Tengermellék

[Alauron]

(Drin)

<A fene a lovaglásba, miért nem lettem lovas artist, most kézenállni us tudnék a nyeregben, így meg kinevetnek! Ez is a szórakoztatás egy útja. >
Szorongatja a ló söréyét a marjánál, és csak a jóindlatú jószágon múlik, hogy nem viháncol alatta, hanem türelmesen lépked, bár Drinnek ez is eszeveszett zötyögésnek tűnik. Végre aztán a kapitány is elmondja kiféle, és hol is van éppen.
- Köszönöm...
Nyögi, sajgó fertállyal.
<Szigetbirtok, Karnelian, semmit sem mond nekem, de talán a várban kicsit bőbeszédűbbek lesznek.>
Hátsóját tapogatja, de a határozot őrség elindítja és nincs ideje ácsorogni, mondjuk ülni nemigen kívánna. A bálterem azért mutatja, tényleg befolyásos ember lehet az a herceg.
<Remélem kapok tőle egy kiadós étkezést, de mégjobb lenne egy megbízás, a képességeimhez való, nem a rabélet, vagy a rakodás. Ha ezek szigetek, akkor biztos sok a hajós. Bár úszni nem tudok, de azért szívesen lennék hajós én is! Az lenne ám a jó világ, végigrabolhatnák a környező tenger minden kincsét! ... Kicsit elkalandoztam. Egyenlőre jó ha kapok enni.>
- Nem megyek én sehová, hab beszéljen velem a tiszteletre métó herceg úr. Viszlát kapitány! - színpadiasan összeüti a bokáját, és kis főhajtással elköszön.
<Nem olyan rossz népség ez, remélem továbbra is kitart a szerencsém.>

[Kaspar Otlokir]

Pár perc múlva egy fekete botra támaszkodó öreg, tejfehér szemű ember lép be a terembe. Fekete Inkognójában. Hajdani sötét hajából már csak pár tincs található meg. Ráncos ajkának szegletét egy hajdani vágás hege csúfítja el. Az aszott testű öregmebertől kiráz a hideg. Májfoltos sárgás kezével int neked, melyen a körmök jó két centisek és feketék.
-Kövess a herceg már vár, fiam, ne várassuk a nagyurat.
Ezzel sarkon fordul és kiindul a teremből

[Alauron]

(Drin)

<Ez a vénség ilyesztő. Még Alix szektájában sem látam ilyen fekete ruhát, fekete körmöket, és ezek a szemek?! Lát ez vele?>
- Indulhatunk - nyögi ki, nem sok jót feltételezve az öregről.
<Nyugalom Drin, lehet csak öreg szerencsétlen, és egy nagyon jólelkű ember...ezekkel a körmökkel? Különc, vagy rohadnak a körmei.Nembaj, végülis nem szabad a látszat után ítélni. De mégis aszott egy vénség ez.>
Felkel és követni kezdi reménykedve, hogy a herceg nem lessz ilyen csúf látvány.
<Csak egyszer kerüljek már egy jó kocsmába, ahol szép nők ülnek minden asztalnál. Először a testvéreim dolga, utána az a förtelmes határvidék, aztán a kínnal teli hajóút, most meg egy fura öreg után lépkedek a hercege elé!>

//Az abaszisz előtti eseményeket, amire gondolatban utalás volt lásd a Naplómban//

[Kaspar Otlokir]

(Drin)

A vénség egyre kissebb helyiségeken vezet át. Kanyargós folyosókon. Néha az az érzésed, hogy a falakon lógó festmények egy némelyike mintha megmozdult volna mikor elhalattál mellette. S határozottan álítanád, hogy az egyik farkas melyet kőböl faragtak ki, és egy fekete drapéri mellett ált a talapzata, miután elmentél előtte elkezdett vakarózni.Az öreg elég hallgatag Ezért az egész épületben uralkodó csönd mégjobban idegeidre mászik. Majd mikor elértek egy fekete gránit csigalépcsőt az öreg udvariasan előre enged. A lépcső tetején egy kétszárnyú démoni alakokkal díszített vastag tölgyajtó van, melynek egyik szárnya résnyire van kinyitva csupán. S bentről vidám dal töri meg a zordon falak magányát.

[Alauron]

(Drin)

<Uh, milyen rémséges berendezései vannak ennek az úraságnak. Nem csodálkoznék ha leharapná a tolvajok kezét az a farkas. Vajon tényleg megmozdult? A fenébe is, most nem lopni vagyok itt, és nem is tervezem, sokkal inkább hasznáralenni a hercegnek, aki így tán megbecsült emberévé tesz.>
Felérve a csigalépcső ajtajába a zene hallatán egy báltermet képzel, sok asztallal, vendégekkel. Aztán arra gondol, nem is hall beszélgetést, vagy nagyon csendben élvezik a nótát, de lehet ez csak egy trónterem, vagy dolgozószoba, ahol csak a herceg szórakoztatja magát éppen. Belépve...

[Kaspar Otlokir]

(Drin)

A szobába mely feltárul előtted, egy vastag felkete íróasztal áll a közepén vérvörös puha szönyegen. Mögötte egy fekete, hosszúhajú sápatag férfi űl, s tengerkék szemét az előtte fekvő iratba mélyeszti. Az ablakon beköszönö nap fényét vastag fekete brokát függöny zárja ki. A szoba sarkában, egy göndör szőke, fiú játszik lantján egy száll ágyékkötőben.Amint belépsz a férfi sápadt arcát feléd fordítja.És kisérteties mosolyra húzza ajkát.
-Á Syrion meghoztad újdonsült ifjúnkat?Gyere ülj le ide mutat az iróasztal előtt álló székre.
-Te meg elmehetsz, ma kivételesen megkegyelmezek neked fiú.-Szóla a lantos fiúhoz, ki sebes léptekkel kilép a helyiségből, majd fellökve az öregembert, ki még a nyitott ajtóban ácsorog.
-Légy szives Syrion hozasd fel a Noir papot, hallani akarom, mit mond megint.
Az öreg meghajol és magatokra hagy titeket a gyertyákkal megvilágított szobában.

[Alauron]

(Drin)

Szimpadiasan kiáll a herceg elé, és meghajol.
- Mély hódolatom kegyelmes herceg úr. Drin vagyok, ki hívatlanul állítottam be földedre, de minden vágyam kiköszörülni ezt a csorbát, s szolgálataim, életemmel együtt a kezedbe helyezem Rendelkezz velem, és légy irgalommal irántam. Szükséghelyzet hozott ide, de remélem megmutathatom mire vagyok képes, s szolgálattal róhaom le a tartozásomat. Bár egyszerű mutatványos vagyok, jól bánok a késeimmel, mit katonáid elvettek, és azokkal is amit nem -itt megmutatja rejtett készletét, remélve ezzel bizalmába férkőzhet a hercegnek, és jószándékát igazolhatja - Várom a parancsait.
<Most eldől. Vakmerő voltam hogy csak így ideálltam, de talán ez a legjobb amit tehettem. Remélem nem lesz baj. jól jönne egy ilyen magas rangú, pártfogó, aki ellát feladatokkal, és képes honorálni a fáradozásaimat, egyenlőre egy jó tál étellel.>

[Kaspar Otlokir]

(Drin)
-Köszönöm, Drin nemes felajánlásodat, de ne légy ilyen merev ülj le, kérlek. Néz rád mosolyogva a férfi.
-Szolgálataidra szükség lesz nemsokára, de előtte szeretnek többet tudni rólad. Elvégre is hamarosan eldől hogy Noir a szerencse istenasszonya rólad regélt e nekem. Szállásodról igérem gondoskodunk, nemsokára, és élelmed is lesz bőséges, hisz megéhezhettél hosszú utad során.
Közben kezével invitál, hogy űlj le. Ekkor veszed csak észre, hogy kezének körmei, vérvörös színűek, s majd három centi hosszúak.
-Egy kis italt biztos nem utasítasz vissza.-Ezzel az asztalon álló fekete üvegből egy kupába, mely fekete színű, és különböző torz alakok díszítik, kiönt neked egy adag vörös színű folyadékot.

[Alauron]

(Drin)

- Köszönöm nemes herceg. -válaszolja, és helyet foglal. Az elé töltött italt méregeti.
<Remélem bor, és nem vér. Ugyan a szavai nyájasak, de nagyon furcsán néz ki itt minden.>
- Örömmel tanulnék többet Noirról a szerencse istenasszonyáról, mert talán tényleg a szerencse az ami eddigi életemben velem volt. Sajnos nem sokat tudok az égi hatalmasságokról.
<Vajon Noir istennő tanainak részeként néz ki a kastély belseje olyan bizarul? És vajon mit jelent az, hogy lehet hallott rólam?>
- Életem nagyrészét a városokban utazva töltöttem, minthog egy cirkuszi társulatba születtem bele, és vándorolva adtunk szórakozást a népeknek. Nemrég viszont úgy alakult, hogy a magam útját kezdtem járni, s ennek lassan fél éve már. Köszönöm az italt.
A furcsa alakú pohár felé hajol, és megkóstolja a tartalmát. Ha nagyon nem kedvére való az íze, akkor is lenyeli, hacsak a teste ki nem veti magából. Nem lenne jó megsérteni a herceget azzal hogy szembeköpi az italával.

[Kaspar Otlokir]

(Drin)
A herceg végighallgatja beszámolód, s közben, néha kedves mosolyt villant rád. S mikor megkóstolod az italod, rájössz nem jártál messzi az igazságtól, tényleg nem bor de nem is vér, hanem kettő egyszerre.
-Drága Drin, Noir, a sors isten asszonyának misztériumairól, talán inkább a szakavatott Xillius fog lelvilágosítani, majd. De remélem, nem fogsz tőle nagyon meg....De vendéglátod nem fejezi be a mondatát, ugyanis Syrion visszatérve belép a szobába egy húsz év környékén járó fiúval. Ki elég bizarúl nézett ki. A fejének egyik oldalán, hiányzik haja, s a hajszálak helyett egy kacskaringós ábra tündököl, melynek közepén egy félig lehunyt szemet rajzolt ki a tetováló hajdanán. A hajának másik része, melymég megvan, egyenes fekete körülbelül háta közepéig ér. Mikor találkozik tekintetetek, beleborzongsz, olyan sötét melység lakozik benne, mint egy végtelen mély kútban.
-Á hát itt van a szakavatottunk, Xillius. mond őt láttad e a jövőbe?
-Igen őt láttam, a vér és halál között, elhoza neked ha Noir úgy akarja, mire oly rég óta vágysz. Jóuram, de nagy árat fizetsz, majd érte, ezt biztosan tudom.
-Rendben, köszönöm, tudom nagyon jól. -Inti le a herceg, az ifjút, ki ezután ismét szemedbe néz, s csak most veszed észre, hogy a fiú végtelen sötét fekete íriszébe, halvány kék csíkok bújnak meg. majd egy hangot hallasz a fejedben. "Jól vigyázz nem mindig az elválat út a helyes". majd az öreg térden üti a fiút a botjával, jelezve, neki hogy, induljon kifelé a szobából. Mikor ismét egyedül maradtok, vendéglátotodal, így szol miközben feláll és megkerülve az asztalt széked mögé lép, közben ujjaival végig simítja arcod s válladon állapodik meg keze.
-Noir ifjú titánja, egy tárgyról mesélt nekem, melyre oly rég vágyok már, s te vagy szerinte az ki elhozhatod nekem. Ez lesz hát a feladatod. De a részleteket holnap megbeszéljük addig is térj nyugovóra, majd én megmutatom neked hol lesz a szobád, ott már biztos meleg étel fog várni. És puha ágy. Nem kell félned itt békés lesz az álmod, vigyázni fogok rád az biztos.

[Alauron]

(Drin)

Az ital valami förtelmesen fanyar borra hasonlít, és inkább nem is gondolkozik rajta miért van ilyen bizar zamata, bár sejti a választ, de ezt a lehetőséget elhessegeti.
Izgatottan várja már, hogy mit mond a Noir pap, aki szintén olyan kinézetű, hogy a pap fogalomba nehezen tudja besorolni, legalábbis azok alapján amit eddig hallott a papokról, ami igazából nem sok. Szavaira, hogy "vér és halál közt" egy kicsit megilyed, hisz veszélyes helyre kell mennie, de úgy dönt ezt is kiállja, s ha az a valami amire a herceg vágyik oly értékes számára, akkor talán tényleg nagy hírnévre tehet szert, vagy nagy megbecsülésre a furcsa vendéglátója előtt. Már el is képzelte a jövőjét, milyen jó élete lehet majd, mikor eddig még nem tapasztalt módon egy ismeretlen hang szólal meg a fejében, és csak gyaníthatóan a paphoz tartozik, lévén ahoz hasonlított, lévén épp az ő igéző tekintetének keresztűzében van.
száját eltátva, meglepetten elkapja a tekintetét.
<Képzelődöm?>
Az idegen hang keltette ámulatból a herceg szavai józanítják ki.
<Valami azt súgja nemcsak rám vigyáz, hanem most már el sem engedne. Meg kell próbálnom megtenni mindent amit kér, s majd elválik hogyan fogadom meg ezt a ...öhm, nem is tudom, tanácsot.>
- Jóéjszakát herceg úr.- áll fel, s meghajlás után távozik, most azonban már egy kicsit sápadt, hogy a sok bizar látványtól, az elé tárult jövő veszélyeitől, vagy a furcsa italtól maga sem tudja. Ha nem evett volna régóta még az étvágya is elment volna, amit szobájába vezetik magára zárja az ajtót, és egy darabig mereng mielőtt nekilátna.
<Oh a fenébe is! Ez a herceg biztos hogy nem teljesen normális, ahogy az itt lakók sem, pedig a katonák egész mindennaposak voltak. Kíváncsi vagyok mit hoz a holnap, és arra is, vajon bőkezűen jutalmaznak-e, ha sikerrel járok, vagy a maguk furcsa módján, mondjuk egy teljes üveg olyan "borral", vagy rosszabbal. Végülis utána már nem lesz rám szüksége. Hagyjuk ezt most! Ez a herceg jelentheti az esélyt amire mindig vágytam, egy olyan támogatót, akinél híres lehetek, és a veszélyekkel majd megbírkózom. Ne higyge senki, hogy csak úgy le lehet írni engem. Lássuk csak, először is együnk egy jót!>

[Kaspar Otlokir]

(Drin)

Szobád, roppant mód izlésesen berendezett, a falakon képek sorakoznak, főleg az kelti fel érdeklődésedet, mely a kandalló felett lóg, és egészen a plafonig ér. A képen egy fiatal előkelő hölgy ül egy ládán, s hátamögött a sötétségből egy vicsorgó farkas pofjája látszik halványan, kirajzolódni vérbenforgó szemeivel, de igazából nem is farkas csak jobban szemügyre véve a képet rájössz, hogy maga a fej egy izmos szőrös emberi testben folytatódik. E kép láttán kissé megborzongsz, s szinte magad előtt látod, ahogy a lányt megfogja támadni e szörnyszülött. S ekkor veszed észre, a lány kezében lévő tárgyat mely igazából, nem egy toll melyre eredetileg gondoltál, hanem egy vékony pengéjű tőr. S mikor szemed ismét a lány arcára siklik, úgy tűnik neked mintha, igazából, nem is lenne annyira ártatlan s végtelen, szemében, valami gonosz csillogást vélsz felfedezni. ettől az újjabb gondolattol ismét a hideg fut végig hátadon. Maajd elmélkedésedből, egy apró koppanás és károgó hang zökkent ki, mely megismétlődik még kétszer. Valaiért odalépsz az ablakhoz, hoyg megtudd mi is ez, s elhúzod a súlyos brokát függönyt. Az ablakból az alkonyi fényben a kastély hátsó kertjére, látsz. Mely végtelenül kiihalt, és kisérteties. A kihalt fák közt már köd gomolyog, s egy aprócska tisztáson három akasztófa áll, melyeken aszott hullák csüngenek. Ekkor egy újabb koppanást hallasz az ablaküvegen és tekinteted a varjúra téved mely csőrében egy emberi szemgolyót tart éppen s avval bajlódik miképp tudná azt elfogyasztani. Ez olyan szinten megilyeszt, hoyg amúgy is borzolt idegeid felmondják a szolgálatot, mikor mögötted egy hang szólal meg.
-Remélem nem zavartam meg, szemlélődésében, de az úr megkért, hogy bizonyosodjak meg arról hogy, nincs e semmire szüksége?
Mikor megfordulsz, ágyad mellett, egy magas hófehérbőrű, kopasz, csontsovány férfi áll, fekete inkognóban.A férfi vakítóan kék szemei alatt, bőrén úgy tűnik mintha valami apró vágások égtelenkednének, ettől egész profilja még ilyesztőbbnek tűnik. Első látásra, az az érzésed ez a lény már biztos nem élhet.
-Remélem, nem ilyesztettem önre, nagyon, fiatalúr, miközben a múlás kertjét szemléli. Nem volt szándékomban. Tudom nagyon jól, hogy külsőm, nem épp a legbizalomgerjesztőbb, a holtak szobájában.-Folytatja kissé melankólikus hangon a szolga.
-Igen úrfi ez a holtak szobája. Azért kapta ezt a nevet mert, itt található az összes nagy ős ki a holtakkal, éjirémekkel, vámpírokkal valaha küzdött.-Mondja, továbbra, is monoton hangján mondandóját a férfi, miközben tekintete, a szoba fetményein siklik.Majd megállapodik az apró asztalkán melyen az ételed van.
-Talán nem éhes pedig igazán különlegesett, főzött önnek a szakács, véresen sült, disznót, és mellé zöltségeket. Ritkán van ilyen vendégünk mint ön, tudja a gazdám, nem szívleli az efajta ételeket, ő inkább a természetesen egyszerűeket részeríti előnyben. Így hát kérem, egyen pár falatot, mert enélkül még rémálmok is gyötörhetik.
Majd megáll tekintete rajtad s arra, vár úgy érzed , hogy szólj végre valamit.

[Alauron]

(Drin)

<Ezen a helyen mindennek sötét neve van. Azt hiszem hozzá kell szoknom, és el kell kezdenem növesztenem a körmöm, hogy igazodjak a környezetemhez. Mikről beszél ez a fakó ember?>
- Hogy éji rémek és vámpírok? sajnálom de azt hittem azok csak legendák, és mesék, amiktől inkább félnek mintsem elfelejtenék őket. Hallhatnék még róluk, és a családról? - megnyugtatásként, és mert tényleg nagyon éhes, s az étel igen ígycsiklandó remélve hogy hallhat még egyet s mást közben enni kezd.
<Jobb lesz minél többet megtudnom, bármilyen hihetetlen és félelmetes is. Csak nehogy elmenjen az étvágyam megint.>

[Kaspar Otlokir]

(Drin)

A kisérteties fickó örömmel, kezd bele a mesébe.
-A család nagyon nagyon régen híres volt arról, hogy számos nemzedéken át a családban, a túlvilági lények legnagyobb vadászai születtek.E képen például-mutat a ládán ücsörgő lányra,-Csendes Isabella gazdám hatodik ükősének dicsőő pillanatát ábrázolják, mikor is megölte a Hraboni Grófot ki vérfarkas volt. Emitt, pedig-Mutat egy másik képre, hol egy vérben tobzódó férfi, éppen egy nő torkát vágja át.-Kardos Henriket láthtjuk , amint a wier boszorkányok szektáját számolja fel, kik nem egy ártatlan férfinak okozták halálát. Bár a tragikus vég elérte e családot is, hisz fiának Perzselő Fridericnek nem született gyereke soha. Így Frideric halála után unokatestvére, Tébolykeltő Ulrich vitte tovább a családi vérvonalat. De Ulrich vére már hígúlt vér volt. S minden egyes gyermek kevesebbet örökölt a titkos képességekből. Így szép lassan a család felhagyott a túlvilág elleni harcal, s az átlagos nemesi család életét próbálták élni. De ez se ment nekik, így gazdámnak Szép Boldear atyának atya e sziget kormányzását kaphatta meg a Karnelianoktól. S e sziget maradt otthonuk, ahol elhagyhatták teljesen hajdani vérük dicsőségét. Így a ház feledésbemerülve leálldozott.Utolsó vére a családnak Szép Boldear a gazdám, ő ki már szinte ellentéte a hajdani ősöknek. Szeretne még valamit tudni valamit a fiatalúr?

[Alauron]

(Drin)

- Köszönöm, ez az étel tényleg ízletes, s a család híre, hogy is mondjam, kivételes.
<Na igen, ellentéte! Ki ez valami vámpírdémon? Ezt már nem kérdezem meg.>
Továbbiakban nics kérdése, s a vacsora maradékának elfogyasztása után nyugovóra is tér.
<Nem is tudom mióta nem aludtam már rendes ágyban. Akámi, és akármit akar a herceg, egyenlőre kihasználom az alkalmat a pihenésre, holnap aztán kiderül mi is lesz az a nagy dolog, amit csak én végezhetek el.>