Hó hull a holtakra... [ETK]

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Meridian
Helyszín: Erion
Időpont: Arel harmadik, Sólyomszárny hava
Résztvevők: Gendor (Togar)
__________________________________________________

Elég régóta tapodja már csizmás lábad a vén Ynev földjét ahhoz, hogy tudd: a tapasztalatokból nem lehet eleget gyűjteni. Ahogy valahol Északon hallottad a bölcsességet: jó pap holtig tanul. Persze ez az ember-papokra vonatkozik, de egy bölcs törp végiggondolja az emberek tanácsát, márpedig Téged hosszú életed során sokan mondtak már bölcsnek. Rég elmúlt már, hogy utoljára Tarinban jártál, már vágyódsz a mély tárnavárosokba… ki tudja, talán mint Tooma felkent szolgája, egyszer az ismert tárnák alá juthatsz, dicsővé emelve neved a törpe krónikákban.
De egy törpe ne legyen álmodozó alkat, ennek még nincs itt az ideje. Nemrég hagytad ott nagybátyád sörfőzdéjét Haonwellben… hiába a vén törpnek mindig is kiváló érzéke volt ezen italhoz, gyümölcsöző tudásának egy részét Neked is átadta, Te is örökölted a habos, aranyló ital szeretetét. Kicsit talán az is mozgat, hogy több fajtáját megismerd, eddig akármerre jártál, mindenhol próbálkoztál. Gyalog indultál el Eren felé –hiába, nem kedvelted meg a lovakat ennyi év után sem, soha nem akartál felülni egyre sem, és még mindig nem tervezed. Hosszú volt az út, de fajtád hírhedten konokabb annál, hogysem ilyen aprócska akadályok az útját állják. Onnan térkapuval utaztál Erionba, hol az emberek állítása szerint még egy törp is megtalálja a kedvére valót, és te is ezt tapasztaltad. A Fogadónegyed krimóit, kocsmáit, fogadóit járva ízlelgetted a söröket, találkoztál érdekes alakokkal. Úgy döntöttél, hogy az „Állj meg, Vándor” nevezetű hely a legméltóbb arra, hogy egy kőfi itt töltse néhány napját.
Hirtelen felébredsz múltidéző álmodból. Most már emlékszel. Tegnap egy hóbortos bárd –már magad sem emlékszel a nevére- olyan mulatságot csapott, amit kár lett volna kihagyni. No persze nem tomboltál, csak söröztél –a bárd kontójára. Pár liter elfogyasztása után azonban elálmosodtál, úgy döntöttél tehát, hogy elteszed magad holnapra. És most, napsütésre ébredtél. Gyomrod hangos kordulással jelzi: bezony jó sokáig lustálkodtál…

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Meridian
Helyszín: Erion
Időpont: Arel harmadik, Sólyomszárny hava
Résztvevők: Erin O'Shannon (Erin O'Shannon)
__________________________________________________

Mikor elindultál hazád felé, át a fél Északi Szövetségen, némi megnyugvást éreztél. Családod mégsem feledkezett el rólad, és hajlandó utazgató gyermekét anyagiakban támogatni kissé. Az átvételi „ceremónia” gyorsan lezajlott, szemmel láthatóan nem kívántak a szükségesnél tovább látni, de ez számodra nem jelentett problémát. Megint lóra ültél, hogy bejárd ugyanazokat a vidékeket, amiket idefele megtettél, noha ezúttal visszafele. Szépmezőt immár magad mögött hagytad, valami hátsó sugallat az mondja, ezúttal talán örökre…
Erigowból már nem lovagoltál tovább, meguntad a lélegzetelállítóan szép, de már sokszor látott tájat, és ezért úgy döntöttél, még ismeretlen vidékek felé veszed az irányt. A választás magától értetődő volt: a város, ahova minden kalandozó vágyik – Erion. Kifizetve a tekintélyes térkapupénzt, gyorsan a Kapuk Terén találtad magad, és pár pillanatig ott is maradtál, mert megbénított a látvány. Sok mindent láttál már Északon, de ehhez foghatót még sohasem. A Kalandozók Városa köszönt…
Ezen események óta már több mint egy hét telt el, és azóta bizony sokszor hasznát láttad az atyai örökségnek, amiből már alig maradt hírmondónak, hiába –a hazárdjáték és az ital… Lassan itt az ideje, hogy valami jó fizetéssel kecsegtető munkát keress magadnak. Már elég a kisstílű helyeken tartott esti mulatságokból –utazni akarsz. Várakozással telve állsz a Fogadónegyed kapujától nem messze, az utca közepén. Egy pillanatra elillan a bátorságod... Aztán nyelsz egy nagyot, és továbblépkedsz, hátha felfigyelsz valami olyasmire, ami téged is érdekelhet…

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Meridian
Helyszín: Erion
Időpont: Arel harmadik, Sólyomszárny hava
Résztvevők: Derchion (Annorax)
__________________________________________________

Amikor megszülettél, valószínűleg senki sem hitte, hogy bevándorlóként ennyire viszed majd a Dorcha keze alatt. Amikor még gyerek voltál, te magad se gondoltál ilyenekre. A Harc Nagyasszonya meghalt, villan át agyadon a gondolat, keserű szájízzel hajtod el magadtól a rossz emlékeket. Apád, kit sosem láttál, Xelina. Fájdalmas képek rohannak meg megint. Nemhiába képeztek azonban a híres-hírhedt Slan mesterek, és nem hiába maradtál életben ilyen sokáig Ynev világán. Némi koncentráció után kizárod fejedből ezeket a gondolatokat. „A negatív érzelmek csak akadályozzák a Beavatottságot keresőt célja elérésében!” tartja mestereid bölcs mondása, ezt már sokszor megtapasztaltad. Hiába, a legjobb tanítómester mégiscsak az élet. Gyorsan másfelé tereled a gondolataidat. Jópár éve már, hogy otthagytad Tiadlant, hogy elindultál soha véget nem érő utadon. Szörnyek, barlangok, városok. Mindhez volt már szerencsétlenséged –bár így utólag belegondolva inkább szerencséd. Nem sokan mondhatják el ezt magukról.
És mégis. Mikor idejöttél Erionba, -melyről sokat hallottál magukat hétpróbás kalandozónak tituláló egyszerű zsoldosoktól, kik egymás után hullottak a porba a különböző utakon- nem volt közeli célod, élvezted a szabad és egy pillanatra gondtalan életedet. Hitted is, meg nem is a kósza híreket, remélted, hogy egyszer sikerül majd saját szemeddel is látni azt a csodát. És valóban. Pár napja érkeztél ide, de még mindig idegennek érzed magad itt. Olyan hatalmas, olyan rémítő, olyan… leírhatatlan. Nem hajtottad nyugodtan álomra a fejed tegnap éjjel sem –biztosan tudtad, ez a város még jó ideig misztikus óriásként hat majd rád, torkod elszorul, nyugtalanabb leszel, ha meglátod. Hogy a rémálmoktól megkíméld magad, tegnap este kissé felöntöttél a garatra. Nem, nem voltál részeg, csak … jókedvű. Mikor már nem bírtad tovább a bort, felmásztál a szobádba, és az ágyra dőlve egyből elaludtál. És furcsa… a bor mégsem használt. Újabb álom… de ez most más, mint az eddigiek. Egy férfi beszélt hozzád. Valami Rel’Morranról, meg hogy menj oda… nem is érted, nem is akarod érteni –ez az első gondolatod, amikor kissé másnaposan, enyhe fejfájással felébredsz. Fogadói szobád fa spalettáit kinyitva verőfényes napsütés köszönt… jó későre járhat már, a nap magasan fenn jár az Istenek egén. Vajon mit tartogat számodra ez a nap? Valami olyasmi lebeg –vagy inkább vibrál- a levegőben, amit eddig nem éreztél…

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Meridian
Helyszín: Erion
Időpont: Arel harmadik, Sólyomszárny hava
Résztvevők: Aldama (Anapol)
__________________________________________________

Ismét eljött egy rövidebb szabadság, amikor elhagyhatod egy pár hónapra Doran falait, hogy az eddigiek mellé további ismereteket szerezhess. Célod még távoli, ám egy érzés azt súgja, hogy sokat kell még tanulnod addig…
Pár napot eltöltöttél még Doranban, amikor megkaptad a szabadságodat. Erennion továbbította neked az üzenetet, miszerint majd kapsz egy értesítő levelet, ha megint Doranba kell jönnöd, addig szabadon járhatsz-kelhetsz. Mindig élvezettel töltöttek el ezek az üzenetek, minden ilyen alkalommal ki is használtad ezeket az alkalmakat, különböző feladatokban kamatoztatva megszerzett mágikus ismereteidet. A jelenlegi is igen ígéretesnek tűnt, most először volt annyi időd is, hogy akár a messzi Délre is elvándorolj. Erionig jutottál, egészen pontosan az örömnegyedig… hiába, ez már nálad rossz szokás…
A galibák ezúttal sem kerültek el, ám mint minden eddigiből, ezekből is szerencsésen jöttél ki, neked nem esett bántódásod. Azonban egy érdekesebb figurával is találkoztál egyik alkalommal. Békésen ücsörögtél egy fogadóban –hiába, felismerhető vagy, és egy hozzád hasonló nem engedheti meg magának, hogy az utcán vagy valami koszos lyukban háljon, így esett a választás az „Állj meg Vándor”-ra - egyik este, amikor is kisebb tömegjelenet következett, amit egy szolgálólány elájulása váltott ki. Rögtön felkeltette az érdeklődésedet az eset, gyors léptekkel odamentél hát. Útközben ütközött veled egy fekete ruhás alak, eleinte nem is tulajdonítottál ennek nagy jelentőséget. Csak amikor este a szobádban megtaláltad a ruhád ujjába bújtatott pecsétes levelet, akkor döbbensz meg, és azóta nyugtalan vagy. Egész Eriont bejártad, hogy valami további információt keress erre vonatkozólag, kutatásaid mindezidáig nem jártak sikerrel. Tegnap hajnalban érkeztél vissza a fogadóba, az éjszakát kénytelen voltál egy sokkal kellemetlenebb helyen tölteni, így nem vagy fáradt. Azóta ücsörögsz az ivóban gondolataidba mélyedve, előtted a sokadik kupa borral…

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Meridian
Helyszín: Erion
Időpont: Arel harmadik, Sólyomszárny hava
Résztvevők: con Holgar cwa Aeron (Ichigo)
__________________________________________________


Régen volt már, hogy utoljára a Fellegvárban jártál. Megtiszteltetésnek érezted régen is, és annak érzed most is, hogy a Rendbe tartozónak mondhatod magad. Azonban a bölcsek pontosan tudják, hogy az elméleti tudás még nem minden. Miután Erigow minden apró zugát bejártad, úgy érezted, a hercegség immár túl kicsi, hogy utazásaid színtere lehessen. Nagyobbra vágytál. Arra, hogy Északtól Délig bejárd az ősöreg kontinenst, a Hazádat. Hiszen Te és a „fajtád” -ahogy sok helyen a fogadósok és az egyszerű népek emlegettek a hátad mögött- Ynev polgára, nem egy városé vagy országé. Így esett, hogy ifjonti hévvel hagytad el szülőfölded területét, hogy minél többet megismerj a világból, többet tapasztalj, és a Rend nevében minél több rászorulón segíts. Nemes cselekedetek sorát hagytad már magad mögött, szinte névtelenül elvégezve az összes feladatot, amit eddig kiszabtak rád. Nemrég végeztél eggyel, Haonwell városában. Hosszas nyomozás után fáradozásaidat végül siker koronázta –meglelted a bitang nyomát. Erionba vezetett. A városba, ahol még sosem jártál, még csak hallottál hatalmas falairól, híres helyeiről –apádtól, barátaidtól, vagy a könyvekben bukkantál információkra? Magad sem tudod már, de a tudat, hogy végre megcsípheted a gazfickót, annyira lelkesít, hogy nem is érsz rá vele törődni. Hirtelen elhatározással álltál meg alig pár perce a Haonwellt Erennel összekötő térkapu strázsájánál. Előzetes jelentéseid alapján már kifizették az összeget, erre már neked nem volt gondod. Mégis… egy pillanatra megrémültél. De mitől? Magad sem tudod. Az ismeretlentől? Vagy valami mástól? Ezek a gondolatok cikáztak a fejedben, mikor beléptél a villódzó kapuba. Mondják, felejthetetlen érzés. Ezt csak alátámasztani tudod. De kellemesnek csöppet sem mondható. Mindegy, túl vagy már az elsőn, Erenbe érkeztél, innen egy újabb kapu Erion. Épp most léptél ki a Kapuk Terére. Napközépi forgatag fogad, tátott szájjal bámulod a Kalandozók Városát, vagy legalábbis annak egy kicsiny, ám lenyűgöző részletét. Az állandó zsibongás, szekerek csattogása az utcaköveken, sietve lépkedő emberek, és megint mások, akik jobbnak látják csendben meghúzódni. Az erioni élet kellős közepébe csöppentél bele, teljesen magával ragad. Ugyan Erigowból jöttél, ehhez azonban nincs fogható. Agyadban lámpaként villan fel a kérdés: és most hogyan tovább?

[Togar]

(Gendor)

Lassan ideje felkelni, jó sokáig aludtam a tegnap esti buli után.Hiába van egy két ember aki tudja hogy kell inni, kíváncsi vagyok ő hogy bírja elég sokat ivott.Felkelek és felöltözöm, ezek után megmarkolom a csatabárdom és lemegyek a fogadóba, reggelizni vagy ebédelni végül is mindegy csak kaja legyen.A gyomrom már jelezte, hogy éhes. Aztán lassan csinálni kéne valamit mert már egy hete itt vagyok és a kocsmázáson kívül más tapasztalatot még nem gyűjtöttem.Szép ez a hely bár túl sok az ember nagyon nyüzsögnek rohannak ahogy szoktak, azt hiszem lassan ideje odébb állni. Mikor leértem leülök egy szabad asztalhoz, utána szétnézek ki van még itt rajtam kívül,közben várok az ételre.

[Ichigo]

con Holgar cwa Aeron

*Hosszú keresgélés után végre ráakadt a gazfickóra akit Haonwell óta keres. Erion ban van. Mivel már elhagyta a szövetség területét, ezért a hercegi bérgyilkosok veszik át az ügyet. Holgar munkálya végeztével Haonwellben Tekk'rje kapitánytól felveszi 5 arany jutalmát, aztán utnak ered. De hova is mehet? Erion. Sokszor hallotta már a kalandozók városának a nevét, de még sosem járt ott. Városnak titulálják, de méretében mint egy kissebb ország. Nem lesz egyszerű dolga az biztos. Haonwellben a térkapuhoz lépve kicsit elbizonytalanodik, hiszen sosem használt még ilyen féle utazási lehetőséget, de nem hátrál meg, átlép a kapun. Nem volt valami kellemes élmény de ki lehet birni. Végülis megérkezik Erionba, a kapuk terére. Legfőképpen a klímaváltozás az, ami meglepi. Lovával elindul a tér felé, majd egy kicsit elgondolkozik, mihez is kezdjen először.*

<Hmm, legelőször is eszem valamit, hiszen reggel óta egy falatot sem ettem. Kellene keresni egy fógadót valahol.>

*Keres egy városőrt és megkérdezi tőle, hogy merre van a legközelebbi fogadó, ahol meleg ételt lehet kapni. Az útbaigazítás után elindul felé.*

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Meridian
Helyszín: Erion
Időpont: Arel harmadik, Sólyomszárny hava
Résztvevők: Gendor (Togar), con Holgar cwa Aeron (Ichigo)
__________________________________________________

Gendor

Törpös lassúsággal öltözködsz fel, és noha jobban bírja fajtád az alkoholt, te is tudod, hogy sok volt az a sör tegnap. Magadhoz veszed hű csatabárdod, majd gyors léptekkel megindulsz a fogadó ivórésze felé. A jól ismert, szépen berendezett ivő tölgyfaasztalainál most is sokan ücsörögnek, ennek ellenére találsz egy szabad asztalt. Helyet foglalsz, körbepillantasz. A legtöbb bent tartózkodó átlagos polgár, de egy-két szabadnapos városőr is ücsörög az egyik asztalnál, vaskos nevetéssel jutalmazva éppen történetet mesélő társukat, hogy aztán megint korsójukhoz nyúljanak. Az egyik asztalnál érdekes alakot pillantasz meg: vékony, barna haja rendezetten omlik a vállára. Sötétzöld palástja eltakarja fürkész tekinteteid elől. Előtte boroskupa pihen, néha kortyol belőle. Kisvártatva megjelenik a már jól ismert, harcsabajszú, pocakos fogadós, majd kezét a kötényébe törölgetve hozzád szól:

-Szép jó reggelt törp uram! Megártott a tegnapi mulatozás? *kacsint rád cinkosan* -Node nem ezért vagyok itt igaz-e? Parancsol valamit inni vagy enni esetleg? *ugrásra készen lesi minden szavadat. Az erszényedből származó érmék jó benyomást tettek rá, kedvedben akar járni.

con Holgar

Lovadat kantárszáron vezetve eltávolodsz a vibráló kapuktól, lassú léptekkel haladsz, közben fürkésző tekintettel egyenruhás alakot keresel. Kisvártatva meg is pillantasz két arra járó strázsát a városőrség egyenruhájában. Egy ifjabb, és egy idősebb, nagy szakállú ember. Ahogy odalépsz hozzájuk, méltóságteljes arccal feléd fordulnak. Kérdésedre a fiatalabb szólásra nyitná a száját, majd de az öreg egy kézmozdulattal beléfolytja a szót. Az ifjú lesütött szemmel hátrébb lép, és szemmel láthatóan inkább a térre öszpontosít. Az öreg elégedetten hümment egyet, majd feléd fordul:

-Tudja, jóuram, jó fogadó kevés van itt a közvetlen közelben, kis kocsmák azonban akadnak. Ha megenged egy jótanácsot, akkor elmegy az "Állj meg Vándor" nevű helyre. Nem a közelben van, de pár perc alatt odaérhet, ha jól kilép. Szabad időmben én is mindig oda megyek. Az öreg Oren italai zamatosak, a szakácsok meg kiválóan főznek!

Fürge kézmozdulatokkal magyarázza el, hogy merre is kell menned. Megköszönöd a segítségét, és elindulsz a mutatott irányba. Körülbelül 5-10 percedbe kerülhet, útközben a környéket bámulod. Egyszer majdnem el is tévedsz emiatt, de szerencsére egy kofa rád kiált, hogy nézz az orrod elé, így észhez térsz, és ahelyett, hogy a gyümölcsösládáiba lépkednél, elfordulsz jobbra. Pár száz méter gyaloglás után meg is pillantod a fogadó kétszintes épületegyüttesét, a falak fehérre meszelve fénylenek, tényleg nem tűnik silány helynek.

[Togar]

(Gendor)

Igen nagyon jó mulattam tegnap este kissé még érzem is a hatását. Valamit enni kérnék meg egy korsó sört hozzá-válaszolom neki.Majd kényelmesen elhelyezkedem az asztalnál az ételre várva.Talán még a mai napot itt töltöm aztán megyek tovább azt még nem tudom merre, de nem tetszik Erion nekem túl nagy és nyüzsgő.Valami feladat kéne ha nem lesz akkor megyek tovább vissza északra.Délen túl meleg van nekem.Néha rápillantok a köpenyesre is minek ül egy fogadóban nyakig beburkolózva talán fél hogy felismerik? Így még gyanúsabb mintha nem lenne álcázva, így mindenkinek megakad rajta a szeme.Az is lehet rejteget valamit morfondírozok magamban.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Meridian
Helyszín: Erion
Időpont: Arel harmadik, Sólyomszárny hava
Résztvevők: Gendor (Togar)
__________________________________________________

A fogadós egyet bólint, majd sebes léptekkel elhagyja asztalod. Még odalép egy másik asztalhoz is, csak azután tűnik el a pult mögött levő ajtóban. Elégedetten szemlélődsz, várva az étkedet, közben gondolkodsz, reggeli-e ez, avagy ikább ebéd. Úgy tippeled, késő délelőtt lehet, de ez most lényegtelen. <Hol jár már az az istenverte fogadós, hát kilyukad a gyomrom!> -fut át agyadon a gondolat, ám a pult felé pillantva éppen meglátod az ajtóban előtűnő fogadóst, kezében egy korsó habzó sörrel -ezt persze egyből felismered- és egy tálca gőzölgő étellel. Ahogy leteszi eléd, olyan tekintetet vet rá, mintha édesgyermekét kellene feltálalnia neked, halkan sóhajt, majd megszólal:

-Bocsásson meg, törp uram, de ahogy kihoztam, bizony az én gyomrom is megkordult. Ezt az ételt az egész városban a feleségem készíti a legjobban, tudja, annak idején nemesurak szakácsnője volt, onnan ismeri a receptet. Kérdezte is, hogy kinek lesz, majd mikor mondtam, hogy önnek, rögtön hozzálátott. Hiába, nem készíti el akárkinek. Ezek, kérem dzsad ánizsban forgatott Korreneri mézes gombócok, áfonyamártással és nyársonsült csirkemellel, mellé ropogós fehér cipó jár, és perze az elmaradhatatlan korsó sör, a legjobból!

Az ételre vetett sóvár pillantásodat látva kap csak észbe, hogy nem itt van a helye, így "Jó étvágyat!"-ot motyogva gyorsan elillan. Ahogy a tálca fölé hajolsz, megcsapja orrodat az eledel fantasztikus illata. Jó étvággyal kezdesz neki, és sejtésed beigazolódik. Ilyen finomat még nem ettél soha, noha a szakácsokra eddig sem lehetett kifogásod. Alig pár perc alatt végzel a felséges fogással és ledöntöd utána a sört. Tele hassal arra gondolsz, hogy ugan nem szívesen maradnál itt Erionban, ezekt az ételeket tudnád még fogyasztani jó ideig...

[Erin O'Shanon]

(Erin O'Shanon)

<Igen ez Erion a kalandozók városa, ez kell nekem, ezt kell meghódítani.De azért először jó lenne némi pénz is szerezni, mert ez az örökség igen csak karcsú volt. Hiába apám kitagadott, örülök, hogy ennyit kaptam....>

<Nah szedjük csak szépen sorra a gondolatokat...Fogadókeresés. Persze nem akár milyen, a mester is megmondta, halászni csak ott lehet ahol van hal is a tóban. Indulás a gazdagabb környékre.>

Az első épkézláb embert megkérdem merre találok egy jónevű kocsmát.

<Következő pont...munka keresés...Talán nem kéne a kisstílű dolgokba belebonyolódni, talán fel kéne venni a kapcsolatot a helyi fiúkkal. Meg még első körbe valami alvó társ is kéne nem csak úgy. De erre ráérünk...>

Ámulva bámulva keresem az utat a mondott irányba, és próbálom memorizálni a keresztutakat, nagyobb épületeket, még jól jöhet a helyismeret.

[Annorax]

A reggeli ébredés nem sikerül túl jól ez a fejfájás annyira nem tetszik na meg a gyomrom is rosszalkodik.Gyorsan megmosakszom és felöltözöm szeretnék mielőbb valamit enni mert akkor ha fejem nem is de a gyomrom jobban lessz.Már öltözés közben is azon a furcsa álmomon gondolkodom szeretném megtudni, hogy jelent e valamit vagy csak a tudatalattim szórakozott velem.Amint felöltöztem lemegyek a fogadóba és rendelek valami ennivalót, de megkérem a kocsmárost ,hogy valami gyomorkímélő ételt hozzon ami esetleg a másaposságomat is elűzi.Amikor a fogadós kihozza az ételemet megkérdezem hogy tud e valamit Rel’Morranról.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Meridian
Helyszín: Erion
Időpont: Arel harmadik, Sólyomszárny hava
Résztvevők: Derchion (Annorax), Erin O'Shanon (Erin O'Shanon)
__________________________________________________


Derchion

Ahogy elindulsz lefelé a fogadó földszintjére, megbotlasz, annyira el vagy foglalva a gondolataiddal. Magadban morgolódva lépsz oda a pulthoz, ahol a pocakos, bajszos fogadós éppen kupákat és korsókat törülget. Felpillant, amikor meghallja jöttödet, kérésedre elgondolkodik.

-Hmmm... valami gyomorkímélőt parancsol az úr? Mit szólna Uram egy kis törtkrumplihoz, lágytojással és meleg cipóval? Esetleg valami italt is parancsol mellé?

Közben lopva körbepillantasz, és látod, hogy sajnos a fogadóban nincs üres asztal. Van, amelyiknél városőrök kis csoportja múlatja hangoskodva az időt, máshol átlago polgárok ücsörögnek olcsó sörüket kortyolgatva. Az egyik asztalnál egy barna hajó, vékony, zöld palástos fickót pillantasz meg, szemmel láthatóan eléggé gondolataiba mélyed. Egy másik asztalnál azonban érdekes lakon ragad meg pillantásod. Egy törp. Na de egy kőfi itt? Igen, rémlik valami, tegnap is láttad, hogy vedelte a sört! Még ivott, amikor felmásztál a szobádba. Ekkor figyelsz csak fel rá, hogy a fogadós közben mellette áll, kezében a reggeliddel, és megkérdezi:

-Hova szeretne ülni?
//Annorax: tüntesd fel a karaktered nevét a reagok elején légy szíves, ahogyan a többiek is teszik//

Erin O'Shanon

Ahogy sétálgatsz az utca közepén, keresve valakit, akitől útbaigazítást kérhetnél, csak pár rohanó polgár akad utadba, akik meg sem hallgatják kérdésedet, így szitkozódva indulsz el, hogy valaki olyat keress, aki hajlandó útbaigazítani. Kanyarogsz az utcákon, nézelődsz, megpróbálsz információt kérni valakitől. Van, aki csak megvonnja a vállát, mások nem is törődve veled mennek a dolgukra, mígnem nagysokára találsz egy fickót, aki hajlandó válaszolni is.

-Menjen el a második sarokig és jobbra. Pár méter és ott az "Állj meg Vándor" fogadó. Az a legjobb fogadó a környéken.

Azzal faképnél hagy. Elindulsz a mondott úton, befordulsz a kerszetutcába, és már feltűnik a távolban egy fehér épületegyüttes, ami szinte világít a környező épületek közt. Ahogy közeledsz, egy vértes figurát pillantasz meg, aki lova kantárát fogva áll a bejárat előtt.

//Mindenki: írjátok le a kinézeteteket! Köszi //

[Vyan Anapol]

Anapol (Aldama)

<Nos igen nagyon hosszan telnek itt a napok. Mindenesetre jó lenne már valamit enni. Hm... ez a törpe meg mit néz így rám talán jó lenne egy kicsit megviccelni az öreget... de először a kaja.>

A legközelebbi felszolgáló kisasszonyhoz akit egy kicsit is szépnek találok, (természetesen lehúzott csukjával) nyájasan oda szólok, udvarló hangnemben.

-Jó reggelt! Nagyon örülök hogy a reggeli nap fényét még az ön szépsége is bearanyozza. Mit ajánlana egy megfáradt utazónak eme pompás délelőttön reggelinek?

Eközben az asztal alatt végre hajtok egy 5 szegmenses varázlatot aminek a neve Dezintegráció az az megsemmisítés és eltüntetem a törpe sörét a korsóból 2 mp-ért természetesen ezt akkor teszem amikor éppen nem iszik a törp uram.

<Hu-ha ez kiderül akkor itt nagy balhé lesz de hát azért jöttem hogy élvezzem egy kicsit az életet.>

<Mindenesetre jó szemmel tartani az idegeneket.>

Próbálom megjegyezni az arcokat. Ki? hol? Mit csinál éppen és oda figyelek inden apró szösszenetre ami a tegnapi kis este után igen csak ildomos lenne. Mind ez persze különös tekintettel a törpére.

[Annorax]

(Derchion)

-Azthiszem ez jó lessz reggelire,és egy bögre forró teát kérnék.

Körbenézek és látom az embereket amint iszogatnak beszélgetnek.Aztán megpillantom a köpenyes fickót, kicsit furcsának tartom hogy elrejőzik a köpenye mőgé de nem foglakozom tovább vele mert megpillantom a törpöt. Első pillantásra meglepődöm hogy itt látok egy törpöt de aztán elkezd derengeni a tegnap esti mulatozás emléke ő volt az ivóbajnok legalábbis ameddig föl nem mentem a szobámba.Egy pillanatig azon gondolkodom...

<hogy képes egy ilyen kis "ember" ennyit inni>

Észreveszem, hogy ott áll a fogadós a törp asztalánál ezért oda megyek

-Jó lessz itt is

Üdvözlöm a törpöt és leülök, megvárom mit mond a fogadós Rel’Morranról azután elkezdek enni.Jól esik a meleg étel ,érzem hogy a gyomrom kezd hejreállni.Amikor elfogyasztottam a reggelimet elkezdem kortyolgatni a teámat.

//187cm magas 80kg fekete rövidre vágott haja van sötétbarna szeme. Kidolgozott testét egy-két sebhely díszíti, amit utazásai alatt szerzett.Ruházata: bő fekete nadrág egy fekete ing, és az ing fölött még egy vastag pulóver is van rajta, ha kimegy fölveszi a bundakabátját is.Se ékszerek se fegyver nincs nála//