Tela Bierra

[Garvel]

- Armador -

- Rendben akkor holnap. Úgyis okosabbak leszünk, miután beszéltünk Baatar atyával.

Ismét jót röhögök Grendel és Mortimer párbeszédén, majd amikor ismét a "nőügyeim" kerülnek szóba kissé feszélyezve érzem magam.

- Szálljatok már le a témáról srácok -mondom ujjamat tördelve. <Ezt már nem mosom le magamról. Pedig még nővel is alig beszéltem, nem hogy csajoztam. Mi lesz velem? Nem baj, úgy néz ki Lothar és Danel kitart, így megúszhatom a csúfos lebőgést...>

<Na fantasztikus. Kösz Lothar, ezt jól megcsináltad. Mi? Te is Danel... Na most vagy bajban Armador>Gondolkodok kissé elvörösödve a többiek pillantásának kereszttüzében. <Úgy néz ki muszáj lesz mennem, ha mindenki megy. A végén még valami pipogya alaknak néznek.>

- Jól van. Ha mindenki megy akkor én is -mondom szégyellve magamat, lehajtott fejjel, majd elindulok Mortimer után.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Armador con Feroza
Helyszín: Tela-Bierra, Liliomok Lánca
Időpont: 2. nap, ősz, délután
_________________________________

-Mesélj nekünk arról, milyen lány az eseted? Szőke? Barna? Fekete?
-Esetleg vörös? -vigyorgott Grendel.
- Mi most kupiba megyünk?-kérdezte halkan és ártatlan ábrázattal Lothar. Mortimer eltűnődött:
- Hm, hogy a hely kér-e dicső lovagjelöltektől tantumot, azt nem tudom, de azt hallottam, kedves és készséges leányokkal ismerkedhet meg ott a magunkfajta.(M)
-Ez nem bűn?(L)
-Mért lenne bűn? Erős fiatal emberek vagyunk, ereinkben buzog a tettvágy...
Danel szavai kuncogást váltott ki többekből is.
-Kérdés, miféle...-somoylgott Mortimer.
-De most valljátok meg nekem, kezeteket melletekre téve, Domvik nevével ajkatokon, sose gondoltatok még arra, milyen lehet nővel hálni? Sose óhajtottátok magatokat puha karok közé, sose ábrándoztatok női idomokról?(D)
-Armador nem, mert már ő ezen túl van-vigyorgott Grendel.
-Na és ha nem? Nézd, milyen ropogós piros az arca...(L)
-Én ábrándozom hébe-hóba, meg is gyónom rendre(M)
Közben séta kerekedett a tó körül. Fehér hattyúk úsztak kecsesen, távolban pár csónak himbálózott a vizen, bennük vagy levegőre vágyó papi személyekkel, vagy kíváncsiakkal. Egy fűzfákkal övezett partszakaszon elfordultatok a tótól és egy nagy, terméskőből rakott épületnél Mortimer megállt:
-Csak illően, szépen viselkedni, nem vagyunk barbárok!-bekopogott az ajtón és egy vak férfi nyitott ajtót.
-Miben járnak az urak?
-Fémben és imában.(M)
-Akkor kerüljenek csak beljebb!
Keskeny folyosó és lépcső vezetett az emeletre, ahol szőnyegekkel leterített kőpadló, falakhoz állított, szőttesekkel letakart támlás padok sorakoztak, előttük széles asztallal, rajta őszirózsás vázákkal. Egy fekete hajú, barna szemű, eleven, teltkarcsú hölgy érkezett, nagyon szép sötétlila ruhában, ami inkább a nemesek ruházatára hasonlított, nem parasztokéra:
-Hozta önöket az ég a Liliomok Láncában! Miben lehetek az urak segítségére?
-Kedves barátaimmal tiszteletünket tennénk a ház leányainál, s hogy abból mi lészen, az urunkon és szívünkön múlik.
-Van elképzelése az uraknak, mely leány nyerné el tetszésük mind külcsíny mind belbecs tekintetében?
Grendel megkukult, zavarba jött. Lothar dekidurálta magát:
-Legyen kerek, szőke hajú, és illedelmes, ám kedves tekintetű!
-Vlasszon nekem kegyed, és úgy veszem, uram vezérelte önt!-csuklott Danel. Mivel a fiú melletted állt, a hölgy rád nézett, te jöttél.

[Garvel]

- Armador -

Pirulok egész úton, nagyjából úgy nézhetek ki, mint egy jól páncélozott rák, közben urunk segítségéért fohászkodom. A házhoz érve meglepődök Mortimer tájékozottságán. Totálisan be vagyok szarva, ujjaimat tördelve lépek be a többiek után.

<Miket kérdeznek itt tőlem?? Domvik Hét Arcára.... Megkukultam... Nem tudok megszólalni... A szemébe se merek nézni... ... Na, légy erős Armador. Lovag vagy nem egy szégyellős kisgyerek.>Izzadságcsepp csúszik végig homlokomon, majd a földet nézve, továbbra is ujjaimat piszkálva bátortalanul válaszolok.

- Én... öööö ... Önre bíznám a döntést,... ööööö .... hölgyem... -nyögöm ki bátortalanul

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Armador con Feroza
Helyszín: Tela-Bierra, Liliomok Lánca
Időpont: 2. nap, ősz, délután
_________________________________

-Áá, nem így van az, ennyi lovagból csak egy mondhatja azt, legyen reám bízva a választás! No mondja szépen, miféle leányzó nyerné meg tetszését? Mert nem biztos, hogy kettőnk elgondolása és ízlése egy, és nem mindegy ám a hajadon kiléte!

[Garvel]

- Armador -

Újabb izzadságcsepp gördül végig homlokomon, magam elé bámulva járatom az agyam, mit is kéne ilyenkor mondani. Emlékeim között kutlászkodom, próbálom felidézni valamely szép nemes hölgy vonásait, de nem megy.

- ööööö egy pillanat....

Majd hirtelen beugrik a lány akit Tytus atyával láttam. Szemem kicsit felcsillan, és a félelemtől megrészegülve, már szinte bátran, a nő szemébe mondom.

- Legyen hosszú hajú. Barna. És szép tekintetű..., na meg illatos is... -mondom szinte elolvadva, meg is lepődök magamon.

<Mi van veled Armador??? Elvette az ábránd az eszed? Segíts meg Uram> mormolom magamban.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Armador con Feroza
Helyszín: Tela-Bierra, Liliomok lánca
Időpont: 2. nap, ősz, délután
_________________________________

Helyet foglaltok, egy süldő lány -nem nő kaliber- felszolgál nektek illatos bort és kis harapnivalót. Emellett bőven lecsúszik még nektek a vacsi. Aztán jön két lány, Lothar elkezdett csuklani, azt hitte, a tietiek jönnek, de nem, ezek hangszert fogtak kezükbe, sztépen leültek veletek szemben, nem közel, és kellemes, korabeli zenét játszottak. Az egyik húros hangszeren játszott, a másik fuvolán.Csak ezután következtek a hölgyek:
-egy begyes, mosolygós szőke, kinek hullámos haja a derekáig ért, és almazöld ruhája nagyon illett világos szemeihez. Hajába szalagot fűztek, vidékies romantikát lopva a városi életbe. (Grendel becsukta Lothar száját, ráköhécselt, szedje össze magát.)
-Danel egy szelíd, karcsú sötét hajú leányt kapott, csinosan szabott sötétkék ruhában, szóhoz se jutott
-téged Rolanda üdvözölt, halványsárga, pasztell árnyalatú ruhában, kevés ékszerrel (nagyobb képért kattints rá)

[cir=300x280]http://img0.tar.hu/navaratna/size2/33886624.jpg[/cir]

-Mortimernek égővörös hajú leány jutott, szeplős, ilyet kért, és folyton szája elé tette kezét, ne nevessen fel. Viháncos fehérnép ez!
-Grendel majdnem felfüttyentett. Ő is szőkét kapott, idősebbet, mint ő, de úgy tűnt, teljesen odavan miatta, mint akinek Domvik válaszolt

A hölgyek meghajoltak, no Moritemr is helyből felállt, ne ülve fogadja őket, és ki hogyan volt erre képes, követte példáját. A lányok leültek, mindenki a párja mellé, illő táűvolságban, azaz senkire se másztak rá. Még
Rolanda ölébe tette kezeit, kedvesen rádnézett. lehet, hogy nem volt mosolygós típus, de a szemei nyíltak voltak:
- Igaz, hogy ön csak nemrég érkezett a Hétarcú fellegvárába?

[Garvel]

- Armador -

A nagy izgulásban teljesen kiszáradt a szám, így nagyon megörülök, mikor bort hoznak. Az első pohár úgy ahogy van le is csúszik egybe, majd újabbért emelem kezem, hogy gátlásaimat oldjam. A zene hatására(vagy a boréra?? ) kezdek oldódni, jobban érzem magam, ahogy a hely hangulata beleszövi magát a lelkembe, elkezdek falatozni.
A hölgyek érkezésekor újra elfog a pír, de érzésem szerint ez már nem ugyan az, sokkal mosolygósabb. Illedelmesen legeltetem szemeimet az érkező szép hölgyeken, közben néha-néha oldalra kacsintok társaimra. Mikor Mortimer feláll, én is észbe kapok és követem példáját:
- Üdvözlöm kedves Rolanda! Armador vagyok. -próbálok szemeibe nézni, majd egy idő után ismét úrrá lesz rajtam a szégyellőség, szemeim nem viselik tekintetét és másfelé kalandoznak. Kihúzom a mellettem lévő széket, majd helyjel kínálom. Lassan megbarátkozom a kedves tekintettel, bátorít a hölgy kérdése.

- Igen igaz. Tegnap délután érkeztem. Ma teljesítettem először szolgálatot. -válaszolom, majd hogy maradék idegességem leplezzem, kezembe veszem a boros kupát és bele-bele kortyolok.

- Kegyed talán idevalósi? Itt született?

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Armador con Feroza
Helyszín: Tela-Bierra, Liliomok lánca
Időpont: 2. nap, ősz, délután
_________________________________

Rolanda megrázza fejét:
-Shadon városból érkeztem, és jobb szeretek itt lenni, mert kedvesek az ittlakók, és sokkal csendesebbek is. Tudja a fővárosban mindig zaj van, függetlenül a napszaktól. Hogy tetszik önnek Domvik szolgálata? Ugye nem túl fárasztó? Melyik vidékről való?
ő is kortyolni kezdett bort, és csipegetett ételt, illedelmes volt, pedig ez a hely, ha kultúrált is, mégis csak egy örömtanya! Társaid is jól viselkedtek, ki lazábban, ki szégyenlősebben ismerkedett a hölgyekkel. A legrutinosabbnak Mortimer számított, Lothar meg nekibuzdult, mert kiderült, egy vidékről való választottjával.

[Garvel]

- Armador -

A szégyenlősség ismét kezdd elhatalmasodni rajtam, de igyekszem leplezni, nagyot kortyolok kupámba, majd próbálok válaszolni:
- Én itt születtem a közelben és ifjú éveimet is a megyében töltöttem... hát a családom már generációk óta Domvikot szolgálja... Hát urunkért semmi se fárasztó...

Miután válaszoltam a hölgy összes kérdésére, kicsit zavartan nézek körbe, próbálok "lesni" a többiekről mi a teendő ilyenkor, néha egy-egy néma pillantást vetve a hölgyre.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Armador con Feroza
Helyszín: Tela-Bierra, Liliomok lánca
Időpont: 2. nap, ősz, délután
_________________________________

Rolanda látva, zavarodban a pohárhoz menekülsz, megfogja puhán a kezed, kiveszi belőle a kupát és inkább a maga kezét csúsztatja a helyére:
- Nem hiszem, hogy szükség lesz a bor igazságára. Csak könnyedén! Aki olyan erős, hogy magával Domvikkal beszélget, nem hiszem, hogy egy egyszerű halandó mellett támasztra szorul. Nem éhes? Nagyon finom az uzsonna.-és közben simogatni kezdi a kezed.

Lothar ételfalatkákból rak ki éppen valamit, és nagyon magyaráz, a szőke társnője pedig bólogat, néha szája elé kapja a kezét, el ne nevesse magát. Danel még nálad is jobban megkukult, a lány, aki vele van, valami történetet mesélt neki, és a fiú néha rá mer nézni, de hamar lekapja róla szemeit. Mortimer mértékletesen eszik, és buzgón szemez kipirult arcú partnernőjével, a jobbját nem látod az asztalon... Grendel sajna kicsit többet ivott a kelleténél vörös az orra, és gyakran pislog, a vele lévő szőke nő megveregette a vállát és nagyot kacagott a nyelvbotlásán.

[Garvel]

- Armador -

A női kéz érintésére valami furcsa melegség önt el. Még nem éreztem ilyet és arcomra is kiül pír formájában, majd a hölgy szemébe nézve iszom szavait, valószínűleg rák vörösen, fejemben egy pár liter vérrel.

- Igaza van Rolanda és köszönöm nem vagyok éhes, viszont levegőznék egy kicsit, nagyon melegem van. Nincs itt valami udvar, ahová kimehetnénk egy kicsit?

A kedves érintés el is feledteti velem a többieket, így nem veszek észre semmit, csak a lányra tudok koncentrálni.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Armador con Feroza
Helyszín: Tela-Bierra, Liliomok lánca
Időpont: 2. nap, ősz, délután
_________________________________

Rolanda feláll, nyújtja a kezedet.
-Egy fél szinttel feljebb áll egy terasz, a belső udvarra néz, kövessen.
Valóban, elhagyva a termet kis lépcsőkön fellépve egy fedetlen teraszra értek ki. Hússzínű járólapokkal volt kirakva, kovácsoltvas korlát tekeredett körbe, és virágládákban, cserepekben színes szirmokkal játszott az enyhe szél. A terasz egy platánfával és kis kerek bokrokkal teleszórt udvarra nézett. Ti egy emelettel magasodtatok a kert felé. A lehullott levelek között rigó rendezkedett.
-Nem fárasztó folyton vértben lenni?-nézett a lány öltözetedre-Nem csodálkozom, hogy melege van benne, enyhe még az ősz, roppant kényelmetlen lehet most ez.
Kezét a kezeden felejtette, arcod fürkészte.

[Garvel]

- Armador -

Követem, a lányt, próbálom szemügyre venni az épületet, de szemem állandóan eltéved és az előttem haladó Rolanda ringó csípőjén pihenget meg néhány kósza pillanatra. A teraszra érve kissé lazul a hangulatom <végre nem mások előtt kell díszelegnem, úgy néz ki szégyenlős vagyok...>, szemem a kisasszony kezén tartom, majd egy nagy sóhaj után, kérdését meg sem hallva, szemébe nézve rákezdek:

- Kisasszony! Maga nagyon kedves és finom úri hölgy, de tudom, hogy kedvessége nem személyemnek szól. Javítson ki ha tévedek, de önnek ez a munkája. Pártfogásába veszi, kényezteti a megfáradt lovagokat igaz? Nagyon jól esik, hogy foglalkozik velem és próbálja rólam leimádkozni a páncélt, de én Domvikot szolgálom, és követem parancsait. Nagyon kellemes a társasága, de engem hoz zavarba viselkedésével...

majd rövid monológom végeztével kérdően fürkészem a lány szemeit.
<Domvik segíts... gyönyörű ez a lány>majd átfut rajtam a hideg és kezem megremeg és nem viselem tovább a lány tekintetét, az udvart kezdem fürkészni.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Armador con Feroza
Helyszín: Tela-Bierra, Liliomok lánca
Időpont: 2. nap, ősz, délután
_________________________________

Rolanda nem sértődik meg, mosolya töretlen:
-Oh, milyen vesébe látó és mindent kimondó! Már-már az illem határát súrolja könyörtelenségével. Önt nem ringathatja semmi se illúzióba. Önnek egy szép virág csak egy színes növény, az ég kékje felhőkkel nem ábrándítja, hisz tudja, csak esőt ád, önnek egy mosoly nem jelent többet, csak egy arckifejezés, mi satnyán arra törekszik, érzelmeket fejezzen ki, amiknek csak fele őszinte. Nehéz lehet így élni.
Simogatni kezdi kézfejed, csak finoman, nem rámenősen.
-Úgy véli, mert kis időt ült mellettem, már ismer és tudja, mi a foglalkozásom. Nos, ki kell javítanom, az életem java részét nem itt töltöm, és ha szépen hímzett zászlókat lát lobogni egy templomban, vagy talán pont ama kaszárnya fokán, ahol ön is lakik, gondoljon rám... És bármennyire küzd, nem rejtheti el, inkább ábránddal küzd, hogy kizárjon engem, de el nem érte győzelmét, s fejében forognak olyan gondolatok, amik enyémben nem. Kértem, hogy lazítson vértjén, de nem azért, mert ölelni vágyom önt nőként, hanem mert a praktikusság ezt kívánja. Meleg van, és látom a homloka izzad.
Szemeid nézve mosolya szélesedik:
-Nem hozom zavarba? Ugyan, ne füllentsen önmagának! És ez nem szégyen. A szépség mindig megejti azt, aki nem érzéketlen. És a szépség nem mindig bűn. Azok teszik azzá, akik félnek, vagy irigykednek.
Mikor elfordultál, és felettébb érdekesnek találod az udvart, pillekönnyen megsimítja az arcod.
-Ön kötelességtudó, és ez becsülendő. Ám szerintem még csak járja az utat, hogy megismerje magát, és ezt csak úgy lehet, ha nem ajtókat zárunk kulcsra, hanem kinyitjuk őket.

[Garvel]

- Armador -

Bizakodva hallgatom a lányt, és szerencsére nem csalódok benne. Őszintesége bizalmat ébreszt bennem és lelkem is kezd megnyugodni. Lassan már a szemébe is merek nézni, sőt egy őszinte mosoly is elhagyja arcomat.
<Igazán kedves és finom. Lehet, hogy tévedek vele kapcsolatban? Lehet csak a helyszín téveszt meg?>
- Hogy nem hoz zavarba? -nézek rá kerekedő szemekkel- Be kell valljam hölgyem, nem voltam még ennyire zavarban, csodálkozom, hogy megkérdezte, azt hittem egyértelmű.

Mikor arcom megsimítja megfogom kezét, majd két kezembe zárom, szemeit fürkészem

- Köszönöm az őszinteségét hölgyem! Sokat jelentett ez számomra. Ön igazán finom és udvarias. Remélem nem bántottam meg. - Nézek rá kérdőn, majd mielőtt válaszolhatna egy kérdést szegezek neki:
- Ön miért van itt? Igazán nem ide való. Ön kedves és gyönyörű.