Milea városa

[Airun Al Marem]

_______________________________________________________________
JK: Calamagrostis Epigeyos, Angor Landrin
Helyszín: Antera - Milea városa - kikötő
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

*a fiu boldogan rejti mellény zsebébe az érmét, majd vidám hangon válaszol.*

-Oh önök Fregineg urat keresik, hát miért nem ezzel kezdték. Akkor már egyszerű a cél, csak a Milea gyönyge fogadóba kell eltalálni. Menjünk tudok egy rövid arra vezető utat.

*Így a fiú nem a fő uton visz titeket, hanem kisebb utcákon, így az elf varászló probálja rossz érzését annak betudni, hogy csak kevés az ember ezeken az utcákon. Ám épp mikor Epigeyos a fiú vállára teszi a kezét, és felteszi a a kérdést, a válaszra már nem nagyon tart igényt mivel egy csapat kölyök veszi őket körül egy szükebb utcában, és a 2 varűzslóval szemben egy idősebbnek látszó magas fiú áll. Aki tört erv nyelven szól hozzátok.*

-Rossz hely...járzs. Itt fizess nekünk pénz, és akkor ...élsz

*Elsőpillantásra a gyerekek nem tüntek veszélyesnke, ám számbeli fölényük nagy, és hiába vetted őket hamar észre, kitűnően ismerik a terepet, sé valahogy a kis szúűk utca is elnéptelenedett.*

[Herold Bardelot]

(Calamagrostis Epigeyos)

-Milea Gyöngye mi? Jegyzem meg gúnyossan mikor kiderül végre uticélunk.
-Mit gondolsz Angor, erre felé ilyenek a vámszedök?

Miközben beszélek a környéket lesem, nem tűnnek így magukban veszélyesnek, valahol komolyabb eröt sejtek mögöttük. Jobb kezem közben a rapír markolatára szorul, mintegy figyelmezetetésképp. Bal kezemben pedig a botom emelem magam elé fügölegessen a talajhoz koppintva a végét.

[Togar]

Angor Landrin

-Nem hiszem, legalábbis nem tudok róla ,hogy vámot kéne fizetni.És mennyi pénz kéne nektek-kérdem.
Közben én is felmérem a terepet mennyien vannak és milyen fegyvert látok náluk.Közben megmarkolom a botomat és várok a válaszra

[Airun Al Marem]

_______________________________________________________________
JK: Calamagrostis Epigeyos, Angor Landrin
Helyszín: Antera - Milea városa - Szegénynegeyed
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

*A gyerekeknél, botokat köveket látsz, néhánynál, aki messzebb áll csúzlit, és egy két fémes csillogású késre is felfigyeltek. Hirtelen úgy 15 gyereket számoltok össze, akik elöttetek, és mögötetek állnak, balról és jobbról pedig fal vesz körül titeket. Az egyiken egy bedeszkázott ablak, és egy ajtó van.*

-Adj ide összes pénzed. És mehettek tovább.

*Mondja a fiú ám hangjában nagy idegesség figyelhető meg.* A többike pedig sugdoloznak egymással, néhányan titeket fürkésznek. Epigeyos egy kis fiú botod láttán kicsit hátrébb lép, és megpróbál eltünni a gyerekek tömegében.*

[Herold Bardelot]

(Calamagrostis Epigeyos)

A kezem lecsúszik a kardmarkolatról, és Angor reakcióját követve megidézem az elemi tüzet a kezemben tartott bot végére.
-Azt hiszem itt az ideje hogy ezt a beszélgetést befejezzük!
Szigorúan hordozom körbe tekintetem a gyerekeken.

<remélem ennyi elég lessz ... a végén még megsérül valaki ...> a levegöt harsogva faló lángra pillantok.< azért ez jól sikerült ... >

//ment pm//

[Togar]

Angor Landrin

Hátrébblépek kicsit és koncentrálok a botomat markolva.Majd a semmiből körbefonja a botot egy tűzaura.És Én is megszólalok.
-Átutazóban vagyunk nem keressük a bajt ti se keressétek, menjetek el, vagy csúnya vége lesz a dolognak- mondom nekik.

Közben feszülten figyelek mit tesznek nem akarnak-e hátbatámadni esetleg.Bízom benne megjön az eszük és nem keresik a bajt.

[Airun Al Marem]

_______________________________________________________________
JK: Calamagrostis Epigeyos, Angor Landrin
Helyszín: Antera - Milea városa - Szegénynegeyed
Időpont: reggel
_______________________________________________________________


-Fussunk!!

-Én modntam, hogy boszorkánymesterek!!

*A többi kiáltás értelmét nem tudjátok kihámozni, hisz számotokra érthetetlen nyelven van. Ám egy biztos, az ilyesztés hatásos volt. Hisz ahány irány csak van a gyerekek annyi felé futnak. Mígy végül teljesen egyedül maradtok a sikátorban, csak ti ketten és a póni. Most viszont merre, itt álltok egy nagy város kellős közepén, ráadásul egy sikátor söttétjében. nyílik egy felső emeleti ablak, és egy edényt öntenek ki aminek tartalma nem túl bizalom gerjesztő szaga egyenesen émelyítő.*

[Togar]

-Hát bejött amit reméltünk, már csak vissza kellene menni valami főbb útra innen a sikátorból.
Nem igazán figyeltem merre jöttünk de azért megpróbálok rá visszaemlékezni, ha sikerül elindulunk visszafelé arra amerről jöttünk és amerre a főb utcát sejtem. Sokat kell még tanulnunk a világról ha ilyen gyerekek is csapdába tudnak csalni minket. Ezuttal szerencsénk volt megpróbálok legközelebb jobban odafigyelni fogadkozok magamban.

[Herold Bardelot]

(Calamgrostis Epigeyos)

-Na azért!
Körbekémelelek, hogy várható- e még bármilyen támadás mikor szembe ötlik lovam.
-Az Égiekre! Ezt meg ki tette! Szörnyülködve nézem az eddig még normális méretű hátasomat amint póni méretűre zsugorodott állapotban álldogál mellettem.//ha ez csak elírás mint azt valószínűnek tartom-és remélem - akkor a kifakadás tárgytalan, remélem nincs harag Airun //
A varázsló kérdésére tanácstalanul nézek körül.-Nem épp az utca nevekkel voltam elfoglalva. Nem tudom merre lehetünk!

[Togar]

//off: Elnézést kérek Airuntól de a karakteremet átviszem egy másik aktívabb helyszínre.Köszönöm az eddigieket.

[Herold Bardelot]

Sajnálom Saggaras, hogy így alakult. Akár még jó vége is lehetett volna. Köszi a mesét.

Kérném a karakterem(Calamagrostis Epigeyos) Temetözését.

Herold

[Airun Al Marem]

______________________________________________________________
JK: Grebor
Helyszín: Antera - Milea városa - Kaputér
Időpont: kora reggel
_______________________________________________________________

A város főtere mellett elhelyezkedő kisebb tér, mely egyszerűen csak a Kaputér nevet kapta a város honatyáitól, mikoron az ott elhelyezkedő ősi rúnákkal ékített építmény, egy térkapu köré húzták fel a kikövezett, szabályos négyzet alakú teret sok-sok generációval ezelőtt. A kapun való átjárást Antera városállamának szolgálatában álló mágusok felügyelték, és természetesen a kék és fekete egyenruhában feszítő városőrség tagjai. A térről mind a négy irányába futottak utak, melyről bárhová el lehetett jutni Milea városában. Sok-sok mérföldre volt a legközelebbi kapu, mely a Ynev más, távoli pontjára vagy éppen onnan juthatott az utazó a Quinron-tenger mellékére, mégsem volt oly forgalmasnak nevezhető ez az ősi átjáró. Azonban a teret mégis erős fallal vették körül, mintegy biztonsági eljárásként, és minden utazót ellenőriztek, mikor átlépett Antera földjére.

A kapun átlépve, mikor megszűnt az a sötét, hideg bizsergés, melyet minden utazó érzet a kapun való utazás röpke pillanata alatt, azonnal egy makulátlan kék-fekete ezüstsávos, feltehetően tiszti egyenruhát viselő alak lépett eléd két alabárdos poroszlója társaságában. Oldalán egy egyszerű, ám jó minőségű hosszúkard függött, és meglibbenő vörös köpenye alatt egy háta mögött felfüggesztett míves tőr kilógó markolata villant a kora reggeli fényben. A magas, szikár tiszt alig két lépésre állt, és barna szemeivel alacsony termeted mérte végig, közben bal kezével rövid, ízléses fazonra vágott, ősz szálakkal tarkított szakállát simogatta. Rövid ősz, katonásra nyírt haját nem fedte sisak, mint a másik két őrét, kik mereven álltak tőle fél lépésnyire alabárdjaikat enyhén előre döntve irányodba, mivel más utazó nem érkezett a kapun át.

- Üdvözöljük Milea városában. - kezdte udvariasan rekedtes hangján a férfi, miközben biccentett feléd - Kérem fedje fel előttünk szándékát, amely városunkba és államunkba hozta.

Nem volt meglepő ez az eljárás, de nem is annyira megszokott Erion hatalmas városa után, ahová szinte kénye-kedve szerint léphetett be bármely és bárhonnan érkezett utazó. A tiszt rezzenéstelenül, de tekintetében várakozón nézett le rád.

[Meridian]

(Grebor)

<Huhh... fránya egy utazás volt, asszem sosem fogom ezt megszokni... hopp 'szameg... már megint a rendfenntartók... pfujj... >

*Hunyorogva a fölé magasodó őrre pillant. Lassan körbehordozza a tekintetét a mellette álló őrökön, alabárdjaikon, majd pillantása visszavándorol a tiszt érdeklődő képére. Erős késztetést érez, hogy harákolva a földre secintsen, de aztán visszafogja magát.

-Erionból érkeztem, és jelenleg a nagyvilágot megismerni vágyó egyszerű törp vagyok. Csábított a városállamok színes forgataga, és ezért döntöttem úgy, hogy Milea-ba jövök először. Egy időre.

<Megazanyád... "mi szél hozta városunkba?"... persze neked még anyád kínjáról is tudni kell mi?... talpnyaló...>

*Arcán nem látszik semmi, reméli, hogy az őr nem veszi észre rajta a bosszankodást.

[Airun Al Marem]

______________________________________________________________
JK: Grebor
Helyszín: Antera - Milea városa - Kaputér
Időpont: kora reggel
_______________________________________________________________

Az ősz tiszt összeráncolta barázdált homlokát, mintha csak gondolataid fejében visszhangozna, majd kényszerű mosoly telepedett cserepes ajkaira.
- Köszönöm. - válaszolta kurtán, majd ismét végigmért, és folytatta - A hatályos törvények szerint minden jövevény, ki e földekre lép, és nem Antera polgára, 1 anterai arany dukát vámot köteles fizetni.
Egy pillanatra megállt, majd széles mosoly terült el ősz szakállú arcán.
- Természetesen bármilyen külhoni pénzérmét is elfogadunk, jutányosan váltva. - tette sietve hozzá, majd övéhez nyúlt, és egy szabályosan összehajtott sárgás, a város címerével lepecsételt pergament húzott elő - A vám fejében minden külhoni egy menlevelet vehet át, mely bizonyítja, hogy engedéllyel tartózkodik államunkban.

Felemelt baljában a levelet fogva nyújtja feléd nyitott tenyerű jobb kezét...

[Meridian]

(Grebor)

*Gyanakodva sandít az őrre, amg az ki nem mondja a bűvös szót. Elhitte. Ám amikor pénzt kér, a törp arcára bosszús kifejezés ül ki. Szomorú arrccal kotorász a zsebében, szemmel láthatóan nem valami gazdag. Jobb zseb, bal zseb, kabátzseb, mígnem valahonnan előhalász egy pyarroni sepiat.

-Tudtam, hogy van egy valahol...

*Majd, nagyon szomoró kifejezéssel az arcán, vonakodva berakja az őr kezébe. Majdnem visszahúzza a kezét, de végül nagy sóhajjal elengedi a pénzt. Majd egy gyors mozdulattal kiveszi az őr kezéből a papirost, zsebre vágja, és szemmel láthatóan indulni készül.

<Az anyádnak az a hónaljmankós rongybatekert csimbókos ... egy arany? Rabló, csaló, tolvaj sintér banda! Rohadjon rátok az ég, tharrfattya rohadééékok... megbolondulok esküszöm>