Amnet Keilor 24. Kódexe [ UTK ]

[Niobe]

Rhienna D’Vire

< Úgy látom, Gondó gyorsan a tárgyra akart térni, mivel nem igazán várta meg Twou esetleges mondandóját. >

* Figyelmesen végighallgatom Gondó kérdéseit, melyek egyértelműen nekem szólnak, majd a beszéde végeztével kicsit felsóhajtok. *

- Nos, ha nem gond, az elején viszem én a beszédet, de azt tisztázni fogom az Úrnővel, hogy egyenrangú társaim vagytok, így, ha bármilyen kérdés merülne fel az Ön és Twou részéről, bátran feltehetik. Ez azért is célszerű, mert mindhárman más-más dologhoz értünk és más szemszögből nézzük a világot. Biztos, lesz olyan, ami nekem nem jut eszembe, de Önök közül valakinek igen, mert tapasztalta, látta, stb.

- Ezenkívül pedig egy vendégem volt, és mint mondottam, semmilyen információt nem volt hajlandó elmondani. Majd holnap az Úrnő. Így azt sem tudom, hogy ők mire gondolnak. Természetesen ki fogom kérni az ő véleményüket is az ügyről.

- A pénzt pedig igazából nem tudom. Mivel elég gazdag városnak látszik, így amondó vagyok, fejenként 20 arany tárgyalási alapnak megteszi. De szívesen várom az Ön javaslatát is.

- Még egy dolog. Ha nem sértem meg ezzel, megkérhetném, hogy mindhárman tegeződjünk egymással?

* Miközben beszélek, figyelem a reakcióit és arckifejezését. Majd ránézve társamra, akit egy kicsit most kihagytunk a társalgásból, megpróbálom bevonni a beszélgetésbe. *

- Nos, neked Twou nincs esetleg hozzáfűznivalód?

[Gorodak]

Twou Line

* Miután mindenki bement a szóbába én is besétálok, majd becsukom az ajtót magam mögött.Végig nézem Gondo szobáját és látván hasonló mint a milyénk nem nézegetem tovább. A kilátás egész jó innen. Figyelmesen végig hallgatom a többieket csöndben. Az ajtótól nem messze állok. *
< Szép szoba és jó kis menekülési utvonal lehet vész esetén. A 20 arany az szerintem is méltányos. Ezek szerint az információk nagy részét holnap fogjuk meg tudni. Igen szerintem is jó ötlet ha Rhienna viszi a beszélgetést. >
* A hozzám intézet kérdésen egy kicsit meg lepődök. Majd nyugodt hangon válaszolok. Hangom lágyan cseng. *
- Úgy gondolom, jó ötlet, ha te viszed a beszélgetés elejét, és ha lesz kérdésünk, akkor azokat feltesszük mi is. Szerintem azért lenne célszerű, ha főleg te beszélnél mivel téged kértek fel illetve általad hívtak meg minket. Gondo pedig, így a hallomásokból tájékozódót. –
* Ekkor bizalom gerjesztően nézek Gondora, mivel nem sértésnek szántam a mondataimat. Majd tovább fojtatom a kis szünet után a beszédem. Miközben beszélek folyamatosan Rhienna és Gondo szemébe nézek felváltva. *
- Egyébként, legyen, tegeződjünk, végül is már egy csapat vagyunk. Így istened hozott a csapatunkban. Egyébként mennyi lenne a minimum összeg, amibe benne lennétek? Arra pedig én is kíváncsi vagyok mikorra vár minket az úrnő. De nem délre vár minket egyébként?. -
* A kérdésekkor mind kettőjük szemébe nézek felváltva jelezvén mind kettőjüknek szántam a kérdéseket. *
- Este én már nem megyek egyébként valószínű sehova, így a továbbiakban meg fogtok találni a szobámban. Még nem fekszem le aludni. Egyébként én démonra tippelnék, de ezt majd szerintem a meg beszélés után meg beszéljük, mikor már sokkal többet tudunk mindenről. –
* Meg várom társaim válaszát és kérdéseit és utána még válaszolok, vagy mondok egy két dolgot. Talán. *

[Sirak]

Teteb Azurec
<Egész jól alakultak még, így is a dolgok, és, ha jól gondolom direkt hazudott, a torony kapujáról, nem hinném, hogy ezért hivott, hanem csak kellenek az emberek neki és mivel más nem mondthattam minthogy elfogadom...>

*Nem ellenkezek az őrök ellen. A cellában nem ülök le, gondolkozni kezdek, fel, s alá járok.

- Érdekes dolgok folynak itt… *Suttogom magamnak.

<Nos, tegyük egybe a dolgokat, van egy varázsló, akinek Thusor a neve, egy vezér , aki a sikátorba beszélt azzal, akit elfogtam. Ezek sakkban tartanak valami úrnőt, akit a kihallgatóm is megemlített. Talán a kihallgató az a kapitány, akiről beszélt az a vezér, és a sereget tényleg elkezdte gyűjteni talán velem kezdte. És, ahogy említette sejtette, hogy a másik valamit titkol, azonban nem tudja mit, szóval nem tudja, hogy ő valójában az úrnője ellen lehet. Nagyjából ennyi derült ki az egész ügyből eddig... Nos, az úrnőtől kapok szép summát, hogy kiderítsem, kik szövetkeznek ellene, vagy pedig likvidáljam őket. Ebben segítségemre van, hogy tudom kikről van szó, tehát nem kell észrevétlennek maradnom ebben az ügyben csak az űrnő előtt. Szóval bejutok hozzájuk és felajánlom segítségemet és még ott is kereshetek valamit, persze nem teszem meg, amit esetlegesen kérnek érte, az űrnő ellen veszélyesebb felkelni és a hírnevem is a rosszba vész itt. De valamit tettetek.>

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Umbranas város tömlöcében.
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz reggel
Résztvevők: Teteb Azurec
__________________________________________________

*Míg jársz, kelsz fel-alá, nem ébred fel az öreg. Néha hallod, hogy motyog valamit álmában, de nem érted. Talán 4-5 óra is eltelik, de mivel nincs ablaka a cellának, így nem tudod pontosan, mikor ajtónyikorgásra, és léptekre leszel figyelmes. Erre az öreg is felriad a veled szemben lévő cellában, és riadtan kuporodik az egyik sarokba.

*Két bőrvértes, rövid kardos katona áll meg a vasrácsos ajtó mellett. Az egyik kezében a jól ismert vaskarika a sok kulccsal. Az oda is lép a rácshoz, és kinyitja azt. Meglepetésedre a másik nem bilincsel meg. Ki invitálnak a cellából.

-Ő, jöjjön vé’lünk, a kapitány helyettes parancsára szabad embö’r, és visszakapja a holmiját is.

*Nem lökdösnek, megvárják, míg velük mész. Felérve a lépcsőn kinyitják a vas ajtót, és látod, hogy a kihallgató szoba asztalára vannak pakolva a cuccaid. Közelebb lépve hozzá, még látod, hogy az asztalon egy bőr tekercs is van.

-Nos az a bőr izé…ő, menlevél az a magáé. Azt mondta Kitrichi tiszt uram, hogy azzal tud belí’pni az úrnő várába. De mielőtt elmenne oda, még azt kéri a tiszt úr öntő’, hogy menjen el a fáradt utazók nevű fogadóba, és keresse fel Rhienna kisasszonyt. Valószínű még két kísérő van a hű’ggyel. Majd vezesse ű’ket az úrnő várába.

*Majd bólint feléd az őr, és kezével int, hogy nyugodtan elveheted a cuccaidat.

[Sirak]

Teteb Azurec
<Hm...Mégiscsak jól gondoltam. Ha nem tévedet ez a hölgy és két társa már a kapitány kis seregébe tartoznak. És milyen üdítő érzés, hogy most hivatalosan is bemehetek egy ijen helyre mint az úrnő plaotája ...>

*Fel öltöm magamra össze cuccomat, majd az őrök vezetésével kilépek a börtönből. Az utcára nézve körül nézek, és az első civilt akit meglátod, ahoz odalépek eme kérdéssel:
- Szép napot! Nem tudja esetleg hol van a "Fáradt utazók" nevű fogadó?

//Ha elmagyarázza elindulok oda, ha nem odalépek egy másik mberhez és kérek tőle útbaigazítást. Ha megkaptam utam rögtön oda vezet.//

[Pelso]

Gondo

<...Kár, hogy 20 aranyat a hozzám hasonló fejvadászokra…Valamint az olyan csapatokra szoktak vérdíjként, kitűni…Mint…Mi!...>
- Nekem megfelelnek az eddig megbeszélte.
*Egy barátságos mosolyt engedek meg. Beletúrok a hajamba, és egy kicsit megborzolom.
- Twou. Remélem nincs igazad, mert démonokkal nem szívesen küzdenék. <…Ép eleged harcoltam a fattyaikkal!...> Ha mégis akkor. Akár többet is kérhetünk. Valamint. Sok előkészület vár még ránk. Viszont attól tartok ebben én már kevésbé vagyok szakértő.
*Kipillantok a hátsó udvara <…Nem ártana indulnom, ha még meg akarom nézni a kikötőt…>
- Nem is tudom, van még valami, ami fontos lehet?
- Ha nincs. Akkor kérlek, bocsássatok meg van egy kis elintézni valóm. A reggelinél találkozunk.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Umbranas város tömlöcében.
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz reggel
Résztvevők: Teteb Azurec
__________________________________________________

*A katonák megvárják, míg magadhoz veszed a cuccaidat. Ahogy első látásra tűnik, megvan mindened. Mikor készen vagy a kulcsos őr oda lép a másik vasajtóhoz, és kinyitja. Kiléptek az ajtón, és most már a fejvadász, és a sima emberi kíváncsiságod miatt is kíváncsian bámészkodsz, hogy hol is vagy éppen. Sajnálatodra semmi extrát nem látsz. Szürke kőből épített folyosó, mely balra vezet tovább, és ott több ajtót is látsz, de ti az előttetek lévő ajtóhoz mentek. Egyszerű fa ajtó, semmi különös nincs rajta. Ez is kulcsra van zárva, de az őr kinyitja és beléptek rajta. Egy kis folyosót látsz a változatosság kedvéért. Viszont itt van egy asztal a 4 méter széles, és 6méter hosszú folyosó szélén, és két katona ücsörög mellette székeken. Meglátva benneteket kíváncsian méregetnek téged, de nem szólalnak meg. Itt egyébként a világítást két, a falra akasztott olajlámpás adja. Oda lép a kulcsos az ajtóhoz, majd annak is kinyitja a zárát, és látod amint eléd tárul egy keskeny sikátor a kora reggeli ködben. Kilépve a kicsiny utcára látod, hogy egyenesen, és balra tudsz menni, de a köd miatt nem látsz tíz méternél messzebb. Az őr odalép hozzád, és csak annyit szól:

-Ozta’n nem elfelejteni mi a dó’god. Balra, a fű’térre jutsz ki.

*Ezután becsukja a fa ajtót a hátad mögött, és hallod amint kulcsra zárja.
A ködös sikátor nem igazán bizalomgerjesztő, de mivel reggel van, nem tartasz a haramiáktól. Hiszen azok ilyenkor az esti szórakozást pihenik ki, reméled. Ahogy haladsz egyre jobban hallod az utca zaját. Kocsik nyikorgása, emberek beszélgetése. Mikor kijutsz a sikátorból, meglepetten tapasztalod, hogy itt már elég messze ellátsz, és a köd látványosan kezd oszlani. Egy szép kőből kirakott teret látsz magad előtt, melynek a közepén egy hatalmas tölgyfa áll. A fa köré kőpad lett építve, melyre le lehet ülni. Szembe veled a fa túl oldalán látsz egy hatalmas nagy kaput, de mivel nem hallod a tenger morajlását, így valószínű nem a kikötőbe visz. Amelyik épület oldalán eljöttél, annak az elején a bejárata mellett mind a két oldalon vörös szövet lóg le a földig, melyen arany hímzéssel egy-egy pallos díszeleg jelképként. Maga az épület egy emeletes, és hatalmas. Körbe nézve jobbra, és balra is kőút vezet. A házak mind kőből épültek, és látszik, hogy kitűnő építészek munkája, már amennyire te értesz hozzá. Egy középkorú nő van legközelebb hozzád. Kezében kosarat tart, és ahogy oda lépsz hozzá, a finom pék áru illatát szippantod be, minek hatására meg kordul a gyomrod. Megkérdezve szívesen válaszol.

-Persze, tudom merre találja. Nézzen csak arra. - *Mutat a tér másik oldalára, egy kőépület felé. – Látja, az ott a fáradt utazók fogadója.

//Egyelőre nem tudok több reagot írni neked addig, míg a többiek be nem érnek téged. Bocsi. Ők most még tegnap este vannak, de már nemsokára eljön nekik is az este.//

[Niobe]

Rhienna D’Vire
* Figyelmesen végighallgatom mondandójukat. A démon lehetőségre magamban csak mosolygok egy kicsit. *
< Azért nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni. >

- Nos, nekem is mennem kell. Azt hiszem mindent megbeszéltünk. Akkor a reggelinél találkozunk.Ha nem gond, amikor mentek reggelizni, kopogjatok már be hozzám ébresztő gyanánt. Köszönöm.
* Felállok, magamhoz vezsem köpenyem és botom, majd elindulok az ajtóhoz. Még mielőtt kiérnék, elbúcsúzom. *

- Jó éjszakát Uraim. Legyen szép az álmuk. * Rájuk mosolygok, majd kisétálok. *

* A szobámba érve lámpást gyújtok, bezárom kulcsra az ajtót, az ablakokat és a spalettákat is behajtom, átöltözöm, és lefekszek aludni pszi ébresztéssel a reggeli kopogtatásra. *

// off: pszi ébresztés ajtón kopogtatásra, vagy hasonló zajra. //

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz este
Résztvevők: Twou Line, Rhienna D’Vire, Gondo
__________________________________________________

*Késő estére nyúlik a beszélgetésetek. Sajnos az idő nem javult az óta, sőt mondhatni ömlik az eső, és fúj a szél. Talán Antohnak nem tetszik a por az utcákon, és szeles esővel mossa le azt. A lényeg, ha valaki ma este akar mászkálni, készüljön fel rá, hogy bőrig fog ázni. Rhienna elbúcsúzik, és kimegy a szobából. Már csak ketten vagytok, de valószínű Twou is elmegy lefeküdni aludni.

Rhienna

*Neki készülődsz az alvásnak. Bezárod a spalettákat, majd leveszed ruháidat, és bebújsz a kellemesen hűvös ágyba. Nem fekszel le rögtön, csak meditálás után. Becsukod a szemedet, és összpontosítasz, hogy meglásd azt a világot, melyet csak az arra érdemesek láthatnak. Tested elernyed, és már nincs más, csak az asztrál tested. Jó érzés a koncentrálás, de most nem sokáig maradsz ebben a révületben. Elméd energiáit szétárasztod a szoba minden szegletébe, hogy jelezzenek, ha valami mozgás történne itt. Majd az ajtóra összpontosítasz, és szinte eggyé válik tudatod vele, mintha az is a részed lenne. Így most már nyugodtan fekszel le aludni, hiszen felébredsz, ha kopogtatnak az ajtódon.

[Pelso]

Gondo

- Jó éjszakát. Reggel majd bekopogok, mikor megyek reggelizni.
*Egy kedves félmosolyt én is megengedek Rhienna felé.
- Jó éjszakát Twou.
*Miután mindenki elhagyta a szobát bezárok minden ablakot. Pénzem nagy részét a szobámban hagyom. Körülbelül 150 rézel, a zsebemben indulok el a kikötőbe. A fogadóból kilépve magam köré kerítem a köpenyem. Megcélzom magamnak a kikötői kocsmát.
<…Remélem, van a városban úrnőm szolgáiból…>

[Mesemondó]

________________________________________________

Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz késő este
Résztvevők: Gondo
__________________________________________________

*Lepakolva a cuccaidat, neki készülsz az éjszakai mászkálásnak. Leérve a lépcsőn, látod, hogy nem sokan vannak az étkezőbe. Ezek is valószínű a pia marasztaló hatása miatt vannak még itt. A zenészek halkan muzsikálnak, a részegek pedig dalolásznak. Mikor kinyitod az ajtót, egy pillanatra megtorpansz. Olyan hévvel zuhog oda kint, hogy megállít. De nem lehet téged csak úgy elbátortalanítani. Volt már, hogy martalócok egész csapata ellen küzdöttél egymagad, nem fog egy egyszerű eső vissza tartani. Ekkor megszólít valaki a hátad mögött. Megpördülsz, és megragadod fegyvered markolatát. Persze nem feltűnően. Az egyik pincér szólított meg. Valószínű az eső látványa, és az emlékek miatt nem hallottad lépteit a hátad mögött. //Sikertelen észlelés próba// Elengeded fegyvered, természetesen ebből a pincér mit sem látott.

-Uram elég torz idő van oda kint. Antoh minden valószínűség szerint mára a halaknak kedvez. -* És elmosolyodik. – Nem akarom vissza tartani, de ha már mindenképpen ebben az esőben akar sétálni, had adjam oda ezt a finomított disznóbőrből készült csuklyás köpenyt. Talán megvédi az esőtől.

*És feléd nyújt, egy barna színű bőr köpenyt. Érdemes magadhoz venni, mivel tényleg elég ramaty idő van kint, és ez a köpeny az egész testedet betakarja.

***
*Elindulsz a fogadótól jobbra, hiszen elméletileg arra van a kikötő. Az utcákat lámpások világítják, de az eső miatt nem látsz el nagyon messzi. Egy-két helyen patakokban hömpölyög az esővíz. Néha szürcsölésre leszel figyelmes, ahogy a csatornák elnyelik a vizet. Fejvadászként rögtön járni kezd az agyad. Tehát csatorna van a város alatt, ami valószínű a tengerbe vezet. Menekülési útvonalnak még jó lehet. Az utcákon nem találkozol senkivel. A hideg eső meg csak szakad. Talán már egy órája sétálhatsz, mikor megpillantod a kaput, mely a kikötőbe vihet, legalábbis reméled. A kapu boltíves árnyékának szélén, mely védő őket az esőtől, tűz ég, és négy katona melegedik mellette. Átlagos őrök, bőrvért, rövidkard. Közeledsz feléjük, ha akarsz. Ekkor mindegyik a kapun lévő kis ajtóhoz lépnek, és kinyitja az egyik azt. Két katona lép be rajta kezükben egy fickót tartanak a hóna alatt. Majd, még két katona, és azok is cipelnek egy illetőt. Innen sajnos nem tudod kivenni, hogyan is néznek ki pontosan az eszméletlen fickók. Nem időznek ott, az egyik kis utca felé viszik az ájultakat.

[Pelso]

Gondo

*Miután megköszöntem a pincérnek a köpenyt elköszönök. A köpenyt magam köré kanyarintva gyors léptekkel indulok ara amerre a kikötőt sejtem. A kapuhoz érve egy pillanatra sem torpanok, meg mikor látom belépni rajta a katonákat. Elhaladván azon utca mellet ahol befordultak a katonák utánuk nézek.
<…Vajon mit követek azok ketten?...Vajon elzárják éjszakára a kikötőt a várostól?...Nincs kedvem mogorva éjszakás kapuőrökkel….torzsalkodni…>
*A kapu boltíve alá érve csuklyám hátra vetem és lerázom magamról a vizet a hátam mögé.
- Jó estét. Ép a kikötőbe tartok és szeretném megtudni, hogy van e kijárási tilalom az éjjel? Valamint, hogy mi történt azzal a két szerencsétlennel hogy járni sem bírnak?

[Mesemondó]

________________________________________________

Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz késő este
Résztvevők: Gondo
__________________________________________________

*Az eső nem akar nyugodni. Szakadatlanul zuhog. Szerencsére a fogadó egyik inasa által adott köpeny teljesen megvéd az elázástól. És meglepően puha a bőr. Biztos nem lehet olcsó, de ha bele fér a költségekbe érdemes megvásárolni, már csak az ilyen idők miatt is. Elhaladva az utca előtt látod, hogy átlagos nagyságú, de nem sikátor. Bár ott ritkásabban vannak rakva a fényt adó lámpások, de azért lehet látni. A négy katonán látszik, hogy nincs oda az esőben való cipelésnek, de hát ezért kapják a zsoldjukat. Távolodva az utcától oda érsz a kapuhoz. Mivel már felfigyeltek rád az ottani őrök, nem ülnek vissza a tűz köré, hanem bevárnak.

-Jó estét önnek is. -* Szólal meg az egyik. – Legalábbis jobbat, mint amilyen ennek a két fickónak lesz. Hahaha -* Nevetnek fel hangosan.

-Nos Worgan kapitány úr parancsára éjszakára be kell zárni minden kaput, és csak külön engedéllyel lehet a ki, és bejárás. Ha van engedélye, átmehet, ha nincs térjen vissza reggel.
Nos, az a két idióta megzavarta Jaeringet, a mágust. Mást nem tudok.

*Magadban elmosolyodsz. Valószínű nem mágus van ott, hanem egy varázsló, csak a tudatlanok nem tudnak különbséget tenni köztük. Legalábbis valószínű. Ekkor az egyik őr, de nem az ki eddig beszélt, felhúzott szemöldökkel néz rád, miközben kérdést tesz fel.

-És jó ember, mi dolga van ilyen késő este a kikötőben?

[Pelso]

Gondo

*Barátságos mosollyal az arcomon a kérdező felé fordulok.
- Az útitársam keresem. A délután folyamán elváltunk. És a fogadós azt mondta, hogy lement a kikötői kocsmába. *Egy pillanatnyi szünetet hagyva a kapu felé pillantok.* Ezek szerint akkor kint éjszakázik a vén szeszkazán. Köszönöm a felvilágosítást.
<…Na mindegy nem olyan fontos…Majd holnap napközben érdeklőm…>
*Csuklyám újra a fejemre húzom, és köpenyt összébb húzom magam körül
- Jó éjszakát.
*Köszönök el a katonáktól és megindulok vissza az úton; amennyiben megelégszenek ennyivel.
A katonákat magam mögött tudva igyekszem minél kevésbé elázni és szem előtt leni. A lehető legkisebb feltűnéssel befordulok azon az utcán, amelyiken a katonák vitték azt a két vadkanagyút.
<…Legalább megtudom hol van a városőrség fellegvára…Nem árt megszemlélni az ilyen nevezeteségekett…>

[Mesemondó]

________________________________________________

Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz késő este
Résztvevők: Gondo
__________________________________________________

-Nos már ő ott marad ma estére. Remélhetőleg tud vigyázni magára, mert a kikötői kocsmák nem a békés együtt élésről híresek.

*Elköszönsz tőlük, és elindulsz vissza felé. Ha egy kicsit sietsz, az most nem feltűnő, hiszen nem akarsz megázni. Befordulva az utcába szomorúan tapasztalod, hogy nem látod őket. Beletelt egy kis kóválygásba, mire felfigyelsz rájuk az egyik elágazásnál. Sajnos nem ismered a várost, így nehéz tájékozódni. Meglepően elég sűrűn követik egymást az utcák. Mivel nem akarsz feltűnést óvatosan követed őket. Könnyű elrejtőznöd, hiszen az eső miatt alig lehet látni, emellett a lépteid neszét is elnémítja. Ha csak követni akarod, akkor 20-30 méterre haladsz tőlük, így a legbiztonságosabb. Út közben senkit nem látsz mászkálni. Valószínű ez az ítéletidő nem igazán ad lehetőséget a városi sétálásra. Ráadásul már késő este is van. Mindenki valószínű alszik. Lassan haladnak, és közben egyfolytában panaszkodnak a katonák.

-Már a csizmám is beázott, tiszta lyukas a talpa.-

-Hát ezért lettem katona, hogy két ájultat cipeljek az esőben?-

-Inkább lennék a kocsmában. A kezemben egy kupa sör, az ölemben meg egy fehérnép.-

-Én mondom, emelniük kellene a zsoldunkon.-

-Elegem van, már alig bírom tartani, mindjárt leszakad a kezem.-

*Szóval így haladnak az utcákon át. Egyszer csak egy vaskosnak tűnő fal mellett megállnak, melynek a tulajdonosa, egyszintes épület. A fal oldalában egy sima fa ajtót látsz innen messziről. Az egyik őr bekopog rajta, majd elég sok idő után látod, hogy kinyitja egy másik őr. Innen annyit látsz, hogy valami folyosóra nyílik az ajtó. Aki bekopogott mérgesen szidalmazza a másikat.

-Mire vártatok, hogy még jobban elázzunk? Na menj arrébb, had tegyük őket a helyükre.

-Jó van má’, hú de sietős valakinek. Há’ má’ nem mindegy, úgy is e’ vagytok ázva, akko’ meg mi az a nagy sietség.

*Mondja válaszként a fickó, és közben kiröhögi a másikat. Sajnos nem esnek egymásnak, és amint bementek, be is csukják az ajtót.