Amnet Keilor 24. Kódexe [ UTK ]

[Niobe]

Rhienna D’Vire

* Végighallgatom a a kérdésemre adott választ és elraktározom fejemben az információt. Majd holnap úgyis szükségem lesz rá. Mivel nincs több kérdésem felé, így kinyitom neki távozásakor az ajtót. *

-Köszönöm az információkat. * és köszönésképpen én is biccentek felé. *

* Mivel már nincs kedvem aludni, így felöltözök tiszta ruhába. Felveszek egy fekete bársony csípőnadrágot, mely fenéken passzos, majd bokáig enyhén bővülő szárú és hozzá egy csatos övet. Lábamra puhatalpú fekete cipőt húzok. Felülre egy halvány zöld színű karcsúsított nőies selyeminget veszek fel. Erre egy térdig érő szintén halványzöld színű bársony kabátkát.*

* Úgy döntök, lemegyek az étkező részre és enni még nem, de inni iszok egy keveset. Közben hátha meghallok egy pár elejtett információt, pletykát a szörnyű esetről. Magamhoz veszem a fekete köpenyem és a botom, kimegyek a szobából, bezárom kulcsra az ajtót és lemegyek az étterembe. *

* Lent először körbenézek, majd odafordulok a pultoshoz: *

- Elnézést, de szeretném kitisztíttatni a ruháimat. Hogyan lehet megoldani? * meghallgatom a válaszát majd rendelek: *
- Azonkívül kérek egy kupa forralt édes fűszeres vörösbort.
* Majd leülök a kandalló közelébe. *

[Gorodak]

Twou Line

- Istened legyen veled. - * Majd tovább megyek. -

* Mikor végre elkezdhetem, a vérszívást-testemet átjárja a forró meleg vágy. Ahogy lassan ki szívom, az élete mind kettő lúdból testemet átjárja egy meleg érzet mely nyugalmat hoz. Ahogy a mézédes nedű végig folyik a torkomon, az egész tetemen végig fut egy meleg és lágy érzés. A vérszívás közben egy elufolikus állapotba kerülök. Nagyon rég éreztem ezt a jó meleg érzést. Az emberi vér sokkal jobb és ízletesebb. *

< Igen az emberi vér sokkal ízletesebb, de ez is jó volt. Meg gyógyítsam magam, vagy hagyjak egy tartalékot holnapra. Jó kérdés. Egyelőre meg tartom ezt a kis tartalékot, melyet a testem tárol. Majd felhasználom belátásom szerint később. >

* Visszafelé boldogan és felszabadult érzésekkel megyek. Nem is igazán figyelem, hogy követ e valaki. Majd egy kis séta után meg látom kis gyógynövényes boltot és nagy örömmel és sugárzó arccal belépek és üdvözlöm a bent lévő idős nőt. *

- Üdvözlöm asszonyom. Igen, az lesz majd. Őszintén meg láttam a boltját és gondoltam körbe nézek. Tudja nekem régi hobbim a gyógynövények. –

* Körbe nézek a boltban és, ha látok egy két ritkább gyógynövényt, akkor annak nagyon meg örülök. Meg nézem, van e valami olyasmi, amiből fájdalom csillapított csinálhatok. Illetve kenőcsöt a vállamra. *

- Gondolom ön is rajong valamelyest a növényekért, nem? Egyébként látom, szép kis választéka van itt. Ha nem sértem meg kérdésemmel öné a bolt vagy ön asszonyom csak, mint szakember dolgozik itt? –

// Ha találtam olyan növény és nem drágább 18r –nél akkor meg veszem. //

* Miután válaszolt a kérdéseimre meg várom, hátha van neki is és közben alaposan meg nézem a boltot. Hátha majd egyszer szükségem lenne innen valamire. *

[Sirak]

Teteb Azurec
<Remek, figyelmetlenségem most bajba kevert. Most valahogy le kell őt szerelnem, ha kell és valüszínűleg fog, akkor meg kell ölnöm. Bár ahogy a szonát elnézem nem véletlen van itt, szoval talán jobb lesz kicsit óvatosan.>
- Ez érdekes kérdés, bár ez fordítva is lehetne. Gondolom te vagy a torony örzöje és, ha jól sejtem lakója is. De csak azt kérdezném, miért? Miért vagy itt?
<Talán ezzel húzok egy kis időt, míg tőrömet elöhúzom halálához>
*És míg várom a feleletet lassan tőröm felé nyúlok azzal a mozgással miközbe lerakom a földre a fickót, hogy ne tünjön fel.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz késő délután
Résztvevők: Gondo
__________________________________________________


*A fogadós biccent kérésedre, és nemsokára ki is hozza a kívánt italokat, meg a sajt tálat. Ízéből ítélve kecske sajt lehet, nem rossz. A két fickó boldogan nyúl a következő borhoz, melyet a kupájába öntött az imént Velusz.

-~Egészségünkre -* Mondják szinte egyszerre és lemossák a beszélgetés közben poros lett torkukat.

-Már vagy két hete nem tértek vissza, miközben háromnapi járóföldre van a paraszt ház. Ráadásul lóval mentek, úgy hogy már rég vissza kellett volna térniük. -* Válaszol a kérdésedre az öreg. – persze arra nem számítottak, hogy ők is áldozatok lesznek.

*A bor jó minőségű, legalábbis hatással van a két emberre, mert egyre jobban érezhető a beszédükön, hogy már a fejükbe szállt a finom nedű.

~A kapitány talán már egy hónapja is hogy elment, igaz Cyon? -* Kérdezi a fiatalabbik az öreget.

-Igen. Úgy tudom, hogy az úrnő parancsára ment tízfős csapattal Barlinba, de hogy miért azt nem tudom. De az biztosan állíthatom, hogy ő kezében tartja az irányítást. Emlékszem egyszer egy kalóz hajó kötött ki nálunk, és csak is Worgan gyors intézkedésének köszönhetően nem rabolták ki a város egy részét.

~Mondjuk azért azt a feldühödött óriás gyíkot, mely az egyik hajóról szabadult ki, maga Kitrichi kapitány helyettes egymaga állította meg.

-Az már igaz, a bátor mindenit. Azt mondják, előhúzta a kardját, és neki rohant az óriási bestiának. Én még soha nem láttam ekkora szörnyet, mint amit mondtak, de nem is akarok. Viszont ő neki ment, és halálra sebezte. Ezek után a hajó kapitányát, amelyikről leszökött a bestia, igen súlyos ezüstök kifizetésére büntette.

*Beszélgetés közben arra leszel figyelmes, hogy Rhienna jön le a lépcsőn. Fekete bársony csípő nadrágot, halvány zöld színű karcsúsított nőies selyem inget, és szintén halvány zöld színű térdig érő kis kabátkát, meg fekete köpenyt visel. Kezében a már ismerős botot tarja. Egy pillanatra azon kapod magad, hogy őt nézed, mintha megfogott volna a szépsége. Ő is észre vesz téged, de nem jön ide egyelőre, hanem a pultnál serénykedő Veluszhoz lép, és beszélgetnek.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz késő délután
Résztvevők: Rhienna D’Vire
__________________________________________________

*A lépcsőn leérve Gondot látod két ismeretlennel egy asztalnál. Beszélgetnek, és iszogatnak. Ő is felfigyel rád. A fogadó étkező részében egyébként senki mást nem látsz, egy kicsit üres. Mikor Veluszhoz lépsz, rád mosolyog.

-Úgy látom nem tudott tovább aludni. Remélem nem azért, mert kényelmetlen volt a fekvőhely? -* Szól hozzád a fogadós. –Azonnal szólok az egyik leányzónak, és máris megy a ruhákért. Természetesen, ha most jó önnek. Mire vissza jön, a forralt bor már várni fogja.

*Gyorsan odasiet a lengőajtóhoz, és beszól az egyik inasnak. Nem sokkal később kilép rajta egy fiatal leány. Bokáig érő barna szoknyát, és barna felső inget hord. Haja hosszú, és hátra fonott. Előtted pukedlizik egyet.

~Kisasszony.

*Felmentek a ruhádért, és ő összefogva elviszi. Mikor visszamész a lépcsőn, a pultnál Velusz egy gőzölgő fa kancsót, és egy kupát fog a kezébe.

-Melyik asztalhoz vihetem kisasszony? -* Kérdezi tőled.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz késő délután
Résztvevők: Twou Line
__________________________________________________

-Köszönöm, igen van egy pár gyógyító hatású növény itt. -* Mondja kedvesen.
-A bolt a tulajdonom, és szerencsére jól megy. Egyébként értek is hozzá. Én szoktam gyűjteni a környező mezőkről. Gondosan szerzem be őket, és kiszárítom, vagy alkoholban tartósítom. Mire lenne szüksége?

*Ahogy körbe nézel, sajnos semmilyen extra növényt nem látsz. //Sajnos nem sikerült a szerencsedobás// De viszont a falon lévő polcokon nem csak növényeket, hanem gyógyító hatású kenőcsöket is látsz. Egyébként van olyan növény, amiből fájdalomcsillapítót, vagy gyulladáscsökkentőt lehet készíteni. Van még sebre való fű is, mely kicsit begyorsítja a gyógyulást. Ekkor kinyílik az ajtó és egy törpe lép be rajta. 1,3 méter magas, barna hosszú haja és szakálla van. Szemei gleccser kékek, arca kerek, és mérges. Ruhája bőr nadrág, és bőr felső. Kezei feketék a kosztól, és mellette állva vas, és égett szaga van. egy pillantra megnéz magának, majd mintha nem is lennél ott eléd lép, és megszólítja az idős nőt.

~Tiane, adjál valamit erre itt, egy kicsit megégette az a fránya izzó vas. -* Mondja ingerülten, és a bal kezét a nő felé mutatja, amin tényleg szép kis égés nyom van.

-Ó, te jó ég Duri, ez elég csúnyán néz ki, azonnal ellátom a sebedet, nehogy elfertőződjön.

~Nem kell ellátnod, -* Zsörtölődik a törpe. – Csak adjad oda a kenőcsöt, majd én megoldom.

-Persze, aztán majd belázasodva jössz mint múltkor. -* Mondja az idős nő csípőre tett kézzel, mire a törpe dühösen horkant egyet.

~Mit beszélsz ember, akkor nem lázas voltam, csak kicsit melegem lett a munka miatt. Na add már ide azt a kenőcsöt, vár még a munka engem.

-Rendben, de aztán ne gyere ide hozzám sírva. -* Olyan arccal mondja a nő, mint aki direkt heccelni szeretné a törpét.

~Micsoda, SÍRVA? Engem még csecsemőkoromban sem láttak sírni. Még csak gyerek voltam, de már az apám kalapácsával játszottam. Még hogy sírni. -* Mondja felháborodottan. Elveszi a fa dobozkát, mit a nő ad oda neki, és kilép a boltból. De még visszafordul, és csak oda böki a szavakat. ~ Az árával majd még visszajövök. -* És elmegy.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Umbranas város kikötőjében.
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz éjszaka
Résztvevők: Teteb Azurec
__________________________________________________


-Micsoda? Még maga kérdezget engem, hogy mit keresek itt. -* Mondja felháborodottan, majd a földön fekvő fickóra néz.- És ő vele mi van, egyáltalán minek hozta ide fel? -* Majd összehúzott szemöldökkel rád mered, és gyanúsan nézve hátra lép egyet.

*Te közben leteszed a földre az ájultat, és óvatosan előveszed a tőrödet. Fura módon azt érzékeled, hogy az eső nem esik, pedig az előbb még szakadt. Valószínű elállt mire felértél.

//Sikerült rejtve elővenni fegyvered//

-Jobb lesz, ha egyelőre nem tud megmozdulni, és majd később ezt megbeszéljük. -* Mondja meglepően lenyugodott hangon, és látod, hogy jobb kezét maga elé emeli.

//Bármit is teszel, légy szíves dobj kezdeményező dobást. Persze ha támadsz TÉ-t, és sebzést is dobjál.//

[Niobe]

Rhienna D’Vire

* Szerencsére hamar megoldódott a ruhatisztítási problémám, gyorsan túl is estem rajta. Visszatérve már a forralt bor is várt rám. *

< Kitűnő. Szeretem, ha úgy zajlanak a dolgok, ahogy én azt elvárom. >

* Velusz kérdésére gyorsan válaszolok is. *

- Csatlakoznék ahhoz az asztalhoz, ahol hárman ülnek.

* Majd el is indulok feléjük. Közben leveszem magamról a köpenyt, hisz közben rájöttem, nem is kell, hogy most rajtam legyen. Amikor odaérek az asztalhoz, udvariasan megszólalok: *
- Jó estét uraim, és Önnek is Gondó. Csatlakozhatom Önökhöz?

* Ha beleegyező választ kapok, leülök. *

[Gorodak]

Twou Line

< Érdekes egy törpe. Kicsit fura figura, de hát ki nem az. Azért nekem is köszönhetett volna. Na, mindegy. >
* Mosolyogva nézem a jelenetet végig. Közben próbálok komoly arcot vágni. Bár kicsit viccesnek ítélem meg a törpe konokságát. Majd mikor távozik akkor meg kérdezem. *
- Látom, van gyógynövénye sebre. HA van kész kenőcse is belőle akkor talán vinnék belőle egy keveset. A törpe úr gyakran fel szokta keresni önt Tiane? Remélem nem haragszik, hogy a nevén szólítottam. Az én nevem Twou. Érdekes kovácsnak látszik az úr. Biztos jól dolgozik. –

* Ha viszonylag jó normális ára van és van nálam annyi pénz meg veszem a kenőcsöt. Nagyjából úgy 18r-et szánok rá. *
* Miután meg vettem a kenőcsöt, és meg hallgatom a történetét, ha mesél. Odaadom neki az egyik ludat. Elbucsuzom. *
- Köszönöm szépen a vendéglátást, remélem még fogunk találkozni. Egy kis ajándék remélem, elfogadja. Istene vigyázzon magára az útján. – * Ha van, még kérdése arra válaszolok, ha nincs, akkor ki megyek a boltból és becsukom az ajtót, majd visszamegyek a fogadóba. *
< Szimpatikus volt az idős hölgy, ki tudja még lehet egyszer még találkozunk. Talán ép egy sötét utcán. hehe. >
* Kint ezen egy kicsit elkuncogom magam.* < Úgysem bántanám. Bár mindig az alkalom szüli a gyilkost. >

[Pelso]

Gondó

*Mivel látom, hogy innentől kezdve már csak kevésbé fontos információkkal tudnak szolgálni könnyed beszélgetésre váltok. Hagyom, had pletykálják ki magukat. //Nagyvonalakban érdekel, csak miről mesélnek.// Mikor Rhienna asztalunkat tiszteli jelenlétével rögvest fel álok.
- Természetesen. Mindig szívesen fogadom társaságát.
*Miután helyet foglalt bemutatom asztaltársaimnak.
- Ép a helyi pletykáról beszélgetünk. Mint például milyen hőstetteket hajtott végre a parancsnok meg a város kapitánya.
*Megvárom, míg az asztaltársaim ezek után a maguk módján üdvözlik.
- Óhajt valamit esetleg inni vagy enni valamit. *Amennyiben igen azonnal kikérem. Ha nem ráhagyom.
- Nem látta mostanság Twout? Nem volt túl jó passzban mikor magára hagytam.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz késő délután-este
Résztvevők: Rhienna D’Vire, Gondo
__________________________________________________

Gondo

*A két ember már nem igazán beszél számodra fontos dolgokról. Cyon a feleségéről mond pár keresetlen szót: Neki semmi sem jó, mindig beleszól, hogy mit is csináljak, stb. A fiatalabbik meg csak bólint, és mikor már rendesen van benne pia, akkor csak azt hajtogatja, hogy ő soha nem fog megházasodni.

***

*Rhiennát meglátva, mind a kettő egy pillanatra csöndbe marad, és pár másodperc néma bámulás után köszöntenek.

-Szép jó napot, vagy már estét, hisz nemsokára lemegy a nap. -* Köszönt az öreg.

~Igen-igen szép jó estét. -* Mondja a fiatalabbik, egy kicsit megszeppenve.

*Igazából nem sokáig maradnak. Az öregebbik indoka, az asszony, hogy veszekedés lesz megint, mert azt hiszi, kocsmázott a kikötőnél. A fiatalabbiknak, meg az állatokat kell megetetnie. Így nem sokára búcsút intenek nektek, és elmennek a fogadóból. Lassan kezd besötétedni, és a csillárt két inas fiú leengedi egy kötélen, és a gyertyákat meggyújtják. Oda lép hozzátok Velusz kezében egy gyertyatartóval, és leteszi az asztal közepére. Ha kéritek, meggyújtja a gyertyákat. Gondo, Twou iránti érdeklődésére Rhiennát is gondolkodóba ejti, hiszen a seb mély a vállán, remélhetőleg nem gyulladt be. De mielőtt felkeresnéd a szobájában, kinyílik a fogadó ajtaja, és őt látjátok, kezében egy kövér lúd társaságában. A lúd valószínű vacsora lesz, mert nem igazán mozog. Egyébként látjátok, hogy már sokkal jobban van, talán pihent egy kicsit délután.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz késő délután-este
Résztvevők: Twou Line
__________________________________________________

-Igen ő Duri, a város legjobb kovácsa, kivéve mikor iszik, mert akkor csapnivaló munkát végez.

*Arra, hogy „érdekes kovácsnak látszik” csak legyint egyet. Igen van kenőcs a nő boltjában, melyet sebekre használnak. Egy adag 2 rézbe kerül. Ha veszel kicsiny fa dobozkába téve, adja oda neked. Miközben a dobozba teszi a kért mennyiséget, elmondja, hogyan használd.

-Jól tisztítsa meg a sebet, és kenje be körülötte jó vastagon. Vigyázzon, sebbe ne kerüljön. Ha mégis megtörténik, gyorsan mossa ki belőle, mert lázat okozhat.

*Mikor a ludat oda adod neki, teljesen meglepődik, és kedvesen elmosolyodik. Majd a kicsi fa dobozba, még plusz tízadagnyi kenőcsöt rak köszönés képen. Elbúcsúzol az árustól, és kilépsz a boltból. A nap már a horizonton van, így egy kicsit minden vörös színben pompázik. El is mosolyodsz rajta, ez a vérszívók pillanata. Mire visszaérsz a fogadóba, már az utcákon sorra gyújtják a lámpákat. A fogadó ajtaja mellett is világít már kettő. Belépve, pedig azt látod, hogy egy kötélen leengedve a plafonról lógó csilláron lévő gyertyákat gyújtják meg. Körbe nézel, és rögtön megpillantod az asztalnál ülő Rhiennát, és Gondot. Más senkit nem látsz a személyzeten kívül a fogadóban.

[Pelso]

Gondó

*Twou láttán egy kicsit meglepődöm; pláne a kezében tartott lúdon. <Hát ezzel meg mit akart kezdeni?>
Rhienna
- Nos, egy gonddal kevesebb. Viszont az iménti asztal tásaimtól érdekes híreket halottam. Megtudtam miért érdekelte annyira a parancsnokot az tömegsír a várostól délre.
*Kortyolok az italomból. <Worgan kapitány Barlin.> Magamhoz intem az egyik felszolgálót. Amennyiben a Twou odaért asztalunkhoz köszöntöm. Utána odafordulok a felszolgálóhoz.
- Megtudná nekem mondani Worgan kapitány, hogy néz ki? *Miután elmondta megköszönöm és kikérem a vacsorám.
< Worgan. Barlinban járt a körül mikor én is ott voltam. Worgan…Worgan… találkoztam vajon vele?>
// Holtam Barlinban erről a Worganról vagy netalántán láttam volna? Tudok arról bármit is mi lett vele?//

[Niobe]

Rhienna D’Vire

* A parancsnok és helyettese hőstettei most nem igazán érdekelnek. Inkább jót kortyolok a boromból. *

-Nos köszönöm, de amint látja az italról már gondoskodtam, vacsorázni, majd társam is megérkezik.
- Twout én sem láttam a késői ebéd óta, de hagyom aludni, majd a vacsora előtt felmegyek hozzá, hogy felébresszem és megnézzem a sebét.

* Ahogy feláll a két idegen az asztaltól, megkönnyebbülök. *
< Hála Adronnak, nem sokáig maradtak. Nincs kedvem most mással foglalkozni, csak a társaimmal. >

* Mielőtt belekezdenék a történetem elmesélésébe, először Velusz, majd Twou vonja el a figyelmemet. Pláne az a lúd, amit társam a kezében tart. Erre csak egy meglepődött tekintettel reagálok. Viszont az a tény, hogy jobban van, kicsit elgondolkoztat. *

* Amikor Gondó megemlíti, hogy érdekes dolgokat hallott, kérdőn nézek rá, de nem hagyom szó nélkül *
- Nos, arról én is tudnék mesélni. De először Ön mondja el, mit tud.

* Ha Twou odaérkezik az asztalunkhoz, akkor köszönök neki és rendelek én is vacsorát. *

[Gorodak]

Twou Line

* Örülök, mikor elfogadja az ajándékom. Útközben a naplemente kellemes és más emlékeket ébreszt bennem. Mosollyal az arcomon megyek tovább reflexszerűen az emlékek kalandján emlékezve. Eszembe jutatja az első emberáldozatomat, és egy vámpírt, akivel egy kis tenger parti városban találkoztam. *

// Ha van bármilyen fajta vér mágia a közelben azt meg érzem 20m-er távolságig. Látásom és hallásom 2 szerese az emberinek és 30 lábnyi infralátásom van a mai nap folyamán. //

< Vicces volt. Meg akart enni. Igaz ügyesebb és erősebb volt nálam, de hogy meglepődőt mikor elkezdte szívni a vérem és én visszaharaptam és elkezdtem szívni az övét. A csodálattól abba hagyta és szerintem először életében sóbálvánnyá vált a meglepetéstől. Rá mosolyogtam és nemeshez méltón üdvözöltem támadom. A viselkedése ekkor engem is meg lepet, üdvözölt, akképp ahogy én őt rám mosolygót majd, barátsággal meg hívót a szálására a reggeli időben. Elmentem és nagyon jót beszélgettünk és röhögtünk. Érdekes fickó volt. Sokat utaztam vele. Örült nekem így volt ki vigyázzon rá nappal. Sokat tanultam tőle. Ráadásul nagyon közel ált hozzám hisz hasonló volt, mint én. Ő a vámpírokat nemeseknek hívta. Az igazi nemeseknek. A hozzám hasonlókat pedig érdekes félvéreknek. Szerintem túlságosan vérengző volt ő. Hihetetlen kegyetlen tudott lenni. De fajtársakkal mindig barátságos és nemesi volt. A vámpír vadászokkal…. >

*Ekkor meg lepődök. * < Jé, már meg is érkeztem a fogadóhoz. > * Majdnem túlmentem. *
* Még egyszer rá nézek, az égre majd mosollyal a számon bemegyek, úgy ahogy első alkalommal. Lassú kimért lépésekkel. Az arcom visszanyerte régi normális kinézetét. Így valamivel jobban nézek ki. Belépve meg látom barátom és újdonsült társunkat. *
< Nahát, azóta nem szívtam emberi vért mióta Rhienna meg mentette az életem. Talán tiszteletből. Hm. Fogalmam sincs. >

*Örülök, hogy más nincs a fogadóban így nyugodtan beszélgethetünk. Köszönök nekik széles vigyorral az arcomon. *
- Szép esté hölgyem uram. Elnézést, egy pillanat és itt vagyok. –
* Mikor Rhiennának köszön enyhén meg hajlok. Majd oda adom a fogadósnak a ludat és meg kérem, csinálják meg nekünk vacsorára, hogyan azt rá bízom. * - Szép estét uram, legyen, szíves készíttesse el finoman ezt nekünk a szakáccsal. Mit csinál, belőle azt rá bízom. Legyen meg lepetés. A körítés is. Remélem nem, sértetem meg azzal, hogy én vettem. Ha még is nézze el. Köszönöm. – * Majd oda lépek az asztalunkhoz, és leülök Rhienna és Gondoval szemben az asztal másik oldalán. Élénken és vidáman. *
- Jót pihentetek, míg én sétáltam a városban felfrissülés képpen. Remélem nem volt több probléma, míg távol voltam. - * Erre elmosolyodom. *
< Hát igen az a vérszívás felfrissítet. > * Majd kíváncsi tekintettel figyelem őket, és történetüket. *