A föld alatti világ

[Drevar Cales]

Az öregember közelebb hajolt a tűzhöz, hogy megmelegítse a rideg szelektől hűvös kezét. Nemsokára elégedett mosollyal nyugtázta, hogy a korsót már nem kellene vacogva tartania - kár lenne az értékes nedűt kilötyögtetni. Ahogy szemét levette a tűzről, s körbenézett, észrevette, hogy tucatnyi ember csoportosult köréje. Egy pillantással végigmérte a társaságot.
Az egyikőjük ezt bíztatásnak vette, s megkérdezte tőle:
- Mesélnél nekünk valamit?
Az öregember erre csak megrázta a fejét: - Ejh, hogy meséljek, ha a torkom még száraz az úttól?
Hamar került az asztalra egy pintnyi jófajta barnasör, meg egy kupányi forralt bor.
Az öregember szemügyre vette az italokat, majd úgy döntött, a forralt borból kortyol egyet.
- Nos, melyik történetemet szeretnétek hallani?
- A Dúlásról mesélj! - így az egyik
- Nogren Úr hőstetteiről szólj! - szólt a másik
- A kráni vadkanról szólót!
- Beszélj az Alvilágról.
Bár a hang nem volt erőteljes, ám a hűvös kijelentésre elhallgattak az előtte szólók.
Az öregember arca elkomorult, kezében megállt a kupa.
- Az Alvilágról akarsz hallani? Ám legyen!

Sempyer vára alatt hatalmas kiterjedésű labirintusrendszer található, tele félhomályos járatokkal, rossz hírű késdobálóval - melyek közt a nyestvadász a leghírhedtebb - és rejtett alagutakkal.
Ez a hely kiváló a rejtett ügyek elrendezésére, a titkos dolgok megtételére. A városőrség megszervezése egy ekkora területre lehetetlen lenne - bár a közelmúltban voltak rá kísérletek, mind kudarcra volt ítélve.
A sötétben gyakran villannak méregtől csöpögő tőrök és éles fojtóhurkok. Az itteniek sohasem érezhetik magukat biztonságban. Tolvajok és gazemberek, gyilkosok és gonosztevők fészke ez.
Méltó az "Alvilág" elnevezésre eme földalatti birodalom.
Lesüllyedt zsoldosok, félvér nomádok és bosszúszomjas ifjak találtak itt otthonra - és a mai napig is találnak.
A mélyben lakozó gonoszra vigyáznak, egy lényre, melynek parancsára mozdul e roppant szerkezet - talán túlzás lenne embernek nevezni őt. Ez a lény kegyetlen gyilkos, eszközként használja azokat, kik e helyet választják otthonuknak. Mindenkit megfertőz az aljasságával; és ami a legroszabb, nagyon ravasz.
Áldozatainál egy ezüstérmét találnak, mindig a nyelv alá téve. Élő ember még nem látta őt, s azt beszélik, aki mégis meglátja, szörnyű halált hal! Ő az Ezüstróka maga!

Hogy ami itt leírva volt, csupán szóbeszéd e, vagy maga a valóság, mindenki döntse el maga. Az biztos, hogy nem ördögök lakoznak lenn, hisz akkor írtózatos haderőt áldoznának a Sempyeriek, hogy elsöpörjék őket a föld színe alól.
Élnek itt becsületes polgárok (akik jobb lehetőség nem lévén költöztek ide) csakúgy, mint aljas gazemberek, ám nehéz őket megkülönböztetni. A várban csak úgy nevezik ezt az állapotot, hogy alacsony az életszínvonal - már ha valaki egyáltalán szóváteszi.
Kusza folyosók egyvelege, néhány sötét beugróval és zsákutcával. A járatokban az ajtók mögött ivók, lakótermek és boltok rejlenek. Akad itt még vívóterem, tanácsterem (persze nem a várbeli tanácstagoknak), fürdők, börtönök és egyéb célra kialakított helységek is.
A földalatti vízforrás elérésére kutakat alakítottak ki, de van egy nagyobb tó is.
Növényzetben nem bővelkedik, ám számos gombafaj tenyészik az Alvilágban. Már ahol nem döngölt föld szolgál fal, padló és mennyezet gyanánt.