Gortvar, a déli erőd

[Terda Radovik]

JK: Giorgo wes Otragor
Helyszín: Gortvar
Időpont: délelőtt



*A lány nagy szemeket mereszt rád, főleg akkor, amikor széket, asztalt és sérülést említesz.
Ránéz a székre: a ruhák – amik rajta voltak amikor beléptél – még mindig rajta vannak. Szétnéz kicsit jobban: nincs a szobában asztal. Végignéz magán, majd miután rátalál a sebre szörnyűködve nézi azt.
Te közben nekiállsz öltözködni, már a nadrágot húzod, amikor ő felkel az ágyról. Kissé meginog, de hamar megtalálja az egyensúlyát. Magára kap egy pongyolát a székről és elindul az ajtó felé. Közben csendesen megszólal:

- Megyek, megnézetem a sebet Estellával. Talán tud kezdeni vele valamit...

*Eléggé imbolyogva megy, de biztos a vérveszteségtől van.*

[Nibur Sakraf]

Giorgo

//:) A piperés szekrény tükörrel akkor nem ilyen asztalszerű...arra gondoltam. Persze csak ha lehet rajta bármi ilyet tenni//

-Rendben. Akkor én is megyek. Nem is olyan súlyos az...gondolom.

*Biccent a seb felé, majd ő is kifelé indul.*

-Remélem még találkozunk.

*Miután felöltözött, egyenesen a kijárat felé veszi útját...persze előbb megkeresi az ajtónállót a fegyvereiért. Közben mosolyog, mint a vadalma.*


-

[Saggaras Zenir]

Vincent ves Montariny

*Szárazföldre vezeti hű hátasát, körbetekint, végigmérve, hogy hová is került távoli hazájától.*

<Szinte mintha otthon lennék, csak ez a vallási fertő, és a tisztelet teljes hiánya. De még mindig ezerszer jobban érzem magam itt, mint mondjuk egy inkvizitor karmai közt...Három nap itt, na szép, miért nem meehtünk már egyből tovább, ez az örökös várakoztatás kezd kiidegelni. Még Shadonban is majd három nap kellett mire kihajóztunk. Utoljára akkor féltem annyira mint akkor mikor kiderült, hogy za a nő csak egylidérces hulla volt.....>

*A gondolat sort tudatosan szakítja félbe, mert teste hihetetlenül összeborzongott már csak a puszta gondolattól is. Inkább meg kereste tíznagyát, és a nyomába szegödött hogy a szálláshelyre vezesse a kis csapatot.*

[Terda Radovik]

JK: Giorgo wes Otragor
Helyszín: Gortvar
Időpont: délelőtt



*Megáll a lány az ajtóban, és visszaszól, közben a tőled kapott fél ezüstöt nézegeti:

- Nyugodtan öltözzön fel uram, nem kell sietnie! Szívesen látom máskor is...

*Egyelőre csak a nadrágod van rajtad, a többi holmid le van szórva az ágy mellé. Nagyjából egy kupacba van.
A lány kimegy, te pedig gyorsan felöltözöl. Nem tart egy-másfél percnél tovább.
Elindulsz a szobából, követed az ide vezető útvonalat. Könnyen megy, hisz nem túl bonyolult a ház elrendezése. Gyorsan az alsó szintre és a első szobába érsz.
Ott még mindig ugyanaz az őr posztol, aki a jöveteledkor is. Amikor meglátja a vigyorgó ábrázatodat, mosolyogva megcsóválja a fejét, majd kotorászni kezd a ládában amibe a fegyvereidet tette. Közben megkérdi tőled:

- Kihez volt szerencséje abradon? Remélem elégedett volt a szolgáltatással?

[Nibur Sakraf]

(Giorgo)

-Köszönöm. Én is szívesen visszatérek bármikor...bár nemsokára indulnom kell a frontra...

*Kissé szomorkásnak tűnik, habár legbelül egyáltalán nem sajnálja ezt.*

-Nemiel a neve, és igazán gyönyörű...és ha mondhatom így a hivatást igen magas fokon űző hölgy. Megérte a befektetett tőkét...

*Továbbra is vigyorog, közben elveszi a fegyverét, majd biccent és kilép az ajtón.*

-Ha visszatértem egészen biztos, hogy még benézek.

*Majd az ajtó becsukása után sietve távozik a helyszínről. Visszaindul a szállására.*

[Terda Radovik]

JK: Giorgo wes Otragor
Helyszín: Gortvar
Időpont: délelőtt



*Megkapod a fegyvereidet, és elégedetten távozol a házból.
Visszaindulsz az erőd falai közé. Útközben elhaladsz jó néhány katona mellett, akik - látván az abradoni címerkendődet - mindig utat engednek neked.
Könnyedén megtalálod a Tornyot, ami előtt még mindig ugyanazok a katonák posztolnak, mint amikor megérkeztél Gortvarba.
Néhányszor meg kell kérdezned az utadba kerülőket amire végre megtalálod a szobádat, a negyvennyolcast.
Minden úgy van, ahogy hagytad mielőtt elindultál. Kivéve azt, hogy az asztalon egy félbehajtott papírost találsz. Nincs rajta semmilyen jelzés.
Ha szétnyitod, a következő - kráni nyelven íródott - szöveget olvashatod:

„Éjközép után egy órával az Északi Kapunál.”

*Behatolásnak semmi nyoma, és a cuccaid is hiánytalanul megvannak.*

[Terda Radovik]

JK: Vincent Ves Montariny
Helyszín: Gortvar
Időpont: délelőtt



*Nem kell bajlódnod a hátasod szárazföldre vezetésével, mert a hajón eddig is velük utazó lovászok hozzák őket majd partra.
Ti nem várjátok meg ezt, hanem cuccaitokkal felmálházva elmasíroztok a Zöld Kaszárnyáig. Nagyjából öt-hat perces menetelés, de mivel minden felszereléseteket cipelnetek kell – még a nyerget és egyéb lószerszámokat is – elég kellemetlen „kis séta”.
A Zöld Kaszárnya persze nem zöld, csak a bejárata mellé kitűzött zöldes-címeres zászlóról lehet tudni, hogy helyben vagytok. Tíznagyod vezérletével bemasíroztok a háromszintes épületbe, majd tíz fős szobákba osztanak titeket.
A szoba elég kicsi, de azért kényelmesen elfértek. Rendes ágyak vannak, és végre nincs az állandó imbolygás, amit a tengeri út során kénytelen voltál elviselni. Az eligazítás szerint napközép utáni első órában lesz ebéd, addig „szabadfoglalkozás” van.
Főleg az utazás kipihenése a cél ebben a három napban. Szobatársaid el is kezdik a semmittevést, néhányan kártyázni kezdenek, de van aki – miután megszabadult a vértjétől – egyszerűen lefekszik aludni.
Két újdonsült szobatársad viszont elhagyja a szobát, és elindulnak felfedezni az erődöt.*

[Nibur Sakraf]

(Giorgo)

*Visszaindul, majd mikor végre "haza" ér fáradtan lép be az ajtón.*

<Na itt az ideje egy kis pihenésnek az indulás előtt..ez meg mi?>

*Pillant a kicsiny papírosra, majd mikor kinyitja felhúzza szemöldökét*

<Tehát Ranagol újabb útbaigazítást küld szolgáin keresztül. Talán pont az elkövetkezendő utammal kapcsolatban.>

*Valószínűleg egy cseléddel küldethették a papírost, de ahogy ismeri a birodalmit beszélő népeket hiába is kérdezősködne, úgysem tudná meg ki küldte...na meg minek is. Legkésőbb éjközép után egy órával úgyis megtudja.*

*Fáradtan huppan le az égyára, majd nyújtózik egyet. Kicsit ledől, hogy ne legyen túl fáradt, mikor mennie kell. Nomeg holnap is elég korán kell majd indulnia.*

[Saggaras Zenir]

Vincent Ves Montariny

*Belép a szobába, és az első szabad ágyra ledobja a holmiját, majd gyorsan elrendezgeti dolgait. Ha ezzel végzett körbe pillant hogy ki mit csinál épp a szobában.*

<Kártyázzak a srácokkal, vagy inkább körül nézzek.>

*Tépelődik magában a lovag, hisz mindkettő jó alkalom az ismerkedésre, és az idő is gyorsan megy. De most talán érdemesebb lenne elöször tájékozodni a helyi viszonyokról.*

-Várjatok fiúk!

*Kiált a lovag az épp felfedezni igyekvő fickók után.*

-Megyek veletek én is.

<Hátha nem csak unalmas katonák százai állomásoznak itt, hanem némi bú felejtő fehérnépet is szállásolnak az erődben. Habár nem szokás, de ez Gorvik, ez más világ.>

[Terda Radovik]

JK: Giorgo wes Otragor
Helyszín: Gortvar
Időpont: délután



*Lefekszel egy kicsit pihenni, de – talán a jóllakottság miatt – hamar elnyom az álom.
Amikor felébredsz már jócskán délután van.
Eléggé kipihentnek érzed magad, de nem emiatt ébredtél fel.
Hangos kiabálás hallatszik az utcáról, ha jól érted, valamelyik tiszt éppen lehordja az őrködés közben kártyázó katonákat.
Még elég sok idő van a papíroson olvasott időpontig...*

[Terda Radovik]

JK: Vincent Ves Montariny
Helyszín: Gortvar
Időpont: délelőtt



*Gyorsan utol éred a két lovagtársadat. A nevükre is emlékszel, a hajón – bár nem beszéltél velük – elég közel volt a fekhelyük.
Az egyikük Geddon sin Cormanar, a Kék Pajzsos lovagrend tagja. Sokadszülött egy kisnemesi famíliában. Olyan húsz év körüli fiatal suhanc, rövidrenyírt fekete hajjal, ritkás szakállal. Most csak a mellvértjét viseli, az oldalán lovagkardot hord.
A másik valamivel idősebb, egy Irgano városából való gazdag kereskedőember fia. Herras Selindor-nak hívják. Huszonöt év körüli, hosszú szőkés hajú borotvált fickó. Elég nagydarab és izmos, vértként csak egy sodronyinget visel, az oldalán kard és tőr.
Gyorsan kiértek az épületből, senki nem áll az utatokba.
Odakint megálltok egy pillanatra, és Herran megkérdi:

- Mit keressünk előbb, kocsmát vagy lotyókat? Vagy előbb faljunk valamit?

*Geddon kissé elvörösödik, úgy tűnik a te válaszodat várják.*

[Nibur Sakraf]

(Giorgo)

*Felébredés után nagyot nyújtózik, majd felkel és az ablakhoz lépdel. Kint látva a katonákat jót mulat magában.*

<Ó igen...édes a közkatonák élete, mindaddig, amíg a tisztek távol vannak.>

*Ezután az eget kezdi kémlelni, vajon milyen időre számíthat este. Közben kissé el is mereng.*

<Vajon mik Ranagol újabb szándékai...biztos, hogy az elkövetkezendő küldetéssel kapcsolatos. Eddig is sok segítséget kaptam. És vajon miért segítenek a határ menti társak ilyen hévvel...>

*Hirtelen enyhe párhuzam villan agyába a katonák és a saját sorsa között. Újra előjön az a zavaró érzése, hogy ő nem is igazán önmaga, hanem csak Krán egyik előretolt parasztja...jobb esetben futója. Giorgo inkább ez utóbbiban reménykedik. Apja történetei a határon túl élők hatalmáról sokszor elkápráztatták és egyben megborzongatták kiskorában, és talán még máig is maradt egy kicsi ebből a kis borzongással teli csodálatból.*

*Azután visszatér a valóságba. Közben a tiszt már elment a katonáktól, akik mostmár ügyesebben művelik a kártyázás tudományát, mivel egyikük mindig figyeli, hogy mikor ér a közelbe valami magasabb rangú tiszt. Ezen újra elmosolyodik.*

<Hát igen. Hatás-Ellenhatás.>

*Hirtelen ötlettől vezérelve, nomeg az unalom elkerülése végett felöltözik, és elindul körbejárni az erődöt, főként azt a részt, ahol majd a találkát megejti a küldöttel.*

[Terda Radovik]

JK: Giorgo wes Otragor
Helyszín: Gortvar
Időpont: késő délután



*Összekapod magad, és kimész az épületből. Vigyorogva nyugtázod, hogy a Torony bejáratánál posztolók teljes nyugalommal kártyáznak.
Te találomra elindulsz egy irányba. Nagy raktárházak, és két-három szintes kaszárnyák között sétálgatsz. Sokan mászkálnak az utcákon, ezek többsége shadoni katona, akik szinte mindannyian nagy málhazsákokkal bandukolnak. Valószínűleg nemrég érkezhettek a kikötőbe, ahova utad során el is érkezel. Épp egy nagyobbacska szállítóhajóról folyik a kirakodás. Kibontottak egy nagyobbacska rész a hajó oldalából, ott hozzák a partra a zsákokat, ládákat. A parton egy nagy szekér várja az elszállítani valót, négy ló van elé fogva.
Tovább indulva néhány házzal arrébb egy tízfős gorviki őrjáratba „ütközöl”, de azok – miután látták a címerkendődet – katonásan tisztelegnek, majd tovább masíroznak.
Nincs sok látnivaló, látszik hogy civilek alig vannak az erődben, csak az a néhány kiszolgáló személyzet, akik a katonák ellátásával törődnek.
Kantint, vagy kocsmát nem látsz, valószínűleg minden kaszárnyának van külön ilyen célra fenntartott helysége.
Elhaladsz egy istállónak tűnő épület mellett is, legalábbis a szagokból erre következtetsz. Legfeljebb ha tizenöt-húsz ló férhet el itt kényelmesen. Bizonyosan valahol máshol tartják a többi lovat, talán egy erődön kívüli karámban.
Magába az erődbe három úton lehet bejutni: A nyugati kapun keresztül - amin keresztül te is érkeztél - a kikötőn át, és az északi kapun. Az északi kapu – hasonlóan a nyugatihoz – őrséggel ellátott, kétszárnyú vasalt kapu. Kis őrház áll a közelében, a várfal tövében.
A várfal egyébként elég magas és vaskos. Negyven-ötven méterenként egy-egy bástya áll, amiken kőhajítókat is észre vehetsz.
A sétálással el is telik a délután hátralévő része, elég jól bejárod az erődöt, nagyjából ki is ismered magad az épületek között.*

[Saggaras Zenir]

Vincent ves Montariny

-Nos szerintem, elöbb együnk valamit a kocsmában a többi móka majd estére várjon ránk.

*És ezzel, szemével egy kocsmát kezd keresni. Ha talál egyett.*

-Ott arra csak fiuk. Ott a mi helyünk.

*Mondja miközben a megadott irányba bök, hogy a két másik férfi is láthassa. És el is isndul a keze által mutatott irányba.*

[Nibur Sakraf]

(Giorgo)


*Körbejárja az erődöt jó alaposan. A shadoni katonák láttán néha félrehúzza a száját, majd nyugtázza magában, hogy inkább ők hulljanak, mint a gorvikiak. Amikor a kikötőbe ér kissé furcsállja a kirakodás ilyetén módját, de valószínűsíti, hogy azért van, h minél hamarabb végezzenek a partraszállással. Tovább haladva találkozik az őrjárattal, akiknek ő is katonásan visszatiszteleg. Megérdemlik ezt a kis bíztatást. Ettől függetlenül tetszik neki ez a fajta megbecsülés. Miután jól végigjárta az erődöt és a találka helyszínét visszaindul a szállására, majd miután hazaért az étkező felé veszi az irányt. Kissé már éhes, úgyhogy valami harapnivaló után néz. Út közben néhány cselédtől kér útbaigazítást, hogy hol is tudja megrendelni a vacsoráját. Mikor odaér az étkezőbe körbenéz, hogy van-e ott valaki, esetleg van-e ismerős bent.*