Erion utcáin

[Kalmárfejedelem]

JK: Zanazan Walra
Esemény: A Szerájban

A kérdésedet hallva a "portás" már válaszolna, mikor Nabil mellé pattan és dzsadul lelkendezve karattyolni kezd neki valamit. A kiks szakállas embert elfutja a pulykaméreg és megtépi a saját szakállát és Nabilra förmed, és az őrhelye felé mutogat.
Leveszi a turbánját és a kopaszodó hajába túr.
Nabil kicsit megszeppenve visszakozik és inkább jobbnak látja visszalépni a helyére.

-Elnézést, asszonyom, de nem adhatom kísérőnek a kapuőrt, míg véget nem ér a szolgálata, bármennyire is szeretné ezt Nabil. Ha a Szeráj főemírje meglátja hogy üres a kapu, a következő arénaviadlat Nabillal párban fogjuk vívni egy csorda oroszlán ellen. ...eh...Mit csinált ezzel a fiúval kegyed? Eddig a legkomolyabb, legmegbízhatóbb emberem volt, most meg úgy pattog mint egy kamasz akinek zabszem van a valagában!

Legnagyobb meglepetésedre ezúttal Nabilt is elfutja a pír és hirtelen nagyon érdekesnek találja a főbejáratot díszítő kapu ornamentikáit.

-...és honnan van magának tündérrózsája, ami csak a főemír kertjéban van az egész szerájban? Galradzsára, megveszett ez a gyerek! Ha elkapják megvesszőzik!...mármint Nabilt...eh, nekem aztán mindegy, én nem láttam semmit, de este hatig Nabil itt posztol. A legjobban teszi, ha fog egy kocsit, az majd elhajt magával a Rattikanihoz.

****
A kocsis 5 rézért visz el a rattikani fogadójába. Elhagyjátok a Kis-ibara kerületét. Igen ősi antik épület, ha zanazan képzett az építészetben azt is megállapíthatja, hogy kyr stílusban épült.
A bejárat belső ajtaját vöröscsereszenyére lakozták és csizolt üveg díszíti amibe ezt gravírozták cikornyás betűkel:

"Rattikani Fogadója"

(Off: A reagodnak azt a részét ami még idetartozik ide
írd, a másik felét, ami a fogadóban hangzik el, meg a rattikani-topicba.-kösz.)

[Navaratna]

(Zanazan)

A hirtelen szóváltást fülelem, érdekes ez a dzsad nyelv, gyorsan beszélnek, mégsem akad össze a nyelvük és nem is harapnak rá. Van egy sajátos hangja, de nekem tetszik. Aztán kiderül, mi volt ez az egész, és elmosolyodom. Arra, hogy mi lehet Nabil baja, nem kötöm az orrára, és csak finoman vállat vonok.
-Kisasszony, nem vagyok még férjnél, így csak kisasszony A szabály pedig szabály, aki ilyen felelősségteljes munkát tölt be, legyen rá büszke-sandítok Nabilra.-A virág pedig jöjjön bárhonnan, tetszik-simítom meg az egyik szirmot.
"Az is tetszik, akikől kaptam. S végre nem csak én vagyok pipacsszínű!"
-Köszönöm a választ, megszívlelem!-ahogy kilépek a sátorból, jókedvűen felnevetek. Fogok egy kocsit a tanács szerint, mert Erionban ez a legkényelmesebb. Élénken nézelődök, nagyon kíváncsi vagyok. Új hely, új nép, még több történet! Ha Nabil tényéleg eljön 9kor a fogadóba, kifaggatom pár dzsad sztoriról! Ez az egyik hobbim, kellemest a kellemessel összekötni mennyei!

[Kalmárfejedelem]

JK: Zanazan Walra
Esemény: A Randi


Nabil elvigyorodik:

-Aquvírok? Nos ott még nem tartunk, sokat nem tudok róluk: bronzbarna bőr, fekete egyenes szálú haj és tökéletes esztétikájú fizikum. A szemeik írisz nélküli kékek. A dervisek azt mondják nem evilágról valók..bár igencsak valóságos sebeket ejtenek a fűrészfogas szablyáikkal- húzza el a száját- ha jól emlékszem a Kék Hold népének tartják magukat...vagy valami ilyesmi...mindegy, ha meglátsz egyet, kérdés nélkül ronts rá, mert egy céljuk van: kiirtani az embereket erről a világról, hogy nekik legyen hely.

-Ami a vállalkozásom illeti: ne gondolj valami nagy számra: az összegyűjtött zsoldomból földet vettem otthon, ahol datolyát, narancsot, fügét, mindenféle délszaki gyümölcsöt termesztek. A gyümölcsöket ide szállíttatom, mert itt csendestárs vagyok egy pálinkafőzdében. Én hozom a különleges gyümölcsöket, itt megerjesztik és szeszes italt csinálnak belőle, cserébe részesedek az italkereskedés hasznából. Nem valami nagy üzlet, de tudod gondonom kell a jövőmre. Nem élhetek örökké személy meg vagyonvédelemből, meg zsoldosmunkából. Azért olyan negyven fele szerertnék megállapodni...örökké nem lehet fegyvercsattogásból élni. Az ember előbb-utóbb kiöregszik aztán kapaszkodhat magába, hogy most mihez kezdjen...na ezt akarom elkerülni.
Nem mondanám magam gazdagnak, főleg itteni mércével nem, de olyan háromszor annyit keresek így mintha csak a béremből élnék.

****
A kocsi közben befut egy barátságos kávézó elé. Az ablakokból narancsszín fények vetülnek az utcára, és az egész homlokzatát faberakás dístíti, amit éjfeketére lakkoztak, és aranyra fújt növényi indák díszitik. Az indák között felirat: "Sivatagi Szél Kávéház"

Nabil a kezét nyújtja hogy lesegítsen:

-Hogy szereted, hogy szólítsalak? Zanazan, vagy Walra? -kérdi

[Navaratna]

(Zanazan)

-Lehet, hogy szépek ezek az amundok, de a szemük nagyon randa lehet ha nincs varázshatalmuk, nekikmegyek, de ha van, nem tudom az ellen védeni magam-vallom be kelletlenül.

-Én még nem gondoltam arra, mi lesz majd később, fiatal vagyok, nemrég fejeztem be a harci tanulást. Idővel persze majd nem így lesz, van is egy tervem, hogy női testőröket oktassak, de ez nagyon messze van még! A tudás sincs a fejemben hozzá, sea tapasztalat mögöttem.

Meglátva a kávézót, belém vág a félsz.
"El fogom cseszni...el fogom cseszni. Tuti el fogom cseszni!!! ÁÁÁ!"
Rettenetesen izgulni kezdek, és jó, hogy nyújtja kezét Nabil, mert lefordultam volna a kocsiról a feszültségben. Nagyon szép helyre hozott, én pedig egyre nyomorultabbul érzem magam.
-Jó lesz Zanazanként-mondom halkan. Hajam végének tépkedésébe kezdek.-Igaz, hogy a...a dzsadoknak nagyon hosszú neve van? Tanítóm szerint Samír Rahmatullah neve csak rövidítés, és igaziból egészen hosszú...-hadarom.

[Kalmárfejedelem]

JK: Zanazan Walra
Esemény: A Randi


- Oh, a név önmagában nem hosszú, de gyakran tartalmazza az apa és egyéb híresebb felmenők nevét is, főleg a nemesek körében szokás ez, a közemberek körében sem tiltott, de felesleges fontoskodásnak tartják ha az ember nevének hossza nem áll arányban a vagyonának nagyságával. Afféle státuszszimbólum ez. Ezért tűnik hosszúnak.

A Sivatagi Szél berendezésében a vörös és az arany a domináló színek. Képrázatos mintájú, vastag, puha szünyegeken lépdeltek alacsony asztalok között. A székeket keményre tömött kecskebőr űlőpárnák helyettesítik.
A pompa nem hivalkodó, inkább az élénk színű falikárpitok és függyönyök adják a hely hangulatát mint a pompa.

Nabillal egy szabad asztalhoz ültök. Dzsadul adja le a rendelét, így nem érted mit kért.
Nemsokára valami elképesztően tömény, édes süteményfélét és dzsad feketekávét hoznak.
Azt hogy a kávét Zanazan mennyire kedveli csak ő tudja. Mindenesetre, a furcsa ízű fekete lé erős és sűrű és igen édes, mint általában minden a dzsad konyhában, de kellemesen élénkít.

- Az én szüleim is közemberek...-folytatja Nabil...-apám tevekereskedő, anyám pedig a háztartást vezeti. És nyolc testvérem van, én vagyok a hatodik gyerek a családban.

- Nos kár hogy a szüleid nem örülnek annak, hogy inkább harcosnak áltál...pedig csodálatsan arányos, csinos testalkatod van, ezt a pácél sem takarja. -mosolyodik el Nabil - és a képzésed nem ment a nőiesség rovására...

-...hm szóval a buzogányt választottad. Én nem szeretem a zúzófegyveres stílust. Nem azért mert elítélem, csak tudod...nálunk más a hagyomány. Handzsár, jatagán és egyéb görbe fegyverek...esetleg szálfegyverek.

-Hogy ízlik a kávé? Nem vagy éhes? Rendelhetünk valamit, utána pedig sétálhatnánk egyet, ha van kedved...

[Navaratna]

(Zanazan)

Életemben először voltam úgy valahol, hogy nem széken, hanem párnán ülök. Tetszett, sokkal hangulatosabb volt, mint egy pados taverna. Elhelyezkedtem, félénken rámosolyogtam Nabilra, aztán ölembe ejtettem kezem. A fekete lét néve először megszagoltam, micsoda. Aromás illata bíztató volt, belekortyoltam. Mivel édes, azonnal elnyeri tetszésem:
-Ezt hogy is hívják? Khava? Khavé?
Hallva, milyen sokan testvérek, vigyorgok:
-Mi csak négyen vagyunk. Van egy fáérjezett nővérem, meg két öcsém, akik ikrek. Oh, engem majdnem férjhez adtak, de ellenkeztem apámmal. Nem volt szép dolog, de nem akartam idejekorán beragadni egy konyhába.
Szóba kerül az alkatom, és majdnem félrenyeltem. Szám elé tettem a kezem, ne köhögjem fel a félig lenyelt kávét. Jelenleg nem viseltem semmilyen vértet, igazat megvallva, semmilyen vért nem volt a birtokomban. Talán vennem kéne, már csak a munkám miatt is
-Túlzol, Nabil...túl izmos vagyok-nyögök fel, mikor levegőhöz jutok.-de ha neked ez tetszik...-teszem le a kávét, mert remegett a kezem.
"Ha még mond ilyeneket, elbújok a párnák között!"
-Mutathatnál nekem majd...dzsad görbe...fegyvereket.
De valójában jóval piszkosabb gondolataim támadtak és szemeimmel a sütit fixíroztam. Féltem, ha ránézek, belelát a fejembe.
"Fúj, hogy gondolhatsz ilyesmire? Már egy puszitól elaléltál. Nézd milyen rendes, mit ijedezel itt! Bár nem tudom, az ijedezés meg a mocskos gondolatok hogy férhetnek emgy egymás mellett..."
-Úgy látom, ti szerettek enni. Mikor megjöttem, azonnal tálca ételt tettek elém. A negyed kapujában is már sütivel vártak. Ez a süti itt előttem be fog férfi, azaz férni, no meg lassan vacsoraidő van, de nem hiszem, hogy tudnék sokat enni. Így is le kell edzenem a mai ételmennyiséget. Szeretek enni, de mértéket kell tartanom. Séta? Hm... legyen... legalább lejárom a vacsit is, meg...Jó ötlet...-csapongok.
-Bocs, borzasztóan zavarban vagyok, nem sokszor voltam együtt ilyen kiruccanáson férfival-nyögöm ki.

[Kalmárfejedelem]

JK: Zanazan Walra
Esemény: A Randi

-Nos ami azt illeti, én sem hetente járok találkozókra hölgyekkel; de nem hinném, hogy attól kevesebb leszel, mert nem rutinból és csuklóból megy az ismerkedés mint a bárdoknak. -mosolyodik el Nabil

A vacsora nehéz volt és nagyon fűszeres. Mindent húsételt leöntöttek valami jellegzetes ízű szósszal, ami az első tucat falat után még ízlett és különleges ízt adott, de az étek felénél már nagyon elteltél vele és töménnyé vélt az íze, iszol is hozzá kísérőt rendesen, hogy elmossa az ízt.

-Váltogatni kell a feltétet és akkor jó...-magyarázza Nabil- ha már érzed hogy elég lesz, akkor vegyél hozzá másfajta -ellentétes ízű húst, vagy köretet, akkor nem fekszi meg a gyomrod.

Nos az ízlésednek így is meglehetősen nehéz a dzsad konyha...nagyon jó nagyon különleges, de inkább valami egyszerű tál ételt ennél legközelebb.

****

(folyt. köv. : A Kereskedőnegyeden kívül)

[Kalmárfejedelem]

JK: Ahham és Brognar
Esemény: Yosu Ortzi nyomában



A kocsis a gorviki negyedbe hajt. Egy napvédő ponyvával ellátott épületrész előtt megáll. A homlokzata bronzszínre van kőporozva, a cégére egy feketére lakozott faragott pók, alatta táblán felirat, faragott betűkkel:

"Fekete Özvegy"

A teraszon furcsa népek ülnek. Kreol bűrű, fekete, alacsonyabb, de arányos testalkatű férfiak és nők, akik valami ismeretlen nyelven beszélnek.
Mikor leszálltok a kocsiról minden fej felétek fordul, mindenki titeket néz,de úgy mintha egy kocsora való rakás gabnét borítottak volna az orruk elé.
Az emberek elhallgatnak és titeket bámulnak. Elcsendesül a kávézó, és a légy zümmögését is hallani lehet. A pincér ebbahagyja a felszolgálást, leereszti a tálcát és ő is titeket bámúl, valami méla lenézéssel és "zeke mi a jó büdös francot keresnek itt" arckifejezéssel.

[Togar]

Csendesen körbenézek, mi van ezek nem láttak még törpét? Odasétálok a pincérhez és megkérdem töle.
-Yosu Ortzi-t keressük nem láttátok errefelé?

[Sessaryen]

(Ahham)

*Látva hogy Brognar habozás nélkül a pulthoz és a tárgyra tér, én is követem. A kérdő tekinteteket már megszoktam, "gyönyörű" arcom nem szokványos.
Közönbösséget színlelek hát, én már megszoktam a látványt. Szokják meg ők is...*

< Szent Kadal! Milyen piperkőc népség...> - nézek azért körbe a törzsközönségen.

- Igen! Üzenetünk van a számára! - teszem hozzá a magamét Brognar szavaihoz.*

[Kalmárfejedelem]

JK: Ahham és Brognar
Esemény: Yosu Ortzi nyomában


A pincér előszőr arról sem akar tudomást venni hogy ott vagytok. Valami lenéző, flegma ajakbiggyesztéssel, mint mikor valaki kükönösen gusztustalan dolgot lát, vagy valami számára nagyon undorítót kell elviseljen, kinyög magából egy szót:

-Nem. -majd leszedi az asztalt.

Több vendég feláll az asztalától és elmegy. A vendégek hirtelen megcsappanására, kijön egy puha, fekete bőrcsizmát, fekete bársonynadrágot és vörös házikabátot viselő, szintén kreol bőrű, fekete -de őszülő- hajú férfi. Gondosan nyírt körszakáll és bajusz keretezi állát oldaln a gorviki nemzeti fegyver, ramiera lóg.

-Mit akarnak maguk itt? - néz rátok összevont szemöldökkel - Nem találtak más kávézót a környéken? Javaslom a fogadónegyedet, ott szívesen látják a magukfajtát. Kérem távozzanak, rontják az üzletem forgalmát, maguk miatt elmennek a vendégek!

[Togar]

Ránézek az öregre és válaszolok.
-Mi csak egy embert keresünk és utánna elmegyünk. Át vágott minket is és titeket is fegyverekel.
Lenyulta a rendeléseteket nekünk meg nem fizette ki. Az üzlet itt köttett azért vagyunk itt. A neve Yosu Ortzi. Gondolom te se örülnél ha kiderülne hogy veszélyes veletek üzletelni. Azért a törpe fegyverek jól jönnek nektek és kell is.
Ezután a beszéd után szétnézek hányan hallották hagyom hogy átgondolja amit mondtam.Gondolom rájön hogy nem szívesen jöttünk ide mi sem.

[Kalmárfejedelem]

JK: Ahham és Brognar
Esemény: Yosu Ortzi nyomában


A tulajdonos elhúzza a száját, de nem vitatkozik.

-Taana emberei vagytok? Na mi van hát túljárt a fene híres eszeteken az a hatvárosi? És ti lennétek a fejvadászkommandó!? -

A gorviki ezen akkorát röhög hogy majd széthasad a feje:

-Idenézzetek fiúk! A tarini gon-corgák akcióban! -szavait gúnyos röhögés és hahotázás követi.

-Hát ez jó! -Nos, sok sikert a hajtóvadászathoz apró emberkék! Mivel megnevettetetek addok egy tippet: Noir Háza a Szórakozónegyedben a fickó nagy szerencsejátékos. Én ott keresném. -mondja és elmorzsol egy könycseppet a szeme sarkában

-Uram Ranagol, nagy a te állatkerted....-és elmegy a dolgára, faképnél hagyva titeket.

[Sessaryen]

(Ahham)

- Ez bolond, - nézek Brognarra mély meggyőződéssel. - Rontsuk tovább az üzletét egy sör erejéig, vagy menjünk tovább?

*Körbenézek, esetleg belénk akar e kötni valaki. Amíg társam meggondolja válaszát, addig én morcos arccal meredek minden ránk bámulóra.*

[Kalmárfejedelem]

JK: Ahham és Brognar
Esemény: Yosu Ortzi nyomában


A tulaj elvonultával a vendégek sem foglalkoznak veletek többet. A beszélgetések halk duruzsolásai folytatódnak, több figyelmet nem, csak egy-egy rosszaló pillantást kaptok néha-néha az elvonuló picérektől.