Sherali kalandok [OM-UT]

[Lorin O Krell]

Ryell

-Attól félek hogy igaza van. Valóban nem nem vagyok valami nagy harcos, ennek ellenére nem félek annyira ellenfeleimtől hogy mindenféle nevetséges vasakat aggasak magamra. Persze ahhoz is kell ám lelkierő!-ismét nevetni kezd .

- Mi az hogy nyuszik? Ne aggódj kedves messzi földről jött kicsi citromszínű idegen holnap, mikor már nem akad ösze nyelvem és állni is tudok majd, akkor megismerkedhetünk úgy is ahogy te szerettél volna.


Mikor Wenla az asztalra bukik.
- Csak nem elfáradtál a harcban?
- Na na hölgyeim azért ne itt kezdjék el egymást püfölni, főleg azért mert nem szeretném ha kiborulna!-mutata az üvegre miközbenismét azt hiszi hogy, vicces.

Wenla monológja miszerint mindennapos dolog az hogy hullá jönnek mennek az erdőbe és egy kettővel találkozik az ember kiscit elgondolkodtatja és hirtelen megérzi a hanyagul zsebre vetett gyűrű súlyát.Amiről egyből a múlt jut eszébe.
<<Hullák? Ahhol ezelőtt voltam ott hullák legfeljebb mi lehettünk volna! ...és lettünk is... az elf, aztán az ordani, majd Alix... és én, legalábbis majdnem... >>
- Wenla, rosszabb dolgokat is láttam már mint két járó hulla...
<<... három ...>>
Pár percig némán figyeli ahogy azok beszélgetnek közben egyre jobban magába száll .
<<Tessék ismét mit csinálok? Holott fontos dologban járok közre. Számítanak rám és ismét azt teszem amit nem kéne! Elég...>>
Próbál öszpontosítani és kisöpörni minden téves gondolatot a fejéből amit az alkohol szült.
A kezébe veszi az elétett kulcsot majd forgatni kezdi újai között. Megvárja míg újjai hozzászoknak a vas hideg érintéséhez na meg míg sikerül úgy meg forgatnia hogy, nem ejti el.
Ekkor feláll az asztaltól ugyanazzal a mazdulattal felveszi táskáját, kardját tokostól megragadja és pár bizonytalan lépés után megindul a lépcső felé.
Hirtelen eszébe ötlik egy ostoba gondolat és visszafordul az asztalhoz felveszi a pálinkás üveget és hányingerrel küszködve felmegy a szobájába.
Közben még intéz pár mondatot a jelen lévőkhöz:
- Holnap... majd megosztjuk tapasztalatainkat a hullákról és azok káros hatásairól, de ha nem haragszanak akkor én most elmeygek lefekszem. Örülök hogy, megismertem önöket.- mosolyog egy utolsót majd köpenyét hárhacsapva eltünik a lépcsőkanyarban.

[Shalar un Daleien]

(Ragdox)

*Csendesen iszogatok, nem akarok közbeszólni. Wenla stílusa elég érdekes, de szerintem humoros is egyben. Elmosolyodok. Sajnos pörögnek az események, mire észbekapok Chinnel ketten vagyunk csak az asztalnál, és már a pálinka sincs velünk *

- No? Akkor mi legyen Chin? Megtartjuk a versenyt? Bár ahhoz kellene valami ital is...A döntést Rád bízom, úgyis én nyerek - itt huncutul elmosolyodok.

[Navaratna]

(Wenla)

Ahogy megkaparintom a szobakulcsot, felnyargalok a szobámba és eldobom magam az ágyon:
-Végre! Pihenés!-megszagolom a hónom alját és eltorzul az arcom-Már két hete nem fürödtem...Ideje, vagy élősködőket kapok és senkivel se vagyok olyan bizalmas viszonyban, hogy engem tetvésszen.
Lerúgom-szedem magamról a ruháim, felkapok egy szappant és ahogy az istenek megteremtettek, azaz pucéran becélzom a fürdő helyiséget hogy ott végre lesíkáljam magam

[Niobe]

( Nasha Verdon )

< Szegény Chin. Nagyon zavarban van. Valahogy muszáj lesz elterelnem a gondolatait a kényelmetlen helyzetről. >

* Szerencsére nem kell már sokáig várni a szobakulcsokra. Meglepetésemre Wenla köszönés nélkül távozik, szó szerint menekülve. Megütközve nézek utána. *

< Hát ez gyors volt. Nagyon kivan a szentem. Na nem baj, lesz ez még jobb is. >

* Ryell sem várat sokáig magára. Ahogy feláll, nagyon látszik a mozgásán, hogy részeg. Csak mosolygok rajta. Távozásakor én csak intek egyet köszönés képen felé. Ragdox ellenben nem igazán mutatja távozási szándékát. Remekül mulat a helyzeten. *

* Úgy döntök, most már eleget tébláboltam itt, menni kellene aludni. Az alkoholtól egyre fáradtabb vagyok. De nem mehetek el búcsú nélkül. Felveszem a hátamra kis hátizsákom, a fegyvereim a derekamon vannak, majd a kulcsot zsebre vágom. *

* Odamegyek Chinhez, megállok előtte úgy, hogy az orrunk majdnem összeér. Két kezemmel közrefogom az arcát, mélyen a szemébe nézve rámosolygok, majd megszólalok. *
- Jó éjszakát és szép álmokat kívánok neked. Reggel találkozunk. Ébressz fel légyszí reggeli előtt.* majd finoman és hosszan megcsókolom. *

* Válaszát meg sem várva gyors léptekkel elmegyek a fürdőbe. Közben sóhajtok egy nagyot.*
< Hm, remélem neki is olyan jól esett mint nekem. Olyan édes. Imádom. >

* A fürdő felé azért eszembe jut valami. *
< Remélem lesz ott törülköző és legalább szappan, nincs kedvem most ezeket előkutatni a cuccaim legmélyéről. >

[Sessaryen]

(Chin)

*A szobakulcsot megköszönöm a fogadósnak. Aztán látom a két "idegen" lelép, maradunk hárman. Ragdox inna, Nasha pedig...

Amikor elém lép, szívem hevesebben kezd dobogni, amikor két keze az arcomhoz ér, a levegő megáll bennem. Alig értem mit is mond, csak a két szép szemét bámulom. Aztán a csók...

Huhhh

... még soha, senki nem csókolt meg!
Az összes érzékletem a feje tetejére áll, elektromosság fut át rajtam. Bár most eszemben sincs mágiára gyanakodni, mégis: ez a lány a villámok ura. És most bennem tombolnak a villámok... ajaj...

Olyat érzek, amit még eddig soha: vágyat. Viszonoznám a csókot, de addigra már nincs kinek. Bambán bámulok Nasha hűlt helyére. Majd Ragdoxra nézek.

- Ööööö.... Láttad? Tényleg megcsókolt? - zavaromban még elpirulni is elfelejtek...

Gyors mozdulattal elkapok egy üveget és lezúdítom tartalmát. Bár egészen megrészegültem a lány csókjától, az italnak hirtelen nagy késése lett.

Aztán egy pát intek Ragdoxnak:

- Bocsi, most sürgős merengeni valóm van... Majd holnap...

Sajnos fogalmam sincs melyik szobát is kaptam, a kulcsot meg csak a rutin szorongattatja velem. A külvilág is csak homályos most.
Az első utamba eső be nem zárt ajtón betántorgok.
Ha van bent valaki, akkor valami bocsánatot motyogok, és tovább keresek egy üres szobát.
Ha üres, lehajítom cuccaim, és az ágy előtt meditációs ülésbe helyezkedek.
Gondolataim Nashán, a csókján és a világ érdekességei körül járnak...

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Togar]
Helyszín: Sheral hegység
Időpont: Tavasz közepe, 2.nap, reggel
Résztvevők: Mindannyian
_____________________________________________________________

Mindenki megtalálja a saját szobáját Chin kissé nehezen de végül is sikerül neki is.Majd nyugovóra tértek.Az éjszaka csendes egy hang sem hallatszik kintről, ami kissé szokatlan egy kisvároshoz képest.Reggel mikor felébredtek már kissé nagyobb a hangzavar, kiabálások hangos beszéd hallatszik kintről.Most már tényleg város érzést kelt bennetek a hely.A zajok miatt viszonylag korán ébredtek.Bár az ablakon már besüt a nap.


//Ryel ETK szerint gyógyulsz.

[Lorin O Krell]

Ryell

Mikor felér a szobába táskáját ledobja - nem törődve azzal hogy, törékeny tárgyak is lehetnek benne- kardját a falnak támasztja. A pálinkás üveget legszivesebben a falnak hajítaná de nem akar egész este pálinka bűzben pácolódni ezért inkább csak a földre teszi.
Bakancsát lerúgja, köpenyét lehajítja az asztalra mellé a tunikáját aztán körbenéz a szobában, ha talál valami mosdótál szerűséget akkor az ágy mellé támasztja, ha nem akkor egyszerűen csak végig teül az ágyon és elalszik.

Ébredés után konstatálja hogy a tegnapi estéből nem sokra emlékszik.
- Arel verje meg!... hogy az az istenek verte ital forrt volna a torkomra!...
<<Na most már mindegy!>>
- Kik voltak az idegenek?... Miről is beszéltünk? Jah megvan... a sárga-citrom - verekedni akart, valami Csüng nem hívták. Igen a lovag- vajon tényleg az-e?- csak bemutatkozott ... nyakatekert neve volt. A hölgy pedig, - a mellvértes!:)- az pedig majdnem ökölre ment Wenlával... Nasha ha jól emlékszem. De mit is akartak? Megkérdezték merre megyünk mi a célunk. Vajon visszakérdeztem hogy nekik mi? Argh idegesítő hogy a saját bajaimra mindig csak ezt a megoldást találom! Le kell állnom ezzel! Jaja...- hangos gondolkodása közben, összeszedi cuccait mindent a helyére pakol, felveszi bakancsát és megidul a mosdó felé. Jó hideg vízben magmossa az arcát és a felsőtestét, majd kissé csillapodott fejfájással és gyomorégéssel küszködve vissza sunnyog a szobába. Előveszi tiszta ruháit, felöltözködik.
- Öhm... valami mintha hiányozna... de mi is?. . .
- Megvan! Tegnap az összes erőmet elpazaroltam a harcban, ideje lenne vissza szerezni!.
Félpercig mérlegeli helyzetét majd a gyorsabb és fáradságosabb utat választja.
<<... egy óráig nem bitrom ki evés nélkül! Akkor inkább a meditáció...>>
Leül az ágyra majd Kivonás segítségével visszatölti manapontjait, miután ezzel végzett nem áll fel hanem pszipontjait is feltölti egy negyedórás meditációval.
-Nah ez is megvolt, és a fejfájás is elmúlt, hellyel-közzel.
<<Többet nem iszok! Főleg nem ennyit!... Hogy a fenébe akarok így valamit is? Igaza volt a mesternek... meg kell komolyodnom. Hiába, a múlt már elmúlt nem tudok rajta változtatni! Emiatt feleslees magamat pusztítanom, inkább a jővőm miatt fájna a fejem...-Fáj is!:S- Akkor beszélnem kell azokkal az idegenekkel, remélem este semmi olyat nem tettem ami miatt ne állnának szóba velem.>>
Nagy lépésekkel, kissé fájós fejjel, lefelé indul. Útközben magára teríti köpenyét leporolja azt, és felköti oldalára kardját.

[Shalar un Daleien]

(Ragdox)

*Nasha odalép Chinhez, megcsókolja. Mikor Chin hitetlenkedve rámnéz, elmosolyodok*
- Igen, tényleg! Hurrá!

* Mikor közli, hogy mégsem iszunk elszontyolodok egy kicsit.*
- Jól van pajtás, majd legközelebb! Jóéjt, kellemes merengést!

*Mikor elmegy, megiszom a maradék italt, ami az asztalon marad, majd felkapom a kulcsom. Elindulok a szobám felé, lecuccolok, majd elmegyek megfürödni is. Ezután visszamegyek és elterülök az ágyon egy szál alsóban.*

*Mikor reggel felébredek, fekszem pár percig az ágyon. Kitekintek az ablakon.*

<<Egy új nap...Végre...De jó lenne egy kis sör...>>

*Pár perc lustálkodás után felpattanok. Felkapok egy új tiszta inget, a nadrágom és elindulok fürödni. Szeretek tiszta lenni. *

<<Reggel-este fürdés...kész luxus...Bár tisztaság félegészség, ezért fürdök kétszer >>

Miután megfürödtem visszamegyek a szobába, felkapom a koszos ingeim, majd leballagok a fogadóba, hangosan jó reggeltet köszönök mindenkinek, majd a fogadóshoz sétálok. Arról érdeklődök, hol tudnám kimosni a szennyesemet. Miután megtudtam rendelek két-három szelet cipót, és ha van akkor egy kis lekvárt hozzá, ezután ha van valami mosodaszerűség, elmegyek kimosni a ruháim.*

[Niobe]

( Nasha Verdon )

* Szerencsére hamar megtalálom a fürdőt, és gyorsan lefürdök, majd kimosom pár pillanat alatt a levetett ruháimat. Senki nem zavart meg és nem hozott kellemetlen helyzetbe. Törülközőbe csavarom magam és így megyek vissza a szobába, ruháimmal és egy másik tiszta, de száraz törülközővel a kezemben. Magamra zárom az ajtót és kiterítem száradni a cuccaimat. Átveszem a másik törülközőt, majd lefekszek aludni. *
* Rövid ideig csak forgolódom az ágyban. A Chinnek adott csókon jár az eszem. Ahogy felidézem, borzongás fut végig testemen. Mintha még mindig érezném szája édes és mámorító ízét. *

* A fáradság és az alkohol ellenben hamar felülkerekedik rajtam és elalszom. A reggel túl hamar eljön, érzem nem pihentem eleget. Kicsit még forgolódok, majd kelletlenül, de kimászok az ágyból. A fejem is tompa egy kicsit, így morcos hangulatban kezdek el készülődni. *

< Muszáj ennyire üvöltözni odakint? Mi a frászért kell korán reggel felkelteni a fáradt és pihenő utazót? >

*Felveszem a fehér vékony pántos toppomat és a fekete bőrnadrágomat. Hajamat most csak megfésülöm, és kiengedve hagyom. Csak az alkar és lábszárvédőmet pakolom magamra a mellvértet nem. Majd később. Felkötöm a tőrt is a combomra és a kardot az oldalamra. A kis hátizsákomat felveszem a hátamra. *

* Kilépek az ajtón, kulcsra zárom és leballagok a fogadóba. Ha van már lent valaki a többek közül, köszönök, majd rendelek reggelit két személy részére. Amint ezzel végeztem, leülök az egyik asztalhoz. *

< Remélem Chint nem fogom nagyon kikészíteni ma a nyűgösködésemmel. Viszont nagyon vágyom a tegnapi csók folytatására. Én megtettem az első lépést, talán nem riasztottam el, hiszen alig pár napja ismerjük csak egymást. >

[Sessaryen]

(Chin)

*Észre sem veszem és máris átcsúszom a gondolkodásból a meditációba. Mikor kilépek a transzból, már nyugodtabb vagyok, nem annyira felkavart. Viszont azt is tudom: szeretnék még ilyen csókot kapni-adni… De hát mindennek eljön a maga ideje…

Nincs már lelki erőm lefürödni, bár egy vadállatnak lehet ilyen szaga. De majd reggel… Eldőlök hát egy szál alsóban és elalszom.
Olyannyira, hogy kissé tovább alszom, mint szerettem volna. Hát ez pech. Kinézek az ablakon, korán lehet azért még. A város is kezd ébredezni, ez tisztán hallatszik. Gyorsan megkeresem a fürdőt, csinálok pár felülést a dézsa előtt, meg fekvőtámaszt, aztán lesikálom magam. A tegnapi ruhám már megszáradt, így a szakadtat levetem… sürgősen varrónőt kell keresnem.

A szobámba visszatérve valami motoszkál bennem.

Valamit elfelejtettem.

Gyorsan iszom hát pár kortyot így reggeli előtt, aztán elindulok az étkező felé. A folyosón Nasha hátát pillantom meg, erre egyből beugrik mit felejtettem el…

< Egy redvás goblin gatyára! Én hülye!! >

Utána ugrom, és megpróbálom megállítani, mielőtt kilépne a folyosóról…

- Nasha! Várj! – ma reggel még szebb mint eddig láttam. A ruhája meg kifejezetten vonzó. Hmm, nagyon is…

Persze nem járok sikerrel, úgyhogy követem a közös terembe. Köszöntök minden kedves jelenlevőt, az Említésre Sem Méltó Idegent viszont következetesen levegőnek nézem.
Látom, Nasha már helyet foglalt, így odalépek az asztalához, és kissé meghajlok.

- Jó reggel! Leülhetek? - s igyekszem a legszebb mosolyommal üdvözölnöm. Így szemből még szebb, a tekintete pedig...

[Niobe]

( Nasha Verdon )

* Gondolataimból Chin hirtelen felbukkanása ragad ki. Az viszont feltűnik, hogy levegőnek nézi a tegnapi idegen fickót. *

< Hogy is hívják? Ja igen, Ryell. Így járt. >

* Chin meghajlására kicsit furcsán nézek rá. Valahogy nem vagyok most oda az ilyen udvarias stílustól. Mosolya viszont feledteti velem egy pár pillanatra morcos hangulatomat. Válaszképpen én is mosolygok egyet, bár nagyon zavarba vagyok *

- Öö.., Jó reggelt. Ülj le nyugodtan. Már rendeltem neked is reggelit. Sikerült kipihenned magadat? Csak azért, mert a városi ricsaj engem hamar felébresztett. Nem is érzem magam kipihenve.

* Érzem, hogy a szívem mindjárt kiugrik a helyéből. Ahogy rámnéz, szinte elolvadok. A többiekkel nem is foglalkozom egyenlőre. Mintha itt sem lennének. *

< Hm.., mi lesz még ebből vajon? >

[Sessaryen]

(Chin)

*Leülök Nashával szemben és nem bírom levenni a szemem Róla. Nem tehetek erről, szeretem figyelni az arcát...

- Köszönöm, hogy gondoltál rám... Kérdezhetek valamit? - bököm gyorsan ki, mielőtt meggondolnám magam.

- Nem bánnád, ha megismételnénk? - rajzolgatok az asztalra köröket, szigorúan az ujjam hegyét bámulva immár. Fülem hegyéig vörösödök... - Tudod a tegnap estit...

Felnézek Nasha szemébe.

- Mert varázslatos volt, és tetszik ez a varázs...

Közben nagyot nyelek. De ami a szívemen a számon, a nehéz dolgokon pedig jobb mihamarabb túlesni...

[Niobe]

( Nasha Verdon )

* Ahogy leül velem szemben és imádnivaló barna szemeivel bámul, hát attól nagyon zavarba jövök. Nem vagyok hozzászokva, vagy inkább már elszoktam? Kérdése hallatán majd leesek a székről, bár láthatóan ő sincs jobb állapotban, mint én. Szívemről nagy kő esik le, ahogy a szemembe néz, és reménykedve várja válaszomat. *

< Remélem nem itt és most akarja. Idegenek előtt? Na ne, azt nem. Most még nem. >

* Kedvesen rámosolygok, majd egy nagy levegőt veszek, és mély sóhaj kíséretében kifújom. Szemébe nézek és nem váratom tovább a válaszommal: *

- Ne aggódj, nekem is csodálatos volt. De nem itt és nem most lesz folytatása. Nekem csendes, nyugodt és mindenkitől távoli hely kell, ahol csak ketten vagyunk és senki nem lát és zavar meg minket. Tudom nehéz a várakozás, hidd el nekem is. Fogd fel úgy, hogy annál édesebb lesz minden együtt töltött perc. Rendben? * nézek rá válaszát várva megszeppent tekintettel. *

[Sessaryen]

(Chin)

*Megvakarom a fejem, és felderült arccal hallgatom a lányt. Amit mond, az nagyon is tetszik nekem. Bár némileg zavarba jövök, hogy arra gondolt: én itt és most szeretném folytatni.*

- Nagyon is egyetértek - bólogatok hevesen, majd' leesik a fejem. Rámosolygok újra, és teszek egy suta mozdulatot. - Akkor nem hagylak túl messze csámborogni tőlem, mert akkor nem talállak meg, amikor alkalmas lesz az idő és a hely...

- De hol az a reggeli? - teszem hozzá, leplezendő zavarom. - Meg szomjas is vagyok!

És immár módszeresen körbenézek a teremben.*

[Navaratna]

(Wenla)

Lecsutakolom magam és ugyan úgy meztelenül megyek vissza a szobámba. Ekteszem magam holnapra, próbálva felejteni az erdei hullatámadást. Összeborzolom a hajam, új rend ruhát veszek fel, aztán lebattyogok a tavernába. Néha nyújtózom, ropogtatom a vállam, nyakam, ujjaim, ásítozom. A pulthoz botorkálok:
-Szép jó reggelt! Egy cipót és egy bögre tejet kérnék!
Megérkeznek a tegnap látott arcok is, kétértelműen rávigyorodok Nashára.
"Még nem eléggé simult ki az arca, a fiú vagy behúzott farokkal oldalgott el, vagy nem működött neki a szerszám, vagy működött, de nem jól Öregem, ez a lány divatharcosnak néz ki "
Megjelenik a párja és felnyihogok, ha kihozzák a reggelim, inkább afelé hajolok és enni kezdek, néha megrázkódik a vállam.
"Mondom én, a fiú el van szállva, olyan fátyolos a kis szeme, neki biztos bejött az éjjeli cuppcupp, de a lányon legközelebb dolgozni kell!"
Hallva, hogy nincs kipihenve a lány, majdnem megfúlok a nevetéstől. Mikor a sárga elrebegi, ismételjék mega tegnap estit, kitör belőlem a nevetés, ököllel az asztalt ütöm.
"Persze, a lány biztos színlelte az orgazmust és eteti kicsit, hogy neki is jó volt! Ezt a szembe kamut!"
Nem vagyok gúnyos, egyszerűen csak megpusztulok