Utak, ösvények, csapások

[Iymer]

/* Hmm-hmm, magamnak csináltam a bajt, nem kellett volna az előző reagomban annyit előre haladni. Mostmár ennek az egész beszélgetésnek itt a falu vezetőjénél nagyrészt az volt az értelme, hogy Dentas is a saját fülével halljon dolgokat, mert ha én mondom el, hogy Merrowtól tudom, akkor egyik fülén be, a másikon meg ki. Így a kinti veszekedés végén semmiképp sem akarom elengedni.*/

// Ha szabad visszalépni az időben:
Mikor Dentas megfordul és elrobogna, megragadom az ingét a vállán, és visszahúzom, megfordítom. Lehet, hogy az ing el is szakad. Gesztikulálok a mondandómhoz, és egyre idegesebb leszek én is:
- Na idefigyelj! Lehet, hogy volt enyelgés is, de nem az volt a lényeg! Sok olyan dologra derült fény, amit csak én hallottam! Azért beszélünk most itt ezzel az emberrel, mert azt akarom - érted, akarom! - hogy te is halld! Ne tőlem, hanem egy ittenitől! Érted, egy ittenitől! Aztán ha nem tetszik, neki vonogasd a vállad, meg lárifárizz, ne nekem! Világos? Most pedig gyere be és hallgasd végig!
Leviszem a hangom, veszek egy nagy levegőt, a két kezem a vállára teszem, de nem szorítom: - Légyszives. Barátom.

// És a történet folytatása
- Nincs meg hozzá az erejük? Ezt honnan lehet tudni? Mióta nincs meg az erejük?
- Mi a hely törvénye? Mi ellen védettséget?
Az, hogy nincsenek álmaik, jócskán meglep, látszik is rajtam. Egy pillanatra meg is állok, elgondolkodom: nekem volt álmom az első itt töltött éjszakán?
- Nincsenek álmaik? - kérdezem őszinte megdöbbenéssel - Nem is tudom, mit mondjak... Ööö, de az előbb félreértett. Én azt kérdeztem, hogy akik a faluba bejöttek, még régen, tíz, vagy hány éve, azok számoltak-e be valamilyen álomról, lázálomról?

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: a fura faluban
Időpont: 8. nap ősz, délelőtt
Esemény: a falu vezetőjénél
_________________________________

//Jó, visszamenőleg retusálunk akkor//

Dentas figyel rád, de arca még mindig merev:
-Ugyan mi olyat mondhatna, ami segít, hm? Ezek nem akarják, hogy elmenjünk! Azt akarják, nyugodjunk bele és rohadjunk el itt, ahogy ők! Mert ki az a barom, aki kitart itt, ha tudja a megoldást, hm? Erre a szereetem a falum nem elég!
Türelmetlenül, visszamegy veled, de látod, legszívesebben lóra pattanna és folytatná a vergődő próbálkozást.
A falu vezetője hátradől, fjeét ingatja:
-Ilyesmiről nem illik beszélni és nem is tudom rá a választ, beszéljen vagy a tetőfedővel, vagy az erdőkerülővel, bár utóbbiból egy fia szót nem húznak ki erről. Mely férfi szólna arról, hogy elhagyta az ereje, hm? Vagy ha már szólt, mért hánytorgatná fel? Még nekem se szívesen nyílnak meg, maguknak talán jobban fog menni? A hely törvénye az, hogy aki férfi pár nélkül marad, az nászra lép a Nem Láthatókkal és szemnek emberek maradnak de a lelkük odavész. Akik nőül vesznek valakit és vele hálnak, megmenekszenek. Erre őseim maguk, súlyos áldozatok árán jöttek rá. Így mimor a fiúk itt 14 évesek, azonnal megházasítjuk, ha van kivel, mert ha nem...-nem kellett befejeznie, magatoktól is tudjátok a végét.
-No és a pártában maradt lányokra nem les vész?
-Nem, a Nem Láthatóak hozzájuk nem nyúlnak.
-Kik ezek a...?
A vezető feltartja kezeit, hogy eddig és ne tovább, erről nem fog beszélni, és ennek Dentas nem örül.
-Az álmokról nem akarok beszélni-áll fel a ház ura, ami egyenértékű azzal, jó lenne, ha már mennétek.-Örülök, hogy meglátogattak, de tudják nekem van még dolgom a ház körül.

[Kiaan Hargun]

NIVOR


Lehámozza magáról a páncélt, amilyen gyorsan csak lehet. Átöltözik, nem törődve a körülötte állókkal. Az idő sürget, a Lovagok valószínű poénkodásait elengedi füle mellett. A fémlemezeket egy fa tövébe rejti, többi felszerelésével egyetemben. Erszényébe maréknyi követ tesz, hogy látványra nehéznek tűnjön. Kardját, s erszényét oldalára csatolja. Felkap lovára.

- Csali... Nem csali vagyok én. Hanem a két lábon járó nemes lovashad, Lovagom.

< Tartok kicsit a tucatnyi zsiványtól páncél nélkül. Nem ehhez szoktam.>

- Akkor, ha kérhetném... A jel az lesz, hogy magasra tartom az erszényt. Ha ebben megakadályoznának, akkor az lesz a jel, hogy ebben megakadályoznak. Figyeljetek hát jól, Aetheleim. Kipurgáljuk a szenny egy darabját e földekről. Az íjász lgyen az első, mert könnyen megzavarhat minket. A ha elszelelnek, hát legyen. Jó darabig nem látjuk majd őket... Adjunk nekik leckét jómodorból.

Őszinte mosoly, lovagias szavak szállnak a szélben.
Lassan elindul a zsiványok felé, addig élvezi a táj örömét.

[Iymer]

Két, korábban feltett kérdésre nem kaptam választ. Az egyik két hozzászólással ezelőtt volt:
"Csak úgy mellékesen gerendára nézek, és ha megvan a Merrow emlegette jel: - Csinos faragás. Valami családi emlék?" - mondjuk ezt el is blicelhette a vezető.

A másik az előzőben:
"Az, hogy nincsenek álmaik, jócskán meglep, látszik is rajtam. Egy pillanatra meg is állok, elgondolkodom: nekem volt álmom az első itt töltött éjszakán?" - ezt viszont remélem, még tudom.

---

Miközben a hely törvényéről beszél a falu elöljárója, többször Dentasra nézek, hogy fogadja.

- Kár, hogy nem mondhat erről többet. - Én is felállok, és felteszem Dentas is. Kezet adok: - No, Isten áldja. Remélem, egyéb kérdéseinkkel, ha lesznek, fordulhatunk magához. - Elmenőben még vetek egy pillantást a lányra, de továbra sem kommentálom.
- Jó munkát! - azzal kimegyünk, fel a lóra, és el.

El, megnézni, keresni az utat, ahol bejöttünk.
- Gyere Dentas. Nézzük meg mégegyszer azt az utat, ahol bejöttünk. Kíváncsi vagyok, meddig tudjuk követni, észrevesszük-e, hol vesztünk nyomot.
Az út elején, az első pár száz méteren, majd egy mérföldön vágtában megyünk, hogy Dentasnak eltereljem a figyemét az eddigiekről, kissé nyugodjon meg. Majd amikor már érdekesebb lesz a környék, akkor előbb egy kis ügetésbe, majd lépésbe váltunk.
- Lehet, hogy te annál a vénlánynál csak enyelgést láttál, de sokmindenről beséltünk is. Ugyan azt mondta el ő is, mint a falu vezetője. Meg mást is.
Gondolom, első alkalommal nem lesz meg, hol veszett a bevezető út a ködbe, így amikor már biztosan túlmentünk, visszafordulunk, és alaosabban nézünk szét. Majd pedig végül vissza az erdőkerülőhöz.

[Lianna Pentangelin]

___________________________________________
Résztvevő: Nivor Nathian
Helyszín: Namani alföld északi részén
Időpont: ősz, 1. nap, dél körül
Esemény: haramiák
___________________________________________

Szépen felöltöztél, erszényed is csábítóan duzzad. Kezdődjön hát a színjáték. Kilovagolsz nyílt színre, békés utazgatónak tettve magad, és egy darabon már látod is a kompániát. Nem rejtőzködnek,így vagy ez a stílusuk, vagy nem portyáznak, de mit számít? Az íjászt elveszted szem elől. Vajon hova tűnhetett? Máris leszedték, vagy egy önvédelmi gépezet indult be a láttadon? A banda többi része csoportba verődve közeledik, nem vesznek fel elfogó legyező alakot, de azért határozottan az utat lőtték be. A lovagok sehol, Zimit se látod, ami jó, mert észrevétlenül csapdázhat.
Hat zsivány előre siet, elállják az utat, és vigyorogva kezdenek el méregetni. Idegen nyelven beszélnek egymás között, büdös kukkot nem értesz belőle. Majd az egyik végre megszólít:
-Hova-hova fényes uram?
-Csak így, egyedül?
-És szinte meztelen?
A férfiak felszerelése egész jó, lovaik se rosszak, az átlagos bandánál jobban ellátottak. Lassan kezd beérni a banda másik fele is.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: a fura faluban
Időpont: 8. nap ősz, délelőtt
Esemény: a falu vezetőjénél
_________________________________

(A faragásra megjegyezték, hogy inkább csak díszítésnek van felvésve, neked pedig nem volt semmi furcsa álmod.)

Dentas feszülten ül lován, elégedetlen. Szótlanul fordul az útra, igen csúnyán néz a világra. És immár te is megtapasztalhattad azt a furcsaságot, amit ő: mentetek annak rendje és módja szerint, mögöttetek a falu távolodott, kanyar után el is tűnt, egyenesen haladtatok előre. Se köd, se fura hurok nem került elibétek, mégis egy idő után mi tűnt fel a szemetek előtt egyre nőve? A falu!
-Erről beszéltem. Mész, de itt kötsz ki megint. Rosseb.
Merrowról nem beszél. Ám mikor megérkeztek, jól fültövön csapja Sikent.
-Mit mondtunk? Menj ki az útra! Hol jártál?
-Ormond belázasodott, itattam! Na, mi a nyű költözött beléd, hogy ilyen dühös vagy?

[Kiaan Hargun]

NIVOR


<Az íjász valószínűleg körbenéz, hacsaknem valamelyik Lovag pokoli gyors. Ezt kevésbé tartom valószínűnek, így az íjásszal számolnom, számolnunk kell.

Megáll a hattagú fogadóbizottság előtt, s gőgösen kihúzza magát.

- Egymagam utazom, ha lennének oly' kedvesek, és átengednének...

< Nem rúgnám szét a valagatokat. Ah, de még úgy is éreznék hozzá kedvet>

- Meztelen nem vagyok. Volnának kedvesek elárulni, merre találom a Felföld legszebb leányait? Nagy duhajra készülök...
Egyetlen magányos éjszakát sem szándékozom eltölteni. Ha segítenek... Hányan is vannak? Mindenkit meghívok egy körre a legközelebbi fogadóban.

A lova oldalához erősített pajzsot kissé megemeli. A bőr szorításán kissé lazít a bal lábával, hogy könnyen kezébe kaphassa, ha kell. Ezek apró, feltűnésmentes mozdulatok lennének.
< MINDJÁRT LETÖRLÖM AZ OSTOBA VIGYORT A KÉPEDRŐL, TE PRIBÉK>

[Iymer]

// Akkor ezek szerint volt álmom tegnap este.
// Amikor a kifelé úton lovagoltunk, akkor a visszaúton sem találtuk meg még körülbelül sem, hogy hol jöhettünk be?

A visszafelé vezető úton hirtelen ötletem támad:
- Te Dentas! Mennyi kötelünk van? Mármint összesen. Nálam csak a karikás van.

Ezek szerint az erdőkerülő nincs otthon? Keresem a gerendán azt a bizonyos jelet. A második dolgom pedig a piktor. Amikor lárom, hogy továbbra is lázas, elkomorulok. <Hmm... Hátha megálmodja a kivezető utat!>
Legyintek egyet Siken felé, Dentasra utalva:
- Hagyd el. Bajban vagyunk, nagy bajban. Mióta lázas a piktor?
Veszek egy nagy levegőt, leülök egy székre vagy padra, újból veszek egy nagy levegőt, a térdemre csapok. Elmondom az embereimnek, hogy mit is tudok.
- No, szóval. Itt a falu körül ez a köd, amit ezek a némberek teremtettek. Senki sem tudja, hogy lehet kimenni. A falu lakozainak a férfiereje kell nekik, amit egy este egy álom során vesznek el. Azt mondják az itteiek, hogy nincs álmuk, gondolom ez után az istentelen nász után. Minden 14 éves elmúlt fiút megnősítenek, mert csak három napjuk van addig a bizonyos álomig. Nekünk is, és egy már el is telt. Ez után pedig lassacskán elveszik az életerejüket is, így minden öröm nélküli test lesznek csupán. Ha pedig elmúlna a köd, vagy kijutnának, menten holtan össze is esnének.
- Ami érdekes még, hogy ötven évente egyvalaki mindig eltűnik, de nem tudni hová. Legutóbb nem olyan rég volt, így ez minket nem érint. A falusiak ezeket a némbereket imádják, nem az egy igaz Istent. - Ekkor szent jelet rajzolok magamra - A falusiak többsége érzi a jelenlétüket, de ketten látják is: Merrow és a fuvaros Mikk lánya, Julla. Mikknek volt fia is, de meghalt. Ki akarta vinni Mikk a tetőfedő feleségét és fiát - régen még volt is neki -, de az út nem volt rendes, a gyerek megfulladt, a feleséget meg megütötte a guta, visszafordultak, de Mikk fia is meghalt, mire visszaértek. Azóta Mikk lánya egészen beléjük bolondult ezekbe a némberekbe.
- A pap ritkán jár ide. Azt mondják, elfelejti, mire kiér, hogy itt mi van. Az istentelen némberek meg egy éjszaka lerontották, akárhány Isten házát építettek az itteniek. Épp ezért, ha valaki itt meg is házasodik, az a falun kívül nem érvényes, hisznen nem Isten szolgája adta egybe őket, az Egyetlen színe előtt. - Egy pillantás Dentasra, mit szól hozzá. - Ezek a némberek valamiért nem állhatják az Urat. Azt mondm, holnap gyónjunk meg egymásnak, és sűrűn imátkozzuk, hívjuk az Egyetlent segítségünkre. Én majd neked gyónok, Siken, te Dentasnak, ő pedig nekem.
- Ott a gerendán, látjátok a faragást? Állítólag megvédi a bent lévőket, de nem lehet csak egy szobában lakni, aztán majd ellát valaki, ha ellát?

[Lianna Pentangelin]

//Mielőtt elmennénk nagyon hülyeségbe: úgy értettem az álmos részt, hogy semmi furcsát és különöset nem álmodnak. De attól még vannak álmaik. Ki a túrónak számítana, hogy a csirkéjéről, családjáról álmodik? Azon nincs mit említeni. Ebben semmi természetfölötti vagy misztikus nincs. Komolyan nem tudom, honnan szedted, hogy itt valami álomelrablók kísértenek és aki megszívta, az többé sose álmodik. Gáz, ha a leírtakból ez derül ki neked, bocs, nem ez volt a szándékom, ezt valahol elfuseráltam . Abban a tudatban voltam, ez azért világos, így teljes lelki nyugalommal válaszoltattam a NJK-kal azt, nem, nincs semmi álmuk, azaz semmi furcsa vagy bizarr, ami nyom lehetne. De Merrow is mintha említette volna, egyedül neki, meg Mikk lányának voltak ilyenjei (meg most a piktor), ez abszolút nem tömeges jelenség.
A karid álmodott, de könyörgöm, most írjam le minden éjjel milyen kusza ökörséget hoz ösze? Ha valami fontos, kiemelkedő lenne, azt nem felejteném ki, hanem kiemelném dierkt, hogy a kari emlékszik pár részletre, vagy csak megérzése marad,m hogy volt valami fontos, de a lényeg kicsúszik a kezei közül. Ilyen nem volt Iymernek, más normál álma meg talán. Egészséges ember se álmodik mindig, vagy igen, de annyira nem emlékszik rá, hogy hajlamos azt kijelenteni, hogy nem, nem álmodott semmit. //

[Iymer]

-Nem, nincsenek álmaink, nem tudom miről beszél.

Ezt értelmeztem úgy, hogt egyáltalán nincsenek álmaik, és nem úgy, hogy nincs semmi érdekes.

[Lianna Pentangelin]

___________________________________________
Résztvevő: Nivor Nathian
Helyszín: Namani alföld északi részén
Időpont: ősz, 1. nap, dél körül
Esemény: haramiák
___________________________________________

-Duhaj? Az odább terem sok-sok mérfölddel, Shadlekben. De hosszú az út így egyedül... És mi nekünk másfelé van bokros teeneőnk.
-Ha már viszont így ajánlgatja erszénye tartalmát, dobjon meg előleggel, azt is szívesen vesszük-és összekuncognak. Beérte őket a másik fél is, íjász sehol. és ráadásképp balkézről még ugyan ennyi(!) lovag mutatja meg magát, akiket eddig észre se vettetek! Ez így már nem egy tucat, hanem kétszer annyi. Megállnak egy domb tetején, nem mozdulnak, a te részed odales lustán, de nem izgatja őket, hátul egy még oda is int nekik. Még egyik se szólt, hogy Zimit észrevette volna, a nő még ügyes. A lovagok se kezdneek magánakcióba, vagy ki tudja, csak nem látod

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: a fura faluban
Időpont: 8. nap ősz, délelőtt
Esemény: megbeszélés
_________________________________

//Akkor rosszul fejeztem ki magam//

Nem, az erdőkerülő, nincs odahaza, talán munkaköri köteleségének tesz eleget. Dentas morog valamit, hogy ami köteletek van, az arra elég, hogy felkösse egy fő magát, de az efféle istentelen beszédet nem illik komolyan venni.
-Hm, nem régóta, magánál van, csak forró az arca és fáj a feje. Meséljetek, merre jártatok?
-Majd Iymer beszél, neki jó nyelve van, már Merrow is tudja...-fordult félre Dentas.
-Mi van?! Hagyjuk...-hallgatva téged az asztalra csap-Mondtam én! A férfierő kell nekik, hogy gebednének meg! De hol láttatok ti itt ködöt? mert én egyet se.
-Menj fel a hegyre, onnan látni.(D)
-Ha a papot is így helyben hagyták, mért gondolod, hogy majd minket nem? Egy pap imája felér több emberével, mire ez a komádia nekünk?-keseredik el Siken.-Hiába szólítjuk az urat, szerintem csask kés röppen majd a gatyám elejéhez...
- Még ha csak az lenne a gond! Esketni akarnak valami helyi csúfsággal, és aztán meg a szoknyáját is fel kéne hajtani! Meg még a lovat ne hágjam meg?! Belőlem nem kapnak, akkor se, ha itt nem él urunk törvénye! Akinek van gusztusa az efféle játékokhoz, csak játsza!(D)

[Kiaan Hargun]

< Ez így meglehetősen egyenlőtlen lesz, ennyi haramiával nem vehetjük fel a versenyt. Egyetlen reményünk, hogy Zimi kivételes munkát végez. Szedd össze magad Nivor, mert most tiszta fő kell. Kicsit még húzom az időt, remélem becsülettel elvégzi dolgát a leány.>

- Hah, mit képzel, tán' sivatagi banknak néz? Maguk ilyen útszéli rablók lennének, vagy mifene? < hopsz, ez lehet, hogy betalál>

Szavait kifejezetten magas hangon selypíti, mint egy rossz ripacs, ki nemest játszik.

< A menekülésre - nem mintha megfordult volna a fejemben, de - esélyünk sincs. A lovagok azonnal legázolnának minket, az rejtőzködő őrült közben egyesével vadászna le minket. >

- Az aranyért küzdjön meg velem valaki szemtől szemben, ha van elég mersze!

Nem tudja megállni, hogy ne feszítse meg az izmait, idegei pattognak az agyában. Ennek ellenére igyekszik jól játszani szerepét, kifelé természetesen semmit sem szándékozik mutatni a nyivákoló nemesen kívül.

- Vagy kiabáljak segítségért, hogy RABLÓK, RABLÓK, segítség?

- Vajon elhallik hangom Shadlekig?

[Iymer]

- Legalább tőletek ne halljak ilyen Istentelen beszédet! Akinek meg nem tetszik magától imátkozni, annak pedig, mint tíznagya, megparancsolom. Értve vagyok?

- Te meg Dentas, gondold meg, mi a jobb? Ha igazuk van azoknak, akikkel beszéltünk, két nap, és vagy elveszel valaikt, és hálsz vele, vagy a feleséged özvegy, a fiad pedig félárva lesz. Így is olyan szörnyen hangzik? Vagy te jobban tudod, mi is történik itt, mint az itteniek?

- No, én egy kissé pihenek, negyed órácskát, majd újból lóra ülök egyikőtökkel, döntsétek el, ki jön velem. A másik marad a piktorral, nehogy nagyobb baja legyen. Kimegyünk, fel a hegyre, majd lándzsával, zászlóval aki jön, lejön a hegyről, én pedig követem fentről a mozgását.

Azzal két tenyérrel megdörzsölöm az arcom, nagy levegőt veszek kétszer, majd lecsukom a szemem, és a széken hátradőlök.próbálom végiggondolni, hogyan is mozogtunk, milyen úton most az előbb, mielőtt ide visszajöttünk volna. Majd pedig a tegnap délutáni faluba bejövetelünkkel vetem össze, hogy ott milyen úton jöttünk. Keresem, hogy hol kezd el elválni a kettő. Valószínűleg nem fogom könnyen megtalálni, így egy idő után elmém különleges képességével igyekszem feidézni a tegnapi utat, és összeveti a maival (PSZI, Emlékfelidézés, időtartamra max (8) pszi pont). Akár jutok így valamire, akár nem, kicsit még pihenek, majd felállok, és:
- No, mehetünk - és elindulok ki Hollóhoz.

[Lianna Pentangelin]

___________________________________________
Résztvevő: Nivor Nathian
Helyszín: Namani alföld északi részén
Időpont: ősz, 1. nap, dél körül
Esemény: haramiák
___________________________________________

Már mikor élessé válik a hangod érzed, ezt azért kicsit túljátszottad és lassan meleg kanmajomnak néznek, nem mezei pénzes nemesnek. Az egyik haramia kisujját a fülébe dugta, megrázta.
-Ú, ember, mit sodort elénk a szél?
-Valaki hallgattassa már el, szentségtörés ez a ripacs!
A hat közül, aki eddig elől állt s eláléta utad a nagybajszú vezető a dombon csoportosulókat majd lassan megindulókat figyelte, a parancsot rád se nézve adta ki:
-Gébics!
Az egyik zsivány nyílpuskát szegezett rád:
-Földre, civil, ha ép bőrrel akarod megúszni,és ne visítsd mint egy herélt disznó!
-Szerintem üssük le, és nyomjuk a földre, ez olyan hülye, hogy már értem, mért egyedül flangál! Párbajozzon vele a halál f*sza!-köpött ki egy másik, de a vezető, leintette:
-Hagyd, Fattyú, erre most nincs időnk.
Idegen nyelven rövid szavakat kezdett el vakkantani, és azt látod, mozgolódni kezdenek a haramiák. (IQ próbát kérek)
A paplovagokat sehol se látod, a nyílpuska, mi rád néz, lótakarásban van affelől, amerről az Aethelek várhatóak. Aztán szélen az egyik lovas felrikkant és mutogat a fűbe, amerre elvileg a lovagok lapulnak. Zimi megvillanó haját látod. A vezető lovad mellé léptet, grabancon ragad. Piszok erős, szinte kiemel a nyeregből, savanyú lehelete megcsapja az arcod:
-Hanyan vagytok, te ökör?!