Erion utcáin

[Togar]

Köszönöm-válaszolom a tulajnak. A nevetést hallva azt gondolom jöttök ti még mihozzánk akkor megbeszélhetjük. Majd sarkonfordulok és kimegyek a kocsmából.
Menjunk a Noir házba a kereskedőnegyedbe-mondom Ahhamnak. Majd kresek egy kocsit és bemondom az úticélt a kocsisnak.

[Sessaryen]

(Ahham)

*Összeráncolt homlokkal nézek magam köré. Amint viszont a beszélgetés újra indul és nem foglalkoznak velünk, én is ellazulok. Nem is vészes ez a környék annyira. Talán csak az idegeneket nem szeretik. Én sem szeretnék a kedvenc tárnámban piperköc bolondokat kerülgetni. Erre a képre el is mosolyodok... persze csak magamban.*

- Menjük! - hagyom rá Brognarra. Kilépve a kávézóból egy kocsi után nézek. Remélem, hogy nem valami bűnbarlang az a "Noá" háza...
Aztán megtorpanok:

- Te! Brognar! Nem a Szórakozó negyedet mondta a bolond? És mi a bánat az a gon-korgó? Valami éhenkórász?

[Togar]

De tényleg most hogy mondod akkor oda a szórakozónegyedbe-javítom a címet.
-Nem tudom mi az a gon corgói lehet mind abból a faluból származik, szerintem valami falu lehet.
Nem hiszem hogy éhenkórász, bár eszet ott ugylátom nem osztogatnak. Ez a Erion is van annyi negyed hogy már belezavarodok, ráadásul a szórakozónegyedben is megy a kereskedelem. Nem értem én ezeket az embereket az elnevezéseikkel együtt

[Kalmárfejedelem]

JK: Ahham és Brognar
Esemény: Yosu Ortzi nyomában

-A következő reagotokat a Kreskedőnegyeden kívűl-topicba írom

[Kalmárfejedelem]

JK: Purg Lamar
Esemény: A meló


Zegzugos mellékutcákon és sikátorokon át gyorsan közelítesz a Régi kikötő felé. Úgy tudod több mint kétszáz éve már, hogy bezárták. Sok száz romos épületet, placcot, lepukkant dokkkokat és egy teljesen elvadult öblöt hagyva maguk után.

Óvatos vagy. Tudod, hogy a csatornából és a tengerből partra vetődtek itt már érdekes kreatúrák. Gyommal, gazzal felvert macskaköves utcán vagy, olyan sűrűn nő itt a gaz, hogy náha kerülnöd kell eg-egy vadon nőtt- akácot vagy bokrot.

Szétnézel. Jól sejtetted. A halászokon kívűl nem jár ide senki...-hacsak nem elrejteni vagy elbújni...a halászok kis vitorlásait most is kint látod az öbölben. Sok kis fehér hajó, jó kapásuk lehet, szeretik ezt az öblöt.

Kiszúrsz egy raktárat, amin frissen szerelt lakat van, a falait tatarozták, a tetőt rendbe hozatták. Négy dzsad handdszáros őr kockázik az ajtó előtt. A raktáron felirat:

"Jó Bor Itallerakat"

Az épületet felismered...eredetileg a tengerészkatonák barrakja lehetett...még a kyr időkben. Ősi épület, de jól karban tartják. Szerinted ez lesz az a hely, amiról patkány beszélt.

[Kalmárfejedelem]

JK: Zanazan Walra
Esemény: Első munkanap

A fogadós egyik inasa a megjelölt időpontban napfelkelte előtt kopgptat az ajtódon, amit nem is hagy abba amíg ki nem szólsz, hogy felkeltél már.

Összeszedelődzködsz és elindulsz; természetesen mindig van kocsi, ez a város soha nem alszik, legfeljebb a forgalom kisebb most egy picit.

****

Abdul-Jabbar műhelye a Szövők és takácsok utcájában van, közvetlenül a legelső műhyely az övé az utca páros oldalán. A Kis-Ibarában ellentétesen a műhely és a ház kifejezetten illeszkedik az utcaképébe, északi építészeti stílusjegyeket mutat, olyat, amilyet te is megszokhattál. A műhely ajtja kétszárnyú ajtó, ami tárva nyitva áll, hogy minnél több fény jusson be a csarnokba, ahol hat manuális szövőkeretet látsz, rajtuk félig elkészült csodálatos mintájú klasszikus dzsad szőnyegekkel.
Apró, hajlott hátú emberke sürög-forog a szövőszerszámok között és utasításokat oszt legényeinek, akik között csak egy dzsadot látsz, a többi nem az.
A bejárat mellett meglátod Azimot. Termetre akkora mint te, sőt talán picit alacsonyabb is, de amit magasságra elvett tőle a természet azt szélességben pótolta. Nagyjából olyan amilyennek sejtetted: egy hatalmas két méteres kigyúrt állat, csak nem hosszában, hanem széltében és vastagságában..
Zömök, rövid, vastag csontú, és szélles vállú dzsad, igazán "sűrű" a manus, azt leszámítve, hogy bakugrással át tudnál ugratni rajta, impozáns látvány, termetéhez és ütőerejéhet méltő fegyvert választott: talán mitegy kurta karjának meghosszabítására egy láncos buzogány lóg a kezében, bal kezén pedig tüskés vasököl és alkarvédő. Veled ellentétben őrajta kiváló minőségű szegecselt bőrvért van; a feje -egy érményi területtől eltekintve a feje búbján- teljesen kopasz, csak ott nő rajta haj,takarosan és többszörösen varkocsba fonva, a hajfonata a válláig ér, és a hanfonatána a végébe bevonva éles félhold alakú vágópengét látsz. érdekes egy figura...
Összeszűkült szemmel figyeli hogy közelítesz.

[Navaratna]

(Zanazan)

Meglátva Azimon, nem kérdéses: kell nekem egy vért. Mihamarabb. Ezt a napot még kihúzom nélküle, de holnap kötelező vennem egyet!
"Hehe, ismerve az isteneket, tuti ma lesz valami szarkavarás és nincs a testemen semmi vért. Mert már mért úsznám meg!"
Maga Azom figyelemre méltó jelenség. Gyorsan sunnyogó kis senkinek kezdem magam érezni, aztán elképzeltem, ahogy szorulással görnyed egy budin és megnyugostam. lehet, hogy kemény kötésű, és érzelmileg besorolhatatlan, de emberből van. Veterán, és jó harcos lehet.
"Készülj Zana tömény fikázásra és arra, megkapod tőle a beosztásod. Vagy levegőnek néz. Vagy mit tudom én"
Nem lassítok le, nyugodt léptekkel közeledem, figyelem az utcát, a környező házakatés a bentieket. Elé érve megállok, szemébe nézek:
- Üdv. Leváltani jöttem, Samír Rahmatullah tudtával és beleegyezésével.
"Egy aranyba, hogy nem teljesíti vállvonva, szó nélkül!"

[Kalmárfejedelem]

JK: Zanazan Walra
Esemény: Első munkanap


Azim végigmér mint az állatvásáron a lovat; éppen a farodra nem csap, vagy az ínyedet azt nem húzza fel, hogy a fogaidat is megnézze.

-Igen, mondták már. -mondja vállvonva. -Mi a neve? Az enyém Azim.
-A titkár említette, hogy jön, és személyleírást is adott. Mesélte hogy járt a Szeráj tigrisével. Tudja a tigris nevét? -firtatja.

A kielégítő válaszok után biccent.

-Jól van, holnap ilyenkor leváltom. Volt már errefelé egy-két nehézfiú aki itt verte a nyálát. A Vastrón Szövetsége nevű kereskedőház bérencei voltak. Toroniak. Onnét tudom hogy ők voltak a felbujtók, mert egyrészt kivertem belőlük, másrészt a titkár emlegette, hogy nekik fáj a foguk Jabbar szakértelmére. Mostmár nappal nem jönnek erőszakoskodni, bár ha meglátják hogy egy ilyen nyeszlett nőszemély a megbízott őr, szerintem idejönnek csőstül és zsebreteszik kilóra.

-Én már bebizonyítottam nekik hogy nem érdemes itt szemétkedni, de maga új itt és csak egy jány. Ha én lennék a rosszfiú nem tudnám hirtelen, hogy megdugjam-e vagy inkább elverjem...nah mindegy én csak egy zsoldos vagyok, szarok én arra, hogy a megbízó elcseszi a pénzét feleslegesen ilyen ágyútöltelékekre mint maga, szerintem az első éjszakája után sírva fog hazarohanni a szövőkeret mellé, hogy mégis inkább rendes asszony akar lenni...ilyen testtel miért nem háremhölgynek ment inkább? Imádnák azt vatag, hamvas száját...az való magának, meg is becsülnék érte. Eh...bolondok ezek a gazdagok. Na Galradzsa áldja, ha holnap itt találom még egy darabban; és száraz a seggén a gatya, meghívom egy sörre, már ha nem köhögteti meg azt az érzékeny kis torkocskáját. -aztán elballag.

****
Abdul-Jabbar is kijön mikor észreveszi, hogy lecserélődtek az őrök.

Hozzád tipeg és rádmereszti gyengénlátó vaksi szemét.

-Jó napot; a nevem Abdul. Én vagyok itt a tulajdonos. Mi tagadás ön a legcsinosabb őröm aki eddig miránk felügyelt, remélem megbízhatunk Samír Rahmatullah ítélőképességében, mikor önt küldte. Mindenesetre, Galradzsa hozta nálunk, ha éhes vagy szomjas, szóljon Yasarnak, az inasomnak!- mutat egy mellette álló tízévesforma lángvörös hajú, smaragdzöldzszemű északi gyerekre, aki inkább néz ki valami tündérmeséből pattant koboldnak, mint embergyereknek.

[Navaratna]

(Zanazan)

"Nos, kiképzésnél is volt egy érdekes tulajdonságom. Laza időben néha beszari voltam, pláne ha csinos fiú is havazott mellettem. De ha munkáról volt szó, vagy gyakorlatról, piti Zana kimenőt kapott, és jött az, amelyik nem egy illatosított puncijú csivava... Sose vittem túlzásba az arcoskodást. Van aki szeret nagy pofájú lenni, akkor is, ha van mire, de az nem az én stílusom. Bizonyítanom kell, világos. Új vagyok, és egy gladiátorhoz képest lepkefing. Nos, nem is akarok gladiátor 2 lenni, mert azt a meccset itt és most elvesztettem. Hozom a magam formáját, és nem Azimnál kell benyalnom magamat, akinél minden hordóluknál szebb cicababa már nyert, hanem Samírnál és a háziaknál."
Normálisan viselkedem, nem vágok pofákat, nem bazsalygok.
-A nevem Zanazan Walra. Ó, Zsebibaba? Masszív jószág, bírom a bundáját.
"Esze is van nem csak töke meg izmai"
-Kösz a bókot, na és persze a fülest a helyzetről.
"Bókot! Piha! Nem szólhatok be. Itt nem én vagyok a vagány csávó, hanem ő meg a toroniak. Én egy messziről jött senki vagyok. Még. Remélem, nem a mai nappal tetőzik be bukásom az incifinci tündöklés után. Szövőszék. Először látok olyat, azt is itt. Mire számítottam, dicső meghajlásra és kenetteljes, választékos szavakra? Hétpróbás gladiátor ez, nem bájgúnár! "
Megérkezett Jabbar, fejet hajtok:
-Üdvözlöm, Zanazan vagyok. Ha az ég is úgy akarja, nem csak a mai napig húzom. Mondja csak, ha Azim van itt, merrefele szokta körbejárni a házat? Itt elől? Vagy hátra is megy? Van ott valami? Merről volt eddig probléma? Hanyan jönnek, ha jönnek? Jó, ha tudom, mire számíthatok alapjaiban, amire meg nem, már rám van bízva.
Lenézek a gyerekre. Érdekes kölyök.
-Szia Yasar! Még nem reggeliztem, egy kis harit elfogadnék. Kicsit, nem sokat.

[Kalmárfejedelem]

JK: Zanazan Walra
Esemény: Első munkanap


Abdul megvakarja a füle tövét:

-Őszintén szólva nemigen figyeltem, hogy Azim merre sertepertél a házban; egyet tudok, ott volt mikor kellett. Utoljára egy hete volt komolyabb nyílt fenyegetés, néhány nehézfiú berontott ide vasdorongokkal, hogy a műhelyt szétverjék, de Azim meglehetősen rövidre zárta a dolgot: három martalócot megölt, a másik kettő elfutott. Három napig takarítottuk az agyvelődarabkákat a padlóról, de azóta nem akaródzott senkinek nyíltan lerohanni bennünket.

****
Yasar kisvártatva egy tálcán hoz neked egy kukoricalepényt, meg két csirkecombot és tejet.

-Ez jó lesz? -vakarja meg ezerfelé álló tincsű sündisznófejét a szeplős képü kölyök, egészen tiszta smaragdzöld szeme van, mint a kyr vérűeknek, csak azok nem járnak ilyen vörös kazal fejjel...

Guggolóhelyzetbe ül és megvárja míg megeszed-megiszod az ételt-italt. Közben a zsebéból színes szönyegfonalakat vesz elő és egy megkezdett fonalcsomókból álló karkötőt kezd el kötögetni, guggolóhelyzetbe kuporodva, a tálcára kipakolva a fonalait, és abból válogatva a szálakat.

[Navaratna]

(Zanazan)

Biccentettem, tudomásul véve, ez rám van bízva.
"Hú, Zana, le ne bőgj! Vasdorong. Anyátok picsája."
-Igen, köszi-veszem át az ételt, benyomom, szemem a műhelyen, ajtón. És a fiún.
-Te is it laksz?
Reggeli után elfoglalom helyem az ajtónál.
"Lessetek csak, mert biztos, hogy meredtek, ki ez a mellyes állat! Ó, Isidor, lám, eljött ez a nap is, dolgozok valahol, remélem nem vallok szégyent és nem űzök csúfot belőled, mint mesterem!"

[Ralog Gebbro]

(Purg Lamar)

*Úgy helyezkedem a lerakat közelében (úgy 25 méterre), hogy rálássak a lerakat épületére, de a tengeren ringatózó vitorlásakat is nézhessem.
Kényelmesen elhelyezkedem, majd előveszem a pánsípom és játszani kezdek rajta egy nyugodt dallamot. Játszok és közben figyelek.*

[Kalmárfejedelem]

JK: Purg Lamar
Esemény: A meló


A régi halárusok standjainak maradványai még itt vannak. Ráülsz az egyikra.
A pánsípjátékra az őrök egy pillanatra felkapják a fejük, egyikük körbesétálja a raktárat és -igaz messziről- de nyugtázza a jelenléted, aztán visszatér a kockához.

A Régi Kikötő gyakorlatilag teljesen néptelen ezen az órán. Csak egy kóbór macska sétál el előtted lustán, ráérősen a fülét billegtetve, ide-oda szaglászva.

Az öbölben legalább három tucat halászhajó van. Fedélzetükön látod az embereket, ahopgy a vízbe vetik a hálót vagy éppen gazdag zsákmánnyal kiemelik azt. Eddig minden békésnek és idillinek tűnik.

A cica éppen az egyik esővízelévezető rács nyílása előtt szaglászik. Hirtelen tapadókorongos polip-szerű csáp nyúl ki a rések között és egy éles nyívákolás kíséretében a macskát egy pillanat alatt a csatornába húzta valami. Hopp. Volt macsek, nincs macsek.

[Kalmárfejedelem]

JK: Zanazan Walra
Esemény: Első munkanap


A fiú felnéz az alkalmi munkájából.

-Igen néni, itt lakom Abdulnál a cselédszálláson, a többi inas mellett.

A gyerek öszeszedi a tányérod és a poharad.

-Ne tessék haragudni, de mostmár mennem kell dolgozni. Ha éhes vagy szomjas tetszik lenni, csak tessék szólni, majd én hozok valamit a kamrából.

****
Az őrség állatira unalmas dolog tud lenni. Aztr hinné az ember, hogy könnyű, de igazából a legidegőrlőbb és a monotonitása miatt a legfárasztóbb munkák közé tartozik.
van alkalmad bejárni a műhelyt és a környékét rendesen, amit meg is teszel. A műhekynek van egy utcára nyílú kétszárnyas kapuja, ahol most is vagy. Azért ekkora, mert ahogy arra napközben rájössz, hogy a szekerek fara, be tudjon tolatni a műhely kapujába, mikor nyersanyagot hoznak, vagy készterméket visznek.
Ezen kívűl ezzel párhuzamosan az utcafrontra néz egy bejárati ajtó, amely nem az üzlet hanem a házrészé. Abdul lakását nem lehet körbejárni, mert egy háztömb szélén álló épület első lakása, mellette már egy másik (kelmekereskedő) céh van. Az egész tömb 8 lkétszintes lakásból áll, amiben a legelső rész Abdulé.
A házat zöld nemesvakolat és piros cseréptető fedi.
Az utca nevét is megtudod egy tábláról: "Takács utca"

****
Az első két három órában kívűlről belűről megismered a helyet, és a szönyegszövők munkája is érdekes, még sohasem láttad hogyan készül egy dzsad szőnyeg; most láthatod az összes munkafázisát.

****
Sokféle ember jön és megy az utcán gyakorlatilag mindenki vet rád egy-egy közömbös vagy kevésbé közömbös pillantást, feltűnés nélkül felmérhetik, hogy az őr lecserélődőtt, hiszenen me kell mást tenniük, csak végigsétálni az utcán mint járókelő, így te se igen tudod kiszűrni ki az aki tényleg a dolga után megy, eltévedt idegen, vagy tényleg valamit forral a műhely ellen.

****
Délben Yasar jön:

-Néni tessék jönni be, Abdul üzeni, hogy ön is egyen velünk rendesen, mint a többi alkalmazott, nekünk most van ebédidő, tessék jönni enni. Húsleves lesz, meg rántott hús. Meg mindig szokott lenni édesség is. -mosolyodik el Yasar.

[Navaratna]

(Zanazan)

Hagyom dolgozni Yasart, ő sem ingyen van itt. A helyet természetesen bejárom, és kíváncsi vagyok, vajon a műhely mögött ház/fal van, vagy udvar.
A munka monoton, de ezért a pénzért, ha kell, miniszoknyában és kisfelsőben is elállnék itt, bár azt már nem őrségnek hívják Figyelek az utcára is és a külső szemlélőként piszok babrás szövésre is.
Délben a kérésnek megfelelően bemegyek hozzájuk. Próbálok úgy ülni, hogyha valaki ezt az alkalmat szánná el arra, hogy "beköszönjön" nekem, haram cselekedhessem, továbbá rálássak a kijáratra.
-Kösz, hogy szóltál. Az édesség a gyengém-kacsintok rá.-Mondd, Azim szereti az édességet?