Sztyepp-vidék

[Chorax]

(„Loncsos” Mogghra)


*Követjük a nyomokat amíg csak lehet. Próbálunk észrevétlenül mozogni, ha valaki feltűnik.
Ha goblinkotorékra bukkanunk, akkor megállunk, és halkan kiosztom az utasításokat:

- Figyeljetek! Nem megölni kell őket, hanem kikérdezni! Ne bántsátok őket ha nem muszáj. Valami vezért, vagy idősebb fattyat kell kersnünk. Én nem nagyon beszélem ezeknek az izéknek a nyelvét, de annyit talán ki tudunk húzni belőlük, hogy van e valami barlangrendszer a környéken amin keresztül be lehet jutni az erődbe. Meg lehet mondani nekik, hogy hamarosan el lesznek kergetve a környékről a simaképű emberfattyak, és ha segítenek, akkor biztosan számíthatnak jutalomra a környék új uraitól, az orkoktól...

*Magamban azért reménykedek, hogy nem nagyon tér el a beszéde a goblinoknak az orkokétól, és könnyen megértetjük majd magunkat.*

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Burkh Drukshad, „Loncsos” Mogghra
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: két nap múlva este - harmadik nap reggel
_______________________________________________________________

/Burkh/

*A kisebbik, de talán okosabb "beosztottadon" látszik, hogy mondana még valamit, de egyenlőre hallgat és teszi, amit feladatul jelöltek neki. Végül mégis rászánja magát és a közeledő kocsit figyelve a fűben Burkh mellett lapulva megszólal.*

-Burkh, te vagy a vezér most. Viszont Workhad nem azt mondta befelé had menjenek a fattyak?

*Erre a kissé butább társa is ránéz ifjú vezérükre. Majd az egyre erősödő kocsizörgés és patadobogás közben várják, hogy marad-e a terv. Ha igen, akkor teljesítik az utasításkat ebben Burkh is biztos lehet. Persze kérdés mit lehetne egyáltalán még tenni az ügy érdekében.*

/Mogghra/

*Jópár száz mértert követik a nyomokat az orkok, de végül találnak egy nagyobb fűcsomó takarásában egy föld alá vezető majd egy méter átmérőjű lyukat, mely megszólalásig hasonlít a viharban használthoz. Épp az eligazítás folyik, mikor egy kócos fonatba fogott szőkés-szürke hajú fej bukkan elő. Egy meglepett pillanatig úgy 3-4 méter távolságból farkaszsemet néz egymással a három ork és egy fiatalnak látszó laposképű, elállófülű goblin leányzó. Majd hirtelen megelevenedik az állókép.*

-ÍÍÍÍÍÍÍ!!!!!!

*Visítja el magát a lány és már húzza is vissza a fejét, hogy fusson a kotorék biztonságába. A két talpas pedig megpróbálva teljesíteni a "nem öljük meg" utasítást utánna veti magát. Sajnos nem túl taktikusak, így inkább csak egymást akadályozzák a szűk járatnál, de egyikük kárörvendően mordul, ahogy félig beesve a járat nyílásán megtámasztja magát. A visítás még élesebb lesz, ha lehet ilyet mondani és igencsak bántja az orkok fülét. Viszont diadalittas, gonosz vigyorral a talpas kikászálódik és ahogy feláll a földről jobbjában feltartja a bokájánál fogva markából lógó, kapálózó goblint.*

-Tegyél le! Tegyél le! Te-te-te állat! Eressz már!!! ÍÍÍÍÍ!!!

*Közben próbálja feltornászni magát, hogy a harcos kezébe haraphasson, de egy egy erősebb rázás hatására minduntalan visszaesik. A harcos büszkén fordul a Fadöntő felé.*

-Tessék Mogghra. Egy orkul tudó goblinivadék, ahogy rendelted.

[Joe Lyon]

/ Burkh Drukshad /

* A Vérivók törzséből való rápillant társaira, majd egy viccsor szerű mosolyt ejt el.*

- Workhad azt is mondta, hogy akadályozzuk meg az utánpótlás bejutását! Ez az, majd meglátjátok! Elmondom, miután leöltük őket! * Zárja le szavaival a felmerült „kétségeket”, s most már teljes mértékben a batár érkezésére, a rájuk váró „megpróbáltatásokra” összpontosítva hallgatja, figyeli az emberfattyak „tákolmányának” közeledtét.*

[Chorax]

(„Loncsos” Mogghra)


*Vigyorogva veszem tudomásul, hogy a két Vérivó nem öli meg a kis goblinlányt. Közelebb megyek hozzájuk.

- Állítsátok talpra! Ne bántsátok, beszélnie kell...

*Ha talpon lesz a goblin, akkor hozzá intézem a szavaimat:

- Ide figyelj szuka! Nem azért vagyunk itt, hogy a te fajtádat zaklassuk! Híreket akarok, és információt! Van a közelben egy emberek lakta erődítmény. Az én fajtám harcosai hamarosan meg fogja támadni azt az erődöt. Kétség sem férhet hozzá, hogy előbb-utóbb el fogjuk foglalni! Azt akarom tudni, hogy van e a fajtád közül valaki, aki ismer más bejáratot oda, föld alatti alagutat vagy hasonlót? Van köztetek valami rangidős, vagy vezér, aki tudhat ilyen dolgokról? Ha beszélsz, ígérem nem esik bántódása a fajtádnak!

*Közben fél szemmel figyelem a kotorék bejáratát is, hátha előkerül még néhány goblin a lyukból.*

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Burkh Drukshad, „Loncsos” Mogghra
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: két nap múlva este - harmadik nap reggel
_______________________________________________________________

/Burkh/

*A két talpas csupán bólint és készül a rajtaütésre. Így végül a várható események következnek be. A batár robogva feltűnik a magas fűben húzódó úton és észre sem véve a rá leselkedő veszélyt egyenesen a veremcsapdába fut. Ahogy a lovak mellső lábai alatt beszakad a gödör az állatok hangos ynerítéssel belebucskáznak és tépi, szaggatja őket nemcsak a felbukás okozta sebek, hanem a meredező kézifegyverek is. Ráadásul a szekeret is viszi a lendület, így végül egy hatalmas reccsenés közepette egy szökkenéssel az első kerekek is beleragadnak a csapdába végképp halálra sebezve a hátasokat. A bakon ülő két férfi a hirtelen megtorpanásnak köszönhetően túlrepül az árkon és néhányat hemperedve érkezik a fű közzé. Ahogy próbálnak talpra kecmeregni a három ork a terveknek megfelelően ront elő rejtekéből. Burkh és nagyobbik társa a két ocsúdó katonára veti magát, míg kisebbik társuk a batár ajtajához siet, hogy az esetleges kinézőket intézhesse el. Burkh útjára engedi a hajítóbárdját, mely a nyílpuskás őr comblába hasít mélyen, de nem öli emg, csupán térdre kényszeríti. Talpastársa eközben rárontva a másik kocsikísérőre mélyen felhasítja kardjával annak oldalát, még a láncing se menthette meg a súlyos sérüléstől az emberfattyút. Látszik még egy csapás és vége is. A nyílpuskás viszont elszántan emeli lövésre fegyverét Burkh ellen, melybe a kiesett helyett már új vesszőt illesztett.*

/Mogghra/

*A Vérivó egyszerűen megfogja a goblinlány grabancát és elengedve bokáját "talpra" fordítja, de nem ereszti és nem teszi le a földre, nehogy elszaladjon. Kis kapálózás és visítozás után az értelmes szavakra abbahagyja a tekergést a lány és morcos, dacos képpel figyel, kezeit mellkasa előtt összefonva.*

-Kéne mi a segítségünk?! Ezt már hallottuk, hogy majd nem esik bántódásunk, meg ha segítünk új uraink meghálálják. Csak az a fura, hogy felváltva mondogatjátok ti orkok és a vasba öltözött emberek, attól függően épp ki kit akar letámadni. Történetesen én vagyok a főnök!

*Húzza ki magát a szorításban, igaz nem úgy tűnik, mintha igazat mondana, de eléggé jól leplezi, hogy félne.*

[Chorax]

(„Loncsos” Mogghra)


*Felvonom a szemöldökön a nagyszájú goblinlány szavai hallatán.

- Ha valóban te vagy a főnök, akkor tudhatnád, hogy az olyan törékeny teremtmények mint a te fajtád csak úgy élhetik túl a nagyobbak csatározásait, ha mindig az erősebb oldalára állnak. Történetesen most az orkok az erősebb fél! És azok is maradnak, mivel végleg ki lesznek űzve az emberek erről a vidékről...Azt nem mondtam, hogy hálásak lesznek az orkok a hírekért, csupán azt, hogy nem esik bántódásotok! De miután a mi csapataink győznek, nem fogjuk elfeledni, hogy kik voltak akik elősegítették a győzelmet. De azt se felfedjük, hogy kik nem akartak segíteni, esetlegesen nem akartak beszélni...

*Mélyen a szemébe nézek a kis goblinnak. Kicsit hagyom, hogy gondolkodjon, majd ha nem akaródzik megszólalni kicsit megsürgetem:

- Na beszéljél szépen! Hadd halljam, van e föld alatti bejárata az erődnek!

[Joe Lyon]

/ Burkh Drukshad /

* Midőn a Vérivók törzséből való elképzelései szerint zajlik le a batár „megtorpanása”, előront a fedezékből, s útjára engedi hajítóbárdát, majd a balljában egyidejűleg tartott pajzs takarásából előkapja csatabárdját. Látja, hogy a nyílpuskást nem ölte meg hajítófegyvere, de tudja nincs ideje a taktikázásra. Maga elé emeli közepes pajzsát, védve „lágy részeit”, s fejét, majd mély torokhangú üvöltéssel ráront a nyílvesszővel „bajlódó” talán még az iménti „becsapódástól” kábult, összezavarodott emberfattyúra. Tudja, hogy most eltalálhatja az orwelita vesszeje, de nem érdekli, hisz nincs ideje töprengni. Egyszerűen le akarja gázolni a férfit, kerüljön az egy vessző okozta sebbe akár. Ráront üvöltve, s csatabárdját megemelve leakarja csapni a férfi fejét.*

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Burkh Drukshad, „Loncsos” Mogghra
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: harmadik nap reggel
_______________________________________________________________

/Mogghra/

*A goblinlány elgondolkodni látszik, de még most se úgy néz ki, mint aki megijedt volna. Végül a sürgetésre komoly képpel állja a Fadöntő tekintetét.*

-Eddig még nem adtátok jelét, hogy megbíznátok bennem, miért kellene akkor nekem higyjek nektek? Tegyetek le és akkor beszélhetünk a csatározásaitokról, meg a segítségről is.

*A két talpas felhördül a pimaszságán és miközben morgó vicsorba torzul pofájuk az, amelyik a foglyot eddig a grabancánál fovga tartotta ráfog a lány nyakára és másik kezével meg elkapva annak egyik kapálózni kezdő lábát készül szét tépni a kis testet, míg társa fogazott élű szablyáját emeli a magasba, hogy kettéhasítsa a jelenleg mozdulni se nagyon tudó vakarcsot. Úgy látszik a két harcos nincs olyan lélekjelenléttel és türelemmel megáldva, mint Mogghra. A goblin félelmében ismét bántó, éles hangon visítozni kezd, de se ez, se a vonaglás nem nagyon izgatja a két harcost. Lassan elúszni látszik az információs lehetőség, hála az ork vérmérsékletnk.*

/Burkh/

*A számszeríjász még az utolsó előtti pillanatban útjára küldi a vesszőt, mely laposan hasítja át a kettejük közti egyre gyorsabban fogyó távolságot és keményen Burkh combjába fúródik, olyan erővel, hogy át is üti teljesen a hatalmas izomkötegeket és a hegy hátul távozik. A lövés mégsem érte el a kívánt célját, mert ha alig arasznyival is, de elhibázta a térdet, így fájdalmas, de nem komoly sebet ejtett csupán. Így se tudta megakasztani az ifjú Vérivó rohamát, aki így lendületből lesújtva tökéletes ívvel lefejezi a lövészt. A test néhány pillanatig még mozdulatlan, majd a még mindig verő szív által kipumpált vérpermetet szétszórva lassan, rángva oldalra dől. Burkhot nemcsak saját vére áztatja immár, ahnem az ellenségé is beteríti arcát, vértjét, pajzsát, fegyverét. Eközben társa is végez a kocsissal, de nem élvezhetik a győzelem édes-sós ízét az ork harcosok, mert ekkor nyílik a megfeneklett szekér ajtaja és kisebbik társuk már emelné csapásra fegyverét, mikor egy mélyről jövő morranásra emlékeztető furcsa csengésű szó hallatszik odabentről. Női hang szólt, de nem csevegni akart, mert ahogy elhangzik a parancs az ismeretlen erők engedelmeskednek neki és egy jó négy méter magas tűzoszlop csap ki a talajból a fiatal talpas lábai alól és borítja be, égeti el annak testét. Az elkínzott üvöltés és az égett hús bűze szinte ökölcsapáskét éri el Burkhot és nagyobbik harcosát. Ahogy néhány pillanatig megdöbbenve állnak a lángok elhalnak, ahogy születtek és összeégett társuk megfeketedve rogy a földre a batár kitárult ajtaja előtt.*

//Amit mindig elfelejtek megírni : Burkh: -12 Fp//

[Joe Lyon]

/ Burkh Drukshad /

* A vérivók törzséből való a nyílpuskás vesszejének becsapódásakor felhördül, de lendületét nem veszti. Midőn leölte az emberfattyat, lecsapja bárdjáról annak vérét, s arcán is elmaszatolja a vöröslő egyveleget. Rátekint társára, majd bólintással nyugtázza annak győzelmét. Érzi izmokat szaggatott át a vessző, de „szerencsére” áthatolt a hegy a lágy részeken, így mélyebb és fájdalmasabb sebet nem ejtve. Burkh letöri a vessző tollát, s kirántja a vessző szárát a hegyénél fogva. Iszonyatos fájdalmakat él át, de tudja e nélkül lépni sem nagyon tudna. Épp végez „művével”, mikor ork testvérét a batár mélyéről felhangzó morranás után elemészti a tűz. Burkh szája eltárul, egy pillanatra földbe gyökerezik a lába.*

<… A Héroszokra! Mi féle teremtmény van abban az átkozott kocsiban!? Megölöm!!!!!!!…>

* A vessző által okozott fájdalom, a vér szaga, társa égett húsának bűze teljes erővel „hat” Burkh elméjére. Vérben forgó szemekkel tekint még élő falkatársára.*

- Tied a baloldal, enyém a jobb! Ne nézz be a kocsiba, rohanj mellé, s aki kilép öld le!* Adja ki gyorsan parancsszavait, majd a fájdalmat elnyomó dührohama átveszi elméjén a hatalmat. A lehetőségeihez, sérüléséhez mérten odaszökken a batár mellé, a odalapul annak külső falához. Próbálja minimalizálni zihálásának „hangjait”, fülel, szaglására, érzékeire, állati eredetű ösztöneire hagyatkozik. Minden idegszála, izomszalagja megfeszülten várja az esetlegesen előbukkanó alakot, hogy egy csapással végezhessen azzal.*

[Chorax]

(„Loncsos” Mogghra)


*Hallva a kis goblin pimasz szavait először nekem is elborul az agyam, de gyorsan észbe kapok és közelebb lépek a két gyilkolni készülő orkhoz. A szablyás vállára teszem a kezem - mintegy jelezve, hogy várjon - majd a goblinhoz intézem a szavaimat:

- Ide figyelj te kis vakarék! Vagy beszélsz azonnal, vagy ez a két Vérivó ízekre szed, majd kardélre hányja az egész kotorékod apraját-nagyját! Nincs se időm, se türelmem még egyszer elmondani...

*A két orkra nézek, és visszatartom őket egy kicsit, de ha továbbra is akadékoskodik a goblinlány, akkor szabadjára engedem a két Vérivót.*

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Burkh Drukshad, „Loncsos” Mogghra
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: harmadik nap reggel
_______________________________________________________________

/Burkh/

*Ahogy a két ork megiramodik a szekér felé még nem érik el, amikor a bentlévők közül előront egyik ellenségük. Burkh oldalán ugrik ki az összetört, megfeneklett kocsiból egy majd méteres marmagasságú, rövidre nyírt szőrű szénfekete kutya. Vicsorgó, morgás közepette felméri ellenfelét és megfeszítve lábait ugráshoz készülődik. Hogy a másik oldalon mi történik azt is hamar ki lehet találni mivel a másik talpas torokhangú üvöltéssel ront előre magasba emelve fegyverét. Az ismételten felcsapó tűzoszlop így nem tudja teljes testén érni, de így is csúnyán végigégeti oldalát-hátát. A fájdalomtól felüvöltő ork akkor "tűnik el" Burkh szeme elől a zárt batár olala mellett, mikor lesújt kardjával, de hallani a fémes csendülést, pendülést, mely arra utal, hogy fizikailag sem védtelen az utas. Eközben a helyzetet felmérve a harci kutya is elrugaszkodik, hogy bevégezze gazdája bosszúját az őt hátráltatni merőkön. Villámgyors támadásával ráharap az ifjú vezér jobb csuklójára, de nem sikerül jó fogást talánia, így lehemperedve ismét felveszi a "küzdőállást".*

//Burkh: -1 Fp//

/Mogghra/

*A Fadöntő túlságosan kimért volt most. Mire önmagát megnyugtatta, hogy csupán társa vállára tegye kezét az teketóriázás nélkül lesújtott és könnyedén ketté is vágta az apró teremtést. Az ork, aki tartotta, ileltve jelenleg épp széttépni készült a goblint, meglepetten hördül fel, ahogy a kis test széthasad a kezei közt. A vér messzire freccsenve mindhárom orkot többé-kevésbé beteríti. A két Vérivó diadalittasan csillogó szemekkel vicsorog/vigyorog egymásra, majd ahogy a hirtelen jött dühük lelohad kissé elszégyellik magukat, hogy nem hagyták életben a vakarcsot Mogghra intelme ellenére, de azon túl, hogy szótlanul figyelik "felettesüket" nem nagyon mutatják jelét megbánásnak.*

[Joe Lyon]

/ Burkh Drukshad /

* Az ork teljes erejéből elrugaszkodik a batár irányába, de a hintó ajtaján kifele „igyekvő” ellen láttára kissé lassít tempóján. Oldalra pillant, s látván társa égési sebeit, még nagyobb elánnal , elszántsággal indul meg. Teljesen elveszti önuralmát a kibontakozóban lévő talán már számukra egyenlőtlennek tűnő küzdelem láttán, hallatán. Midőn a túloldalról fémes csendülés hallik ejt egy mosolyt, ezzel „nyugtázva", hogy fajuk mily szívós, hisz ki tudna félig megégve még küzdeni az ork harcosokon kívül. A rárontó dög, mely elkapja csuklóját, s harap rajta egyet, csak még jobban felbőszíti. Felordít kimutatva hatalmas szemfogait. Megemeli csatabárdját, pajzsát kissé oldalra tartva „szabad támadási felületet" hagyva mellkasán, s várja, hogy a „felkínált” felületre támadjon a véreb. Várja, s tudja hogy ha az megindítja támadását, ő egyszerűen rácsap bárdjával teljes erejéből. Pofája habzik, izmai megfeszülnek, szemei állati fényben égnek a dühtől.*

<.... Khrauuu! A Héroszokra, dögöljek meg ezen a helyen, de nem adom olcsón a bőröm! ...>

[Birak gal Gashad]

_______________________________________________________________
JK: Burkh Drukshad
Helyszín: A nyílt sztyeppe
Időpont: harmadik nap reggel
_______________________________________________________________

*A kutya vicsorogva lendül ismét támadásba és megpróbálja elkapni Burkh jobb karját, hogy fogait belevájva tönkretehesse a fegyverforgató végtagot. Az ork viszont résen van és időben rántja el a kezét, így a fogakkal teli állkapcsok csupán a levegőt harapját hangos csattanással. Burkh csapása eltalálja a kutya oldalát, de csupán hosszú vágást sikerül ejtenie, ahogy emgcsúszik a fegyver a vastag bundában. Az újabb harapások és vágások egyre fárasztják a küzdőket, de egyikük se tud igazán mély és halálos csapást bevinni. Végül Burkhnak a 3.-4. összeugrásnál sikerül pajzsával megakasztania a kutya támadását és bárdjával alulról felfelé vágva felnyitni az állat lágyabb hasi részét ezzel végleg pontot téve a küzdelemre. Ekkorra érzékeli, hogy a túloldalt hangos pengecsattanások közepette kemény közelharc alakulhatott ki társa és a nő között. Igaz a harcos morgásán és egy-egy reszelős női kiáltáson kívül nem hangzik fel más, így nem kaphatott egyikük se komolyabb sebeket.*

[Chorax]

(„Loncsos” Mogghra)


*Mérgesen rámordulok a két Vérivóra:

- Most honnan szerzünk információt, he?! Vagy talán hallottatok valami használhatót?

*Mérgesen otthagyom őket, és elindulok a kotorék irányába, hátha van odalent még értelmes goblin fattyú. Amikor odaérek egyszerűen beszólok a nyíláson:

- Jöjjön ki a vezetőtök, vagy bemegyek érte!

*Várok néhány pillanatot, majd becsörtetek a lyukon.*

[Joe Lyon]

/ Burkh Drukshad /

* A kimerítő kézitusa után, nagyot fujtat, Burkh, majd vet egy utolsó pillantást a fenevadra. Ha az ad még életjelet, kettéhasítja, de figyelme már a másik oldalon küzdők felé összpontosul. Halja a véres küzdelem neszeit, de tudja, hogy előbb a kocsiba kell bemennie, s az ott még esetleg bent lévőket elintéznie, hisz nem szeretne ismét meglepetésben részesülni. Fujtat egyet, s megindul a kocsi ajtaja felé. Beugrik, de ha nem lát senkit, akkor megy tovább a kocsin keresztül, hogy segítse társát.*