Beszélő Múlt korcsma…

[Navaratna]

(Unnur)

"Vigyorogj csak, tudom én, hogy igazam van"
Fejszésre rávigyorgok jókedélyűen. Aurin kapcsán vállat vonok:
-Nem tudom, a szellem a fejében beszélni hozzá, és akkor ilyen van. Ha senki nem bánt Unnur, ő sem bántani senki.
Nem értem mire akar Ruel arra utalni, ma megtudom, mért térdemes élni, bárgyún nézek rá A bor láttán elbizonytalanodom, aztán felcsillan a szemem:
-Ez is a tiéd, én gyomornak ez erős. Lesz tőle bolond a fej-tolom az adagom a csuhás elé Lesem, kiket figyelnek úgy a fekete vértesek. A szőke szimpi, elmélázok rajta. Nem értem, mért lesik egymást, én elvagyok, mint a tóba dobott kő
-Mi az piaoni inkizíció? Az a szőke szép, a másik öreg. Akarjátok, hogy Unnur csinál nekik csend és ne néz rátok? Én megvéd!

[Erigowi Klavel]

/ Unnur /

* A csuhás bólint midőn átadod neki a kupa vöröset, de látod jókedve „eltűnt” egy szemvillanás alatt, midőn észrevette ő is a két lovagot a szomszédos asztalnál. Az atya csendesen belekezd mondókájába, mikor felteszed kérdésed.*

- Az inkvizíció nem más mint Pyarron „erőszakos” hittérítői! Ők azok akik tűzzel, vassal védik az egyházat, Isteneinket az idegen befolyástól, s híveiket jó útra térítik, ha azok eltévelyednének. Na, hát igen. Airun, s lovagrendje számukra eretnek tanokat vall. Istenük, Darton hívei két pártra szakadtak. Az ortodox ágra, mely csak is a temetők, s azok környékén „tevékenykednek”, valamint a lovagrendre, kik benne vannak minden zűrben! * Fejezi be mondandóját a „térképész”. Főleg Airun rosszalló pillantását követően. Magához veszi mindkét kupáját, majd megszólal.*

- Hölgyem, uraim! Én szeretnék kimaradni ebből ami itt van kialakulófélben! Itt leszek a közelben. Rámlelnek, s segítségükre leszek, miben csak tudok! * Kell fel székéről Fothonder, majd elvegyül a kocsmai tömegben. Hárman maradtok. Ruel, Airun és te. A két paplovag iszogatja italát, Airun eszik pár szelet sajtot, tör a malaccombból, de közben téged figyel. Letörli a rákenődött zsírt szakálláról, majd megszólal.*

- Unnur! Tényleg a segítségünkre lehetnél! Ott van az a két ipse. Idehívhatnád őket egy kis „bájcsevelyre” az asztalunkhoz. Nem kell tőlük tartani, nyíltan, ennyi ember szeme láttára nem fognak támadni.

[Navaratna]

(Unnur)

-Ó, én tud hogy kell ezek beszél! Mit akar ti velük? Csak idejön és ennyi? Jó!
Felállok, megigazítom a hajam, azaz szépen kibontom, és szőrmellényemben megközelítem a vérteseket. Megállok az asztaluknál, és érdeklődve nézem őket.
-Ők akar veletek beszél. Jönni velem oda, én kér szépen-és közben a szőkét leplezetlen érdeklődéssel figyelem, még kacsintok is.

[Erigowi Klavel]

/ Unnur /

* Midőn a két szürkevértes asztalához lépsz, s előadod mondandódat az öreg bólint, s felegyenesedik, hogy méltóképp köszönthessen egy hölgyet.*

- Üdvözlöm hölgyem! Én Hektor Aurelius, a pyar egyház felkent lovagja üdvözlöm önt!

*Tettét az ifjabbik lovag is követi. Elmosolyodik kihívó nézéseden, talán még egy pír is átfut az arcán, de próbál magán uralkodni.*

- Khmmm én is üdvözlöm hölgyem, jó magam Beltir Vaugen vagyok Krad egyházának felkent lovagja! Önben kit tisztelhetek? * Teszi fel udvarias kérdését az ifjabbik lovag, de az idősebbik, látván társa enyhe zavarát visszaveszi a szót.*

- Egy ilyen hölgynek mi dolga a kitagadott, hitetlen, eretnekekkel? Talán hozzájuk tartozik?* Teszi fel kérdését az öreg, s átható tekintetével végigmér téged is.*

[Navaratna]

(Unnur)

-Ó, én nem hölgy, én lenni Unnur, harcos nő, lakik ott, ahol van világ közepe!
Büszkén kihúzom magam, a kedvem jó. Látszik, nem értem a szót, hogy kitagadott, eretnek.
-Ők ad nekem enni, mert én úgy akar. Az két fekete fémes férfi az én szolga. Ők azt csinál, amit én akar. Jönni ti oda? Nem lesz baj, vagy ha igen, én bever ő fekete arcok -vigyorgok feneketlen magabiztossággal. Ezzel lerendezettnek veszem a meghívást, megragadom Beltir kezét, és vonszolni kezdem az asztalunkhoz.
-Szép te haj.-kezdem el fűzni, és meg is érintem üstökét-Ha nincs sok dolog, mi tud lenni együtt...

[Erigowi Klavel]

/ Unnur /

* Kijelentéseden egy félmosoly fut át az idősebbik lovag szája szegletén, de tekintetével már a két varjat kutatja.*

- Akkor Krad vigyázza további sorsodat Unnur, ki a világ közepéből érkezett! Rád is fér lányom az áldás, főleg ha két ilyen „szolgád” akad! * Indul meg az öreg öles léptekkel a dartoniták asztalának irányába. Te és az ifjabbik hátrább maradtok. A szőke elkerekedett szemekkel veszi tudomásul, hogy kézen ragadtad.*

- Uhh, * Szólalna meg, de midőn üstökéhez érsz kissé elkapja fejét „lányos zavarában”.* Uhh, Unnur szép teremtménye vagy az Isteneknek, de ne haragudj meg most nem alkalmas sem a hely, sem az idő ilyesmire! *Próbálja „kihámozni" kezét markodból, persze úgy, hogy az ne legyen túl udvariatlan. Mind e közben ti is a dartoniták asztalához „sodródtok”. A két varjú vihorászva konstatálja, hogy „rászálltál” az ifjabbik lovagra. Azonban midőn az asztalhoz értek, érzed teljesen megfagyott a hangulat. A melletted lépdelő ifjabbik Krad lovagon is érzed a hatalmas feszültséget. Nem szól semmit, jobbja buzogánya irányába csúszik, s hallgatja, hallgatjátok a „nagyok” beszélgetését.*

- Örülök, hogy felleltelek Airun al Marem, eretnek tanok hírvivője! Régóta kutatom nyomod, mely halottakkal, elárvult gyermekekkel van kikövezve* Szólal meg az idősebb, tar kopasz, toka szakállas krad lovag. Erre Airun is „üdvözli” az asztalához lépőt.*

- Darton hozott Hektor Aurelius, pyarron főinkvizítora! Mily megtiszteltetés számomra, s társam számára, hogy ily hírneves személyiség „látogatott” meg! * Mosolyodik el Airun sötéten, s ismét látod átfuttni szemein azt a sötét árnyat. Azonban Krad felkentje sem hagyja annyiba, s fogai közt szűrve a szót megszólal.*

- Fattyú! Tudod jól, hogy nyílt terepen, emberek elött nem fogom kiteljesíteni hatalmam feletted, s őrült követőid felett! Azonban Isteneink neveit ne merd szádra venni kráni proconsul! * Vörösödik bele feje a kopasznak saját szavaiba. Érzed tenned kell valamit, vagy azonnal nagy „csata” fog kialakulni, bár a te feladatod inkább az lenne, hogy leüljenek a felek egymással szembe, egy asztalhoz.. Érzed a szürke vértesek gyűlölködő érzelem kitörésit szemeik tükrében, valamit a dartoniták makacs gunyorosságát.*

[Navaratna]

(Unnur)

Egyik szemöldököm felszalad. Milyen paprikásak! És minden második szavuk valami incvicitor, krán, proizé, ezekről sose hallottam, akkor nem is fontosak. Ezek a pasik hajlamosak a kelleténél komolyabban venni magukat.
Megköszörülöm a torkom és természetességgel megszabadulok a felsőmtől, hogy két különösen szép keblem fedetlen legyen teljesen, majd rátenyerelek az asztalra, a két tábor közé és előre hajolok, hadd lógjon ingerlően, aminek ilyenkor kell:
-Ez én asztal, én dönt el, ki mit és kit mikor ver. Most csitt van és evés. Üres has, hülye fej - felemelem kecsesen az egyik húsdarabot, letépek egy szép falatot, keblemhez érintem és a fiatal lovagnak nyújtom.
-Hamm, mert én asztat mond! Nem vita!
Aztán Aurinék következnek. Megnyalom az ujjam, hogy a húsfalat helyét megtisztogassam vele:
-Nem vereksz, vagy nincs ma szerelem!-elveszem Ruel elől a bort, beleiszok és hagyom a bor egy kis részét lefolyni melleim között.
-Kérdés? Leül és esz, mert Unnur, azaz én enni akar mind-teszem le a kupát, kihívón és nőiességem teljes tudatában feszítem peckes cicijeim.

[Erigowi Klavel]

/ Unnur /

* Tettedre „megfagy” minden körötted. Még a zene is elhalkul. A fogadó minden egyes vendége téged bámul. Még a légy zümmögését sem hallani. Néma csend honol a teremben. Egy pisszenést, moccanást sem hallani. Érzed a majd félszáz férfi együttes nézését. Szavaid törik meg a csendet. Az ifjabbik lovag tetőtől talpig elvörösödik, mikor feléje nyújtod a melleddel „ízesített” húsdarabot. Zavarában nem tudja mit tegyen, de mindenki feszülten várja a férfi reakcióját. Ő összeszedi magát és remegő kézzel elveszi a húsdarabot, majd beleharap. Ruel is sóvárgó tekintettel lesi minden mozdulatod. Midőn végig folyik melleden a vörös nedű, nagyot nyel az ifjú varjú, majd bólint. Szóhoz nem jut a révülettől. Az idősebbik Krad lovag is a pillanat hatása alá kerül, majd „parancsodra” leül, szembe a két dartonitával. Ifjabb társa aki óvatosan rágja a számára felkínált húst követi őt. Airun is csodálattal tekint rád, de az ő szeméből lerí az, hogy „észnél maradt”. Elmosolyodik, s enyhén bólint. Jelezvén „jól csináltad”. Még mindig néma csend van a csehóban. Mindenki várja a következő reakciódat. Azonban amit elakartál érni, elérted. A négy férfi csendben, vita, kárhálás, egymás becsmérlése nélkül ül egy asztalnál. A zenész is bámul a színpadról, az ívóban leledző minden egyes hímnemű és nőnemű tagja is téged bámul. Még Fejszés is csak pislog a pult mögül. Kezd kényszeredett, feszült csend kialakulni körülötted….*

[Navaratna]

(Unnur)

Akkora arcom van, hogy nem férne el a pusztában Életemben először csak és kizárólag én vagyok a középpontban, ilyen még odahaza se járt ki nekem. Marha elégedett vagyok, szépen leülök és a csend elnyúlása ellen is tenni kell valamit, intek vidáman:
-Zene! Nem áll és bámul, öröm tovább!-ér fülig a mosolyom és viszatérek az asztaltársaságomhoz. Eszem ágában sincs felvenni a felsőm.
-Aki jó lesz...-mondom a velem lévőknek-...az isz bor én bőr-s az asztal alatt kezem a szőke lovag térdére tettem és jól megszorongattam.
-Ti kosz nyakig, és biztos éhes meg szomj, inni hát és fal!-tolok a két új arc elé egy kis ételt. Sziporkázom és magabiztosan nézek a dartonitákra, így kell ezt csinálni.
"Hű, mi lesz itt! A szőkét elkapnám egy körre, de szinte biztos, hogy Aurinban az a másik kiverné a hisztit. A fagyos hisztit, mert nem szokása dühöngeni"

[Erigowi Klavel]

/ Unnur /

* Midőn a tömeg felé fordulva megszólalsz a dalnok ismét belekezd egy számodra ismeretlen, de igen tetszetős, pattogós dallamba. A két dartonita, s velük szemben a két Krad lovag egymást, figyelik, de szavadnak engedelmeskednek mind négyen. Vagyis engedelmeskednének. Airun, Ruel, és az idősebbik szürkevértes megemel egy- egy kupát, hogy „engedelmeskedjenek” kérésednek, viszont az ifjabbik, a szőke épp mikor magához veszi kupáját, nyomban el is ejti azt az asztal alatti „motoszkálásodra”. Airun szemei előtt egy pillanatra ismét átfut a már jól ismert sötét árny, de utána jót mosolyog az egészen. A srác talpig belevörösödik szavaidba, s tettedbe. Szóhoz sem jut. Az öreg veszi át a kezdeményezést.*

- Khmmm… Igaza van a mezítelen hölgynek! Tömjük meg bendőnket, fojtsuk le azt egy kis vörössel, s majd utána ráérünk megbeszélni a megbeszélendőt. * Tekint végig a társaságon, s megállapodik a tekintete Airunun, nem bírja ki szó nélkül, s folytatja.*

- Úgy sem fogyasztottam még soha estebédem az űzött vad társaságában! * Érzed az öreg csak nem bír magával. Társa derékig vörös s nem csak a pírtól, hanem a rá borult bortól is. Airun letép egy darab húst, majd elkezdi habzsolni, közben bólint, majd teli szájjal válaszol.*

- Igazad van Hektor Aurelius! Üres gyomorral úgy sincs kedvem móresre tanítani a rám, s rendemre törőket. * Érzed a feszültség ismét kezd visszatérni, de a két társaság nagyon visszafogja magát, Ruel rád kacsint, s tesz egy megjegyzést.*

- Unnur, Unnur! Hát ezt nem gondoltam volna rólad! Egy ilyen puhapöcsű lovaggal kezddel, miközben itt ül veled szemben két erőtől duzzadó bika!? * Az ifjabbik lovag, a szőke zavara egy pillanat alatt elillan a felrótt káromra. Buzogánya felé kezd vándorolni keze, s foga közt szűri a szavakat.*

- Te Fattyú varjú! Letépem a fejedet! * Erre látod, Ruel is a pallosa felé kezd „kotorászni”. Úgy tűnik, miután a két nagykutya tűzszünetet kötött, a „kis halak” kezdenek mocorogni…..*


// off: 1 TP leleményességért! A karakter nagyon jól, ésszerűen, frappánsan, tetszetősen oldotta meg el eddig a két csoport közti ősi ellentétből adódó feszültség oldását, s egy asztalhoz tudta őket ültetni „mindent” bevetve! Garutla!!! //

[Navaratna]

(Unnur)

Cipódarabbal itatni kezdem fel a bort a szőkéről haláli nyugalommal.
-Ó, igaz, szép szó, Hekktor. Itt én asztal mindenki vad. ÉN vad-lesz ragadozómosolyom.
-Én úgy gondol csak az vereksz s gondol mindig vereksz, aki nem hál nő rég, és vér száll fejbe, de a vér helye nem a fej, hanem gyomor s öl-vonok vállat és vigyorgok.-Ki túl sok harc, elfelejt símogatás, elfelejt női kebel, elfelejt női öl, elfelejt gyönyör és hang, mi ének szál csak akkor, ha ketten csinál szerelem! Szomorú, ki csak hál kard és fém, és nem ölel puha test-ingatom fejem és kezem a szőke lovag fegyver felé matató kezére kulcsolódik.
-Nem igaz, szőke? Nem csinál én asztal kotkot. Ó, kicsi bika honnan tud, hogy szőke fémruha puha pöcs? Fogni neki míg én nem lát?-csodálkozom el. A buzogányért nyúló kezet finom erővel lefejtem róla és inkább a lovag combjának belső oldalára teszem a kezem.
-Én úgy hisz, ő nem puha pöcs. Férfi kéz nem csinál kemény rúd, de női igen-húzom ki magamat magabiztosan.
-És letép fej semmi. Tud azt kutya is, nem kell ész. Mi ész? Ha szépen...-emrelinbe váltok-...lefejted a bőrt, körbecakkozod, amikor még él, és soká kínlódik, aztán izmonként szakajtod el fejét a nyakától!
Sóhajtok és a szőkét szugerálom, kezem mind közelebb csúszik férfiasságához.
-Ne sérteni meg pucér lány, hogy csinál itt kotkot. Lenni kedves, nem beszél csúnya. Tud csombék kötni férfirúd, vigyáz.