A Tükörvilág

[Erin O'Shanon]

(Roaen O'Shanon)

-De vissza kell mennek, sőt már indulok is. Ezt az ügyet el kell rendeznem, és nélkületek tündérek nélkül. Muszáj!

<Így van ez a bagázs kevert bajba, de mégegyszer nem fog! Indulás vissza, még mielőtt kitör a patália, és tényleg megégetnek!>

Ezzel elindulok vissza az erődbe.

-Ha már ennyire segítőkész van, visszajuttathatnál a bírákhoz.-vakkantom oda még Valrinak.
Egyébként is ez nagyon nem a te stílusod vén Valri. Ha jól emlékszem Ilana a barátnőd, és majdnem megöltél miatta, ez nem lehetsz te...ez csak valammi féle maskara!

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Roaen O'Shanon /Aren/
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Valri megáll, s csak néz. Szemében fájdalom lakozik, de tovaröppen, mintha csak a tavaszi hűs szellő fújta volna el.
Elenged, s hagyja, hogy visszatérj az erődbe.
Az ajtó megvan. A folyosó is. Majd hol egy ajtó, hol egy elágazás zavar össze - elvesztetted az útvonalat, hogy merre is kell menned. Jelenleg kihalt minden, pókhálók a falakon, vastag "szűz" porréteg a lábad alatt a köveken. Mintha egy évszázados nyugalmat zavarnál épp meg jötöddel. Néha ismerős a folyosószakasz, néha nem. Az ismerősebbeket jobban körbejárod, de csak még több pókhálót találsz mémi emberi maradvánnyal kiegészülve a cellákban, szobákban. Csontvázak.. emberi csontvázak - némelyik ülő helyzetben, némelyikük fekszik. Van olyan is melynek a feje külön van testétől, s egy szobában találsz olyat is, mintha valaki egy kupaccá hordta volna össze őket - ez a kupac legalább 10 ember csontjából "épült" meg (legalább is hirtelen ennyi koponyát tudsz összeszámolni).*

[Erin O'Shanon]

(Aren)

<Hohó ennek már a fele sem tréfa. Koponyák. Fujj.>

Gyors iramban kimegyek a szobából, és amint becsaptam az ajtót elgondolkozok.

<Talán némi segítségre szorulnék, innen ugyanis jó lenne kimenni.>

<Gondolataimat összefogva megpróbálok emlékezni az öreg kihallgatóm nevére, és segítséget kérek tőle.>(pszi üzenet)

<Remélem ez sikerül, mert ha nem nagyon nagy szószban lezsek. Se Valri, se öreg...Ezt megint jól elbaltáztam...>

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Roaen O'Shanon /Aren/
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Erősen gondolkodol, s eszedbe jut az atya neve: Canus Ves Celestius.
Azonban hiába próbálkozol kapcsolatot létesíteni vele, nem megy. Elméddel nem tudod elérni.
Vagy mégis?
Felseljik egy reszelős hang az elmédben. Iszonyat vén, görbehátú öregember képe sejlik fel előtted, akinek már foga sincs, s két bottal csoszog egy csiga sebességével. Ismerősnek ismerős, de mégsem... Idegen.*
- Roaen... Már azt hittem... Visszatértél ide... Mégiscsak megbánod bűneidet... Sosem késő... A szökésed... Borzalmas... Segíts nekem...Domvik figyel... mindig is figyelt... És ....
*Elhalkul a szava, s elmédbe újra csak csend honol. A kapcsolat vissza már nem jön bárhogy is próbálkozz.*

[Erin O'Shanon]

(Roaen O'Shanon)

<Nah ez aztán szép. Benne vagy a csávában öregem, ugyan ki tudja mit tehetnél. Itt már csak az ima segíthet semmi más, biztos is hogy nagy bajban vagy. Szent Domvik, ha egyszer ebből kikerülök...>

- Magasságos Domvik ki mindenütt jelen vagy, és mindenhol meghallod szolgálóid hívó szavát kérlek hallgass meg, és könyörülj rajtam. Tudom bűneim miatt nem vagyok méltó, de te jó isten vagy, és bízom bölcsességedben. - ezzel folyamatos imákba kezdek, és közben ténfergek egy keveset az épületben találomra.


<Hátha lesz valami. Úgy még sose volt...>

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Roaen O'Shanon /Aren/
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Ténferegni kezdessz miközben sűrűn imádkozol Domvikhoz.
Talán a negyedik, vagy az ötödik imát morzsolod el, amikor furcsa fehér, tejfehér anyag kezd körbeölelni - mintha köd szállna le köréd.
Egy picit megállsz, hogy most mi is ez, s mire feleszmélsz egy hatalmas csarnokban találod magad. Körülötted vagy 10 embermagas katerdrális tör a magasba, tetején szúrós szemű emberek sokasága (legalább 50-en vannak), valamint középen (veled szemben), de mégis a hátsó sorban egy fehér ruhába bújt, kortalan és érzelemmentes arcú férfi ül. Tekintetét elkapod egy pillanatra, mely után szíved-lelked jeges szorításba kerül. Olyan érzésed van, mintha ez az alak mindent tudna rólad, még a legkisebb dolgaidat is...
A terem közepén egy szék árválkodik - ez a szék úgy van elhelyezve, hogy pont szemben legyen a fehérruhás férfinek.
Egy barna csuhába öltözött koros férfi lép melléd - de hogy honnan érkezett nem tudod megmondani, s mutat a székre. Kissé reszelős, recsegős hangon szólal meg.*
- Oda ülj le. Ha kérdeznek csak akkor válaszolj, máskülönben maradj csendben. Ittléted egy esély az életre. Háromszor hibázhatsz. Többször nem...

[Erin O'Shanon]

(Roaen O'Shanon)

A félelem jeges kifejezése ül ki az arcomra.
<Igen ez biztos a szent ítélőszék, vagy magának Domviknak a bírái akik tényleg mindenről tudnak. Most aztá sz@rban vagy kispajtás ezt megkaptad. Innen aztán nincs visszatáncolás, itt behúztak az egérfogóba.>

Leülök a székbe, szinte érzem, ahogy sütnek rám a tekinttek külömböző bélyegeket: -hazaáruló,-istentagadó,-boszorkány,-ennek vége,-öljük meg,-tüzet neki,-és még ez családos,-aztmondják a felesége is megcsalja....és hasonlók.

<Itt aztán tényleg csak az igazat, mert mondták három lehetőség van, aztán szósz.>

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Roaen O'Shanon /Aren/
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Míg leülsz a székre szinte minden szempár rádszegeződik. Érzed mindenünnen azt a jeges szorítást, mi a veled szemben ülő fehérruhástól is érkezik, de közelsem olyan mértékű.
Ítélőszék... bizonyára igazad van. Mi más lenne?
A barna ruhás öreg mögéd áll, majd pillanatnyi csend után három koppanás hangzik fel valahonnan a hátad mögül. Síri csend telepszik a teremre.
Pár pillantig tart csupán, de fülsértő zajként hasít a levegőbe ezek után az öreg nyikorgós, reszelős hangja.*
- Bírák! Roaen O'Shanon életében elkövetett bűnei miatt került elétek.
Minden bűnével tisztában van, és már megbánta mindet életében. Megbocsátást, megnyugvást és békességet kíván csak a lelke; semmi többet.
- Csak?!! - *csattan fel jobbkézre egy idős, erős hang.* - Hisz ez a minden...
Előbb talán bűnhődjön tettei miatt...
- Életében megbűnhődött mindenért, mit elkövetett hazája és a Hétarcú ellen.
- Megbűnhődött? Akkor most nem lenne közöttünk.
*Csend telepedik eme mondat után a teremre. Ismét minden szempár rádszegeződik.
A fehér ruhás férfi feláll székéről, így intézi hozzád kérdését.*
- Roaen O'Shanon, bánod-e bűneidet, mit gyarló emberi porhüvelyedben követtél el Egy Igaz Istenünk ellen?

[Erin O'Shanon]

(Roaen O'Shanon)

-Teljes szívemből bánom minden bűnömet melyekkel vétkeztem Egyetlen Igaz Istenünk ellen. Erősen fogadom, ezután a bűnöket kerülöm, és az igaz utat követem. Erre vérermet, életemet, és szavamat adom.

<Most úgytűnik itt ez már nem is az itélőszék, ez már csak a végső gyóntatás. Úgytűnik nem lesz semmi baj...Hátha élve meg is úszom ezt. Te jószagú, szent Domvik..>

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Roaen O'Shanon /Aren/
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

- Életedet?! Véredet?! Szavadat?! - *Visszhangozza érzelemmentes, mégis ellentmondást nem tűrő hangon a fehérkámzsás alak. A köd mintha megsűrűsödne és megnőne a szék körül. Szinte követi a Bíra hosszú belégézést...*
-MIND A MIÉNK!!! - *Orkánként csap végig hangja a termen, alakja megnyúlik, kiszélesedik. Látni véled a fehér lepleket szétszaggató, a halál árnyaként szétterülő éjfekete angyalszárnyakat.
A Hetedik Arc...
Félelemtől mozdulatlanságba merevedsz, a Halál Angyala lecsap rád... elsöpör, elnyel...
Zuhansz valami feneketlen mélységbe, karmok szaggatják a ruhádat, tűz égeti húsod.
Ezer és ezer elkínzott, vagy épp kárörvendő üvöltés tépázza dobhártyádat, mintha nem is kívülről a sötétség mélyéről fakadnának ezek a hangok, hanem a bensőd, a szétszakadó lelked darabjai jajgatnának...

Sötétség, víz... nem... szürkület és saját verejtékedben úszol a priccsen, min álomra hajtottad fejed. A szobában csend honol, szíved zakatolása azonban éktelen lármakén visszhangzik füledben míg az álmod minden egyes képsora lejátszódik nyitott szemed előtt újra és újra...

//Off: A karakter felébred. Az álom minden mozzanatára emlékszik, főleg az utolsó képsorokra! Ez ébredés után többször is lejátszódik benne.

A karaktert 1 Tp-vel jutalmazom a szerepjátékáért!//

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Eledir D’Infernal
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Hűvös szellő csapja meg orcádat, s késztet arra, hogy kinyisd a szemed. A látvány érdekes, mert egy zöldellő erdő közepén fekszel a földön. Körülötted térdig érő fű magasodik, csak ott lapul le, ahol feküdtél; no meg egy kis törés mutatkozik balkezed felé - mintha onnan érkeztél volna?
"Mi is történt tegnap este? Milyen napszak is van?" Fordulnak meg a gondolatok a fejedben.
A másodikra könnyű a válasz, mert a nap állásából rájössz, hogy dél környékén jár az idő, de az első kérdés... fogós.
Arra emlékszel, hogy a cimborákkal a kocsmában voltál. Jót mulattatok arra, hogy felkerekedsz a nagyvilágba - mondhatni búcsú este volt. Még takaros leánykákra is emlékszel ... bár ez a rész már csak homályosan rémlik, s innentől kezdve fogalmad sincs mi történt.
Most pedig egy erdőben vagy, egyedül, s csak az a tőr van nállad amit a néhai bátyádtól kaptál ajándékba. Minden más felszerelésen kámforrá vált az éjszakai emlékképekkel együtt.*

[Grön Sigur]

A hűvös szellő simogatására kinyitja szemét, és némileg meglepődik a környezetén. Megpróbál talpra állni.
<Mi is volt tegnap este? És egyáltalán milyen napszak van?>
Felnéz és mosolyogva nyugtázza, hogy délfelé járhat.
<Rendben. Arra rájöttem, hogy dél lehet, de még mindig nem emlékszek a tegnap estére. Vegyük sorjába! A cimborák berángattak a kocsmába, na jó nem is kellet rángatniuk. Emlékszek egy korsóra, amiben sör volt? Akkor... Ja hát persze! Így mondtak búcsút nekem, mielőtt elmegyek a nagy világba. De voltak ott nem is rossz kinézetű lányok, és... Itt ébredtem fel.>Amikor a lányokat emlegeti elmosolyodik, mikor nem tud tovább jutni az emlékeiben, akkor szomorúam jegyzi meg magának az utolsó mondatott.
Miközben körül néz a kezeivel a felszerelését vizsgálja.
<A ruháim meg vannak. A tőröm meg van. A kard...>
A fejével is odanéz, ahol a kardjának kéne lennie(a balján függne) és szomorúan látja, hogy az ösz fegyvere a tőre
<Hát ezt jól megcsináltam. Így elég nehéz lesz fejleszteni a vívó tudásomat!>
A törés felé nézz és gúnyosan gratulál magának
<Öregem. Nem is te lettél volna, ha nem éjszaka indulsz útnak részegen.>
A törésen elindul viszafelé. És tekintete a földet fürkészi.
<Remélem nem a városban hagytam el a kardomat, hanem út közben.>

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Eledir D’Infernal
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Visszaindulsz a csapáson, ami elég kanyargósnak bizonyul.
Azt a helyet ahol feküdtél az éjszaka bizony kétszer is megkerüli mire a ritkább aljnövényzetből kikopik a csapás - ahol már nem tudod követni az utad. Sűrű erdőben van, s homályos, szürke minden körülötted - no nem azért mert valami baja van az erdőnek, hanem a fák sűrű lombkoronája olyan csekély fényt engednek be, hogy szürkületi a fényviszony, így kevés aljnövényzet van erre.
Hiába meresztetted a szemed a talajra, nem láttál sem kardot, sem egyéb más személyes tárgyadat. Úgy néz ki, hogy idáig ezek nélkül érkeztél meg.
A "vajon merre menjek" kérdésed a hasad morgása szakítja félbe; ezek szerint már ételt is régen vettél magadhoz.*

[Grön Sigur]

<Se kard, se semmi más. Így elég nehéz utad lesz komám! Na most merre tovább?>
A tovább haladás irányáról való tanakodást a gyomra korgása szakítja félbe.
<Főképp üres gyomorral lesz érdekes az út!>
Körülnéz, és ha lát valamilyen gyümölcsfát vagy arra hasonlító fát, akkor arrafelé indul el, de ha nem, akkor meg fordul és egyenesebb vonalon halad az erdő ritkább része felé.

[Az Álmok Õrzõje]

_______________________________________________________________
JK: Eledir D’Infernal
Helyszín: Antiss
_______________________________________________________________

*Olyan fa, melyen volnának ehetőnek tűnő gyümölcsök a környéken nincsennek. Még a tisztásnál sem emlékszel hasonlóra. Visszaindulsz hát a tisztásra - merthogy arra ritkul az erdő. Már majdnem kibukkansz átmeneti "szálláshelyedre", amikor fehér foltot pillantassz meg a fákon túl ott ahol az éjszakát töltötted. Libben... egy szoknya? Igen. Egy fehérnéphez tartozik, aki tanácstalanul téblábol a tisztáson és aggodalmasan tekinget szerte szét. Lassan megfordul, arcán felfedezhető, hogy nem sok hiányzik, hogy elsírja magát - te pedig megdöbbensz azon, hogy ki ő - Elita az, életed eddig egyetlen szerelme.*