Gortvar, a déli erőd

[Terda Radovik]

JK: Vincent Ves Montariny
Helyszín: Gortvar
Időpont: délelőtt



*Kocsma nincs az utcákon, de a kaszárnya épületében láttatok egy kantint, így arrafelé veszitek az irányt. A legalsó szinten van, közvetlenül a bejárat mellett nyílik.
Elég nagy az ivó rész, de jó néhány ajtót is látsz, amik vagy privát szobákhoz vezethetnek, vagy pedig raktárakba.
Az ivóban sok asztal és lóca van; nagyjából negyven fő befogadására lenne képes, ha lennének bent emberek. Csupán egy embert látsz iszogatni az egyik asztalnál.
Szemmel láthatóan valamilyen tiszt az illető, amennyire ismered a rangjelzéseket ez egy száznagy. Díszes mellvértet visel, erős bőr ruhákat, az asztalához támasztva egy kardot látsz. Nem fiatal ember, erősen őszül, de úgy néz ki, hogy shadoni. Az asztalán boroskancsó és egy boroskupa. Egy pergamentekercset olvas, fel sem néz a jöttötökre.
Van még egy söntés is, e mögött ácsorog egy karóvékony, tipikus gorviki arcvonásokkal rendelkező ember. Unatkozva rágicsál valamit.
Odacsörtettek a pulthoz, Herras pedig leadja a rendelést:

- Három kupával a jobbik vörösből , de izibe! Teljesen kitikkadtam!

*A gorviki pultos elnyom egy kényszeredett vigyort, bólint, majd tölteni kezdi a borotokat. Hamarosan kézhez kapjátok a vérvörös nedűt, már a szaga is arról árulkodik, hogy kiváló évjárat.*

[Terda Radovik]

JK: Giorgo wes Otragor
Helyszín: Gortvar
Időpont: késő délután



*Könnyedén visszatalálsz a Toronyhoz, azonban odabent jónéhányszor meg kell kérdezned, hogy merre van az étkező. Az egyik cseléd szerint a második emeleten van, a másik szerint az elsőn. Szerencsédre összefutsz egy értelmesebb szolgálóval is, aki felvilágosít, hogy az első emeleten a közkatonák étkezője található, a másodikon pedig a tisztikantin.
Mivel közkatonának nem vagy nevezhető, a második emelet felé veszed az irányt. Hamar megtalálod a termet. Szépen be van rendezve, a falakon még festményeket látsz. Csupán négy asztal van, de mindegyiken fehér abrosz, gyertyatartók. Az asztalok körül kényelmes székeket állnak, minden asztalnál négy-négy. Van egy kisebb pult is, e mögött egy idősebb férfi ácsorog, díszes ruhája van, de a derekára kötött barna kendő csomóiból látod, hogy egyszerű szolgálóval van dolgod. Más nincs a teremben.*

[Nibur Sakraf]

(Giorgo)

*Az étkező keresése közben jópárszor Ranagol színe elé kívánja a cselédeket, de a helyes útbaigazítás után kissé megnyugszik, hogy vannak még értelmes közemberek is...habár nem olyan sokat ahogy elnézi. A tiszti kantinba érve körbenéz, de minthogy nem lát bent mást az asztaloknál, kelletlenül nyugtázza, hogy egyedül kell eltöltenie estebédjét. Lassan a kiszolgáló elé lépdel.*

-Szép jó esét. Mivel tud ma szolgálni? Látom nincsenek most túl sokan...

[Saggaras Zenir]

Vincent

*Mit sem törödve a száznagy jelenlétével becsörtetünk.*

-Micsoda kihalt hely, ennyi katona, és egy ilyen üres ívó, szinte szégyen.

-Hmm, ez finom, szerintem kostoljuk meg mégegyszer.

[Terda Radovik]

JK: Giorgo wes Otragor
Helyszín: Gortvar
Időpont: késő délután



*A szolgáló fejet hajt, majd tisztelettudóan beszélni kezd:

- Abradon, kérem foglaljon helyet! Bár még nincsen vacsoraidő, természetesen tudunk szolgálni étekkel. Ajánlani tudom a nemrég sült Ubello-kacsát, hozzá illő körettel, ha megfelel a keserűrizs, akkor azzal. Savanyúságot is hozhatok mellé, a kacsa fűszerezéséhez az uborkasaláta passzol...ha megfelel önnek uram!

*Türelmesen várja a válaszod. Közben az egyik hátsó ajtó résnyire kinyílik, és egy cselédforma fehér ruhás fiatal fiú les ki. Érdeklődve figyeli a rendelést.*

[Terda Radovik]

JK: Vincent Ves Montariny
Helyszín: Gortvar
Időpont: délelőtt



*Újdonsült ivócimboráid hevesen bólogatnak. A bor elég finom, kicsit édes, és elég sűrű.
Mindhármótoknak ízlik, gyorsan meg is isszátok. A pultos fickó ügyesen tölti a következő adagot.
Geddon közben halkan megkérdi tőled:

- Te jártál már ilyen messze az otthonodtól? Úgy értem voltál már idegen országban?...Én még sose láttam idegen földet...De elég jó a boruk!

*Hamar kipirul a bortól, szinte bizonyos, hogy nem sűrűn ihatott még alkoholt. Herras ezalatt a száznagyot méregeti, de nem szól egyelőre semmit.*

[Saggaras Zenir]

Vincent Ves Montariny

-Még Shadlek tartzományon kívül is csak akkor voltam, amikor a tenger partjára érkeztem, no meg egy kis kitérő volt Shadon városába., nem hogy az Ország határain túlra vetett volna a hét arcú.

*Válaszolja a kipirult arcúnak, ám mikor fűzné tovább a kérdéssort látja, hogy harmadik társuk a száznagyiot méregeti.*

-És te Herras? Jártál má...-Halkabbra vált- Mit méregeted a fickót? Mi olyan érdekes az öregben?

[Nibur Sakraf]

(Giorgo)

-Persze...még elég korán van. Hmm... Jól hangzik, amit az imént felsorolt. Ezeket kérném.

*Elmosolyodik, majd elindul az egyik közeli asztalhoz. Leül, majd türelmesen várja, amíg kihozzák a finomságokat.*

<Végre. Már rég ettem ilyen finom sülteket.>

[Terda Radovik]

JK: Vincent Ves Montariny
Helyszín: Gortvar
Időpont: délelőtt



*Herras elgondolkodóan nézegeti a száznagyot, majd szinte suttogva válaszol:

- Valahogy olyan ismerős a képe...Sohase szívleltem a tiszteket. Pökhendi, nagyképű népség, azt hiszik ők különbek az egyszerű bakáknál...

*Másik társad is megnézi magának a száznagyot, majd Herras vállára teszi a kezét:

- Ugyan Herras! Nem mind olyan...Ki tudja, lehet hogy egyszer mi is tisztek leszünk...Mi majd nem feledjük, hogy honnan jöttünk!

*Isszátok a második kupa bort is, ami legalább olyan finom mint az első volt.*

[Terda Radovik]

JK: Giorgo wes Otragor
Helyszín: Gortvar
Időpont: késő délután



*A szolgáló egy bólintással jelzi, hogy felvette a rendelést, majd eltűnik a résnyire kinyílt ajtó mögött.
Te letelepedsz az egyik asztalhoz, és várakozni kezdesz.
Alig telik el néhány perc, amikor a bejárati ajtón – amin te is bejöttél – az öreg külhoni magiszter, Jermak érkezik. Ugyanazt a ruhát viseli, mint legutóbbi találkozásotokkor. Amit meglát téged, egyenesen feléd lépked, majd az asztalodhoz érve megszólít:

- Üdvözlet ifjú abradon! Csatlakozhatok egy korai vacsora elejéig?

*Barátságosan rádmosolyodik.*

[Nibur Sakraf]

(Giorgo)

*Miután a szolgáló eltűnik, ő egy közeli asztalhoz telepszik. Kissé el is gondolkodik az elkövetkezendő estén, de mikor nyílik a bejárati ajtó oda, emeli tekintetét. Mikor Jarmek belép egy gyors bólintással üdvözli.*

-Üdvözlöm! Természetesen. Szívesen megosztom önnel a vacsorámat. Nem szeretek amúgy sem egyedül enni.

*Ő is barátságosan mosolyodik, majd mikor odaér a magiszter felállással és apróbb meghajlssal tiszteli meg.*

[Terda Radovik]

JK: Giorgo wes Otragor
Helyszín: Gortvar
Időpont: késő délután



*Jermak letelepedik az asztalodhoz. Kicsit nyújtogatja a nyakát a szolgálók után, de hamar visszajön a fickó, akinél te is leadtad a vacsorarendelést. Rövid gondolkodás után az öreg is hasonló ételt rendel, mint amilyenre te is várakozol.
Miután ismételten magatokra maradtok némi torokköszörülés után az öreg kezd beszélni, kérdezősködni:

- Khm...Abradon...Ugye szólíthatom Giorgonak? Tud valamit arról az emberről, akit meg kell találnunk? Arról az Aldo Duscherről? Én még csak nem is hallottam róla...Biztos fontos láncszeme lehet az amundok elleni hadakozásnak, ha minket – úgy értem az én kis csapatomat – kérték fel. Tudja mi már évek óta együtt járjuk a világot. Jól kiegészítjük egymást! Megmondom őszintén, nem nagyon örülök, hogy egy „külsőst” is velünk küldenek. Nem ismerem magát, és ez kissé zavar...Mire számíthatok öntől? Mi a...khm...szakterülete? Azt már tudom, hogy valamiféle taktikai szakértő, de azon kívül? Gondolom – született gorvikiként – nem riad meg a vér látványától...

*Érdeklődve tekint rád, de világos szemében vidám csillogást is felfedezel.*

[Nibur Sakraf]

(Giorgo)

*Elmosolyodik*

-Természetesen szólíthat. Én hogy szólíthatom önt magiszter?

*A kérdezősködésre ismét mosollyal válaszol*

-Én sem tudok sokat Aldo úrról. Csupán annyit, hogy az egyik legtehetségesebb hadvezér, akit valaha láttam. Ő az amundok ellen vezetett hadműveletek kulcsembere, akitől az amundok sok kényes információt tudhatnak meg. Ezen felül, ha sikerül ártó praktikáikkal a saját oldalukra állítani, a hadvezetési érzéke komoly hátrányba hozhat minket.

-Oh...látom öszíntén beszél...ami a szívén, az a száján...ez tetszik. Tőlem nem kell tartania, ha attól fél, hogy a maguk ellenében cselekszem. Az én feladatom a csapat taktikai felügyelete. Az én segítségemmel könnyebben, és helyismeretemmel kevésbé feltűnően tudnak majd átkelni Manta am Gorvik hegyein. Leginkább kisebb-nagyobb csapatok taktikai irányításával, startégiáik meghatározásával foglalatoskodom. Ezen felül sokat utazom. Szeretek mindent megismerni. Noss a vér látványa nem rémiszt. Sok stratégával ellentétben és a harcvonalból szeretem irányítani a csapatmozgásokat. Persze ha a haderő nagysága ezt nem teszi lehetővé nem ragaszkodom az öldökléshez...

-Rajtam kívül még lesz egy kísérőnk. Ő vezet majd minket a titkos ösvényeken. Így hangtalanok tudunk maradni, és talán a kékszeműek sem figyelnek fel ránk.

-És ha már így belemerültünk a társalgásba...én esetleg megtudhatnék pár fontosabb dolgot az önök csapatáról. Úgy könnyebb lenne megterveznem az utat, és egy esetleges fegyveres összetűzésnél is jobban tudnám, hogy mire számítsak.

*Mosolyog.*

[Terda Radovik]

JK: Giorgo wes Otragor
Helyszín: Gortvar
Időpont: késő délután



*Az öreg bólogatva válaszol a kérdéseidre:

- Nos igen, önnek is ismernie kell az embereket, hogy használható tanácsokat tudjon adni majd taktikai kérdésekben. Kivel is kezdjem...Jómagam – mint bizonyára ön is rájött – mágiahasználó vagyok. Főképp az asztrálmágikus operációkban mozgok otthonosan, de természetesen a többi mágiaformát is ismerem. Szólítson egyszerűen Jermaknak. Zyndran barátom kardművész, így aztán kiváló fegyverforgató. Bár csupán a Slan kardot forgatja, legalább olyan hatékony tud lenni, mint aki mindkét tradicionális kardművész fegyvert használja. Landryenát néhány hónapja szedtük fel Erionban. Kellett egy jó fegyverforgató, így aztán a gladiátornő megfelelt. Ő is jó harcos, de messze nem olyan kifinomult mint Zyndran. Harcban háromágú szigony a fő fegyvere, de előszeretettel hajít dobóhálót, vagy ha kicsi a hely, akkor rövid kardokat forgat. Numerian „kisasszony” érdekes teremtés. Ő is főleg a fegyverforgató tudományából él, de ismer néhány egyszerű mágikus trükköt is. Amolyan szemfényvesztő, talán még bárdnak is nevezhetném...Egy ideje összeszűrte a levet Zyndrannal. Két teljesen ellentétes egyéniség, talán épp ezért gabalyodtak egymásba. Én személy szerint nem nagyon örülök a kapcsolatnak, de nem szólok bele, majd kiforrja magát a dolog...

*Nagyjából itt tart a beszédben, amikor érkezik a szolgáló és kihozza az evőeszközöket, két törlőkendőt, és két kupa vörösbort. Utána szinte azonnal vissza kimegy az ajtón, ami valószínűleg a konyhába vezethet.
Az öreg belekortyol a borba, majd kérdez:

- Ki lesz az a kísérő? Tud róla valamit? Milyen titkos ösvényekről beszélt az imént? Valami mágikus térkapuk talán? Maga találkozott már az amundokkal?

[Nibur Sakraf]

(Giorgo)

*Végighallgatja Jermakot, majd mikor kiérkezik az étel megszimatolja. Az illata jó..érzi ahogy a gyomra mozgolódni kezd a finomságokat követelve. Azonban még előtte válaszol Jermak kérdéseire.*

-Igen erős kis csapatnak tűnik. Sajnos kardművészekkel még nem állt módomban találkozni, de feltételezem az olyan mint a dzsad kardtáncosok nem? A gladiátorhölgy...noss ő valószínűsítem az amundok technikáját használja. De mindegy...nem a kivitelezés a fontos, hanem az eredmény. Nemde ....

*elmosolyodik*

-Az azonban tényleg nem ildomos, hogy a csapaton belül románc alakul...sajnos láttam már pár ilyet. A felek odafigyelésének rovására megy, mert ugye a szerelmesek inkább egymást védik, és óvják, nem pedig önnön magukat.

-De reméljük harc nélkül sikerül kiszabadítani a stratégát...majd eldől mi lesz.

*Aprót köhint*

-Igen...sajnos én sem régen érkeztem ide az erődbe. Az amundok elleni csatározásokban akarok aktívabb részt vállalni. Már volt szerencsém velük csatatéren találkozni, de sajnos még csak egyszer. Mondhatom aljas, és félelmetes ellenfelek. De mint tudjuk ez nem minden. A varázstudóik ősi elfeledett mágiát használnak, amely pusztító árként söpri el az előttük állókat. A szerencse az, hogy nem sebezhetetlenek...sőt. Vértek és védő eszközök nélkül támadnak. A fegyverük is csupán egy közepes fogazott kard. A nevét mondták már, de sajnos azt már elfelejtettem. Valami mentesz, vagy manosz, vagy ... nem is tudom...de ez most nem is számít. Az amundokról ennyit tudok dióhéjban...legalábbis amit a csatatéren láttam belőlük.

-Noss...a kísérőnkről nem sokat tudok. Annyit sikerült leszűrnöm, hogy egy siedonról van szó. Magasabb körökben mozog, és jópár titok tudója lehet. Fegyvert a találkozásunkkor nem hordott, tehát vagy rejtve viseli <Ami nem jó előjel> , vagy egyáltalán nem forgat fegyvert < Ez még rosszabb>, de ezt itt Gorvikban nehezen tudnám elhinni egy nemesről. Kissé pökhendi alaknak tűnik. Az etikettben nem túl jártas... Vagy csak olyan magas tudással rendelkezik, hogy nem méltatja az "átlag embereket" modorosságra. A neve Isidio. Hírtelen ennyi. Sajnos csak 1 percre találkozhattam eddig vele, tehát nem tudtam jobban megismerni.

-Sajnálatos módon a titkos ösvényekről én sem rendelkezem több információval mint ön. De érzésem szerint hamarosan megtudjuk, hogy miről is van szó.

-És most...

*Kissé megemeli a boroskupát*

-Az ön és csapata tiszteletére, nomeg a segítségre, melyet hazámnak nyújtanak.

*Azzal egy széles mosoly kíséretében iszik pár kortyot, majd nekifog az étkezésnek. Közben persze figyeli a mágiatudót.*