit - lépésről lépésre a feszültség nő bennem. Hisz azt sem tudom ez a nap az a nap-e, hogy megtörténjen az amit láttam a hajón...*

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Kita
Helyszín: Hónicsi - Kikötő
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________


Kubota rábólint a tekintetedre, így mint a prédára vadászó ragadozó lendülsz a nyomába a titokzatos alaknak.
A tömeg egyre nagyobb, a reggeli időszak eléggé zsúfolt errefelé, ahogy az egy forgalmas kikötő-kereskedő városhoz illik.
Egyre több teaház és mozgóárus kínálja ételeit, frissítőit, az utcát betöltik a szagok és illatok.
A korai forgalomtól eltérően, már nem csak a szegényebb csóinok, és rakiminek járnak az utcákon, hanem szinte minden társadalmi osztály képviselője is…

Kubota néha félreránt az útból, és mélyen meghajol egy-egy kettős kardot viselő nemes – ahogy Ő mondja: muszatasi – előtt, majd újra a férfi után eredtek. Néha-néha papokkal és papnőkkel is találkoztok, ami érdekes rajtuk, hogy majdnem mind fegyvert hord magánál, és inkább harcosoknak látszanak, mint papoknak. Kubota magyarázza csak el neked csendesen, hogy errefelé a papok gyakran a legképzettebb harcosok is…

A Kereskedő-negyed sokkal pompásabb, tisztább és előkelőbb mint a Kikötő-negyed volt. De zsúfoltabb, és ha lehet, zajosabb is… Szinte mindenhol raktárakat, lerakatokat, boltokat, teaházakat, szentélyeket, fogadókat látsz, néha egymás tetejére épülve. Igencsak megnézel egy teaházat, melynek tetején egy kis kert van kialakítva a pihenők számára…

[cir=250x250]http://www.guildwars.com/images/screenshots/gwscreen133-page.jpg[/cir]

//Off: kérek 5 ügyességpróbát, hogy követni tudod-e a fickót //

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Yorimoto
Helyszín: Hónicsi - Kikötőnegyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________

Reggel van, a szolgálók neszezésére ébredsz. A ruhádat a megfelelő helyen, kimosva és vasalva látod.
Egyébként egy teljesen átlagos fogadói szoba, s bár először jársz itt, mindent ott találsz, ahol lennie kell.
Az ablak alatt egy láda, a futonod a balra tőle, áttetsző függönnyel leválasztva a szoba többi részétől. A jobb oldalon egy mosdótál és egy kis szobaszentély, füstölőkkel. Középen egy rövidlábú asztalka, körülötte párnák.

A szoba egy fogadó második emeletén található, igazából a szosi egyik biztos háza ez. A neve „Tanesima”
Itt kaptál szállást ma éjszakára, és ide bármikor vissza is térhetsz. A feladatod egyenesen szosi kogainjától kaptad, így senki nem gördíthet akadályt az utadba.

Az ablakon beszűrődik a negyed hangzavara, és szagai. Rothadó hínár, hal, moszat és mindenféle ételszag lopódzik az orrodba…

[Yvett de Crei]

(Kita)

*Haladás közben igyekszem figyelni a környezetemre, de ha Kubota nem lenne lehet már nem élnék. Nem figyelek eléggé és bizony így sok muszatasi elé kerülök - szerencsémra itt van Kubota és gyorsan cselekszik minduntalan.
A különleges teaházat megnézem magamnak, mégha nem is tüzetesen, mert bár a látványa lenyűgöző, de jelenleg ott zakatol belül a látomás képe...
Így követem a férfit ismét... legalább is, ha újra megtalálom a tömegben.*
<Kellett nekem nézelődnöm... >

//Ügyességpróbák:

Érték: 18
1.dobás: 4
2.dobás: 2
3.dobás: 8
4.dobás: 2
5.dobás: 7 //

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Kita
Helyszín: Hónicsi - Kikötő
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________


Szépen végigköveted a csellengeni látszó férfit az útján. Kubota – mint egy morcos nagybácsi – szótlanul követ és néha-néha megránt, vagy gyorsabb léptekre ösztökél. A forgalomnak és a helyzetnek megfelelően…

A tömegben nem könnyű követned a látomásodból ismerős alakot, egyszer majdnem el is veszíted, és így előnyhöz is jut. Azonban szerencséd van, véglegesen nem tud eltűnni előletek.
Kubota némi töprengés után így szól hozzád:

- Szerintem határozott célja van a fickónak, hiába próbál gondtalan sétát imitálni…
- Sőt! – teszi hozzá kis idő múlva – Úgy látom egyfelé megyünk… Rossz érzésem van, ana! Ha most befordul balra a kis sikátorba…

S a férfi megteszi azt a szívességet, hogy befordul a sikátorba. Ezzel bár eltűnik a szemetek elől, ezúttal Kubota húz maga után Téged, gyorsabb léptekre ösztökélve.

Befordulva a sikátorba, - balról valamilyen nagyobb, több emeletes épület takarásában, jobbról egy lapos raktárépület mellett haladva – gyorsan a férfit keresed tekinteteddel. A sikátor végén ismered meg alakját, más nem is jár épp erre. A sikátor két ember széles, alig 2 méteres lehet…

A férfi épp egy láda mögött térdel, a málhazsákjából egy nyílpuskát vesz elő. Nagyon ismerős láda mögött térdel…

[Niobe]

Meiko

* Egy pillanatra még ránézek a törött lábú fickóra, mielőtt teljes figyelmemet újra a maradék kettőre irányítanám. Fájdalmas kiáltása sajnálkozást vált ki belőlem, de nincs időm ezzel foglalkozni. *

< Az én és Haga élete jelenleg előbbre való. Majd utána foglakozom vele is. >

* A megmaradt két támadó tekintetét látva és az, hogy nem támadnak, megijeszt. Fegyvert nem látok náluk, bár kés még éppenséggel lehet. *

*Az akrobatikát kihasználva megpördülve először a jobb lábammal megrúgom a bal oldalit, majd ugyanezen lendülettel a másik lábammal a jobb oldalit.*


// off: 1. támadás lábbal Chi harc: KÉ: 39+2+4= 45, TÉ: 64+10+7+59= 140, VÉ: 110+10+2= 122, Sebzés: 5
2. támadás Chi harc: KÉ: 39+2+1= 42, TÉ: 64+10+7+22= 103, VÉ: 110+10+2=122, Sebzés: 4 //

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Meiko
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Reggel
_______________________________________________________________

Felpattansz a levegőbe és félfordulattal erőből megrúgod a tőled balra állót. A vállán csattan a sípcsontod, úgy látszik nagyobbat pördültél mint vártad. A kemény edzéseknek hála viszont a sípcsontod keményebb mint egy bambuszbot, és a pörgő tested minden energiája sűrűsödik meg benne… ellenfeled felkarja recsegve törik az erő hatására, a törött felkar csonkja átüti a húst, bőrt és szövetet. Bőven folyó vérébe hanyatlik támadód.

Viszont így kissé késve tudod csak korrigálni a levegőben forgásod, és a második ellenfeledet már csak combon tudod megrúgni, aminek hatására kissé sántítva bár, de ellenfeled hátrább lép, majd újra feléd lendül és visszatámad.

De támadása már nem ér el téged, kiperdülsz időközben az útjából. Így megint felveszed az alapállásodat, és már csak egy ellenfeled van talpon.

Aki tágra nyílt szemekkel, színtiszta rémülettel bámul rád, majd lassan hátrálni kezd. Láthatóan minden lépését megfontolja, nehogy támadásra ingereljen…

[Niobe]

( Meiko )

* Szerencsére sikerült kiiktatnom még egy támadót, botor módon nem tanulva előző társa hibájából, ő is súlyos sebből vérezve terül el a földön. *

< Szerencsém van. Nagy volt a szájuk, de harcolni egyik se tud tisztességesen. Talán az utolsóval szót lehet érteni. >

* Látva tétova hátrálását és rémült tekintetét, kicsit engedek a feszültségből. Lassan, óvatosan elkezdek Haga felé közeledni, mindvégig úgy, hogy ha mégis támadni akarna, akkor legyen időm és lehetőségem védekezni és a nőt is megvédeni. Közben megszólalok határozott és kissé fenyegető hangnemben: *

- Azt ajánlom, addig tűnj el, míg szépen mondom, ha nem akarsz társaid sorsára jutni! Va' atta? Megértetted?

* Egy pillanat alatt gyanakodva körbe nézek, hisz még mindig nem tudom, hogy mit forraltak ellenem.*