Utak, ösvények, csapások

[Ichigo]

Lerion con Hamal

*A fárasztó éjszaka után, Hart hangos ébresztójére kel fel. Nagyot ásít és nyújtózkodik is egyet, majd elmegy megmosni a pofázatát. Visszatérve ő is nekilát reggelijének, Guidó által felkínált almát szívesen elfogyasztja, majd jóízűen elfogyasztja. Közben hallgatja Hart kérdését és várja rá a választ, mert ez tényleg nem mindegy. Ezután elkezd készülődni, felveszi a vértjét és magához veszi a fegyverét is. Hart vértjére ránézve megszólal.*

-Hát elég szar állapotban van a vérted, nem vitás. Jobb lesz mihamarabb találni egy kovácsot, aki megcsinálja. Csak nehogy valami ártó praktikát is belecsempésszen és végül Ranagol követője legyél itt nekem - mondja nevetve a paplovag

[Terda Radovik]

JK: Hart Al Arten
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: reggel

JK: Lerion con Hamal
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: reggel


*Nyugodtan elfogyasztjátok a reggeliteket, Guido pedig Rantin keresztül beszél egy kicsit Olbariséről:

- Olbarise az egyik jelentősebb település, ami a határhoz közel épült. Nagyjából tizenkét-tizenháromezer ember él benne. Ez a szám sokszor felduzzad akár húszezerre is, főleg vásári napok idején...Természetesen vannak kovácsok illetve páncélkovácsok is. Biztos lesz aki helyrehozza a vértet...Mindenképpen javasolt betérni a városba, egyrészt, hogy a háború pontos állásáról tudakolódjanak, másrészt a készletek feltöltése végett, harmadrészt pedig mert én onnan tudok gyorsabb utat a front közelébe. A gyorsabb út pedig mágiával vagyon megoldva, de ezt majd az abradonnal beszéljék meg. Ha elmondom neki, hogy miért jöttek az országba, és hogy segítettek Olbarisebe jutnom, biztos nem lesz hálátlan...

*A reggeli befejeztével Guido elkezd összecihelődni, majd a vízhez vezeti a lovát és itatni kezd.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Várok még egy picit, majd ha semmi válasz újból bekopogok az ajtón, de most erősebben, hangosabban és kissé türelmetlenebbül.*
<Éjszaka aludni kellett volna, nem mulatozni... >

//^^ Egy pöppet rövid - de a helyzettől függ mit tesz Sebi.//

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Valahol az Erone/Gorvik határ közelében
Időpont: hajnalban



*Fülelsz, de még szuszogás hangját se hallod odabentről. Erősebben bezörgetsz, de továbbra sem hallasz semmilyen hangot kiszűrődni a szobából.
Vagy nagyon mélyen alszik Sandro - és nagyon halkan - vagy nincs odabent. Talán csak nem elég jó a hallásod...
Az ajtó előtt ácsorogsz, amikor egy tizenkét-három éves fiúcskát veszel észre a szemed sarkából, amint téged figyel a szomszédos alacsony épület feléd eső ablakából. Fekete haja kócosan mered mindenfelé.*

[Joe Lyon]

/ Hart Al Arten /

* Hart elmosolyodik sötéten mikor társa a vértjéről, az ártó praktikákról beszél.*

- Lerion ne izgulj! Szerintem két kráni légió is kevés lenne ahhoz, hogy kiűzze belőlem a varjút! *Mosolyodik el ismét a dartonita, majd miközben felmálházza lovát, s miután levitte azt a patakhoz itatni, megszólal Ranti és a gorviki párbeszédét hallva.*

- Rendbe van uraim! Akkor irány Oblarise! * Száll fel lova nyergébe, de előtte leellenőrzi annak kötését, majd párat „forog” a kantárszárat hol jobbra, hol ballra húzva. *

- Lóra! Irány Oblerise! Irány a hadakozó felek tábora! * Tekint végig társain, majd ha mindenki felszállt hátasára, egy apró sarkantyúzással indulásra ösztökéli Ortemist.*

[Terda Radovik]

JK: Hart Al Arten
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: reggeltől délutánig

JK: Lerion con Hamal
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: reggeltől délutánig


*Reggelizés és a lovak ellátása után összepakoltok, és indultok Olbarise felé.
Guido Rantin keresztül még közli veletek, hogy majd ő vezet titeket, és ha minden jól megy, akkor a délután vége felé, vagy koraeste elérhetitek a várost.
Jó tempóban haladtok, még Hart lova - a sérülés ellenére - is egészen jól bírja. A táj az eddig megszokott egyre kisebb dombokból, a kültakaró pedig az eddigihez hasonló nagyobb fákból áll. Ezek többsége már főleg lombhulltató.
Csak egyszer álltok meg egy rövid pihenőre. Ekkor eszetek egy keveset, és megitatjátok a lovaitokat egy közelben csordogáló pataknál.
Guido láthatóan tudna gyorsabban is haladni, de nem erőlteti rátok a tempóját.
Már jócskán délután van, amikor az egyik útkanyarulat mögött ismerősen kihalt táj tűnik fel. Néhány napja már láttatok valami hasonlót, de ez sokkal nagyobb méretű.
Az erdő szinte átmenet nélkül adja át a helyét a poros, csupa homokból álló, teljesen kiszáradt területnek. Legalább két mérföld széles, és elég hosszú. Semmiféle növényzet nincs a kiszáradt területen, az eddig megszokott fák-bokrok is eltűntek.
Guido persze azonnal megállítja a lovát, majd csodálkozva bámulja a területet. Láthatóan nagyon megdöbbent, nem is tud szóhoz jutni.
A szárazulat egyre szélesedik, és a látóhatár szélén az élesebb szeműek észre is vehetik a város falait, de több órányi járóföldre van. Ebből a távolságból nem látszik tisztán, hogy ott milyen a helyzet.
Guido néhány percnyi szótlan pislogás után beszélni kezd Rantival, aki válaszolgat neki, majd nektek is fordít:

- Azt kérdi, hogy nem e tudjátok mi történhetett itt! Amikor ő elindult innét, még nem ilyen volt a táj...

[Ichigo]

Lerion con Hamal

*Miután reggel elindultak elég unalmasan és eseménytelenül telt a nap. Lerion nem is titkolta unatkozását, néha hangosakat ásítgatott és unottan tekintgetett körbe. Egy rövidke pihenő és kaja után ismét folytatták útjukat, majd egy kihalt, homokkal teli tájat láttak. Elismerűen füttyent eggyet. Eszébe jutott, hogy láttak ők már ilyet, de úgy tűnik Guidót eléggé meglepte. A távolban már lát valami féle vársot.Valószínűleg az lesz Oblerise. Majd Halja hogy Duido Rantinak magyaráz, a kölyök meg fordít.*

-Nem volt még itt? Hát mikor jártál te erre utoljára? Amugy már mi is láttunk ilyet, bár az nem volt ekkora kiterjedésű. Hát mi tagadás, azoknak az amund démonoknak nincs valami nagy izlésük. Csak homok és homok. Hogy nem útálják azt? Hiszen minden kis résen beszivárok és elég idegesítő... -bár ezt csak úgy magának mondja.

[Joe Lyon]

/ Hart Al Arten /

* Darton felkent paplovagja csendesen, figyelve a többieket baktat egész nap sérült lovával, figyelve arra, hogy ne hajszolja túl Ortemist. A pihenőnél ő is vesz magához némi élelmet, Rantival „poénkodik” kicsit, annak lovát dicsérve, majd folyatja az unalmasnak nem mondható utazást. Mikor az elsivatagosodott, területhez érnek, s meghallja Ranti fordításában Guido szavait, majd Lerion válaszát arra, sötéten elmosolyodik.*

- Hát igen! Darton a tudója mi miért van, de eme pusztítás, áldozat melyet a gyönyörű, élettel teli vidék hozott a „szent háború” érdekében már túlzás! Látod Guidó! Mi ezért is vagyunk itt! Azért, hogy országod ne legyen teljesen ilyen, s ehhez hasonló! Ezért kell, hogy mi külhoniak, s ti Gorvik szülöttei összefogjunk! Ezért, hogy az Amund pusztítást ír magjában elpusztítsuk! *Hangzik fel mély öblös hangján Hart „szent beszéde”, de legbelül tudja a dartonita, hogy az ő, a lovagtársa küldetése teljesen más célt szolgál. Bár a területet, a pusztítást láttán az is megfordul „kifacsart” elméjében, hogy tényleg segíteni kellene!!!!. A távolban megjelenő települést is szemügyre veszi azért, s mondandója után csendesen a város irányába „fordítja” lovát, figyelve az elhalt területet….*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Lemondóan megingatom a fejem. Ez bizony nem várt fordulat, de azért nem vagyok én elveszett kislány...
A gyerekkel egy picit "szemezek" - pár másodpercig - majd felhúzott szemöldökkel elfordulok, s háttal neki elhúzom a szám.
Valahogy otthon a rendben kevesebb gyerekkel hozott össze Darton. Fanyarul elmosolyodom... vajon mit akar az "Öreg"?...
Lemegyek a fogadóba, nem várok Sandrora. Szándékomban áll megreggelizni, s ha addig nem kerül elő bizony egyedül indulok tovább. Na, de... addig még el is kell jutni, előbb legyek túl a reggelin.
Remélem, hogy a ház népe már felvan eme korai órán. Ha nincs leülök egy asztalhoz egy ablak mellé és míg valaki nem érkezik meg bámulok kifelé és gondolkodom.
Ha viszont már valaki sündörög előveszem "gorviki tudásom" ( ) és megpróbálok reggelit kérni - ha nagyon nem értenék mit habratyolok össze mutogatással is próbálkozom.*

[Terda Radovik]

JK: Hart Al Arten
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: délután

JK: Lerion con Hamal
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: délután


*Megindultok a kiszáradt területen keresztül a város irányába. Guido szótlanul lovagol, közben folyamatosan nézelődik. Láthatóan eléggé megrázta a táj ilyetén változása.
Ahogy közeledtek egyre inkább látszik, hogy a város is magán viseli az amundok átkos kéznyomát. A városfal sok helyen romos, vagy kisebb-nagyobb részeken le is van omolva.
Nagyjából félúton járhattok a terület szélétől vezető úton a városig, amikor megkezdődnek a sírhantok. Rendezett sorokban, több száz, vagy akár több ezer sírhant.
Guido hümmög valamit, majd Rantival beszélgetni kezdenek gorvikiul. Amennyire Hart érti, a régi tájról beszélnek.
Nyugodtan lovagoltok néhány órát amire eléritek a város falait. A falon – mint messziről is láttátok – több helyütt teljesen le van omolva és romos. Egy nagyobbacska városkapu maradványait is felfedezitek.*


//Off: Végre elértétek Olbarise városát, ezért a következő reagot abba a topicba írjátok. Elérkezett a TP osztás ideje is, PM-ben el is küldtem.//

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Erone határától
Időpont: hajnalban


*Ahogy a kis srác felé nézel, ő egyből elmegy az ablaktól.
Lefelé indulsz a lépcsőn, innen is látszik a karám a lovakkal, ahol Ruly mellett ácsorog Sandro két lova is.
Mindenesetre lemész az ivóba. Csak egy húsz év körüli fiatal lány van odalent. Hosszú fekete haja van, egyszerű ruházatot visel. Illedelmesen köszönt téged.
Kézzel-lábbal megrendeled a reggelidet, ő pedig bemegy az egyik hátsó szobába, ami valószínűleg a konyha lehet. Te letelepedsz az egyik asztalhoz és várakozol.
Alig telik el néhány perc, amikor az este még pultosként dolgozó férfi érkezik a bejárati ajtóm. Valamit odaszól neked gorvikiul, de a köszönésen kívül nem értesz semmit. Utána fejcsóválva bemegy a pult mögé, tölt magának egy kupica – a szagából ítélve – pálinkát, és egy húzásra megissza. Ismételten mond valamit, majd miután látja, hogy nem értesz egy szót sem megvonja a vállát és bemegy a lány után a konyhába.
Nagyjából tíz perc várakozás után a lány érkezik vissza a konyhából egy nagyobbacska tálcával. Van rajta mindenféle finomság: egy csupor tej, egy kisebb cipó felszeletelve, füstölt sonka, egy darabka sajt, néhány - még meleg - főtt tojás. Leteszi az asztalodra, eléd pedig tesz egy fatányérat, a hozzá való evőeszközökkel, egy fakupát és egy tiszta törlőkendőt. De az asztal túloldalára is „megterít”, oda is letesz egy tányérat és evőeszközöket. Valamit magyaráz, majd visszamegy a konyhába.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Hangulatomon nem fényesít az, hogy a köszönésen kívül nem tudom magam megértetni az itteniekkel.
Azért hála Dartonnak, kézzel-lábbal mutogatva sikerül reggelit kérnem.
A pultos érkeztére, köszöntésére és is köszönök neki. Sajna a többit nem értem. Még csak lövésem sincs mit akarna közölni. Egy vállvonással elintézem, majd kiderül, ha eljött az ideje a dolognak.
A reggelit megköszönöm, majd érdeklődve tekintek a másik terítékre. Rámutatok a másik terítékre és csak ennyit kérdezek:*
- Sandro?

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Erone határától
Időpont: hajnalban


*A lány értetlenül megvonja a vállát, és visszamegy a konyhába. Úgy tűnik ő se tud semmit Sandroról.
Egyedül maradsz a reggeliddel. Mivel eléggé éhes vagy - az este se vacsoráztál – nekiállsz eszegetni //gondolom//.
Finom az étel, úgy tűnik egész friss. Látszik, hogy errefelé nem pusztított a háború.
Nyugodtan eszegetsz, amikor nyílik a kocsmaajtó, és egy katonaforma gorviki lép be rajta. Haja fekete, de itt-ott már őszesés az arcán is látszik, hogy nem fiatal már. Derekán zöld kendő díszeleg, rajta valamiféle hímzett címerrel. Erős bőr ruhákat visel, vértként egy brigantinszerűséget. Oldalán egy ramiera mellett egy hosszú kard díszeleg.
Amint belép rögtön hangosan köszön, aminek eredményeképpen visszajön a konyhából a lány. Vált néhány mondatot a két gorviki, majd a lány feléd mutat. Erre a férfi odalép az asztalodhoz, és rettenetes akcentussal, de pyar nyelven szól hozzád:

- Wenade monte Signima! Jobb reggelt! Este nekem mond maga ura, kell nekiük...pappíros!...Menlevél! Hova letten ő? Jönni valamelyik ti hozzám, én adok ti pappíros!...Mire mi végez, Broan csomagolta...csomagolja tinekteken megvett étel...útravaló!

*Kezeit összefonja a mellkasa felet, és várja a válaszod.*

[Yvett de Crei]

//Igaz, hogy nem írtam le konkrétan, de jelenleg nem viseli Sebi a vértet. Sőt, jelenleg még fegyvert sem vett magához //


(Sebille Hosstra)

*Hozzáfogok a reggelihez, nem várom meg Sandrot.
Egész finom, és bizony farkas éhes voltam már.
A katonaféle belépésére odafigyelek, azért nem árt az, ha látok - ha már érteni nem értem mit is beszélnek.
Kicsit meglepődöm azon, hogy az asztalomhoz jön, azon meg pláne, hogy közös nyelven hozzámszól (még akkor is ha igencsak töri a nyelvet).
Végighallgatom, s megpróbálom öszserakni egésszé mit is akar mondani.*
- Jó reggelt. Nem tudom hol van az ... Uram. Ha én is jó vagyok, megyek én magával a menlevélért. - *Felállok, s várakozóan nézek rá, indulásra készen. A reggelit később is be tudom fejezni, ezt közlöm is.* - Nem váratnám meg, majd fojtatom ez után a reggelimet.
*Ha én megfelelek, akkor megyek vele. Bár egy kicsit feszengek vért és fegyver nélkül, de hátha nem lesz baj. Vagy ha igen... szép a reggel...*

[Terda Radovik]

//Rendben, módoltam az előző reagomat.//


JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Erone határától
Időpont: reggel


*A zöld derékkendős biccent, majd megvárja amíg összeszeded magad. Elhagyjátok a kocsmát és sétáltok a lassan ébredező faluban.
Nagyjából százötven-kétszáz métert tehettek meg, amikor egy kétszintes épület előtt megáll a férfi. Rádnéz, majd beszél valamit gorvikiul, amit persze nem értesz. Nagyot fúj, majd elindul befelé a házba.
A ház kicsit erősebbnek tűnik a többinél, a bejárati ajtó mellett cikormányos címeres zöld zászló lóg.
A bejárati ajtó mögött egy kis előtér helyezkedik el, egy fa lóca van csupán odabent. Az előtérből három rövid folyosó indul. Mindhárom végén egy-egy ajtó van. A zöld derékkendős a bejárattal szembeni felé indul, neked pedig int, hogy kövesd.
Az ajtó mögött egy kis szoba van, ebből nyílik még két ajtó. Itt csak egy erősebb deszkapad van.
A második ajtón mentek be, az itt található szoba egyszerűen van berendezve. Egy erős íróasztal mögött egy kipárnázott fotelt látsz, ahova le is ül a zöld kendős fickó. Az asztal fiókjaiból írótollat, tintásüveget, és papírdarabokat szed elő. A kipárnázott fotellel szemben egy erős fa széket látsz. A deréköves rád, majd a székre mutogat, majd kérdezni kezd:

- Itt abradon Dialmo da Carachiolo. Te lenni kinek és te urad, honnan hova jösztök? Menlevél vanni koponyánkínt három ezüstpíz! Juttotok velük Olbarisebenn!

*Kézbe veszi az írótollat, a tintába mártja, és várja a válaszaidat.*