Keleti szigetvilág

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Csavard lazára
Időpont: 11. nap, nyár vége, éjjel
_________________________________

Az életben nem rajzoltál még Ynevről, nem is vagy tisztában, mi merre hány lépés (a karakter nem rendelkezik térképészet ismerettel, első fokon se) így ákombákomos vonalkák születnek. Kendra nézi, aztán nevetni kezd. No igen, te is csak vaktában pakolgattad az ismert országokat, jó lenne tudni, valóban ott vannak-e ahogy te firkáltad, no meg akkorák-e.
Már az írásod betűivel is gondban volt, rájuk bökött és kérdőn felvonta szemöldökét. Nem tudna úgy írni, ahiogy te? miféle isten hátamögötti zugból keveredett elétek? Valami mitikus szigetről, amiről csak a regék mesélnek?
Nem ért téged, mit akarsz megtudni, ásít, fejét rázza, ez most nem fog menni. Eltörölte kezével a rajzokat és felszisszen, mert szálka ment a tenyerébe.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /


* A dalnok is csak pislog a lány értetlenségén, s elmosolyodik saját ákom-bákomos rajzán. Nem ismeri Ynev térképét így csak nagyjából metszette azt fel, közepén a tengerrel és a hajójukkal. Miután Kendra ásít, s eltörli a krétaport , majd felszisszen, Erlon a hölgyre tekint, majd egy enyhe bátorító mosoly kíséretében kinyújtja jobbját, tenyérrel felfele, mutatva, ha a lány tenyerébe teszi kacsóját, ő szívesen megpróbálja eltávolítani a szálkát.*

<… Áh, honnan jöhetett ez a lány!? Komolyan mondom, mióta erre a hajóútra vlalkoztam minden a feje tetejére állt!!! Kész vagyok, kezdek kissé lemerülni! Na, de olyan még úgy sem volt, hogy ne legyen valami!…>

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Csavard lazára
Időpont: 12. nap, nyár vége, reggel
_________________________________

A szálka hamar kinn volt, Kendra megköszönte a maga nyelvén, majd ideje volt aludni menni. Rádtelepedett a fáradtság, hisz elég mozgalmas napot tudsz magad mögött.

Reggel arra keltél, Ronja áll feletted. A kabin üres, járáskelés hangjai, és nyikorgás uralta a hajót. Zajlik az élet. A kalapos nő csípőre tette kezeit:
-Soha többé nem megyek Néma közelébe. Akkor se, ha fizetnek érte.
Összevonta ugyan szemöldökét, de először láttál félelmet a szemében:
-Az a pasas nagyon furcsa. Ajánlom, sose maradj vele kettesben. Nem tudom mi az, de nem múlt el az érzés, hogy nem emberi lengi körül. Ugyan azt érzem vele kapcsolatban, mint Imoennel. Apropó, Imoen. Felkelt, enni kért. Padlón van, mert nagyon gyenge, még most se emlékszik semmire. Nyugton van. És az a szörnyeteg kiszolgálja. Azaz Néma. Úgy csüng rajta, mint egy istennőn.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* Kendra ellátása után, s látván, hogy a lány is igen fáradt ő maga is nyugovóra tér. Reggel alig bírja kinyitni a csipáit. Kissé nyomott még a tegnap lezajlott történések végett, de mikor megpillantja Ronját, s hallja annak szavait, felül. Rátekint a nőre, elmúlik minden fáradtsága, éber ismét, hisz tudja nagy bajban vannak.*

- Khmmm. * Krahácsol egyet, majd megszólal kissé még rekedtes hangon.* Szép reggelt Ronja neked is! * Kell fel , majd gyors megigazgatja magán kissé „hevenyészetenn álló" ingét, mellényét, ruházatát. * Mit beszélsz?! A néma is démont hordoz vagy micsoda?! Albornera! Ez b@szottul szar hír! * Csóválja meg fejét majd folytatja.* Azért kitudtál belőle szedni valamit te nő? * Ronja válasza után csendesebben folytatja.*

- Én meg közben egyezséget kötöttem Lyssaval. A kalózvezér azonnal likvidáltatni akarta Imoent, mivel a matrózok babonásan félnek tőle, s rontja a morált, de sikerült két napot nyernem! Hogy mit jelent ez?! Azt hogy ha két napon belül mi kitudjuk űzni belőle valahogy a démont akkor nem kell meghalnia. Mivel két nap múlva érünk egy szigethez, hol feltudjuk tölteni készleteinket! Addig kell valamit tennünk érte, vagy ha a szigeten találunk valami kuruzslót, akkor az ő segítségét kérve megpróbálni azt! Azonban Lyssa azt mondta és én is azon a véleményen vagyok, hogy ha Imoen állapota tovább romlik, esetleg előtör belőle a démon, nyomban halnia kell! Szerinted Adát beavassuk, vagy inkább még ne? Ja még valami. Miután feltöltöttük a készleteket, egyből Ada unokahúgának keresésére indulunk, s nem lesz semmiféle kerülő Imoen esetleges gyógyítatását elősegítendő. Ennyi hírtelenjében! * Fejezi be Erlon az egyszuszra előadott tervet , majd vesz egy mély levegőt, s megkérdi.*

- Mit gondolsz, mennyi az esélyünk arra, hogy megmentsük Imoent? Valamint mit gondolsz, milyen, miféle kapcsolat köti össze őt a Némával? Te tudhatod, hisz te olyan országból jöttél, hol többet foglalkoznak a mágia feketébb formájával, mint másutt, már bocsásd meg a kijelentésemet.* Tekint az északi kérdőn a toronira, elfeledve az országaik közti évezredes ellenségeskedést. Hisz most az erigowi és a toroni is egy csónakban „eveznek”.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Csavard lazára
Időpont: 12. nap, nyár vége, reggel
_________________________________

Ronja megrázza a fejét nemlegesen:
-Nem démon, de ki nem állhatom és többé nem megyek a közelébe. Ritkán mondom azt, hogy van, aki nálam is jobb, de a Néma az. Nem normális, és ha engednénk, megcsókolná Imoen lába nyomát is. Ő meg teljesen félreérti a helyzetet. Még nem dolgozta fel, hogy átalakult máss, nem igazán hiszi el, és a férfi tüsténkedését szerelemnek hiszi! Hallod ezt? Eldobom az agyam!
Fel s alá járkál, közben foghegyről veti oda -nem rád haragszik, hanem a helyzetre:
-Nem sokat tudtam meg Némától: megfenyegetett, ha egy ujjal is Imoenhez érünk, kicsinál mindenkit a hajón. És az egészben az a csúnya, hogy el is hiszem róla. Azok a szemek! A hátamon felállt a szőr. A levegőben hasítani lehetett a feszültséget, még nehezebben is lélegeztem. Nem tudom ez a faszi honnan jött és mi valójából a foglalkozása, de ne csapjon be a matróz álca.

Lyssa alkuját hallva nem lepődött meg:
-Első neki a legénység élete. Még szép, ő a kapitány. Bár ha rajtam múlt volna, Imoen már nem élne. nem szeretem a kivárásos alapon csodavárást. Sajnálom a kiscsajt, de szerintem ez már a végjáték és neki annyi. Látszólagos jólét, aztán kapa. Kuruzslóban ne reménykedj, hozzádvág pár csomó füvet, és annyi. Ada elől pedig nem kéne titkolózni, az ilyet sunyi lapulásnak veszi, és inkább azon haragudna meg, nem a mondandódon.

Utolsó kérdésed hallva ennyit mond:
-Szerintem a Néma ranagolita. Mikor Imoen azzá a döggé vált, látta, és belebolondult.

Elhagyva a kabint Ronja elvisz reggelizni -valami kását tett eléd a hajószakács- és felmentetek a fedélzetre. Dögmeleg volt, aki tehette, ingjét felkötötte mell alá, így különféle női hasakat szemlélhettél. Széles a paletta, jótól rosszik számtalan. Ronja fittyet hányt a melegre, főéeg, hogy alig álltatok a korláthoz eszegetni, a feljéróban a sápadt Imoen jelent meg. A matrózok abbahagyták a munkát és rá szegezték tekintetüket.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* Ronja szavait csendesen, türelmesen hallgatja, majd miután a nő befejezte mondandóját, csendesen belekezd.*

- Igazad van, Adát mindenféleképp be kell avatni! * Vesz egy mély levegőt, s folytatja.* A Néma akkor szerinted ranagolita?! Ráadásul nem démon lakozik benne, „csak” veszélyes, s sötét erők birtokosa lehet!? Szerintem Lyssát értesíteni kell erről, hogy feltudjunk készülni a férfi esetleges kitörésére?! Bár nem tudom!? Így is túl sok bosszúságot hoztunk a hajójára?! Áh, mi a fene folyik itt?! * Fejezi be mondandóját, majd eltöprengve további terveiken, megindul Ronjával a fedélzetre. Mikor megcsapja a hőség, s a matróz csajok fedetlen hasikáit megpillantja, mosoly ül ki arcára, de nem tekint senkire kihívóan. Nem szeretne úgy járni, mint multkor Pengével. Odasétál az ételkiosztóhoz, s szed magának, majd a korláthoz támaszkodva eszegetni kezd, közben tekintetével felméri a terepet. Nicolt, Adát, Kendrát, a Némát, Lyssát, az Anthon papot keresi tekintetével. Hisz mindanyukhoz lenne pár szava. Épp fürkészi a tömeget, mikor megjelenik a sápadt Imoen, s a matrózok elcsendesednek. Látván a növekvő feszültséget, érzi tennie kell valamit, oldani a hangulatot. Átadja kajás tányérját Ronjának, majd megindul Imoen irányába, színlelt vidámsággal. *

- Szép jó reggelt Imoen! * Kurjant fel „vidáman”, s odalép a lányhoz.* Jól aludtál? Kipihented magad? Gyere, reggelizz velünk! *Karol bele a lányba ezzel „mutatva” a matrózoknak „nincs semmi baj a lánnyal”.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Csavard lazára
Időpont: 12. nap, nyár vége, reggel
_________________________________

-Hogy sötét erőknek parancsol-e az egy olyan kérdés, amit megfelelő szakértelem híján nem jelenthetek ki bizonyossággal. legyünk résen, ez a legjobb, amit tanácsolhatok.

Imoen mögött, azaz egészen a hátában ott volt a Néma is. Semmi ijesztőt vagy fenyegetőt nem láttál rajta, inkább zárkózottnak volt mondható.
-De jó kedved van! Én meg mint a felmosórongy! De a fejem már nem fáj, reggel Maura hozott teát. Csodákat művelt velem. Már reggeliztem, Salquan hozott nekem.
Salquan? Az meg ki? Valahogy volt egy sejtésed: a Néma. Imoen csatlakozott hozzátok, a friss tengeri levegő helyrepofozta. Viszont a matrózok nagyon óvatosak voltak, kerülték és mindig volt, aki figyelte.

-Ezeknek meg mi baja? Mért néznek rám így?
-A lakótársad miatt(R)
-Nem tudom elhinni. Senkit se érzek magamban.(I)
-Örülj neki. Pedig ott van, jól mondom, Erlon?
-Igaz, hogy semmire nem votl jó a hajóra átruccanás és még meg is halt mindenki? de mért?(I)

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* Miután elkísérte a korlátig Imoent a matrózok pillantásainak kereszttüzében, s meghallgatja a lányok beszélgetését, röviden annyit válaszol.*

- Szerintem sem az idő, sem a hely nem alkalmas arra, hogy mindezt megbeszéljük! Mit szólnátok egy kupaktanácshoz a kabinomban? *Tekint a lányokra, majd végigméri a Némát, is, kinek most már tudja, hogy Salquan a neve, majd az árgus szemekkel figyelő matrózokat. * Ronja előkerítenéd Adát? * Tekint a toronira, majd Imoenre.* Lányka, kicsit szellőz még, látom jó hatással van rád, de utána szerintem le kellene mennünk a kabinba, hogy mindent, alaposan megbeszéljünk. * Tekint szelíden a tolvajlányra, azért jól végigmérve azt, hátha látszik esetleg valami elváltozás rajta. Ha senkinek nincs ellenvetése, egy kis idő elteltével megindulnak a kabin irányába.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Csavard lazára
Időpont: 12. nap, nyár vége, reggel
_________________________________

Salquan viszonozza a végignézést, de semmi fenyegetőt nem látsz benne. Ronja ruganyos léptekkel keresőkörútra indult, te pedig semmi elváltozást nem látsz Imoenen. Most ennek örülni kell, vagy fogat szívni, hogy ott lappang benne az a valami? Mert hogy ott van, nem kétséges.
-Néha vannak furcsa álmaim-kezd bele Imoen, míg Ronja távol van-Egy mély hang suttog mindig a fülemben, és a hátamon lebegek egy sötét helyen, vízen. Aztán látni kezdek a sötétben és rájövök, vértengeren lebekeg és vigyorgok. Érted, Erlon? Vigyorgok, mintha nagyon is elégedett lennék azzal, hogy vér vesz körül. Undorodom a vértől...És álmomban az a valaki idegen nyelven beszél hozzám, mégis értem.
Elhallgat, aztán halkan beköpi:
-Egyébként terhes vagyok...

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* Az északi csendben, áhítattal figyeli Ronja távozását, majd Imoen szavai zökkentik ki „gondolatai elkalandozásából”. Rátekint a lányra, s mikor az a terhességére utal, teljesen elképed. Szemei kigúvadnak, nyel egy nagyot, megfogja óvatosan a lány karját, majd halkan megszólal.*

- Imoen! Beszélnünk kell! Életbe vágóan fontos, de itt túl sokan vagyunk! *Tekint körbe a matróznőkön, majd ha a lány is hagyja magát, megindul vele a kabinba. Persze mindig figyelve arra, hogy a Néma követi-e őket. Mikor leérnek, magukra csukjaa az ajtót. Tudja, hogy hamarosan Ada és Ronja is előkerül, de addig sem akar tétlenkedni.*

- Imoen! * Néz mélyen a lány szemébe* Szerintem egy démon szállt meg téged, s ahogy te mondod, amit álmaidban látsz, s abból következtetve amit én a legendákból leszűrtem, megtudtam a démon a vérsíkon leledzik! Én segíteni akarok, tényleg! * Tekint a lányra, nyel egy nagyot, s most tényleg félti szegény „teremtést”, de próbálja megőrizni látszólagos nyugodtságát. *

- Mit is mondtál az imént?! Állapotos vagy?! Kitől? Mikor történt a fogantatás? * Néz a lányra kérdőn, s várja annak reakcióit, válaszát.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Csavard lazára
Időpont: 12. nap, nyár vége, reggel
_________________________________

Nos, ahogy Imoent felkarolod, hogy lefelé haladjatok, egyúttal ez azt is vonja maga után hogy Salquan, azaz a Néma is a nyomotokban van. Nem szakad le a lányról, és úgy fest, a négyszermközti beszélgetést is nehezíti. A matrózok ferde szemmel néznek rátok, egyikük elétek áll akadályozó szándékkal, de elnézett valahova avállad mögé, ahol Néma is állt, megrebbent tekintete, lesütötte szemit és elkotródott. Néma egy szót se ejtett ki...
Belép kabinodba imoen, és követné a Néma. Ha kifejezed, nem szívesen engednéd be, akkor összefonja karjait és ellenségesen végigmér.
-Nem fog kinn maradni. Sose hagy magamra. Szerintem tudja, mi a helyzet velem, és fél attól, bántanátok...

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* Miután a matrózok enyhén szólva ellenséges reakcióinak kereszttüze közepette leérnek a kabinhoz, s a Néma keresztbe fonja karjait, majd Imoen elmondja véleményét, a dalnok agyába szikra, parányi „fény gyúl”, elmosolyodik, s beengedi a Némát is, majd magukra csukja az ajtót. Hellyel kínálja Imoent, majd ő maga is leül egy arra alkalmas ládára, vagy bármire. Tart pár pillanatnyi hatásszünetet, majd belekezd a Némára tekintve.*

- Érted amit mondok? *Kérdez rá félhangosan a Némára, majd ha az esetleg bólint, folytatja Imoen tekintetét is fürkészve.*

- Na, kezdjük az elején! * Fujtat egy nagyot.* A nagy büdös helyzet az az, hogy megszállt egy démon, vagy mi a túró!? Démon az a valami Salquan?! * Kérdi meg a férfitól, de ha válaszol rá, ha sem a Néma, ő akkor is folytatja.* Megszállt az a valami, s te teherbe estél. Elképzeléseim szerint a „boldog” apa itt áll velem szemben, vagy tévedek Imoen? * Tekint a lányra, majd annak válaszát meghallgatva folytatja. * Ez eddig „rendben is”. Mondjuk. *Töpreng el egy pillanatra.* Pár „aprócska probléma” merül fel csak mind ezzel! * Tekint ismét végig a „páron”. * Először is az, hogy olyan dolog lakozik benned, olyan dolgot véd Salquan ami mifelénk gyűlölt, irtóztató lény! Egy vérdémon vagy mi fene, ha a legendáriumok lapjai nem csalnak. A második „bökkenő” az, hogy ezzel nem csak én vagyok így, hanem a hajó többi „utasa” is, akik a véredet akarják! Én viszont nem akarom a halálod, segíteni szeretnék! Segíteni túlélni mindezt mi veled történik. Megvédeni téged a felbőszült matrózoktól, vagy bárkitől, túlélni mindezt ami lezajlik benned, de ehhez tudnom kell mindent! Tudnom! Értitek?! * Tekint körbe „hallgatóságán”.*

- Tudom, te Imoen vajmi keveset értesz abból, mi veled történik, de a barátod tudhat valamit, s el kell hogy mondja mi is zajlik itt, mi megy végbe benned, hisz a nélkül, hogy tudnám mi van, nem tudok neked, nektek segíteni! Értitek?! Érted Salquan?! * Tekint a férfire szúrós tekintettel.* Beszélj! Mond el mi folyik itt, és ígérem segítek! * Fejezi be mondandóját Erlon, várva a férfi válaszát.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Csavard lazára
Időpont: 12. nap, nyár vége, reggel
_________________________________

Néma leült Imoen mellé, és megsimította a lány haját. Imoen ettől elpirult. Néma feloldalasan felnézett rád, ezt akár igennek is vehetted kérdésedre. Mikor belekezdesz abba, hogy szerinte mi lakik Imoenben, Néma lesajnáló mosollyal hallgat, de egy szót nem szól. A tolvajlány ujjait piszkálja, fészkelődik. Folytatod a terhességével, a lány pedig bólint:
-Igen, Salquan az apa. Csak vele... szóval eddig csak egy férfi volt, akivel... és az ő.
A férfi arca nem rezdül, ergo nem tagadja. Egyedül a vérdémon, meg egyéb tipp elhangzásakor rándult meg ajka mosolyogva. Imoen aggódik, nincs tisztában azzal, miben hihet és miben nem.
-Ahogy hallom, ti is csak találgattok, de nem tudtok biztosan semmit. Ez nekem nem megnyugtató...
Salquan félrenézett, és nagyon halkan megszólalt, furcsán ejtve ki a közös nyelv szavait, azaz nem gyakran használhatta:
-Nem kell tudnotok semmit. Nem kell a segítséged, én meg tudom védeni őt. Egyedül.
Imoen lehajtotta a fejét, nem akart belefolyni abba, ha esetleg felforrna az agyvized a pasi miatt.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* a dalnokban egy pillanatra felmegy a „pumpa” a férfi hatalmas önbizalma, fölényessége hallatán, de nyel egyet, s próbál hidegfejjel gondolkodni.*

- Hmmm… Lehetséges Salquan, lehetséges, hogy egyedül is megtudod védeni Imoent száz felbőszült matróz és még ki tudja hány és milyen fajta szerzettől, papnőtől. Azonban ahogy a mondás is megfogalmazza: sok lúd disznót győz! * Tekint a férfire mereven Erlon.* Tudod nem nagyon érdekel honnan szalasztottak, ki fia borja vagy. Addig nem még nem bántod azokat akiket én szeretek, kedvelek. Imoent nagyon is, túlságosan is kedvelem, hogy csak úgy a te „kezedre játsszam”, hogy sötét praktikáidat kiélhesd rajta! Őszinte választ várok tőled kráni! * Tekint a férfire mereven a dalnok, hátha szavai hatásait letudja olvasni a Néma ábrázatáról.* Mit akarsz tenni Imoennel? Mik a jövőbeni terveid, talán terveitek vele? * Feszülten várja a férfi válaszát, felkészülve egy esetleges hírtelen támadás kivédésére, s várva hogy a kráni származásbeli „tippje” bejött-e vagy máshonnan jött az átkozott fattyú*


<… Erlon! Légy észen! A tűzzel játszol nagyon keményen!!!!…>

* Fut át agyán eme gondolat, de próbál magára nyugalmat erőltetni..*

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Csavard lazára
Időpont: 12. nap, nyár vége, reggel
_________________________________

-Száz puhahúsú nő nekem semmi-mosolygott tenyérbemászóan Salquan. A hangja halk volt, vontatott és szórakozott-Én ezt a mondást nem ismerem, csak azt: egy Áldott Harcos mindenkit térdre kényszerít.
Áldott Harcos? Mi ez a titulus?
Hallva tipped, hogy kráninak hívtad, vigyorogni kezdett:
-Ahhoz képest, hogy azt mondtad, nem érdekel a származásom, mégis feszegeted...-védelmezőn átkarolja Imoen vállát-Ha viszont te akarod lecsapni őt az én kezemről, megmutatom, miről beszéltem...
A jövőbeni terveknél Imoen vette át a szót, felnézve rád:
-Jó lenne , ha nem egymáson köszörülnétek a nyelveteket. Salquan nekem úgy mondta, vigyáz rám, míg kihordom a gyermekünket, és aztán elvisz oda, ahol ő lakik. Szóval ezt akár lánykérésnek is vehetjük.
Néma kihívóan mosolygott rád. Ez a fickó bizony nem lopta be magát a szívedbe...