(Ezio)
- Megyek Ramiro úrfi!
Pislogva, és kicsit lomhán kitámolyog a fiatal nemessel a kúthoz, jól megtámaszkodik benne. Megkerülgeti még a másnaposság, és szívese heverne inkább. Csak hagyná már a másik békében.
- Hogyne, persze. Nem kell atyádat kihozni a sodrából.. Kijárunk, sétálunk az erdőben, vadat lesünk, ilyenek... -válaszolja gondolkodás nékül.
<Mit is mondott, kamatyolni jár valakihez? A szív szava, nahiszen!>

