Raquwarra városa

[Terda Radovik]

Kis-Gorvik zászlósvárosa. Az amund megszállás előtt virágzó város volt. Épületei a gorviki építészet tipikus példái voltak; égretörő tornyokkal, magas, csúcsíves ablakokkal, sárkánygerinc-csipkés élekkel és sarkokkal, a házak között átívelésekkel. Sajnos a harcok után nem sok maradt az egykori pompából, szinte mindent tönkretett a háború. Rengeteg ház leégett, vagy rombadőlt. Az itt élők többsége vagy elmenekült, vagy meghalt a város védelmében.
Az amund hordák kikergetése után elkezdtek visszaszállingózni a városból elmenekültek. Rengeteg halott feküdt temetetlenül az utcákon, a betegségek elkerülése végett először őket kellett eltakarítani. Természetesen megkezdődött az anyagi javak összeszedése is, sokan szedtek össze kisebb vagyont rövid idő alatt.
Shadoni hadak nagyon kevesen vannak jelen a városban, mindössze egy nagyjából száz főből álló csapat. Az ő feladatuk a kialakult rend fenntartása a városon belül, de nincs sok dolguk. Szabad vallásgyakorlás van érvényben, de természetesen rabszolgák megkínzása, vagy emberáldozat nincs engedélyezve. Mindezek mellett persze vannak akik titokban a hagyományos gorviki módon áldoznak Ranagolnak.


- Kátyú fogadó: Talán az egyetlen fogadó, ami ismét működik. Háromszintes épület, amit viszonylag gyorsan, úgy-ahogy rendbe raktak. A tulajdonos elesett az amundok elleni harcokban, de fiai továbbviszik az üzletet. Myrko és Flandryo ikertestvérek, alig több mint húsz évesek. Sok emberük van, akik szinte mindent be tudnak szerezni.
Az alsó szinten kisebb kocsma van berendezve, de a kiadó szobákról is a csapostól érdemes kérdezősködni. Viszonylag jó kínálatuk van ételekből és italokból, ezek főleg a shadoniak által behozott ellátmányból valók.
Éjjel-nappal nyitva vannak.
- Da Werri palota: A háború előtt valószínűleg az egyik legszebb épületegyüttes lehetett, mára alig több egy romhalmaznál. A falból, ami valaha körbevette nem sok maradt. A főépület háromszintes, de a felső szint teljesen romos és használhatatlan. A három melléképület (istálló, szolgaszállás, raktár) elég jó állapotban van.
Itt, és a környező házakban rendezkedett be a városban megtalálható shadoniak nagy része. A rangidős tiszt egy shadleki származású lovag, bizonyos Cadrass Baungurra. Parancsa szerint neki kellene betartatnia a shadoniak törvényeit, csapatainak kellene megvédenie azokat a shadoni polgárokat, akiket ide vet a háború. Saját irnokkal és pecséttel rendelkezik.
- Az Elosztó: Ide érkezik be az ellátmány, amit a shadoni csapatok hoznak.
Gyakorlatilag egy nagyobb raktárépület, amit mindig őriznek a városban lévő shadoni katonák. Általában 5-8 katona őrködik és négyóránként van őrségváltás. Nem sokáig maradnak itt a dolgok, gyorsan szétosztásra kerül a túlélők között. Ilyenkor sokkal több katona felügyeli a rendet.
Csak engedéllyel rendelkezők részesülhetnek a négynaponkénti élelemosztásból, az engedélyeket a da Werri palotában székelő Cadrass Baungurra lovagtól és írnokától lehet beszerezni.
- Ranagolita katedrális: Hagyományos gorviki típusú templom, de sokkal nagyobb. Valószínűleg valamikor gazdagon díszített lehetett. Bár az amund hordák földúlták és meggyalázták, valaki már újraszentelte, és ahogy tudta rendbe is hozta. A shadoniak rendelkezése miatt csak titokban lehet hagyományos gorviki szertartásokat celebrálni.
- Az utcák: A főutcák kivételével a legtöbb utca elég keskeny. Valamikor a házak között sokhelyütt keskeny hidak voltak, azonban a háború a legtöbbet megsemmisítette. Az utcákon sokfelé építettek barikádokat a város védői, ezek közül több még manapság is megtalálható. A halottakat már eltakarították. Sokan még mindig járják az utcákat és a házakat, hátha valahol ottmaradt valaki, vagy valami.
- A temető: A városfal közvetlen közelében található. Sok nemesi kripta mellett rengeteg egyszerű sír is van. Mostanság elég sok munkája akad a sírásóknak. Található itt egy kis Ranagol szentély is, ahol a temetési szertartásokat lehet elvégezni.

[Terda Radovik]

JK: Giorgo wes Otragor
Helyszín: Gorvik tartomány, Raquwarra városa
Időpont: reggel



*...minden rendben zajlott körülötted, a mágia – hála az azóta rég elporladt mestereknek – remekül működött.
Nagyjából olyan terembe érkezel, mint amilyenből elindultatok. Itt kicsit kevesebb a fény, de néhány mágikus világító lámpás azért akad. A padlón megtalálod a térkapu pentagramma párját. A falakon hasonló firkálmányokat látsz, mint az induláskor, és itt is érzed azt a koponyában-kutató érzést. Nem annyira intenzív, mint Gortvarban volt, de érezhető.
Az újdonsült táraid is itt vannak, mindenki egyben van. Kicsit zsong a fejed az utazástól, de nem vészes, amennyire látod, a többiek is jól viselték.
Egyedül Landryena van szemmel láthatóan rosszul, ő támaszkodik a falnak, és erősen liheg. Mellette van az öreg magiszter és próbál lelket önteni belé:

- Nyugalom lányom, hamarosan elmúlik, ez csak átmeneti rosszullét. Van akit jobban megvisel a mágikus utazás...

*A másik két külhonit ez láthatóan nem lepte meg, valószínűleg ők már jól ismerik a nagydarab nőszemély gyenge pontjait.
Isidio kissé lenézően figyeli az eseményeket, és a pillanatnyi megtorpanást kihasználva szól hozzád:

- Most egy Ranagolita katedrális titkos pincerendszerében vagyunk. Meg kell majd másznunk jó néhány lépcsőt amire felérünk a felszínre. A másik kapu pentagramma persze nem itt van. Az egyik nemesi kúriából nyílik, nagyon remélem, hogy épen maradt a harcok alatt...

*Nagyjából helyre is jön Landryena, és indulhattok tovább. Egy ajtó vezet innen kifelé, rendesen be van ragadva, Isidionak jól bele kell kapaszkodnia amire ki tudja nyitni.
Az ajtón túl egy tizenöt-húsz lépés széles, elsőre természetesnek tűnő barlangrendszerbe juttok. Isidio mutatja az utat, itt alig vannak fényforrások – húsz-huszonöt lépésenként van egy-egy világító mágikus lámpás.
Maga a barlang nedvesen-nyirkosan csillogó kövekből áll, a levegő erősen áporodott, csak az isten tudja, hogy mikor járt erre utoljára valaki.
Nagyjából száz-száztíz lépést tesztek meg, amikor összeszűkül a járat. Ahogy közeledtek látod, hogy nem természetes képződményről van szó, hanem két hatalmas szobor áll itt egymással szemben, alig egy-két lépés távolságra.
Mindkét szobor egy-egy teljes vértezetet viselő emberforma alakot ábrázol, olyan három-négy méter magasak lehetnek. Mindkét alak egy-egy hatalmas kőből kifaragott csatabárdra támaszkodik. A kőfaragó mesterek remek munkát végeztek, egészen élethűre sikerültek.
Mindenesetre Isidio amikor közel ér hozzájuk egy pillanatra megáll, meghajol feléjük, majd egészen lassan megy át köztük. A többiek jól megbámulják a szobrokat és lendületesen követik a gorvikit.
Amikor te mégy át köztük, kicsit borsódzik a hátad tőlük, kicsit olyan érzésed van mintha figyelnének, de semmi rendkívüli nem történik.
A szobrok után eléggé megváltozik a járat. Eddig inkább tűnt természetes képződménynek, ezután viszont láthatóan emberi kezek munkája. A falak és a padló durván csiszolt kőlapokból áll, és jónéhányszor elágazik a folyosó. Isidio mégis biztosan vezet titeket.
Egy idő után a falak és a padló faragása is egyre kidolgozottabbá válik, egyre több a díszítés, ami többnyire kimerül nonfiguratív mintázatokba. Néha láttok egy-egy ajtót is, de nincs idő megállni és bámészkodni, Isidio nem áll meg.
Legalább egy fertályórát bolyongtok amikor megáll végre. Egy erős ajtó előtt áll meg, majd közli veletek:

- Innen már csak meg kell másznunk néhányszáz lépcsőt, és már kint is vagyunk...Kicsit fujják ki magukat.

*Jelzésértékűen az öregre néz, aki megtörli a homlokát, szemmel láthatóan már ez a kis túra is rendesen elfárasztotta. Liheg, és belekapaszkodik a társaiba.
Isidio nekitámaszkodik a falnak, majd nyugodt hangon megkérdi:

- Van esetleg valakinek kérdése, amíg itt pihengetünk?

[Nibur Sakraf]

(Giorgo)

*A kapuból kilépve erős émelygő érzése támad, ám ezt hamar legyűri, és összeszedi minden erejét, hogy ne látszódjon rajta semmi. Számított rá, hogy olyan helyre érkeznek, mint ahonna elindultak. Miután átér, felméri, hogy mindenki rendben van-e. Innentől már az ő felelőssége is, hogy rendben legyen a csapat...legalábbis addig, amíg kiszabadítják a strategist. Landryenra pillant.*

<Nem gondoltam, hogy ő lesz az első gyenge láncszem. Remélem ez volt velük kapcsolatban az utolsó tévedésem.>

-Jól van?

*Kérdezi a varázslóhoz fordulva.*

-Hmm...még nincs leinformálva, hogy ép-e? Hát én is remélem. Elég messze lenne ide gyalog a következő úticélunk. Látom a lány nincs a helyzet magaslatán. Remélem ha harcra kerül a sor jobban helytáll.

*Ez utóbbit már kissé halkabban mondja. Miután elindulnak, továbbra is ő zárja a sort. Próbálja az utat jól megjegyezni, ha esetleg vezető nélkül kellene visszatérnie. Ha túl sötét lenne, infralátásal próbálja láthatóvá tenni magának a sötét helyeket. Mindnere figyel. Bár itt még viszonylag biztonságos, azért nem árt résen lenni. A szoobrokhoz érve ő is kissé meghajol feléjük.*

<Valószínű Ranagol úr őrzői lehetnek, mellyel a pentagrammát védik a behatolóktól.>

*Viszonylag jól bírja az egy órás cipekedést, de mivel innentől nehezedik a terep, kihasznál minden pillanatot a pihenésre. Látja, hogy az öreg nem igazán bírja a menetelést.*

<Hát nem egy katonaalkat az bizonyos. Remélem ebből nem lesz gondunk. azért nem árt figyelni rá.>

* Pár lépésre Isidiotól áll, meg és ő is a falnak támaszkodva pihenteti hátát. Felszerelését addig maga mellé teszi, amíg a többiek kifújják magukat.*

<Egyenlőre nincs kérdés....majd ha olyan területre értünk...>

*Mosolyra húzódik szája széle...érzi, azt a fura érzést, amit csata előtt szokott. Ez a csatára készülés izgalma.*

[Terda Radovik]

JK: Giorgo wes Otragor
Helyszín: Gorvik tartomány, Raquwarra városa
Időpont: reggel



*Nagyjából öt-tíz percet pihentek. Az öreg magiszter köhécsel rendesen, látszik hogy nincs hozzászokva a megterhelő mozgáshoz.
A kalandozók nem kérdeznek Isidiotól, de egymás között beszélgetnek. Sajnos nem érted, mert valamilyen ismeretlen nyelven teszik. Talán valami északföldi nyelv lehet.
Mindenesetre összeakad a tekinteted Isidioéval, ő is forgatja a szemét az idegen beszéd hallatán.
Amire végre összeszedi magát az öreg, Isidio már kinyitja az előttetek álló ajtót.
Az ajtón túl egy széles csigalépcsőt láttok, ami lefelé és felfelé is vezet. Ti felfelé indultok.
Megmásztok száz-egynéhány lépcsőfokot, közben néhány ajtót is látsz, amik csukva vannak, így nem tudod hová vezetnek.
Elől Isidio halad, és erőteljes tempót diktál, amit csak Zyndran tud tartani, a többiek egy kicsit lemaradnak. Az öreget az első húsz-huszonöt lépcső után szinte Landryena cipeli fel.
Amikor végre beéritek az elől haladókat, láthatjátok, hogy Isidio éppen egy ajtó zárjával babrál. Valamiféle kulcsszerűséget próbál a zárba illeszteni, ami csak sokadik próbálkozásra sikerül neki.
Aztán végre kinyitja, és látod, hogy az ajtó legalább fél méter vastag, erős fém lapok tartották eddig a falban. A túlsó fele rendkívül jól volt álcázva, egészen úgy néz ki mintha a fal egy darabja lenne.
Átmentek az ajtón, a túlsó felén egy nagyobb szoba van. Itt nincsekek világító eszközök, így az egyik kalandozó rutinos mozdulatokkal fáklyát gyújt. Leginkább egy raktárhoz hasonlít a szoba berendezése, mivel a falak mentén polcok, ládák sorakoznak, de mindegyik üres.
Isidio visszazárja az ajtót, ami – miután becsukódott – egyáltalán nem látszik a falban. A siedon intésére tovább indultok. Átmentek néhány összekötő folyosón és kisebb-nagyobb szobán. Összességében minden kihalt, és csendes. Egy-két percnyi gyaloglás után egy rövid felfelé vezető lépcsőhöz értek, ami végén a szabad eget látjátok.
Jobban mondva azt látjátok, hogy esik az eső. Fekete fellegek takarják az eget, a napot is eltakarják.
A felszínre érve azért szippantotok egyet a friss levegőből, és látjátok, hogy egy elég nagy méretű, de tipikusan Ranagolita szentély szélében jöttetek ki a szabad ég alá. A falak mentén szobrok maradványai, a legtöbbet ledöntötték, vagy széttörték. A szentély közepén áldozati oltár áll, de láthatóan nem mostanában használhatták.
Isidio gyors eligazítást tart:

- No, már csak meg kell találnunk a Garruda palotát, vagy legalábbis ami megmaradt belőle. Javaslom, hogy haladjunk gyorsan, hogy minél kisebb feltűnést keltsünk. Kérdés? Esetleg még egy kis pihenés?

[Nibur Sakraf]

(Giorgo)

<Nem szeretem, ha nem tudok valamiről...hát igen. Muszály lesz még több idegen nyelven megtanulnom beszélni.>

*A száz egynéhány lépcsőfok után azért Giorgo is gyorsabban veszi a levegőt, bár még bírja a menetet. Ha elhozta volna vértjét, akkor bizonyára nehezebben ment volna neki. Valószínű ő is tartaná Isidio tempóját, de a többiektől nem tud gyorsabban haladni, meg nem is szeretné, ha nem ő zárná a sort.

<Látom a magiszter nincs hozzászokva a "hosszabb" gyalogutakhoz.>

*A vastag titkosajtón meglepődik.

<Itt aztán van biztonság.>

*A folyosókon, Isidiót követve próbál minél kisebb zajjal, és óvatosan menni. A friss levegő frissítően hat rá.*

-Sztem a magiszternek szüksége lenne egy kis pihenésre, mielőtt továbbindulunk. Tudjuk, h pontosan merre is van ez a palota?

[Terda Radovik]

JK: Giorgo wes Otragor
Helyszín: Gorvik tartomány, Raquwarra városa
Időpont: reggel



*Amíg pihentek néhány percet Isidio válaszol a kérdésedre:

- Bár én még nem jártam a városban, de a megfelelő leírást kaptam, hogy merre található az épület. Az információk szerint a régi palotanegyedben van.

*Hamar összeszedi magát a kicsit kifulladt társaság, és indultok tovább.
A városban – bár biztos itt is voltak harcok – már nincsenek temetetlen halottak. A házak többsége áll még, de sok közöttük a romos, vagy teljesen leégett. Az utcákon sokfelé láttok kisebb-nagyobb úttorlaszokat, bizonyosan utcai harcok voltak. Kanyarogtok a keskeny utcákon, valószínűleg eltévednél, ha egyedül kéne visszatalálnod.
Embereket alig láttok, azok is behúzódnak a házakba, de van aki egyszerűen elfut előletek.
Legalább egy negyedórát bolyongtok a házak és sikátorok között, amikor olyan házak közé értek, amik sokkal nagyobbak az eddigieknél. Több körül kisebb kőkerítések is vannak, valószínűleg ez lehet az a bizonyos palotanegyed.
Hamarosan Isidio egy közel kétméteres kőkerítéssel körülvett háromszintes épületre mutat. Az épületen néhány kisebb torony is látható, amiknek a tetején kék-arany sávos kis zászlócskák lobognak. Jobban megnézve a zászlókon egy címert is észreveszel, ami – hála a heraldikának – egy warviki család címere. Az épület maga elég romos, és a kerítés is sok helyütt le van omolva.
Isidiot követve egyszerűen besétáltok a kerítésen belülre. Valamikor biztos nagy pompa lehetett itt, de a harcok alatt mindez eltűnt. Látszólag teljesen kihalt az épületegyüttes. Vagy mindenki elmenekült, vagy meghaltak. A siedon intésére megálltok.

- Várjatok itt, kicsit körülnézek. Hamarosan visszatérek...

*Ledobja a málhazsákját, és bemegy a romos épületegyüttesbe.*

[Nibur Sakraf]

(Giorgo)

-Remélem megbízhatóak a forrásai. Nem tetszik ez a hely. A félelem sok árulót, és mégtöbb "vadat " szülhet.

*Út közben nyitvatartja a szemét, nehogy meglephessék őket, közben felméri a pusztítást, amit a város átélt.*

<Valaha gyönyörű lehetett ez a hely, főleg a palotanegyed. Remélhtőleg hamar helyreáll majd a rend.>

*Ezután Isidiohoz fordul ismét*

-Most kik tartják fent a rendet? Gondolom azért a lázadások ellen és rendbontások megfékezésére van némi helyörség hátrahagyva.

<Ahogy gondoltam...az emberek bizalmatlanok...csak nehogy felmerüljön bennük a gyanú, h elvehetnek tőlünk egy s mást...akkor könnyen bajba kerülhetünk.>

*Bólint a siedon irányába, mikor az eltűnik a romok között. Ezután egy épület árnyékába húzódik, hátát a falnak veti, és onnan figyeli a környéket, amíg az visszatér.*

[Terda Radovik]

JK: Giorgo wes Otragor
Helyszín: Gorvik tartomány, Raquwarra városa
Időpont: reggel



*Isidio helyett az öreg magiszter válaszol neked:

- Shadoni csapatok vigyázzák a rendet a városban. Nem nagy létszámú csapat, de állítólag elég használható emberekből áll...

*Egyedül maradsz a külhoni kalandozókkal a kihalt udvaron. Ők rutinos kalandozók módjára vizslatják a környéket.
Numerian leszedi a nyílpuskáját, és előkészíti a vesszőket, de egyelőre nem tölt. Zyndran és Landryena a kezeiket a fegyvereik markolatán tartják; Jermak magiszter lihegve próbálja összeszedni magát.
Beszélgetnek halkan a saját trillázó nyelvükön, és figyelik a környéket.
Eltelik legalább öt-hat perc, amikor érkezik vissza Isidio. Arca gondterheltnek tűnik, hozzátok érve halkan szól:

- Jó helyen járunk, de van egy kis gond. A harcok alatt eléggé megrongálódott az épület, és rendesen beomlott a lefelé vezető járat. Vissza nem mehetünk, mert a térkapu csak errefelé járható...

*Láthatóan gondolkodik, és a kalandozók is összenéznek.*

[Nibur Sakraf]

(Giorgo)

*Isidio visszaérkezése után ő is gondolkodóba esik*

<A shadoniakat nem tudjuk megkérni, h segítsenek kiásni, mert nem lenne túl jó, ha rájönnének mi rejtezik ott. Az emberek félnek, ők nem fognak segíteni. Hmm... Fogós kérdés>

-Nem tudjuk kézi erővel kiásni? Esetleg lovak erejét is felhasználhatnánk...bár ez túl feltűnő lenne. Ha nem sikerülne lejutnunk, akkor mennyi idő alatt érhetünk a következő célig? Lovakkal pár napnál biztos nem lehet több.

[Terda Radovik]

JK: Giorgo wes Otragor
Helyszín: Gorvik tartomány, Raquwarra városa
Időpont: reggel



*Mindenki töri a fejét; Zyndran mond valamit az érthetetlen nyelvén, amire az öreg magiszter bólogat, majd némi gondolkodás után megszólal:

- Ha jól saccolom lóháton legalább tíz-tizenkét nap az út Olbariseig. Mégiscsak több mint négyszáz mérföld...Mennyire van beomolva a lejáró? Még az ásás lehet a leggyorsabb megoldás. Csak embereket és szerszámokat kéne szerezni a feladatra...Ha átjutunk, akkor majd megtöröm a pentagrammát, úgyis csak egyirányú az átjáró, már ha olyan mint az előző volt...

*Isidio továbbra is gondterhelt, de azért válaszol az öreg szavaira:

- Egy csomó gorviki visszatért már a városba a harcok elmúltával. Őket biztos meg lehetne győzni, hogy ássanak...A shadoni kutyákkal nem lesz gondunk, egy szót sem szólhatnak, hogy mit ásatunk itt; Ez itt a Mi földünk!

*A kalandozók lepakolják a málháikat, és várják a döntést.*

[Nibur Sakraf]

(Giorgo)

-Rendben...igazuk lehet. Most az idő is számít, úgyhogy az a 12 nap elég hosszú lenne. De azért nem árt óvatosnak lenni.

*Ő is lepakol Isidio közelében, és mikor a többiek nem annyira figyelnek azért megkérdezi:*

-Lehetnek a shadoni kutyáknak kémeik a nép között...a megtört embereket könnyű befolyásolni. Azért próbáljuk meg a legnagyobb titokban folytatni a tevékenységünket. Nem baj, ha nem tudnak meg többet erről a helyről, mint amennyit muszály.

*Ezután felméri a terep adottságait. Nem lesz rövid az ittlétük, úgyhogy nem árt egy kicsit körülnézni, ha csetepatéra kerülne a sor...felméri mennyire védhető ez a hely...és melyik a legvédhetőbb hely a környéken*

-Hogy kezdjük a toborzást?

[Terda Radovik]

JK: Giorgo wes Otragor
Helyszín: Gorvik tartomány, Raquwarra városa
Időpont: reggel



*Szétnézel kicsit jobban, és megállapíthatod, hogy az épületek bár elég romosak, de azért ki lehetne húzni itt néhány napot. Nem dőlnek össze, de elég ramaty állapotban vannak.
Isidio dönt végre, és hangosan parancsokat oszt:

- A külhoniak maradjanak itt; én az abradonnal elmegyek munkásokat és szerszámokat keresni. Remélhetőleg sikerül majd találni is néhányat...

*Az öreg magiszter közbevág:
- Esetleg mágiával a magunk oldalára állíthatunk néhány egyszerű embert. Segíthetek ebben...

*Isidio bólogat, majd készülődni kezdenek. A nagyobb málhákat itt hagyják.
A kalandozók - Zyndran, Numerian és Landryena - beviszik a málhákat az egyik viszonylag ép épületbe és eltűnnek a szemetek elől.
Isidio és Jermak minimális felszereléssel rád várnak.*

[Nibur Sakraf]

(Giorgo)

*A vrázsló felvetésére ő is bólogat...ez lett olna a következő kérdése, de az megelőzte.*

-Ez jó ötlet.

*Ő is összeszedelőzködik, és a legszükségesebb dolgokkal elindul Isidiókkal a toborzásra.*

-Talán szóval is sikerül elég embert gyűjteni, és nem kell a mágikus praktikákkal felhívni a figyelmet magunkra. Értek valamicskét a szónoklás tudományához. Mondhatnék esetleg egy kisebb beszédet, azzal hátha a mi szolgálatunkba állíthatnám őket.

[Terda Radovik]

JK: Giorgo wes Otragor
Helyszín: Gorvik tartomány, Raquwarra városa
Időpont: reggel



*A beszélgetés után elindultok hármasban felderíteni a várost emberek után.
Jó fertályórát bolyongtok a kihalt utcákon, amire egy egészen jól helyreállított városrészbe értek. Az itt álló házak lakhatónak tűnnek, emberek is járkálnak itt-ott.
Haladtok a „negyed” belseje felé, amikor az egyik nagyobb épületnél egy nagyobb csoportosulást láttok meg. Lehetnek vagy száz-százötvenen, vegyes összetételűek, de szemmel láthatóan szegények. Viszonylagos rendezett sorban állnak, a sor pedig az épületbe halad.
Maga az épület leginkább egy nagy raktárépületnek néz ki, a nagy bejárati kapunál négy katonaforma férfi posztol. Vaskos mellvértet viselnek sisakkal, oldalukon pedig széles pengéjű kard fityeg. Nem gorvikiak, valószínűleg shadoni emberek.
Isidio rád és az öregre tekint, majd megkérdi:

-Valami ötlet? Esetleg ha gondolja szónokolhat abradon...

[Nibur Sakraf]

(Giorgo)


-Valószínűleg valami ételosztás lehet. Keresni kellene egy kiemelkedőbb helyet, ahonnan messzire elér a hangom. Bár valószínű csak azok jönnek majd ide, akik már túl vanak az étkezésen, mert az éhség nagy úr.

*Körbepillant, h van-e valami olyan kiemelkedő domborulat, rom, amit az imént említett.*

-Gondolom ezeket a shadoni féléket sem fogja zavarni, ha egy kis beszédet mondok.

*Ezután átgondolja, h hogyan is kezdjen hozzá a dolognak.*

-Valahogy a közelbe kellene csalni pár embert...ha vannak páran, akkor a kíváncsiság már idecslja a többieket.