Gianagi tél [ÚTK]

[Mesemondó]

_______________________________________________________________________________

Mesélő: Castor de Vinter
Helyszín: Gianag, Villon
Időpont: ősz, reggel
Résztvevők: Mindenki
Esemény: Búcsú Villontól
_______________________________________________________________________________

Addig maradtok ameddig az udvariasság feltétlenül megkivánta. Felszerszámoztok, és tovább baktattok észanyugati irányba harting, felé, hogy a levélben leírtak szerint találkozzatok Haguddal.

****
Hideg szelek fújnak, egyre inkább érezteti a hatását a közelítő tél. (Egyedül Tagrid vigyoroghat a meleg szőrmekabátjában, mindenki másnak, akinek az Állóképessége nem éri el a 14-et azt át meg átfújja a hideg beriqueli szél. Szenved egy d3 fagysebzést és az összes harcértéke -5-tel csökken, míg át nem melegszik vagy nem szerez megfelelő téli ruházatot.)

Az erdő ritkásodik és felváltja egy dombvidék. Három órát galoppoztok eseménytelenül.


Az egyik dombtetőn egy magyányos és igen ősi rom áll. Valaha tán valami erősség lehetett, mostanra csak csonkán düledező falak maradtak belőle, amit már benőtt a moha és a borostyán.

[Quator ar Zaraquer]

(Saun)

*Figyelem a nő reakcióit, de ahogy felemelkedik és közelebb hajol kissé hátrébb húzom a fejemet. Nem tudom mit akarhat, de rosszat sejtek. A pillantását állom nyílt keintettel, bár arcomat ismét elfutja a pír. Ahogy két ujjával a számat próbálja mosolyra húzni próbálok mégjobban hátra húzni a fejem miközben tekintetem ide-oda jár Scyllaina és Tagrid között, hogy vajon mit mondhatott hozzá kommentárnak. A hallottaktól mégjobban összezavarodom és mintegy "kitörésképp" a zavart helyzetből hirtelen felállok ismét megbillentve mind az ülőalkalmatosságot, mind az asztalt. Arcomon a vörösség egyre csak lángol, de mosolyt nem látni.*

-Öööhm. Elnézést. Sajnálom. A mosolygás nekem nem természetes ennyire. Ha megbocsátanak.

*Ezzel elviharzok... azaz viharoznék, mert az első lépés után zavartan visszafordulok és enyhén "villámló" szemekkel mérem végig a párost, főleg Tagridot, hogy mernek-e kiröhögni, ahogy felveszem a majdnem ottfelejtett csatabárdom az asztal mellől, majd tényleg ercsörtetek a szobámba egy kis lelki nyugalomért és a felszerelésemért.


Scyl:
*A hirtelen felállás miatt egy lépést hátrébb lépek és elkerekedő szemekkel nézem ahogy Saun feláll, tesz egy lépést, majd vissza lép a csatabárdjáért, s végül tényleg elviharzik a fogadó felé. Összehúzom a szemöldököm és kicsit nézem Tagridot - majd nem bonyolódom beszédbe vele, hanem Saun után lépek. Azonban ő fürgébb. Már a szobája ajtaja csapódik mire én odaérek.
Így a szobámból magamhoz veszem az aszisz-erv szótáram és bekopogok hozzá.*

Saun:
*Épp pakolászom a holmimat. Eléggé össze vissza megy ez, inkább kényszeresen, mintsem tényleg odafigyelve, mikor felhangzik a kopogás. Az ajtó felé fordulok, de nem akar összeállni ki és miért kopogna. Még a szemem sarkából láttam, hogy a nő is elindul, de nem erre jött... talán.*
-Ki az? Jöjjön nyugodtan, nyitva van.

Scyl:
*A kiszólást nem nagyon értem, így vagy behívott, vagy elküldött a fenébe...
Megvonom a vállam és megpróbálom benyitni az ajtót, ami sikerül is.*
- Saun... - *szólítom meg, és belljebb lépek. Arcomon hulla nyugodt maszk. Most nincs rajta mosoly. Becsukom magam mögött az ajtót, úgy fordulok vele szemben, s várom, hogy milyen lesz a reakciója érkezésemre.*

Saun:
*Elcsodálkozom, hogy mégis Scyllaina az. Kissé megemelkednek a szemöldökeim, de mivel nem mosolyog és nem látom rajta, hogy törné valamiben a fejét, így próbálok megnyugodni. Ez annyira sikerül csupán, hogy az enyhe pír és a zavar megmarad, de már nem rohannék ki lángoló arccal a világból előle.*
-Scyllaina Nővér. ... AHM ... Sajnos nem értjük egymás beszédét.
*Nem nagyon tudok mit kezdeni a helyzettel, így csak megvakarom a tarkómat és egy bizonytalan körbenézéssel helyel kínálom hátha le akar ülni.*

Scyl:
*Fellapozom a szótárt és a következőket sorolom neki:*
- Baj, én, nevet. ?

Saun:
-ÖHHM.... Szabad lesz?
*Kérdezem és a szótárra mutatok, majd óvatosan a nő mellé lépek és elveszem tőle, ha ideadja és lapozgatom egy darabig, hogy visszafele is tudok-e belőle fordítani. Ha igen, akkor válaszolok pár szót, pocsék kiejtéssel és jó sok ide-oda lapozgatással.*
- Nem. Én. Nem. Nevet. Sok. Scyllaina. Nevet. Jó.

Scyl:
- Te, félsz, én?

Saun:
- Igen. *Ez elég tömören kifejezi a léyneget és bólintok is hozzá nyugtázásképp.*

Scyl:
*A döbbenet egy pillanatra látszik arcomon, de nyugodtan folytatom a kikérdezést.*
- Miért?

Saun:
*Elfut a vörösség és enyhén megremeg kezem a lapozások közepette.*
-Scyllaina... Nő. Én. Nem. Ismer. Nő. Gondolat.

Scyl:
*Átveszem a könyvet, de a kezét megfogom. Mielőtt bármit is tehetne megcsókolom Saunt. Nem hosszan és nem vadul - csak finoman.

Saun:
*A könyvet odaadom, de már a kézfogás is meglep, így amíg én az összeakadó kezeinket figyelem zavartan a nő megcsókol. Na ez végképp villámcsapásként ér, így elkapom a fejemet, kezemet és ellépek a nő közeléből. Arcom lángolása már nem fokozható, de mostmár végképp nem tudom mire vélni ezt, így csak ökölbe szorítom kezeimet, de nem támadólag, hanem leegnedem kezeimet és próbálok valami értelmet taláni mindebben. A szótár hiányában nem fogalmazok bonyolultan, de erv nyelven tudok jelenleg csak szólni. Tekintetemből mélységes zavar és megérteni-vágyás süt.*
-Miért?

Scyl:
*Engedem, hogy hátrébb lépjen. Vizslatom picit, majd a szótárban megkeresem, hogy mit is kérdezett. Próbálok röviden válaszolni.*
- Félelem, nő, nem. Bánt, nem. Érzet te belül új. Rossz?

Saun:
*Nagyot hallgatok. Látszik morfondírozok, hogy mit tegyek. végül csak közelebb lépek és árgusan figyelve a nő minden rezdülését a szótárért nyúlok.*
-Bizonytalan.

Scyl:
*Közelebb lépek még egy picit, és a szótárt lapozgatom. Kinézek pár szót, de nem mondom azonnal mihelyst megtaláltam. Becsukom ismét a könyvet, és teljesen szembe fordulok vele.*
- Félni nem. Hagyni tudni jó...
*Feltett szándékom újra megcsókolni, de már nem csak röviden és finoman. Ha nem hagyja először magát, akkor a falig "üldözöm".

Saun:
*Épp ismét átvenné a szótárat, mikor a nő "támadásba lendül", most résen voltam, így hátralépek... hátralépek... hátralép...nék, de ott a fal. Így mikor az acél angyalszárnyak a falnak ütődnek megfogom a nő mindkét vállát, hogy távoltartsam. Mivel jelen esetben a szótár elérhetetlennek tűnik, így megered enyelvem ervül.*
-Kérem ne. Scyllaina ne tegye ezt. Uralkodjon magán, indulnunk kell, küldetésünk van.

Scyl:
- Ez így fifti-fifti, mert én sem értem amit az előbb monológoltál, és most te sem érted amit én beszélek. Túl sok a duma...
*A vállamat fogja, de a karom az szabadon marad. Két kezemmel megfogom az arcát, csak egy kicsit kell pipiskednem, hogy birtokba vehessem a száját - azt azért érezheti, hogy igencsak erővel kellene magától távoltartania.
Gyengéd erőszakkal csókolom meg - és addig, amíg az ellenállása meg nem törik.
Még egy picit hagyom, hogy had áramoljon szét a testében az érzés... majd abbahagyom a csókot.
A szótár leeset közben a földre valahová, hátrébb lépek, felveszem. Hosszú monológba kezdek.*
- Mondani én. Nem fél Saun nő. Bántani nem. Én nem tesz ilyen több, fogad Darton nak, ha Saun akar nem. Scyl kér, Saun viselkedni rendes én részem. Társ, nő. Együtt. Scyl bánni nem történik dolog itt. Zavarni nem. Én részem jó. Több ember tudni nem cselekmény. Marad te én közte.
Saun ígérni én lenni nyugodtság én velem. Én nem bántani akar. Ismerni meg. Te ismerni meg én, nő...
*Jó hosszúra sikeredett és jó sokáig tartott, végeztemmel rá emelem tekintetem és enyhe kedves mosoly látható arcomon, de nem olyan, hogy forgatnék valamit a fejemben.*

Saun:
*A nő távoltartásához az erő még meglenne, de valami furcsa érzet motoszkál hátul, tudatom legmélyén. Tisztán látom magamat. Bosszúangyal vagyok. Uwel felkent szolgája, komor paplovag. Mégis hátul motoszkál a kíváncsiság, a megismerni vágyás. "Vajon milyen lehet?" Így szépen lassan, fokról fokra legyűri Scyllaina a köztünk lévő távolságot és végül hagyom, hogy megcsókoljon.
Első gondolatom furcsa mód csak most jut eszembe.*
<El is fordíthattam volna a fejem.>
*A csók ismeretlen, félelmetes, de mégis jóleső, sőt ahogy egyre folytatódik enyhül a göcsösség is bennem és mostmár majdhogynem gyengéden fogom a nő vállait, igaz ebből egyikünk se sokat érez a két réteg vason át. Ahogy elszakad ajka az enyémtől mélyet, sóhajszerűt lélegzek és csak némán figyelem minden mozdulatát, minden szavát. Végezetül a pírosság mit sem lankad arcomon, de lassan bólintok.*
-Megpróbálom.

Scyl:
*Bólintok minderre, majd az ajtóhoz lépek. Kinyitom azt, de mielőtt kimennék még egy szót megkeresek a szótárban. Most már vidám csillogás látható szememben.*
- Mosoly?
*Kérdem tőle féloldalasan hátranézve, ráfüggesztve tekintetem.*

Saun:
*Mosolyogni nem mosolygok, bár arcomon már valamivel nyugodtabb kifejezés ül, így csak egy vidám ránc jelenik meg homlokomon, ahogy felhúzom a szemöldököm.*
-Sajnálom.

Scyl:
- Menni fog az. - *mondom még ezt asziszul, de nem fordítom, csak elhagyom a szobáját.

Saun:
*Ahogy a nő elhagyja a szobát befejezem a pakolást, enyhén szólva elmélázva, de azért mostmár oda tudok figyelni annyira, hogy minden rendben a helyére kerüljön. Majd elindulok a lovamhoz, de egész végig, sőt még az úton is a paplovagnőn és a történteken jár az eszem, így a karótnyeltség, szótlanság továbbra is stimmel kívülről nézve.
Érzem lesz még folytatása a "mosoly-hadjáratnak" és magam is meglepődök, hogy valahol legbelül a többéves kiképzés mögé rejtőzve ifjonti kíváncsiságom várja is ezt a folytatást, bár tudom ismét csak bolondot csinál majd belőlem Scyllaina. A táj, a dombok nyugodt egyhangúsága sokat használ zaklatott lelkivilágomnak. Még a hideg északi szél is jól esik, bár igencsak hűvös van már. A helybéli öltözködésre jellemzően vastag uniformisom és a vért súlyos darabjai számomra elegendőek az időjárás viszontagságai ellen, de felmérem a társaságot nincs-e szüksége valakinek egy meleg takaróra?*

[Yvett de Crei]

Scyllania és Tagrid közti rövid csevej a reggeli alatt:


Scyl:
Én még visszamegyek a többiekhez, s mintha mi sem történt volna szépen megreggelizem.
Az asztalnál Tagrid mellé ülök és tök nyugodtan kérdem evés közben.*
- Te mondani mit Saun nak, lenni ő nem mosoly?

Tagrid:
- Amit mondani Te. Lehet fordítani nyelv oda vissza nem tökéletes. - *és meghúzom a vállam.* - Ez van.

Scyl:
- Ahham… Ő lenni nem tapasztalt férfi. Félni én tőlem. Beszélni te vele, ez nem kell? Nő nem bánt férfi.

Tagrid:
*A falatot, amit épp rágtam kiköpöm a számból.*
- Mi van? …
Most, rögtön? Nem érne rá?

Scyl:
* Elvigyorodom a hóhajú reakcióján.*
- Beszélni te Saunnal. Okítani mi férfi. Nem, nem most. Folyamatos út alatt, hogy ne félni ő tőlem.

Tagrid:
- Beszélni beszélhetek én ő vele. Nem garantálni én, hogy sok minden mit elérek én.

Scyl:
* Bólintok Tagridnak és a jobbomat nyújtom feléje – kézfogásra, mintegy megpecsételvén a megegyezést.*

Tagrid:
* Felállok a lócáról és megfogom a nő kezét – egy kicsit jobban odacsapom tenyerem az övéhez, hogy érezze ki a férfi és férfiasan megszorítom a kezét.


*Szorításból nincs hiány, ezt viszonzom. Feltett szándékom, hogy valamilyen úton módon kinevelem Saunból ezt a félénkséget. Lehet nem nekem lenne a postom, de ez sosem érdekelt igazán...

***

A reggeli - mulatság - alatt nem nagyon beszélgetek, lévén én nem értem az ervet. Arra azért ügyelek, hogy a két Arelita és Drof ne igyák részegségig magukat. Az épp elégnél lépek közbe (ha szükséges)
- Na, most már ideje mennünk... Hagud vár minket...
Azt út csendes és sejteti a komor telet. Ennek megfelelően előbányászom felszerelésem közül a prém köpenyem //felszerelési listában benne van ^^//
Az igen romos épületet meglátva egy picit elmélázok azon mi is lehetett itt a nagy semmi közepén. Majd a többiekre nézek, végül Saunon áll meg a tekintetem - mégiscsak ő tudja merre kell menni. Én különösebben nem szándékozom megállni itt - de ha a többiek megakarnak, tőlem...*

[Ralog Gebbro]

(Tagrid)

*A beszélgetés után még elfogyasztom a reggelit, majd készülök az útra.
Összeszedem a felszerelésemet, némi szárazkolbászt, szalonnát magamhoz vételezek, s kulacsomat megtöltöm borral még a rögtönzött lakománál (természetesen fizetek érte, ha szükséges). Felszerszámozom a lovam, s ha mindenki kész útnak indulok a többiekkel.
A 3 óra hosszás lovaglás közben nézelődök, s ha olyan, akkor gyönyörködöm a tájban, és figyelem a többieket a prémkabátom alól, hogy ki játszik kocsonyát.
A romot megpillantva Saun mellé léptetek a lovammal.*
- Tudsz erről a helyről valamit mondani? Mi lehetett régen? Vár, erődítmény, vagy valami más?

[Ichigo]

Nasnaer

*A reggeli mulatságot kicsit kelletlenül, de otthagyom. Mégiscsak segíteni indulunk barátunknak. Legurítom a poharamban lévő bort, majd összepakolok és elindulunk a többiekkel. Három órája vagyunk már úton de nem történt semmi különös dolog. Arel vigyáz ránk a természetben, nyomon követi utunkat. Mikor kezd hűvössé válni az idő, felveszem a bélelt kaftánomat. Bár nem fázok, de azért nem is izzadok a melegtől . A romokhoz közeledve megnézem magamnak. Körbenézek a társaságon, hogy ki fázik.*

-Szerintem tartsunk egy kis pihenőt. Rakjunk tüzet, hogy átmelegedjünk, hiszen elég hideg van. Esetleg kölcsön tudom adni a takarómat is.

*Megvárom a többiek válaszát, majd hirtelen eszembe ötlik a dartonita nő. Neki is elmondom ugyanezt közös nyelven.*

[Quator ar Zaraquer]

(Saun)

*A fenséges romokat elérve látom, hallom társaim érdeklődését, így kutatok az emlékeim között, mi lehetett ez és mi történhetett, ami eszembe jut azt elgondolkodva elő is citálom. Ha nem elátkozott a hely tudtommal, akkor az Arel-pap javaslatára helyeslően bólintok.*

-Igen. Azt hiszem jól jön egy kis pihenő embernek, állatnak egyaránt.

//Történelem 2.//

[Garmacor]

amikor szól Scyllania bólintok
- igaz idő indulni.
elköszönök a falusiaktól majd követem a többieket, ugyan nem élvezem a hideget, de ezt a többieknek még véletlenül sem árulom el
a romoknál
- Jó ötlet. Meleg tenni jót. Kell takaró valaki?

[Mesemondó]

_______________________________________________________________________________

Mesélő: Castor de Vinter
Helyszín: Gianag, régi rom
Időpont: ősz, dél
Résztvevők: Mindenki
Esemény: Pihenő
_______________________________________________________________________________


****

A reggeli indulásnál Elric, a másik arelita eltűnt, a lova sincs már az istállóban. A fogadósnál hagyott egy üzenetet: istennője elhívta őt valahová, szent küldetésben megy dél felé.


****

Beóvakodtok az évezredes romok közé. Saun töprengve, hogy mi lehet, a társaság többi része kiváncsian.

(Saun)

Valószinű nem elátkozott hely, azt megjegyezted volna. (Off: Történelem képzettségpróbát kérek tőled az ÚTK szabályai szerint. Bővebbet sikeres próba esetén.)

(Mindenki)

A rom egykor valami erősség lehetett, zegzugos falak, falrészek állnak szomorúan az idő ujjai között hirdetve a régi korokat. A falmaradványok körülbelül egy 300-400 négyzetméteres területen helyezkednek el. A padlózat nagyjából-egészében, de épen maradt, teljesen felverte a gyom, és benőtte a borostyán, de a kölapok váltakozó méretéből, színéből és mintázatából, anyagából Tagrid -aki nemesi életmódot él- kikövetkezteti, hogy: lám ez itt bálterem lehetett valaha, emez fegyverszoba; ez itt egy konyharész, cselédszállás, és tömlöclejáró. Tagrid biztos benne hogy nemesi kúria állt itt egykor. Ezt nektek sem nehéz kikövetkeztetni égetett és színes mozaikpadló amin csatajelenetek és írás van, meglehetős drága mulatság, nem valószínű, hogy csak bakák tanyáztak itt.

(Scyl)

Hideg szél simít végig rajtad, pedig itt nem fúj a szél. Halk jajongás, suttogást táncol körbe, amit csak a holtak értenek. A bálterem közepén egy szőke nő áll neked háttal. Tagrid épp mellette nézegeti a mozaikpadlót, de ő nem adja jelét hogy észlelné az idegent, mint ahogy senki más sem.

[Quator ar Zaraquer]

(Saun)

*Erősen remélve, hogy az a tény, hogy nem emlékszem semmire e hellyel kapcsolatosan azt jelenti nem ül átok rajta és nem a gonoszság gócpontja beljebb óvakodom. Mint helybeli és főként mont Bosszúangyal kötelességemnek tartom, hogy elsőnek lépjek be, ha mégis valami veszély fenyegetné az óvatlanokat, akkor az rám szabaduljon ne a többiekre. Ha végül nem történik semmi furcsaság kissé megnyugodva szétnézek egyrészt megszemlélem a még nem látott romot, másrészt táborozásra, tűzrakásra alkalmas helyet keresek a falak szélvédettebb részeinél.*

//Történelem-próba:
Dobás: 9
IQ: 13 //

[Yvett de Crei]

Scyllaina

*Mivel a többiek megállnak én is kénytelen vagyok velük tartani.
Bár engem különösen nem érdekel a hely, de a többiekkel tartok körbenézni. Viszont én csak a "bálteremig" jutok.
Az ott érzett szél és azok a hangok, melyeket a hátán hoz felém, megállítanak. Rövid idő alatt (szinte pillanatok) az eddigi jókedvem, vidámságom eddig tőlem nem látott komorságba fordul át.
Különleges érzékembe kapaszkodván haladok a romban - s amikor megpillantom a szőke nőt Tagrid mellett, megállok egy pillanatra. Majd lassan körbejárom a területet, hogy szemből közelíthessem meg a lelket - s közben megfogom a nyakamban lógó szent szimbólumom, ujjaim közt forgatgatom.
Olyan három lábnyi távolságban állok meg tőle és csak nézem. Nem szólok semmit senkihez, még a lélekhez sem - csupán nézem szomorú és komor tekintettel.*

[Ralog Gebbro]

(Tagrid)

*A romok között érve helyeslek, hogy ideje megpihennünk, tüzet raknunk.
Körbejárom a területet, s megállípítom, hogy egy nemesi "vityilló" lehetett valamikor.
Nézelődésem után elindulnék megfelelő tüzelőt keresni, ekkor veszem észre, hogy a dartonita nő furcsa lett, s egy pontra figyel. Nem szólok hozzá, hagyom hagy merengjen, ráadásul a medálját piszkálja, ami nem tetszik, nem akarom zavarni semmiben sem.*

[Mesemondó]

_______________________________________________________________________________

Mesélő: Castor de Vinter
Helyszín: Gianag, régi rom
Időpont: ősz, dél
Résztvevők: Mindenki
Esemény: Pihenő
_______________________________________________________________________________


A romok között vigasztalan komor hangulat uralkodik. Az egykori bálterem kopott mozaikpadlóján csatajelenetek, címerek, és idegen nyelvű írás látható.
Mindent felvert a gaz, a dudva, mindent tönkretett itt már az idő foga. Egyetlen kivétel egy a mélybe vezető lépcsősor, amely a valamikori kúria alagsorába vezet.

(Scyl)
A szőke hajó nő olyan húsz év körüli lehetett. Tépett ruhában, szakadozott szoknyában áll előtted, a fél keble is látszódik. A fejét és az arcát zúzott sérülések borítják, mint ahogy a karjait, válait is.
Némán áll az alagsori lejáró előtt és téged bámul.

[Yvett de Crei]

Scyllaina

*Megpróbálok az érzelmeimmel kommunikálni ezzel a lélekkel, ám... nem megy.*
//Off: Asztrálpróba nincs meg: 14-es értékre 8-ast dobtam.//
*Nem marad más választásom, mint a Holtak Ura segítségét kérnem ahhoz, hogy megtudjam ez a lélek miért ragadt itt...*
//Off: Darton egyedi rituáléja - Holt beszéd (könyv 276.oldal)//
*Elsuttogom hát a szavakat, s a nyakamban lógó szent szimbólumom az ujjaim közt vérvörösen villan fel pár szegmensig.*
- Ki vagy te, s mi történt veled? - *kérdem a lélektől. Hangom, bár a többieknek idegen, neki érthető - s hozzá szinte barátságos, együttérző.*

[Quator ar Zaraquer]

(Saun)

*Épp visszatérek a körutamról, megnéztem az egykor volt kúria maradványait, mikor ismét a csarnokba lépve arra eszmélek, hogy a paplovagnő szimbóluma vörösen felízzik... Azt nem tudom épp mit varázsol és miért, de ezt az izzást saját repertoáromból ismerem, így eddig lazán, a fej alatt tartott csatabárdomat két kézre fogom és kérdőn meredek Tagridra, láthatólag ő is észrevette a nő ténykedését, így hátha azt is meg tudja mondani, hogy mi folyik itt. Szólni nem szólok, tudom nem akarhat ártani nekünk Scyllaina, így nem zavarom koncentrációját.*

[Garmacor]

a romok közé érve gyorsan vizsgálódni kezdek igyekszem megállapítani, hogy vajon ki és mikor építhette az épületet majd mikor a papnő mormolni kezd és az uwelita idegesen reagál én is a fegyverem nyelére csúsztatom a kezem