Árnyjáték, Nirmajéban [OM-UT]

[Mesemondó]

KM: [Dreemer], Történet kezdete - Találkozás az ismeretlen lovasokal
Helyszín: Ismeretlen - A puszta
Időpont: 3692. 01. 13. Péntek Kora reggeli órák 5 óra fele
Résztvevők: Huor Aikanáro; Mindenki

Huor Aikanáro:

*Sok dolgod volt eddigi életed folyamán nökkel, hamar eljut tudatodig. Kedvesed eszméletét vesztette, semmi komoly baja nem esett.*

Mindenki:

*...a puszta csendjét csak bogarak zizegés töri meg. Ahogy szemetek jobban hozzászokik a lassan felkelő fényhez, tisztábban látjátok az előtettek tornyosuló lovasokat. Az élen álló lovas, kék színű testéhez hibátlanul idomuló kék színű lemezekből összerakott vértezetet visel. Hátán Kék színű köpönyeg. Arcát még nem látjátok tisztán, ahogy lassan közelebb léptet, kirajzolodnak jellegzetes elf arcvonásai. Középkorú férfi arc, mélyen ülő szemek, váll mögé omló mély barna haj. Nyaka mellet 2 fegyver markolatát pillantjátok meg. Oldalán tör díszeleg. A többi lovas hátán, keze ügyében ijak és nyilak vannak. Mind a kilencen Elfek. Döbbenten merednek rátok, míg a legelöl álló lovas megtöri a csöndet:

(Elf)
-Mi történt itt? Jól vagy Serfon Vezafiész?

*Lassan megszólal az idős elf:*

*A részeg elf mellett álló, részeg figura, lábai nem bírják tovább a gyürködést. úgy határoz kényelmesen le csücsen egy picit a földre, tovább iszogatja a menyei nedűt. Egyben a boldog öntudatlanságot tovább élvezi*
(Elf)
-Marafisz, ők a rokonaink! Alkalmaztam a rokonok hívásának egy új variánsát, én hoztam őket ide!

Marafisz:

(Elf)
-Rokonaink? Mindegy.... inkább nem akarom tudni! Mi a csudát keresel itt? Ügye nem a Puszták könnyeit gyűjtögetted, hogy újabb adag pálinkát főz? Elfeledted tán, hogy a Fekete szurdok beleik vadásznak ránk? Egész este úton voltunk hogy megkeresünk!

(Pyar)
- Kedves egybegyűltek, jómagam Marafisz vagyok! -tekint végig rajtatok- Ö pedig - mutat a fekvö elf fele- Serfon Vezafiész. Hataqlams tudásu varázsló, neki köszönhetitek hogy itt vagytok. Rokonaim... nem ismerlek titeket de a véretekben családom vérének pár cseppje csörgedezik. Sajnálom hogy így kellet találkoznunk, most északon Yneven vagyunk, Erigow és Eren határától nyugatra, körülbelül 1 hónapnyi járóföldre. Nirmaje közelében.
Remélem hamar magához fog térni elégé Serfon Vezafiész, hogy hazaküldhessen titeket.

*Ekkor tekintetét körbe hordozza, az egybe gyűlteken. Kisvártatva egy pont köti le minden figyelmét. Nagy érdeklődéssel szemléli az Elf nőt. Lovával lassan közelebb léptet az ájult nőhöz.*

(Elf)
-Gyermekem, Seerin mi van veled?- tekintette végigvándorol a fölötte terpeszkedő férfiún. Szavait hozzá intézi, igen hevesen:

(Pyar)
-Mit keres a nyakadban az a szerencse medál? Hol szerezted?

[Huor Aikanáro]

Harass

*Csodákra képes egy kis sírás! Pár pillanat alatt feloldotta a bennem felgyülemlő feszűltséget. Sok volt ez így hirtelen, de kezdek megbírkózni a helyzettel. Seerin ájulását sem látom már olyan borúsan.
És miközben könnyeim maradékát majzolom szét ingem ujjával az arcomon, feltűnik a hirtelen támadt mély csend. Felnézek, ekkor tűnik csak fel a lovas csapat. Ám mielőtt bármit is reagálhatnék a kékpáncélos elf beszélni kezd a vén hegyesfülűvel. Szavaikból, lassan bár, de sikerűl néhány részletet összeraknom.*

< Remegő Serfon! Ő az aki Shadonban járt. Meg Seerin apja! És ez a ván piás hozott bennünket ide? De hogyan? És mi ez a hely? >

*És ekkor Seerin apja arra az ismerős, ám még is ismeretlen nyelvre vált. Valamit magyaráz, talán bemutatkozik és valamit Erenről és Erigowról mond. Ennél többet nem értek. De az látszik rajta, hogy nem öldökölni jött, legalább is nem minket.
Mondandóját befejezve közelebb léptet hozzánk és felismeri a lányát. Majd láthatóan hozzám szól, ám nem értem mit mond. De tekintetéből annyit kiolvasok, hogy nem szivélyes jókívánságait adta át.*

(Elf)
- Seerin csak elájúlt. Sok ez volt neki hirtelenben. De Én tudom Te ki vagy Uram. Seerin mesélt nekem.

*Válaszolok neki határozottan, ám kicsit sem ellenségesen.*

(Elf)
- Én Seerin barát vagyok. Ves-Antara sin Harass a nevem.

*És finom mozdulattal fejet hajtok, mint egy ündvözlés képpen.*

[Rayamancor]

*A vénség pokolszagú böfögésétől szinte egész testemmel csapódok hátra ..a fűben ülve tudatosul bennem hogy a nem várt vendégek bizony ideértek..mozdulatlanná dermedve ,kitágult pupillákkak fürkészem a körülöttünk kavargó porfelleget....eggy pillanatra átsuhan a fejemen hogy fegyverem után nyúljak de ezt a döntést gyorsan elhesegetem..nem valószínű hogy az most segíthetne rajtam...eggykét néma átok mit gondolatban a vén elfnek intézek ,majd ledermedve várom a történéseket*

[Rayamancor]

*Ahogy kitisztul szemeim előtt a lovasok kiléte ,hálát adok magamban szerencsémnek,elfek hát ez sokkalta jobb mint amit vártam ahogy a földön ülve hallgatom a lovas szavait ,Ámulattal teli értetlenség ül ki arcomra ,hol a lovasokat hol az ájult lányt és a vén elfet figyelem és szép lassú csigatempóban kezdenek összeállni részletek.
Ahogy figyelem a történéseket állam leesni látszik..és mind a látvány mind az elhangzottak tartalma régi emlékeket és régi sebeket tép fel szívemben,az ámulat letargiába sodródik és lehajtott fővel ülök tovább a földön ,talán eggy-két könnycsepp is lecsordul arcomon.kezeim arcom elé rakom és halkan motyogom magamnak*

-Avarienn miért kínzol még mindig

*A történések előrehaladtával megpróbálok magamon erőt venni és eggy mondatot hajítok a vén elfnek*

-Ne haragudjon rám öreg ,csak ideges voltam

*Majd föltápászkodok és gondolataimba merülve tovább nézem ahogy a lovas lányához ér és tekintetem újfent fennragad az ismerős medalionon*

[con Claudius]

-Tááááááááámadáássss.....csssssssss ordítom majd az öreget kispárnának használva végleg kinyúlok

[Mesemondó]

KM: [Dreemer], Történet kezdete - Találkozás az ismeretlen lovasokal
Helyszín: Ismeretlen - A puszta
Időpont: 3692. 01. 13. Péntek Kora reggeli órák 5 óra fele
Résztvevők: Huor Aikanáro(Ves-Antara sin Harass)/Mindenki

*Az elf nő mellett álló lovas (Marafisz), ismét végigmér téged. Mikor a szépek nyelvén, megszolalsz, döbbenet ül ki arcára. Lassan leszáll lováról. Letérdel leánya mellé, arcán aggodalom ráncai terülnek szét.*

(Elf)
-Nem beszéled a payroni közöst?Akkor nem értetted amit az imént mondta. Marafisz vagyok, most Nirmajéhoz közel vagyunk. Észak Yneven, Erigow és Eren határától nyugatra jócskán. Mely vidékről származol? Hol ismerkedtél meg leányommal?

-Igen közeli barátja lehetsz, ha ezt adta neked! -mutat a medálra.

*Miközben beszél leánya arcát fürkészi, arcáról nyugtalanság árad. Válaszaid után kicsiny csapata felé fordul, a következőket mondja:*

(Elf)
-Hozzátok ide a Lélek öntő főzetet. Magához tértijük lányomat, és talpra álltjuk Sefront. Arra kérlek titeket, segítsetek rokonaimnak és nekem eljutni Nirmajéba. Remélem addigra Sefron elégé magához tér hogy viasza tudja juttatni vendégeinket oda honnan el szólította őket. Eftariész, kérlek lovagolj nyugatra majd menj délnek néz szét nem e jönnek idegenek.

Mindenki:
*A részeg, csapzott alak, artikulátlan üvöltésel támadsára budit, harci kedve roppant hamar kimerülni látszik. Ennek egyértelmü jele, hogy az idös elf mellé döl, nagy port felverve.
Üvöltésével sikerült magára vonzania a lovasok figyelmét, egy igen rövid pillanatra.*

*Marafisz szavaira a lovascsapat mozgásba lendül. Egy lovas elindul a messzeségbe könnyű lépésben. A többi lovas leszáll lováról, hárman közülük kisebb csomagokat vesznek kezükbe övükről. Szavak nélkül könnyed mozgással megértetik egymással szándékaikat. Két kezében csomagot tartó elf, a részeg elf-hez lép csomagjukat megbontják. Kis agyag korsókat vesznek elő belőle, tartalmát a részegbe öntik.
Másik elf, az ájult nöhöz lép, és megitatja agyagkorsoja tartalmával. A többi elf kicsin csapat széleire áll a távoli pusztát pásztázzák tekintetükell. Kezükben hatalmas ijakat tartanak.*

[Mesemondó]

KM: [Dreemer], Történet kezdete - Találkozás az ismeretlen lovasokal
Helyszín: Ismeretlen - A puszta - Nirmajéhez közel
Időpont: 3692. 01. 13. Péntek Kora reggeli órák 5 óra fele
Résztvevők: Rayamancor

*A porba ülve, az öreg mellet, körülleng a tömör alkohol bűze. A csapzott részeg kezében kiborul az ismeretlen szeszes ital, ennek hála még erősebb szesz szag árasztja el közeledet.

Szavaid hatására megélénkül, a vénséges elf, halkan motyogva meg szolit:

(Pyar)
-Te tudsz valamit az unoka nővéremről? Averinröl egy fél elf nőről? Erion nevű ember városkába ment meglátogatni az ottani rokonainkat, pár éve. Kezd aggasztani... hogy nincs róla hír.

*Meghallgatja válaszod, majd a levegőbe szimatol.*
-Mi ez az illat?- fészkelődik próbál körbetekinteni, de túl gyengének bizonyul.

*Látod a lovasok leszánlak két lovas kezükben kis agyag korsóval letérdepel az öreg mellé, ki nyögve elékezik, az itatás ellen. Ellenállása kevésnek bizonyul, belé diktálják a korsók tartalmát.*

[Rayamancor]

*Az öreg szavait halva ismét eluralkodnak rajtam az érzelmek ,már az undorító szagú nedü sem érdekel lehuppanok az öreg mellé a fűbe eggy fűszállal kezdek játszani újjaim közt ,a hajali eget bámulom miközben néma cseppekkel öntözöm a földet majd továbbra is az eget fürkészve szólok az öreghez közös nyelven*

-Avarienn óóó Avarienn!!! Meghalt!! a karjaim közt átkos méreg emésztette el a testét..

*Majd ereim megfeszülnek és markomba gyűröm a fűszálat ,a düh és a mérhetetlen gyűlölet lessz rajtam urrá üvölteni kezdek*

-De bosszúm végéhez közeleg ...Ranagol pokla paradicsom ahhoz képest amit tőlem kapnak..Átkozottak legyenek mind !!

*majd az öreg felé fordulok és mutató ujjamat halántékomhoz emelem és ismét megszólalok könnyeimmel küszködve*

-Itt vannak mind a fejemben és hidd el öreg mind naggyon lassú halált halnak.még a lelküket is elpusztítom és velük hal az is aki utamba áll.

*majd magamba roskadva lehajtom fejem hogy megnyugodjak,de Avarien alakja most is lelki szemeim előtt kavarog*

[Mesemondó]

KM: [Dreemer], Történet kezdete - Az öreg elf
Helyszín: Ismeretlen - A puszta - Nirmajéhez közel
Időpont: 3692. 01. 13. Péntek Kora reggeli órák 5 óra fele
Résztvevők: Rayamancor


*Mikor megvallod az öregnek, mi sorsra jutott, Averin. Vörösesre pirult arcán, a keserűség terjed el, lassan végtelen keserűség lesz rajta úrrá. Soká nem gondolkodhat, máris töltik belé az italt. Halkan köhög egy keveset. A két elf pár szót mond neki, az öreg merengve néz az égre, majd lehunyva szemeit. Az elfek felállnak, újabb agyag korsókat vesznek elő, tekintetük a másik fetrengő részegre téved.*

[Rayamancor]

-Mostmár biztos vagyok benne hogy nem oknélkül való az hogy itt vagyok

*Fordulok ismét az öreg felé akibe épp most erőltetnek bele valami újjabb itókát,fölállok bele szipogok egyet a hajnali égboltba majd ruhám ujjával letőrlöm könnyeim ,csukjám fejembe hajtom majd a lovasok felé fordulok és közös nyelven hozzájuk szólok*

-Tudok segíteni valamiben?

[Rayamancor]

/eggy kis gondolat menet/

*Kicsit sem lepett meg hogy az öreg ismeri volt kedvesem,valahogy mindig is tudtam hogy Avarinn halálával nem hogy véget ért szerelmünk hanem még csak most kezdődött igazán.Soha nem tudott eggy nő megfogni úgy igazán de ő más volt .Mesélt a távoli rokonairól is de mostmár bizonyos hogy nem csak az én érdekem az hogy bűnhődjenek gyilkosai ,a sors adott jelet ezzel hogy idekerültem kedvesem régen látott rokonai körébe és még közelebb azokhoz akiknek bűnhődniük kell,mostmár értek mindent és tudom jó úton járok .Ezek a lovasok lehettek volna gyilkosok is de ehelyett jelet kaptam és ezt a jelet meg kell fognom hogy célom bevégezhessem,és talán az öreg is segítségemre lehet ha tényleg olyan nagy mint mondják..Mostmár tiszta minden ennek így kellett történnie nekem most itt kell lennem.Ó Avarinn szerelmem jövök*

Arcom kisimul és halvány félmosolyra húzódik ,Gondolataimban elrévedve föl alá járkálok és várom a fejleményeket

[Mesemondó]

KM: [Dreemer], Történet kezdete - Az öreg elf
Helyszín: Ismeretlen - A puszta - Nirmajéhez közel
Időpont: 3692. 01. 13. Péntek Kora reggeli órák 5 óra fele
Résztvevők: Rayamancor; con Cladius; Mindenki

Rayamancor:

*Az idős elf békésen piheg tovább, nem szol semmit csak mereng, vagy szenved?
Kérdésedre,kisvártatva megszólal jobban álló elf:*

(Pyar)
-Nevem Freiinasz, én lenni harcos. Te tudsz segíteni, sérültnek? Menni el innen kell, sok Nomád lenni, puszta, lenni nagy veszély. Nomád nem szeret senki.

con Cladius
//Eddig szabadon cselekedtél valamit majd írd meg, most bárhol légy két elf melléd lépdel//

*Hallod amint két alak közeleg, letérdepelnek melléd. Majd könyörtelenül valami erős menta szagú levet diktálnak eléd. Egyikőjük kinyitja szádat, másik beléd önti a levet. Egyik "kínzód" kisvártatva megszólal:*

(Pyar)
-Nem fél, lenni jobban hamar.

*A beléd diktált ital, hatására pár perc múltán kezd elméd, fejed tisztulni, ezzel együtt pokoli másnapossággal együtt járó fejfájásban lesz részed. Ez órák múltán talán eloszlik.*

Mindenki

*Sok sok perccel később, az idős elf magához tér, feláll. Fejét fogja, ruhájából marékszám hull alá a por.*

(Pyar)
-Sajnálom, egy új varázslatot alkalmaztam. Azt hiszem valamit félre terveztem... Pár óra alatt talán találok megoldást rá, mindenkit visszajuttatok oda, honnan ide idéztem!

*Tekintete melette áló , ifjura vándorol, majd Marafiszra. Marafisz fenak intézi következö szavait:*

(Elf)
-Unokám Averin halálról hozott hírt- mutat Rayamancor karakterére- Kérlek beszélgess el vele, a bosszút be kell teljesíteni.

-Igen, nem pusztithatják el egyetlen tisztavérü rokonunkat sem, de most nem ennek van itt az ideje... szed össze magad Apám és probáld meg visza jutattni öket oda honnan jöttek. -Marafisz

-Azon leszek, Marafisz.

*Az öreg maga elé méjed, lasan a porba ákom bákomok sorűát rajzolja érthetelen nyelven morog valamit maga elé, láthatóan minden figyelmét leköti fogalaltosága. Ojkor cipője talpával végig simitja a földet és ujra kezdi a rajzolást. Marafisz felétek fordul:*

(Pyar)
-Apám - mutat az öreg elfre - mwgprobál titket viszajutatni tüstént oda honann jötettek. Csak legyetek türelemmel.

//off: -semmi gond con Cladius... majd javitod ez alapján; Harako, a karaktered mig BEszélget marafiszal akár hoszura is elhuzothat. PM ben elküldöm a kérdéseket, de elöszüör küld a választ, utána a további kérdéseket küldöm. Ha kész a beszélgetés berakjuk a forumba.//

[con Claudius]

Alaposan szétnézek a társaságon Rayamancoron megállapodik a tekintetem. Az előző kábaságnak nyoma sincs, értelem költözött a tekintetembe -Te ismersz engem?

//bocs nem vártam de törölni nem tudok//

[Huor Aikanáro]

Harass

(Elf)
- Nem beszélem.

*Rázom meg a fejem kissé Marafisz kérdésére, majd folytatom.*

(Elf)
- Akkor ez Kis Sirenár!? Nem gondoltam, hogy életben látom ez helyet.
Mi délről vagyunk, ott ismerkedtünk Seerinnel. Igen barát vagyok neki...*

*Itt egy pillanatra elakad a szavam, és az ujjaimmal végig símítom a medált.*

< ...Talán, több mint barát. >

(Elf)
- Azt monta, ez medál szerencse.

*Majd miközben az egyik lovas odalép hozzánk és megitatja Seerint, elgondolkodom kicsit a történteken.*

< Szóval Kis Sirenárban vagyunk. És a vén bolond hozott ide bennünket. Hát nem is csoda, hogy nem kedvelik Shadonban, efféle varázs tudománnyal...
Ez pedig Seerin apja. Jó lesz vigyázni, mert ha jól selytem nem tudja Seerin hol él. És szerintem Seerin nem is szertné, ha ez a dolog megváltozna... De majd csak magához tér, és akkor már nem kell egyedűl okoskodnom. >

*Gondolat menetemből a fekete ruhás ember üvöltése szakít ki.*

< Bosszú? Ranagol pokla? Úgy nézem itt mindenki részeg, vagy bolond. Remélem minél előbb haza jutunk! >

*Majd figyelmem ismét Seerinre terelődik.*

[Mesemondó]

KM: [Dreemer], Egy nyugott éjszaka vége...
Helyszín: Szerelmesek fészke - Ismeretlen
Időpont: 3692. 01. 13. Péntek Kora reggeli órák 5 óra fele
Résztvevők: Vargasz Algor

*Hosszas győzködés, és töménytelen bor elfogyasztása után végül sikerült! Barát nödet rá bírnod arra, kísérjen el némi éjszakai sétára. Aminek vége fogadó-beli hálószobádban ért véget, és nem beszélgetésbe fulladt. Hosszú órák küszködésének gyümölcseit, bőségesen learattad. Elégedetten terülsz el puha szalmaágyadon, kedveseddel békés álomba merülve. A költői idillt csak egyetlen apró ám a súlyos momentum zavarja meg: Léptek zaja, sok sok siető láb lépteinek zaja. A fogadós ideges károgása, és neved ismételgetése, ismeretlen dühtől hangos torkokból:*

-Mere van! Az a mihaszna! Csak kerüljön a kezeim közé! Hogy merészelt a lányommal kikezdeni?

*Hát igen minden laza erkölcsű ember életének vannak mélypontjai... és lehetnek még mélyebbek is. oldaladon édesen szundító leány mit sem sejt a folyóson zakatoló veszedelemről. Karjaival békésen átölel, mintegy bilincsbe zárva téged. Érzed eljött az idő cselekedni kell, de rögvest!*