Örökség [UT]

[Jomadar]

(Armon)

* Számítottam váratlan eseményekre, de hogy kinyílik a fal mellettünk... *
Első meglepetésében eszébe sem jut a fegyveréért nyúlni, inkább Ambrose reflexszerűen kinyújtott keze után kap, hogy ne engedje berántani az ajtón.
Ő viszont túlélő típus, tehát ha saját élete kerül veszélybe - fegyverrel támadnak rá vagy félő, hogy őt is berántják - akkor elengedi a társát és fegyvert ránt.


//Armon nem egy lassú szerzet és most 2-t dobtam neki megint

[Ayana]

(Ambrose)

//Gyorsaságpróba: 5; Gyorsaság: 14 ennyi XD//

Elég nagy meglepetésként ér, mind a légfuvallat, mind a kéz. Nyúlnék a fegyveremért, bár nem látok semmit, de el is veszítem az egyensúlyomat a hirtelen mozdulattól.

[Alauron]

(Mauno)

- Mi van? -kérdezi a szitkozódót, csak reflexből, aztán megfordul, hogy hátha ott amerről jöttek lát valami pislákolást, vagy ahogy a barlang fordul legalább egy fénypászmát. Ha több kanyar volt, akkor viszont nincs rá esélyé, hogy a nagy csarnokba visszataláljon. Onnan levehetne egy fáklyát, vagy valami milágító alkalmatosságot. Kezd inába szállni a bátorsága.
<A fenébe is! Kár volt miden képességemet elpazarolni, most tehetetlen vagyok...ki kell jutnom innen.>
Ha lát fényt, ha nem elindul visszafelé a járatban, maga előtt kinyújtott kézzel.

[Mesemondó]

__________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Sempyer
Időpont: ősz, dél körül(másfél hónapja)
Résztvevők: Mindenki
__________________________________

(Armon)

Látod, Ambrose elveszíti egyensúlyát és a kéz rántása következtében beesik háttal a falnyílásba, neki az alaknak, aki ott állt. Megpillantod a tettest, aki nem foglalkozott azzal, meglátják-e az arcát, hisz sötét volt: egy középkorú férfi az, csupasz arccal, sötét, félhosszú hajjal, a helyiek fekete öltözetében, keskeny folyosó falának szorulva, mivel a nemes teste nekiszorult. Egy tőr markolatát látod a derekán, de még nem nyúlt hozzá. Közben Mauno tapogatózva elindul visszafelé, amerre jöttetek, de belefutott abba a járókelőbe, aki roppant mód nem örül a vakoskodásnak, sőt, ellenséges arcot vág, kést ránt kis tokból, ráförmed Maunora, ki az, és mit akar.

(Ambrose)

Hátraesel, de nem nyekkensz földre, hanem jól érezhetően nekizuhantál valakinek és falhoz nyomtad. A kéz erősen markolja a válad és a tettes a meglepetéstől, hogy nekiestél, felsóhajt. Még mindig nem látsz semmit, de azt érzed, normál esetben a falnak kellett volna dőlnöd, nem tovább... Talán eltűnt a fal?!

(Mauno)

Nem látsz fényt, elindulsz találodra valamerre, és beleütközöl és szitkozód alakba:
-Ki vagy és mit akarsz? -fém siklik fémen, valaki fegyvert rántott.

[Jomadar]

(Armon)

Először is fegyvert ránt és hangtalan utánaveti magát Ambrose-nak. Megpróbálja üres kezével kikapni az idegen fegyverét az övéről. Ha ez sikerül, nekiszegezi a fegyvert - hogy érezze, de ne sebezze meg, és nyugodt, de határozott hangon szól:
- Ne mozdulj! Szép lassan engedd el, vagy meghalsz.
Ha ellenséges mozdulatot tesz - támad, bár nem akarja megölni az idegent.

[Alauron]

(Mauno)

Kicsit megrémül a hirtelen ellenséges hangvételre, nem hiányzik, hogy sötétben kapadozva valaki megsebezze.
<Elegem van már a sok meglepetésből!>
- Nyugalom, én is csak a kiutat keresem mint te, nem kell felmérgesedni. Sajnálom hogy egy arasznyit se látok, és majd felbuktam.- válaszolja méltatlankodva.
<Még ő lett mérges! És ha orraesem miatta?>

[Ayana]

(Ambrose)

Igencsak meglepődök, hogy valami puhának érkezek és mintha "beleesetem" volna a falba, mivelhogy emlékeim szerint a falnak valahogy közelebb kellett volna hozzám lennie. Természetesen amint nekidőlök az illetőnek, próbálom visszanyerni az egyensúlyom és kiegyenesedni, de közben hallom Armon fenyegető hangját, amitől nekem is a kardmarkolatra csúszik a kezem és bár semmit se látok, de azért próbálkozok arrébb menni, mert úgy sejtem, talán veszélyben lehetek.

[Mesemondó]

__________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Sempyer
Időpont: ősz, dél körül(másfél hónapja)
Résztvevők: Mindenki
__________________________________

Hogy sikerül-e Armonnak kikapni azt a fegyvert onnan, kérdéses. ám úgy tűnik, a helyzet no meg a reflexek a helyén vannak, keze eléri a markolatot és képes kirántani. Ambrose hallja, valaki megint közel került hozzá, fegyvert is rántott, a levegő is megcsapja. Mögötte a férfi visszanyerte egyensúlyát, de fogása eközben lazult. Viszont felhangzott Armon figyelmeztetése. A férfi Ambrose mögé bújt, majd kövön mozduló kő halk nesze jelezte, a falnyílás záródik. Egyik oldalról el is indult egy kőtábla, hogy eltüntesse a nyílást. Ambrose és Armon épp akadályozza, lehet, összezúzza őket, ha ki vagy be nem távoznak onnan.

-Basszus, mi a fene folyik itt? Hol van már egy lámpaőr?!-morgolódott Maunonál a tag,és idegesen cikázott a szeme.


Jó ötletnek tartom, már csak azért is, hogy ne tököljünk, hogy amikor valaki ügyességet vagy gyorsaságot igénylő mozzanatra készül, a terv után helyből odabiggyesztheti, mit dobott, így nekem már csak a válaszba be kell tennem, mennyire jött össze. Most dobtam Armon helyett, 4 lett, szóval megvan

[Jomadar]

(Armon)

* Egy életen át bánnám, ha nem tudnám meg, ki ez az alak *

Minthogy már úgyis karnyújtásnyira van az embertől, beveti magát a nyíláson és küzdő testtartást vesz fel. Ha továbbra sem engedi el Ambrose-t, akkor lábonszúrja (mármint az idegent ).

[Alauron]

(Mauno)

- Lámpaőr? Az mi? És igen, hol van? Hol kellene lennie?- kérdi.
<Talán találok egyet, és szólhatok neki, hogy baj van a fénnyel. Ez a baj a föld allatti helyekkel.>

[Mesemondó]

__________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Sempyer
Időpont: ősz, dél körül(másfél hónapja)
Résztvevők: Mindenki
__________________________________


(Amíg Ayana nem ír, NJK. Remélem nem lesz ebből kimesélés, mert akkor csak ketten maradtok... A vártnál lassabban haladunk, lehet, ideje lesz azzal számolnom, hogy ez a mese meg fog szakadni... )

A nyílás odabenn nem valami széles. Egy ember elfér benne, de egymás mellett kettő csak úgy, ha élére fordul. Ambrose nekipasszírozódott elfogójának, Armon pedig beszökkent mellé. A túloldalról, azaz a járat azon vége felől, amerre Ambrose meg az idgeen áll, folytott beszéd hangzott fel, a kanyar miatt Armon még nem pillanthatta meg, ki az:
-Mi van, mit tökölsz?
-Az egyik megszúrt és utánam ugrott!
-Ó, hogy az a!-szitkozódott a másik és távolodó, futó lépteket hallotok. A szúrás után elengedi a férfi Ambroset és Armonnak taszítja. Próbál ugyan arra elfutni, mint társa.

Odakinn Mauno egyedül marad. Hallja a falsiklást és aztán hogy nem hallja társait, csak a morgó idegent. Lámpás fénye gyúl, megjön a lámpaőr.
-Éppen ideje volt, itt álltunk mint az eltévedt szerelmesek! - morgott a veled szemben álló férfi.

[Alauron]

(Mauno)

A morgós fickó mondandóján elmosolyodik:
- Megtöröm ezt az idillt , és utánanézek mi van a barátaimmal, valahol itt kell lenniük, de nem látom őket. Gyakran megesik az ilyesmi?- Ha válaszoltak neki, futva elindul Armonék felé. Sokáig nézelődik, de ők nincsenek ott ahol hagyta őket!
- Barátaim, merre vagytok!-kiáltja.
<Ezeket elnyelte a föld, szólnom kellene az őrségnek, de nem biztos, hogy ez használna. Talán a helyi alvilágnál kellene érdeklődnöm? Mindegy, hátha előbukkannak itt, vagy a fogadóban, egy idő után. Úgy hallottam, valami nehéz dolog súrlódott a sziklákon, talán tényleg a föld, vagy a fal nyelte el őket? Előbb utóbb hátha előkerülnek maguktól.>
Vár hát egy jó fertájórát rájuk, félrehúzódva, aztán ha hiába várt, idegeskedni kezd, és elsétál a fogadóig, hogy megnézze, nem-e csak elkerülték egymást.

[Jomadar]

(Armon)

Amíg az idegen trécsel, elsiklik Ambrose mellett (ha úgy érzi, ellenáll, odasúgja: Armon vagyok, várj meg itt) és igyekszik gondoskodni róla, hogy ne szaladhasson el - lábon szúrja, és ha térdre esett, a földre dönti (az idegent nem Ambrose-t).

<Megmondod barátocskám, mit is akarsz tőlünk, vagy apránként kaszabollak miszlikbe. Arra számítottál, a sötét kedvez neked, de alábecsültél. Addig kell kihasználnunk ezt melőtt felkészültebben bróbálkozhatnál. Ráadásul azt is tudod, hogy nyílik ez a szikla.>

[Mesemondó]

__________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Sempyer
Időpont: ősz, dél körül(másfél hónapja)
Résztvevők: Mindenki
__________________________________

(Mauno)

A többieket akár ha a kő nyelte volna el. A másik, korábban botorkáló megvonja a vállát. Most, hogy már lát, fátylat dobott az egész kellemetlenségre. Hívogatod a többieket, felelet nem jön. A lámpaőr hangyásnak néz, mért álldogálsz olyan elveszetten:
-Mi a gond? Tudok segíteni, uram?

(Armon)

Ambrose a falnak támaszkodva állt, a sötétben kitágult pupillákkal. Az újabb szúrás a nemes útban állása miatt nem sikerült, félő volt, hogy akkor ő is kárát szenvedte volna, nem csak a beste. Fájó lábbal ugyan, de az idegen futni kezdett. Ő nem lát, de ismeri a helyet. Te látsz, de nem ismered, szinte kiegyenlített helyzet. Szinte, mert ő szólíthat magához hasonlókat, te meg egyedül vagy egy vakoskodóval.

[Jomadar]

(Armon)

// először elsiklik Ambrose mellett és csak utána próbálja a latort elkapni //

Egyelőre nem retten meg az idegenektől és inkább él benne e kíváncsiság, mint a félelem. Szóval úgy gondolja, hogy elkaphatja az illetőt és meg is próbálja. Hangtalan ered a nyomába, mivel 2-3 másodpercnél több előnye nem lehet (amint elkezdett hátrálni, utánaindult), vélhetően nem veszíti szem elől. Ha szúrástávolságba ér nem habozik, de továbbra sem akar halálos sebet ejteni, csak megállítani az embert. Ha mégis elveszítené a nyomát, akkor viszont nem áll neki katakombákat felderíteni, hanem visszamegy a társához.