Amnet Keilor 24. Kódexe [ UTK ]

[Sirak]

Teteb Azurec
<A nevet megkérdezhettem volna... Deh, nem baj nem kell nevet mondani, bár ha nem tévedek nem lesz könyű őt lekoptatni magamről.>
- A sebet a kocsmában szerzte, amikor elesett. Hogy miért mentünk föl? Gondoltam várost nézek, hisz ilyen szép kilátásból nem minden nap fegyelheti az ember a várost és öt mégsem hagyhattam ott lent. Nem? És, ha már itt tartunk - *Itt feljebb emelem hangom - hol van a barátom? Mit csináltak vele? Ha lehetne szeretném látni.
*Majd a kihalgatóm fegyverzetét kémlelem, s ezt próbálom takarni.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Umbranas város.
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz
Résztvevők: Mindenki
__________________________________________________

//Mostantól, ha tudok, akkor képekkel színesítem a kalandot a továbbiakban. Most is pár képet berakok az eddigi helyekről. Csak rá kell kattintani a kép nevére, és betölti. Ha esetleg nektek nem tetszik ez az ötlet, légy szíves szóljatok.//

Twou Line, Rhienna D’Vire, Gondo

Város

Fő tér

Fő tértől balra lévő út

Fő tértől jobbta lévő út

Fáradt utazók fogadója

Antoh templom

Templommal szemben a piac

Teteb Azurec

Kikötő

Várkastély

Világítótorony

Részeges matróz kocsma

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Umbranas város tömlöcében.
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz kora hajnal
Résztvevők: Teteb Azurec
__________________________________________________

*A tiszt fegyverét most nem látod, mivel veled szemben ül az asztal másik oldalán, és így takarva van. De mikor bejött ide, akkor láttad, hogy görbe pengéjű hosszú kardféleség volt az oldalán. Igazából sokáig nem tudsz bámészkodni, mert a kapitány helyettest igencsak kihoztad a sodrából. Felpattan a helyéről, és közben jobb kezével az asztalra csap, majd üvöltve mondja tovább.

-Mit képzel, ennyire ostobának hisz? Azt hiszi, már nem vallattuk ki a barátját. Na ide figyeljen, ha továbbra is hazudozik a hóhér kezére adom, és akkor majd még azt is bevallja, hogy démonokkal hál éjszakánként. -*Ekkor úgy látod lenyugszik, és vissza ül a székre.

-A barátod neve Jakirte, ha esetleg nem tudnád. -* Mondja gúnyosan – És miután megemlítettem neki a hóhért, rögtön elmondta, hogy te rá támadtál, és kiraboltad. Valahogy úgy érzem, hogy ő is, akár csak maga elhallgat valamit. -* Egy kicsit vár, majd folytatja.
-Utoljára kérdezem, ki maga, és mit akart a világítótoronyban a leütött fickóval csinálni?

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz este
Résztvevők: Twou Line, Rhienna D’Vire, Gondo
__________________________________________________

*Kegyetlenül esik az eső, és a fogadó is egyre jobban tele van a zuhétól menekülő alakokkal. Talán fél óra telik el, és már az összes asztal foglalt, még a pultnál is alig férnek el. Ha olyanról akartok beszélgetni, melyet nem akartok, hogy más is meghalja, érdemes lesz az egyik szobába bemenni.

*Egyébként kellemes zene szól, és a pincérek csak úgy sürögnek, mint a hangyák.
Gondó, szerencsére nem látsz tolvaj kinézetű alakokat. Egy kicsit el is gondolkodsz rajta, hogy nem láttál egy koldust sem az utcán. De ekkor eszedbe jut, mit a fogadós mondott. Amióta Worgan a kapitány, azóta csak a kikötőben lehet látni alvilági figurákat.

[Gorodak]

Twou Line

*Végig hallgatom Rhiennát és Godot is figyelmesen. Érzem kicsit fáradtak a többiek és elég komoly arcot vágnak, így a mosolygós arcomból kissé visszaveszek és komolyabb lesz. Kinyújtom kezemet és töltök magamnak egy pohár bort, ha van az asztalon. Ha nincs, szólok, az egyik pincérnek hozzon egy üveg bort és poharat. *
- Kérek egy üveg félédes vörös bort, és ez poharat. -
< Azt hittem, hogy miután felkeresték náluk beszéltek, de ezek szerint nem. Na, mindegy. >
- Szerintem, mivel Rhiennát keresték fel, úgy gondolom, beszéljen ő a csapatunk nevében, mindenről. Ha ti is egyet értetek velem. Jó étvágyat. –
*Iszom a boromból, majd én is neki fogok enni. Evés közben gondolkodom. Nem szólalok, meg. Bele merülök a gondolataimba. Ha valaki netalán kérdezne, valamit kis fáziskéséssel válaszolok. *
< Korán hajnalban is el kéne menni vért szívni a biztonság kedvéért. Ki tudja hátha szükségem lesz képességeimre. Ráadásul olyan jól esett az a kis vacsora. Most is óvatosabbnak kell lennem és kicsit jobban oda kell figyelnem.>
* Ekkor észreveszem az eső zuhogását és ki nézek, majd körbe látom, ahogy egyre többen lesznek a fogadóban. A halk muzsika az esővel szép dallamot játszik. Szeretem az esőt. *
< Eső után frissebbek az illatok és gyönyörűen zenél ilyenkor a táj.>
- Ha van kedvetek majd meg beszélni egy két dolgot, még akkor az én szobámba meg tehetnénk, ha gondoljátok. –
* Iszom a boromból és közben mosolygós arccal befejezem a vacsorámat, hallgatva a lágy muzsikát. *
< Egyszer talán meg tanulok táncolni is. Ha Morgena addig megtart életben. >
* A továbbiakban, csendben meg vacsorázok. Iszom egy kis bort a vacsora mellé. Miután végeztünk felmegyek a szobámba. *

// Kicsit másképp képzeltem el a hej szint, de nekem tetszik a képes ölet. //

[Sirak]

Teteb Azurec
- Talán vádolnak valamivel? *Kérdem higgattan nem érdekelve a hóhérral való fenyegetése.
- És Tudja bizonyítani? Talán a világító toronyba tilos a bemenet?

[Niobe]

Rhienna D’Vire

* A vacsora végeztével mégsem megyek még fel eredeti gondolatomnak megfelelően a szobámba.*

< Bár részemről sok tisztázni való nincs most egyenlőre, de ha beszélgetni óhajtanak, akkor hajrá. >

* Annyira elmerültem a finom vacsora elfogyasztásában, és a bor mámorítóan édes ízében, hogy csak akkor figyelek fel a kinti szakadó esőre, amikor úgy jobban kinézek az ablakon. Lassan engem is kezd zavarni a nagy tömeg. Így, ha bejezték társaim a vacsorát, akkor megkérem őket, hogy fent folytassuk az eszmecserét. *

- Rendben, mivel úgyis sokan vannak most már, így tényleg jobb lesz fent beszélgetni. Ha nem gond, legyen Gondó szobája. * először bocsánatkérően ránézek Twou-ra, hisz ő is felajánlotta a szobáját, majd Gondóra kissé felhúzott jobb szemöldökkel és kérdő tekintettel.
*

* Ha beleegyező választ kapok, akkor megiszom maradék boromat, magamhoz veszem a botomat, és köpenyemet majd elindulok fel az emeletre új társam szobájába. Közben gondosan figyelek az övtáskámra is és az emberekre, akiket kikerülök utam során. Nem akarok kellemetlen meglepetést. Gyorsan felsietek a lépcsőn, és megállok Gondó szobája előtt kissé oldalt, hogy beengedhessen.*

[Gorodak]

Twou Line

- Rendben van mennyünk Gondo szobájába. Bár szerintem csak egy két tisztázatlan dolog van. –
* Befejezem vacsorát mely jól esett *
< Összehasonlítva a vér édes és mámorító izéhez képest persze elmegy, de azért finom volt. Még este lehet, ki nézek a városba. Ki tudja? >

*Meg várom, míg befejezik a többiek is. * - Akkor talán mehetünk is meg beszélni azt a pár részletett, ami maradt. -
* Ha mindenki, befejezte akkor a lépcsőn én megyek fel utoljára. A tolvajok, miatt pedig nem aggódok, mivel a nyakamban log az erszényem. Erről jut eszembe *

< Vennem kell hurkos csapdához kötelet, majd később. Vajon a démonra vadászni fogunk vagy ő fog vadászni mi ránk. Ahogy régi kegyetlen gazdám mondta, mindig:
” Te légy a vadász, ha pedig rád vadásznak, akkor te is vadász a vadászra. Különben téged falnak fel. ” ” Igaza volt ebben a helyzetben, pedig ha elvállaljuk, nagyon oda kell figyelnünk, hogy mi legyünk a vadászok és ne fordítva. Főleg mivel démonról van szó. Mert ha fordítva lesz, akkor valószínű mind isteneink elé járulunk. Ezúttal ha elvállaljuk igyekszem majd jobban oda figyelni. Ahogy apám mondta :
"A múltat ne akard megváltoztatni, mert úgy sem tudod, de tanulj belőle, hogy hősként emlékezzenek rád, ne balga férfiként.” >
* Miközben haladunk fel a lépcsőn még élvezem, a dal muzsikáját amennyire csak lehet a tömegtől.
Felérve meg állok az ajtó elött. Gondo kinyitja az ajtot és én mielött utoljára be lépnék még körbe nézek nem e figyelt valaki vagy követett. Be lépek a szobába és be csukom magam mögött az ajtot halkan. *

// Most jobban hallok, mint egy ember. //

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz este
Résztvevők: Twou Line, Rhienna D’Vire, Gondo
__________________________________________________

*Semmi különös dolog nem történik, míg a fogadóban beszélgettek. Egyikőtök sem észlel semmi érdekeset. A jobban hallók, pedig a nagy zsivajtól semmi új információt nem tudnak kivenni. Ha felmentek Gondo szobájába, nem tapasztaltok különbséget, az ő, és a saját szobátok között. Egyedül a kilátás más. Kilépve az erkélyre látjátok, hogy a szoba ablaka a fogadó háta mögé nyílik. Egy hatalmas udvart láttok, ahol fák, és egyéb növények vannak rendezett kert kinézettel. Sajnos most az eső miatt nem olyan festői, de így sem rossz. A kertet 2 méteres kőfal vesz körül, és nem láttok ajtót rajta.

*Addig, míg beszélgettek, és majd lefekszetek aludni, semmi sem történik.

//Legközelebb akkor írok reagot, ha lefeküdtetek aludni, vagy ha nem a szobátokba mentek. Egyébként addig nyugodtan beszélgessetek.//

KÉPEK:

Astum Kitrichi kapitány helyettes

Város őr

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Umbranas város tömlöcében.
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz kora hajnal
Résztvevők: Teteb Azurec
__________________________________________________

*A tiszt hangosan felnevet.

-Még hogy mi a vád? Barátom, nem kell ahhoz indok, hogy pár hétre bezárjalak a városi tömlöcbe. Egyébként meg az elég gyanús, hogy egy leütött embert az éjszaka közepén, nem a fogadóba viszi ápolásra, hanem egy 20 emelet magas torony tetejére, melybe tilos a bemenetel. Nem is értem, hogyan tudott bemenni a zárt ajtón? -* Mondja gúnyosan.

//Az ajtó nem volt zárva a toronynál.//

-De most szerencséd van. Az úrnőnek szüksége van olyan alakokra kik, ha meghalnak, nem igazán fognak hiányozni, de nem riadnak meg a saját árnyékuktól. Elég sok a fizetség.
Két választásod van. Vagy az úrnő elé járulsz, és elvállalod a küldetést, vagy addig rugdosnak az őrök, míg ki nem verik belőled, hogy mit akartál a toronyban csinálni. Nos, miképp döntesz?

*Kérdezi, és közben gúnyos mosollyal néz a szemedbe.

KÉPEK:

Astum Kitrichi kapitány helyettes

Város őr

[Sirak]

Teteb Azurec
<Ez egy tolvajnak hisz? Zárnyitás nem kenyerem, és csak az ijenek értenek ehhez. De picit fura is, hogy most úgy említi, hogy zárva volt a kapu...Node talán ő, így tudja vagy csak ezzel az ürügyel fog be munkára. De inkább bele is megyek, még valami jó is kisülhet belőle. És így úrnőröl jut eszembe, ha arról van szó, akiről az a fickó is beszélt, akkor érdekes kis kalandba lesz részem, még talán két helyről is kaszálhatok pénzt.>
- Elfogadom az ajánlatot. De a felszerelésem ugye visszakapom?

[Pelso]

Gondo

*Csendben fogyasztom a vacsorám. Közben figyelem ahogy lassan megtelik a fogadó emberekkel. Csende beletörődéssel veszem, tudomásul mikor látom, hogy az emberek elázva térnek be a fogadóba.
<…Úgy fest, el fogok ázni mire, megérkezem a kikötőbe…>
*Örömmel halom, hogy végül az én szobámban fojtatjuk le a beszélgetés második felét.
- A magam részéről megfelel. *Miután végeztem az utolsó falatokkal felhajtom az utolsó kortyot italomból.* Akkor indulhatunk is.
*Fel álok az asztalhoz. Odamegyek a fogadóshoz és kifizetem a ma esti italfogyasztásom. Kivéve, ha elég, majd akkor kifizetnem mikor elhagyom a szobát. Ezzel végezve a felkísérem a többieket a szobámba.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Umbranas város tömlöcében.
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz kora hajnal
Résztvevők: Teteb Azurec
__________________________________________________

*Elégedett mosolyt látsz a tiszt arcán.

-Az ön helyében ez volt a legmegfelelőbb választás. A cuccait visszakapja, de nem most. Egy kicsi ideig, még nálunk vendégeskedik, és mikor eljön az ideje, elhagyhatja a celláját.

-Őrök, vigyék vissza a cellájába, és reggelire hozzanak neki, sajtot, kolbászt, és kenyeret.

*Ha nincs semmi mondani valód a kapitány helyettesnek, akkor elhagyja a helyiséget az egyik katonával együtt. Most már csak négyen maradtatok. Az egyik őr oda lép a vas ajtóhoz, és az egyik kulccsal kinyitja.

-Na induljunk. -* Mondja a melletted maradt őr. Ha nem ellenkezel, (miért is tennéd?) akkor visszavezetnek a celládba. Leveszik a láncot a kezedről, és bezárják utána a cella rácsos ajtaját, majd elmennek. Maradsz a homály, és az öreg társaságában. Az öreg most nem szól hozzád, mivel alszik, és nem ébredt fel az érkezésetekre sem, pedig nem voltatok csöndesek.

[Niobe]

Rhienna D’Vire

* Felfelé menet szerencsére nem foglalkoznak velünk, és gond nélkül eljutunk Gondó szobájába. Megvárom, míg kinyitja az ajtót és beenged. *

< Remélem nem akarnak sokáig beszélgetni. Szerintem nincs még nagyon miről trécselni, amíg nem tudunk többet. >

* Bent kicsit körbenézek, de mivel a szobája elrendezése ugyanolyan, mint az enyém, így nem foglalkozom vele tovább. Egyedül az erkélyről való kilátás érdekel egy pillanatra. Ahogy kielégítem ez iránti kíváncsiságomat, a köpenyemet lerakom az egyik üres szék karfájára, leülök egy másik székre, lábaimat keresztbevetem, majd a botomat ráfektetem a combomra és megszólalok: *

- Nos, hallgatom Önöket Uraim. Itt már szerintem bátrabban beszélhetünk bármiről. * és ezzel kérdőn nézek rájuk. *

[Pelso]

Gondó

*Szobám ajtaját kinyitva rögtön a szobám közepén hagyott ládámhoz megyek. Felemelem és az ágyam mellé helyezem. Megfordulok és Rehienna felé fordulok.
- Amondó vagyok, elsőként abban egyezünk meg, hogy a kihallgatás folyamán ki vigye a beszélgetés fő fonalát. A magam részéről ara lennék mikor is lenne a kihallgatás. Emelet akár már most megbeszélhetnék egy összegben, amire mindannyian benne vagyunk. Minden eshetőségre felkészülve. Amire még kíváncsi lennék, hogy ön mire gondolt milyen háborodott tombolhat a város körül látogatói szavaiból kiindulva? Hogy érezte a varázslók démonra vagy valami másra gyanakodnak?
*Miközben beszélek figyelem társaim reakcióit.