Erion utcáin

[Kalmárfejedelem]

JK: Zanazan Walra
Esemény: Első munkanap


Mire leérsz a tűzőrők ás Abdul segédei már eloltották a tüzet. Elsőnek az éles szemű Yasar figyeli ki, hogy közelitesz. A tetőtől talpig kormos kis ordani piritósból csak a villogó zöld szemek látszanak ki egyébként a bőre és a ruhája szénfekete, mint akit most füstöltek, vagy a szenespicéből jött.Az elszenesedett nyersanyagokat és szőnyegeket pakolgatta éppen.

Odaszalad hozzád, előszőr nemigen tudja hogy segítsen, mit csináljon de nagyon akar... csak körbeszaladgál és gúvadt szemekkel ijedezik az állapotod látva:

-Zanazan néni! Zanazan néni! Tessék rámtámaszkodni majd én segítek menni!- szurtos kezek fonódnak a derekadra míg bicegsz.

Mikur Abdul meglát összecsapja a kezét:

-A dervisek szakállára! Te jó ég! Hozzad fiam, hozzad, bent lefektetjük...illetve dehogy...hozd a csacsit, meg a kordét az Ispotályba visszük!

Hamarosan szamár vontatta kétkerekű kordé kerül elő. Abdul segédei felraknak a durva posztóval bélelt paltóra. Azért van a plató posztóval kárpitozva, hogy a drága szönyegek ne sérüljenek a pakoláskor.

-Renben fiúk. Míg helyre nem állítjuk a károkat egyenlőre bezárunk. Takarítsatok ki. Elmegyünk az Ispotályba.

****
Abdul hajtja a kordét, Yasar beül melléd a platóra és ad egy kulacs vizet.

-Megtudott valamit a támadókról Zanazan? -kérdi Abdul- Köszönöm hogy leállította őket, még jó hogy a kár nem jelentős. Néhány próbadarab, egy-két vég vászon no meg újra kell meszelni. Nem vág a padlóhoz, de sajnos muszály vagyok bezárni míg a károkat helyreállítjuk Talán három nap. Azt javaslom addig feküdjön és gyógyuljon. Rútúl elbántak magával...hányan voltak?

[Navaratna]

(Zanazan)

Mosolyognék a kormos jószágpon, ha lenne kedvem meg nem fájna úgy a lövés. Vagy öregedtem tíz évet odafenn, vagy olyan szarul nézek ki, hogy egyből nénire fokoztak
A kárt látva először elkomorul a szemem. Csúfos bukásnak élem meg, hogy kár érte Abdulékat. Hallva, bezárnak, azt jelenti, bevételtől esnek el, és ezért Samír meg fog nyúzni. Indulás előtt odaszólok a tulajnak:
-Valakivel hozassa le a raktár padlásáról a maradék gyújtóbombákat, mert van egy ládával... Nehogy visszajöjjenek érte.
A vizet elfogadom, egy ideig hallgatok, hadd zörögjön velem a szekér.
-Ketten voltak, egyikük lábára vörös sárkányt tetováltak. Nem ismerem jól az erioni alvilági erőviszonyokat, maga tudja, kikhez tartoztak?
Hiába mondja Abdul, hogy nem nagy a kár, nekem a kár ténye érvágás.
-Sajnálom, hogy nem úgy láttam el a feladatom, ahogy kellett volna. Ezek után nem csodálkoznék, ha utat mutatnának nekem.
Hm, lábadozási idő alatt ki helyettesít vajon engem?
-Ma ki vigyáz így magukra? Velem rútúl elbántak.

[Kalmárfejedelem]

JK: Zanazan Walra
Esemény: Első munkanap


Abdul nagyvonalúan legyint:

-Ne aggódjék. A gyújtogatás komoly dolog, akár a városrész is leéghetett volna. Igen szigorúan büntetik, az ilyesmit nagyon komolyan veszik errefelé. A városi őrség inspektort fog küldeni az esetk kivizsgálására és egy ideig fokozottan fognak az utcában járőrözni a gárda tagjai. Egyenlóre a rosszfiúk nagyívben el fogják kerülni a helyet, míg a vihar elül. Addigra pedig felépül.

***

(Off: A reag folytatódik a Krad-kegyekméből Ispotály-topicban.)

[Kalmárfejedelem]

JK: Zanazan Walra
Esemény: Első munkanap

Hazaérve, már csak a takarító inasokat találjátok ott.

-Azért a szolgálatot és az őrzést kérem folytassa csak tovább -mondja neked Abdul- Nem tudhatjuk mit terveznek még. A vörös srákányos tetoválás...nem tudom...majd körbekérdezek.

****
Alkonyatig posztolsz és őrzöd a műhelyt, de egyéb rendbontás nem történik, Abdul igazat mondott, valóban egymást érik az erioni városi őrség őrjáratai.
Vacsora előtt egy ismerős alakot látsz feltűnni az utca végén. Nabil közeledik feléd, integetve és mosolyogva, a vállán egy nagy zsákot cipelve.

[Navaratna]

(Zanazan)

Útközben fene mód jól szórakoztam Yasaron és a kölykön, leszálláskor ennyit súgtam a fiúnak:
-Elhiszem, hogy eme szent pernye meghatotta szíved és duzzasztja hited, de gondolj arra, ahhoz, hogy elébb pap légy, kell egy szakma. Ám amit te választottál, az koszosan nem végezhető, mégha oly áldott kosz is. A fonálnak tisztának kell lenni, hát ne légy saját boldogulásod elrontója.
Abdulhoz fordulok:
-Természetesen folytatom. Semmi sem akadályoz ebben, jól vagyok.
Mozgalmas délután volt, de az este, éjjel még kérdéses. Nabilnak megörülök, de természetesen tudom, nem hanyagolhatom el szívem dolga miatt azt, amiből élek. Nagy henyeség lenne elenyelegnem a munkaidőm. Maradok a helyemen de mosolygok és a fülem elvörösödik.

[Kalmárfejedelem]

JK: Zanazan Walra
Esemény: Első munkanap


Mikor Nabil eléd ér rádmosolyog:

-Szia! Tudom most dolgozol, nem is akarlak zavarba hozni a munkaadód előtt, csak hallottam a tűzről és...-Nabil a nagy zsákba nyúl és egy feketére festett vadonatúl keményített bőrvértet vesz elő belőle, váll és lábszárvédő kiegészítőkkel.

(MGT: 3 SFÉ: 3, ha a vállvértet és a lábszárvédőt nem veszed fel akkor: MGT: 2 SFÉ: 2)

-Tessék, ez a tied. Ajándék. Nem tudtam mennyire vagy járatos a nehézvértviseletben, ezért nem mertem komolyabbat venni. Teljesen védtelenül állsz itt, minimális védelmed sincs. Gondoltam nem vágod a fejemhez, ha megveszem neked. Volt barna színben is de a feketén nem látszik annyira ha nyűvik, meg ha koszolódik, úgyhogy ezt választottam.

- Ha gondolod felpróbálhatnád most...segítek a fűzőket, meg kapcsokat méretre igazítani.

[Navaratna]

(Zanazan)

Összecsapom tenyerim, majdnem felkurjantok.
"Ha ebben Krad keze van, komolyan megtérek!"
-El se hiszem! Te komolyan vettél nekem vértet? Jól tetted, hogy bőrből készült, mert ennél komolyabb sose volt rajtam. Te szent ég, mutasd!-forgatom, tapogatom, szagolgatom, mert hát az újnak szaga van
-Ah, ekkora ajándékot sose tudok meghálálni rendesen, ki illene fizetnem! Legalább a felsőtestem védő vértrészt! Mondd, te neked most nem a palotában kéne szolgálnod? És így terjednek a hírek?
Átölelem a vértet, visszafogottabban kérdezem:
-Samír Rahmatullah haragszik?
Bólogatok, szívesen felvenném a vértet, egyrészt, passzol-e rám, másrészt hagy dagadjak a büszkeségben. Ha illik rám, füttyentek:
-Ráéreztél a méreteimre.

[Kalmárfejedelem]

JK: Zanazan Walra
Esemény: Első munkanap



Nabil segít rádaggatni a bőröket. Szívesen matat a fűzőkkel és csatokkal. Főleg hogy rajtad kell tegye. Jócskán veszítesz a mozgékonyságodból, de ebben a vértben például a vállövés korántsem akkora súlyosságú lett volna.

-Na mostmár nyugodtabb vagyok egy fokkal Zanazan. -sóhajt fel. -Mesélj mi történt itt tulajdonképpen? Az inasok hírűl adták, hogy meglőttek.

....

-Hála annak a papnak hogy meggyógyított. Nos, nem tudom hogy Samír haragszik-e, mivel én a házaktől független Szeráj-őrséghez tartozom, de az alapján amit a fiúk meséltek te mindent megtettél ami erődből telt, hogy végezd a munkád. Ne aggódj minden harcosnak van egy ehhez hasonló története... az első éles csatában engem fejen talált egy parittylövedék és eszméltelenül végigfeküdtem az egészet...

Nabil tétován megfogja a kezed, de aztán benéz a műhelybe és elengedi.

-Én a héten déltől estig vagyok szolgálatban. Mikor tudnánk találkozni? -kérdi

[Navaratna]

(Zanazan)

Én pedig készséggel hagyom a matatást, jó ügy érdekében történik, no és Nabil teszi Megmozgatom magam a vértben, közben mesélek:
-Tátottam a szám, de rossz helyre: onnan fentről kezdtek egy lángoló üvegcséket dobálni, hamar beleharapott az az éghetőbe. Én meg még a nyílpuskámat se ajzottam fel időben, úgy látszik, vállalva az ideg nyúlását, már eleve úgy kell szolgálatba állnom. Jobb ötlet híján berohantam hozzájuk, de már csapdával vártak. Nyekkentem a padlón, és akkor aztán nem volt művészet meglőni engem. Viszont, csak hogy elégtételem legyen: az egyiket menekülés közben a hátsó udvarban tartott kutya jól megcsócsálta Bőven maradt le nem dobott üvegcse is, meg láttam az egyikük tetoválását a lábán. Vörös sárkány mond neked valamit? Oh, úgy vittek szekéren Krad egyik papjához, aki összerakott engem úgy, ahogy a mesében szokás.

A Szeráj szót nem értem, mit kéne gondolnom mögé, de majd alkalomadtán ezt is megtudakolom tőle.
-Lássuk csak, minden másnap van szabadnapom, holnap lesz a következő, ma végig szolgálatban leszek, éjjel is. Fogós kérdés, elképzelhető, holnap délelőtt húzom a lóbőrt, majd kiderül, mennyire kell ébren lennem, de nagyon mozgékonyak ezek a szemetek. Bár megoldhatom, hogy délelőtt fenn legyek és csak akkor aludjam, amikor te már dolgozni mentél. Ha mégis este találkozunk, akkor lehet, te leszel leeresztve a délutáni szolgálattól. Bár ez tőled függ, érzed-e úgy, lenne erőd velem este összefutni. Mondd meg te, holnap mikor lenne alkalmasabb és aszerint szervezem, ha aludnom kell.

[Kalmárfejedelem]

JK: Zanazan Walra
Esemény: Első munkanap

Nabil komolyan rád néz.

-Értem. De nem akarom hogy a kettőnk...-gondolkodik egy másodpercet-...kapcsolata belekavarjon a munkádba. Ebben a városban bármi megeshet Zanazan. Különösen éjjel. Ez egy biztonságos környék de...láttam én itt már sok furcsa dolgot.

-Akkor maradjunk annyiban, hogy aludd ki rendesen magad délelőtt. Legszivesebben itt maradnék veled, én holnap úgyis alhatok, de gyanítom a szőnyegszövő nem lenne róla jó véleménnyel, hogy a barátod itt szóval tart téged, és neked még csak ez az első munkanapod itt.

-Megyek a Kikötőbe, mert most érkezett egy nagy gyümölcsszállítmány a földemről és ki kell fizessem a vámot.

-Én holnap naplemente után végzek. Megkereskek a Rattikaniban jó?

Nabil akkor sem megy el csók nélkül. Nem szenvedélyes, inkább lopott, gyors ajakcsók, előzmény nélkül, és sietve, mert a műhelyben most is pakolnak és meszelnek az emberek.

-Akkor holnap este.

Nabil távozta után a kotnyeles Yasar settenkedik hozzád, aki valahol a közleben settenkedhetett, mert megkérdi:

- A férjed volt Zanazan néni?

[Navaratna]

(Zanazan)

Komolyan hallgatom a helyi viszonyok említését:

-Attól tartasz, visszaélnek azzal, hogy mi egy ... pár vagyunk(?)...

"Ki lehet ezt már jelenteni? Hú, ez még képlékeny, ő is megakadt ennél!"

-...és mondjuk úgy szúrnak ki valamelyikünkkel, hogy a neki fontosakban kárt tesznek, elviszik, esetleg kifojatják a vérét? Ezt én se szeretném. A munkám meg bízd ide, állítólag odafenn az égben meg van írva, mikor mi lesz velem, az ellen nem tehetek semmit, legfeljebb megpróbálom felkészülten fogadni.

A találka megbeszélésénél azért már oldottabb vagyok:

-Igen, holnap várlak

A csók jólesik, a törődése is. Sóhajtva nézek utána, és jön Yasar kérdése. Zavarba jövök.
"Hiszen még csak egy napja ismerem. Elkezdtem belezúgni, és nem tudom, mi lesz ebből. Bármi lehet... Nem biztos, hogy a vágyaim egybevágnak az ő vágyaival és terveivel. Ahhoz, hogy szerelemnek hívjam, több időnek kéne eltelnie, még csak ismerkedünk. Igen, még csak ismerkedünk, de mivel nekem még eddig ez se adatott meg, attól tartok, könnyen beleesek, olyan mélyre, hogy észre se veszem, ha csak egy kellemes időtöltést lát bennem, nem többet... Haj, de nehéz ez! Kivel lehetne ilyen lányos dolgokról beszélni? Itt egyedül vagyok, sehol egy tapasztalt ismerős, és magamban meg nem vagyok biztos, mert nem volt efféle üggyel még dolgom..."
-Nem, nem a férjem. Ismerkedünk, de nagyon kedvelem.

[Kalmárfejedelem]

JK: Zanazan Walra
Esemény: Első munkanap


A vacsora végeztével, amelyet szintén Abdulékkal töltesz el, bekvártélyoznak a műhelybe. Illetve azt a fal melletti ágyat kapod, amin Azim is szokott aludni, de természetesen tiszta ágyneműt cseréltek rajta.

-Önnek itt lesz a szállása, az ablak alatt még Azim kérte hogy így legyen, azt mondta azért, mert így jobban tud figyelni a kinti zajokra. Nem kell hogy átvirrassza az egész éjszakát és talpon álljon. Nyugodtan dőljék le, és pihenjen.

Aztán Abdul és a segédek magadra hagy a műhelyben.

****
Elkezdődik az első őrködéssel töltött éjszaka.

(Dobj Érzékeléspróbát +2-vel! -azaz adj 2-őt az Érzékelés főjellemződhöz mikor dobod. CSZ:8 Sikerek: 3 <A 0=2 siker, 1=-1 siker>) Tudod: Annyi tíz oldalúval dobsz amennyi az Érzékeklésed 10 feletti része-módosítóval- és minimum 3-nak 8 vagy annál nagyobbat kell mutasson a sikerhez.

[Navaratna]

(Zanazan)

Megköszönöm a vacsorát, aztán elhelyezkedem. Nagyon tetszik a vértem, és nem veszem le, pedig ebben aztán a fekvés olyan lesdz, mintha szöges ágyon hevernék, mint az az ipse az ibarai negyed elején. Latolgatom, mi legyen, aztán az ima javára döntök.
"Lássuk csak, Krad egyszer már megsegített azzal, hogy helyrehozta a vállam. Másodszor akkor, amikor Nabillal hozatott nekem vértet. Csók érte. lehet, lesz haszna, ha imádkozom egy cseppet. Miről kéne?"
Először állok, fejem vakarva. Le kéne térdelni? Úgy véltem, mindegy hogy teszem, csak ima legyen, így leültem és felnéztem az égre -jelen esetben a mennyezetre. Nem poénnak számon, én így gondolom, imának megteszi. Ez életem első imája, nem is hiba nélkül való
-Add Krad isten, hogy nem húzom át a lóbőrt egész éjjel, mikor szükség van, és nem esik kár se a műhely embereiben, se holmijaiban! De el se lopják őket, meg ilyenek, szóval tudod, semmi kibúvó. Azaz sikerüljön eleget tennem abban, amiben Samírral megegyeztünk. Remélem hallottad, amikor én meg Samír beszélgettünk, hosszú lenne elismételnem...
Ezután egy darabig felvagyok, mert nem vagyok álmos, de aztán eldobom magam úgy, hogy nyíluskám felajzom lefekvés előtt, és buzogányom is úgy rakom, ha meg kéne fognom, ne akkor keresgéljem a padlón Pihenni felületesen muszáj, mert ha itt hajnalig állnék, lecsukódna a szemem, aztán pont akkor ugranának rám, amikor a legjobban kómázom.

//Érzékelés: 12. Módosítva 14. Négyszer dobhattam. Értékek: 7,3,9,9,//

[Kalmárfejedelem]

JK: Zanazan Walra
Esemény: Első munkanap éjjele


Késön ébredsz fel, nem hallod meg a sok apró láb és fog neszezését a műhelyben. Arra riadsz fel, hogy egy félkarnyi óriás patkány ül a mellkasodon és rosszindulatún villogó piros szemével téged méreget.
A bejáratra pillantva az a helyén és bezárt állapotban van, de az ajtórés alatt, -amit éles fogak valamikor kirágtak, kitágítottak- soktucatnyi szőrös patkányíhátat látsz befelé nyomakodni. Eddig hat patkány jött át a nyíláson.

[Navaratna]

(Zanazan)

"A magasságos...!"
Karom lendül, hogy lelökjem a dögöt. Azért nem mindennapi élmény ilyen fajzatokkal összefutni, emberre számítottam éjjel, nem patkányra!
"Várd ki a végét, lehet még éji vendég! Ez csak az előzetes!"
Ám ez is rám marad: az áruban nem eshet kár, akkor se, ha állatok masíroznak befelé. Féltucatnyi halálos kór villan eszembe, amit harapás által el lehet kapni -a java kitalált rémkór, egy talán nem, a veszettség-, aztán nagyot üvöltök. nem tudom, a nagy hang hogyan hat az ilyen dögökre, az is lehet, még nagyobb csócsálási kedvet kapnak, no de én nem értek a patkányokhoz.
-A jó kurva édes anyátokat!-buzogány marokba, ha van célpont és azzal nem verek le semmit (azaz én nem teszek kárt semmiben) akkor patkányzúzásba kezdek. Miharamabb nézek valamit, amivel a rést el lehet torlaszolni, még több anyaszomorító ne jöjjön befelé, aztán jönne a patkányirtás Zana módra.