Amnet Keilor 24. Kódexe [ UTK ]

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Umbranas város kikötőjében.
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután
Résztvevők: Teteb Azurec
__________________________________________________

*Gyorsan befejezted a sült hal evését. Megtörlöd a szádat, majd a konyhán keresztül visszamész a kabinodba. A cuccaidat összeszeded, ami nem sok mindenből áll, és a lovadat veszed irányba. Mikor a hajó istállójához érsz nem a büdös állat szagot érzed, hanem a tenger hűs illatát. A helység teteje, mint egy csapóajtó, befelé le van nyitva, és így hídként szolgálva, fel lehet vezetni az állatokat a fedélzetre. Ebben az esetben csak a te lovadat kell felvinni. Megfogod jószágod kantárját, és felvezeted a fedélzetre. Fent már vaskos, és széles pallókkal hidat készítettek a hajó, és a kikötő között. Mikor rálépsz a fa „hídra” mögötted megismerve Calyd hangját, ezt hallod.

-Aztán utazó, az istenek legyenek veled.-* És felé fordulva egy kedves mosollyal, és fejbiccentéssel köszön el tőled.

*Lelépve a kikötő kövezetére szinte öröm táncot járnál. Te nem vagy kimondott tengerész, és ha minden jó alakul egy ideig nem kell hajóra szállnod. A lovad is hasonlóan érez. Végre tud szaladgálni, ügetni. Kicsit nehéz is visszatartanod, mert csak úgy húzza a kezedben lévő gyeplőt. Le nyugtatod, de tudod, mindenképpen el kell vinni lovagolni ,mert nehezen fogsz bírni vele, ha nem adja ki a felesleges energiáját. Mi után megnyugodott körbe nézel. Szemben neked balra van a hatalmas városkapu, mely 5-6 ember magas is lehet és szélessége ugyan ennyi csak méterben. Nyitva van, és elég sokan mászkálnak rajta keresztül. A kapu felett egy kőből készült domborművet látsz, mely egy jobb oldalán fekvő sellő lányt ábrázol. Lent a boltív árnyékában 3 őrt látsz, akik jól elbeszélgetnek, egyáltalán nem foglalkoznak a járókelőkkel. A katonák oldalán rövid kardot látsz, és rajtuk bőrből készült mellvért van. Végig tekintve a kikötőt hatalmas fal határolja végig, egészen, a várkastély előtti hídig. Ott megint van egy kapu, mely zárva van. A kikötőből nem lehet eljutni a hídhoz, mert tőle 100-200 méterre véget ér a kövezett rakpart, és csak a tenger van. A kőfalon kék színű zászlók lobognak, melyeken aranyszínű, jobb oldalán fekvő sellő látható. Maga a kikötő elég nagy, mintha egy fő tér lenn. Csak szobrok helyett ládák, hordók, és zsákok mindenfele. Este a fényt, az 5-6 méterre egymástól elhelyezett két méter magas vas oszlopokon lévő olajlámpás biztosítja. A fal tövében rengeteg raktárhoz hasonló kő építmények vannak, nagy eltolható ajtókkal. Elég nagy a nyüzsgés. Nagyrészt embereket látsz, bár biztos van más fajú lakos is a városban. A legelső dolog, amit keresel szemeiddel egy fogadó. Kettőt meg is látsz, bár kinézetük inkább egy kocsmára hasonlít. Mind a kettő fából készült egy emeletes ház. Az ajtajuk felett egy-egy tábla lóg, melyre írva van, de innen nem tudod elolvasni. Neked a balra lévő van közelebb.

[Pelso]

Gondó

*Csendben felegyenesedem. A dobótőröm a kézfejemmel takarom. Az aljnövényzetet félretolva közelebb lépek. Megszólítom a segítőm és a kísérőjét. // Mióta elhagytam az Ibara poros oázisait nem, vagy csak ritkán nyiratkoztam, és szinte egyáltalán nem foglalkoztam a fésülködéssel. Ennél fogva jelenleg így festek: Hosszú szakáll és haj, fésületlen és enyhén gubancos. Igényes rendezet öltözék, viszont meglátszik rajtam, hogy két hete úton vagyok, meg az iménti kis csetepaté nyomai.//
- Noir vigyázza álmaid egy holdhónapon-át tettedért vándor. Gondó Esshaonion a becsületes nevem. Miután megtaláltam lovaim szíves örömest ellátom sebeid. Közben beszélgethetünk is.
- Kérem bocsása meg hölgyem a modortalanságomat, de köteleségemnek éreztem, hogy segitőmnek köszönetet mondjak. Örvendek a találkozásnak. Viszont ha most megbocsájtanak de még lovaim is fel kell kutasam.
<Vajon kik lehetnek és miért segitett ki ?>

[Niobe]

Rhienna D’Vire

* Ahogy előbukkan az idegen, fejemben végigcikázik pár gondolat.*

< Hogy néz ki ez az ember? Az öltözéke még csak hagyján, bár látszik, hogy régóta van úton, na de a feje? Ha más körülmények között találkozom vele ilyen állapotban, nem sok jó sült volna ki a dologból. Már ami őt illeti. Amúgy udvarias és hívő. Ráadásul Noir. Hm.. >
* Felhúzom jobb szemöldököm, és alaposan végigmérem, mielőtt megszólalok. *

-Semmi gond uram, a helyében én is ugyanígy cselekedtem volna.

* Megvárom társam reagálását, de ragaszkodni fogok ahhoz, hogy én lássam el a sebét. *
* Mondandóm befejeztével érzem, megszűnik körülöttem a biztonságot adó védőaura. *

[Gorodak]

Twou Line

*Kicsit meg lepődök az ember kinézetén. *
< Érdekes kinézete van az embernek, látszik, hogy jó ideje utazik, és hogy rá férne egy kis tisztálkodás. >

-Köszönöm a jó kívánságot uram, de az én istennőm Morgena vigyáz én rám. Nem köszönöm uram, társam elég jól ért a sebekhez, és ha meg nem sértem, inkább rá bízom magam. –

* Meg kérdezem Rhiennát * - Meg invitáljuk az idegent a táborunkba? - - Nekem mindegy, viszont így meg kérdezhetjük, mi történt itt. - * Látom, hogy az is meg sérült, akit meg mentetünk. * < Hát ez nem a legjobb hír számomra. > - Nyugodtan keresse meg a lovait. * Ha abban egyeztünk meg, hogy jöhet a táborba akkor meg hívom, ha nem akkor jó utat kívánok neki. *

// Végig piarony közös nyelven beszélek, kivéve ha Rhienna nem beszél így ez esetben quaroni közösön beszélek. Illetve, ha az úr sem értette, meg amit mondtam neki akkor meg ismétlem quironi közösön is a mondataimat, amit neki tetem fel. //

< Ha a sebemet ellátták, akkor egy ima után elindulok majd az erdőbe vért inni, mert különben nem biztos, hogy türtőztetni tudom magam. De lehet, hogy holnap reggel megyek el vadászni, amíg a többiek pakolnak, így mondhatom, azt hogy gyógynövényeket keresek a sebemre a gyorsabb gyógyulás érdekében. >
* Igyekszem nem mutatni fájdalmam amit a seb okoz. Ha meg hívtuk és elmegy a lovait meg keresni elteszem a tört. *

// Kinézetem: Egy egyszerű barna ing van rajtam, ami most vérem szinével keveredik. Egy barna nadrág, meg alkar és lábszárvédő. Rövid fehér haj, ami középen ketté van fésülve, ami most nem igazán látszik. Kicsit sápadt be esett arc. //

[Niobe]

Rhienna D’Vire

-Rendben van Twou, épp javasolni akartam.

* Odafordulok az idegenhez: *
-Ha gondolja, amíg megkeresi a lovakat, addig én ellátom társam sebét, majd segítünk a holttestek eltüntetésében.
-Utána meghívnánk a táborunkba, meleg már van, de vacsorával még nem szolgálhatunk, hacsak társam a takarítás után nem szerez valami ennivalót.

* Akár beleegyezik, akár nem az idegen, én visszaindulok a tábor felé *
* Majd kedvesen rámosolygok biztatás képpen. *

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas város közelében
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután
Résztvevők: Rhienna D’Vire, Twou Line, Gondo
__________________________________________________

*Hatalmas nagy égzengés töri meg beszélgetéseteket. Majd kis vártatva fénycikázásra lesztek figyelmesek a felhők között, majd nem sokkal utána megint zeng az ég. Hűvös levegőt fúj a tenger felől felétek a szél. Úgy tűnik, nagy zivatarnak lesztek kitéve. Ekkor lónyerítésre figyeltek fel. Az irányba tekintve látjátok, hogy két felnyergelt ló riadt meg a villámlástól, nem messze tőletek az út szélén.

Gondo

*Hála az égnek nem mentek messze a lovaid, így nem kell keresgélned. És ez jó hír, mert ha jól érzékeled itt elég keményen esni fog, és utálsz ázott és sáros lenni. Lassan kezd zsibbadásból fájdalommá válni a vágás oldaladon, ideje lenne ellátni a sebet. Viszont az esőben elég nehéz lesz, így talán a tábor ötlete nem is olyan rossz ötlet.

Rhienna D’Vire

*Míg az utazó válaszára vársz, hogy veletek tart e vagy nem, felfigyelsz Twou rosszul létére. Bár csak nagyon nehezen lehet észre venni, te is csak azért látod, mert régóta ismered. Nem csodálkozol rajta, a mély sebtől te már valószínű rég elájultál volna, de ő délcegen áll előtted, és ha kell, tudod, az élete árán is megvédene.

Twou Line

*Ahogy bal kezedbe vetted a tőröd erős fájdalom nyilall válladba //vonj le 2 Fp-t légy szíves//, és sajnos az éhséged is egyre nagyobb erőt vesz rajtad, de tudod, most ebben az állapotodban nem leszel képes vadászni. Pihenned kell, talán a holnap reggel jobban leszel. Nem tudod, hogy az idegen miképp dönt, de kíváncsi vagy vajon miért támadták meg, vagy csak egyszerű útonállók voltak? Bár hogy is dönt, ha nem indultok vissza a táborotokba, hamar megáztok. Reméled Rhienna felállította sátrakat.

[Gorodak]

Twou Line

- Ha van, kedved csatlakoz szerény táborukhoz. - *Meg mutatom, merre van a táborunk, majd elindulok Rhiennával vissza a táborunk felé. A tőrömet át veszem a másik kezembe miután meg fordultunk. Fél szemmel figyelek, hogy jön e az idegen. *

* Rhiennához fordulok út közben * - Van még élelmünk igaz nem sok, de ma még elég lesz, holnap meg majd feltöltjük készleteink a fogadóban. - - Ha van kedvetek, akkor majd a tűz mellet szívesen mesélek egy két régi legendát. Barátkozás képben. -

* Magamban imádkozok: Kérlek istennőm agy erőt, hogy ne bántsam társam. *
< Holnap reggel korán kelek és elmegyek vadászni, a leg kisebb pocok is meg teszi egyelőre. Remélem, képes leszek el kapni így fájós vállal is. >
* A seb egyre jobban fáj, igyekszem nem mutatni a fájdalmat továbbra is. Visszafelé elmegyek a kötelemhez és csinálok belőle hurkos csapdát hátha mázlim lesz reggelre. * < Remélem, megy majd a sérült vállammal is, ha nem meg kérem Rhiennát, segítsen egy kicsit. >

– Segítesz állat csapdát állítani? -
< Miután visszaérünk, elő veszem az élelmet és közben a láncom is, ki láncolom magam, valamihez a biztonság kedvéért. De nem biztos. >

// Akaraterő próba: dobot érték: 2 , a vérszomj le győzésére. //

[Sirak]

Teteb Azurec

*Nem akarok már nagyon sokat menni, így rögtön be is megyek a a bal oldali kocsmába.
A kocsma előtt lovász fiú után keresek, hogy lovam lekösse míg benn vagyok, ha találok egyet kezébe rakok 5 rezet, és így szólok hozzá:
- Kösd ki és vess elé zabot, hamarosan jövök lovamért.
*Ezekkel a szavakkal ott is hagyom, mjad belépek a kocsmába, körülnézek, majd a pulthoz lépek.
- Üdv! Egy szobát szeretnék az éjjszakára.
<Enni, majd akkor, ha visszajöttem a lovagolás után. Meg persze körülnézek a városba.
*A választ megvárva kifizetem a szobát és elveszem a kulcsot, majd gondolataim szerint keresek egy nyugott helyet, ahol lovamat megfuttatom, majd körbenézek a városban, hogy jobban megtudjam mi van itt, és persze jó helyen a célpontomról is kérdezek.

[Niobe]

Rhienna D’Vire

* Egy pillanatra megrémít a hatalmas égi dörrenés, majd a hűvös szélnek köszönhetően kicsit megborzongok. A lovak nyerítésére odafordulok, de megnyugszom, amint rájövök ezek csak az idegen lovai. *

< Úgy látom, nem kell sokáig keresgélnie őket. >

* Visszafordulva aggódva veszem észre, hogy társam milyen rossz bőrben van. Nem késlekedem tovább, azonnal elindulok a tábor felé. Az idegennel nem foglalkozom tovább, még a válaszát sem várom meg, bár valószínű hallani fogom. Viszont társamnak rögtön válaszolok:

- Rendben van, úgy gazdálkodunk, hogy mindenkinek jusson és talán lesz időnk még a vihar ideérkezése előtt gyorsan elrendezni a tábort és behúzódni a sátrakba. Valószínű, hogy a tábortűz sem fog sokáig meleget adni, már ha ég még egyáltalán.

- Apropó, a nagy kavarodásban még nem volt időm említeni, de mielőtt eljöttem, volt egy hívatlan látogatóm a sátramban. Egy aranyos kis vadmalac. Nem tudom, hogy ott van e még, de lehet gond lesz az anyjával, ha megtalálja a kölykét és vele minket is.

- A csapdára viszont nem valószínű, hogy lesz lehetőségünk vagy időnk. A vihar gyorsan ideér és örülhetünk, ha nem ázunk agyon és a sátrak is kibírják.

- De mindenek előtt a sebedet teszem rendbe, mert nem fogod sokáig bírni. Pihenned kell.

* Mindezt gyorsan elsorolom, és közben, ha kell a támogatásom, segítek társamnak. Remélem nem fog elájulni. Viszont azért próbálok olyan gyorsan menni, amennyire csak a helyzet engedi.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Umbranas város kikötőjében.
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután
Résztvevők: Teteb Azurec
__________________________________________________

*Lovadat kantáron vezetve indulsz a közelebb lévő kocsmához, fogadóhoz. Egy-két hordót kikerülve, na meg persze a forgatagot is, megérkezel a ház elé. A bejárati ajtó egyszerű és dísztelen. Felette egy tábla. Melyen kopottas írás látható:

„Részeges Matróz”

*Sajnálatos módon nem látsz inast, kire rábízhatod a lovadat, viszont látod, hogy a másik kocsmánál is kint állnak a ház előtti korláthoz kötve. Itt is van ilyen alkalmatosság. Úgy döntesz, ideiglenesen kikötöd oda, aztán majd bent a kocsmárostól megkérdezed, hogyan tovább. Ekkor villámlás, és égzengés töri meg nyugalmadat. Feltekintve az égre, és látva a sötét szürke felhőket, elgondolkodsz azon, hogy lehet ma nem lesz lovaglás. A kikötőben a tömeg is felgyorsul, úgy látszik ők sem akarnak bőrig ázni. Belépsz a „fogadóba” és rögtön megcsap az erős pálinka, és dohány füst szaga. Maga a helyiség 7 méter széles, és 9 méter hosszú. A bejárati ajtótól balra van a pult, jobbra, és szemben asztalok és székek vannak rendezetlenül elhelyezve. Szemben még látsz egy ajtót, és felette pedig a bejárathoz képest merőlegesen egy lépcsőt, melyen jobbról lehet felmenni. A bejárati ajtó mellett mind a két oldalon egy-egy ablak, és a falakon olajlámpások, melyből már néhány fényt ad. Nincs a kocsma díszítve, semmi kép, vagy egyéb más mely otthonosabbá tenné. Még nincs sok vendég, de valószínű hamarosan többen lesznek. Egyetlen asztalnál ülnek négyen. Egyszerű polgári ruha van rajtuk, mely egy kicsit koszos. Mindegyik előtt egy korsó van, és megérkezésedkor feléd fordulnak. A bal oldali pultnál egy átlagos magasságú, zsíros őszes hajú, alkoholista kinézetű idős ember áll. Ruhája egyszerű vajszínű ing, és barna posztó nadrág. Mikor oda lépsz hozzá, a pulton lévő kis fa poharát felemeli, és tartalmát lehörpinti, majd köszönt téged.

-Aggyun isten nagyságos uram, mivel szo’gahatok kendnek?

*Ahogy beszél, bűzös leheletét megérzed, és csak kevés hiányzik hozzá, hogy a nem rég megevett halat megmutasd a jelenlévőknek. Elmondod, hogy szobát szeretnél.

-Ó jó uram, a legjobb helyen jár. Nékem itt azta’n jó kis helyek vannak a pihenésre. Az ára 1 réz é’jszaka’nként. Meg azta’n jó étek is van itt. Gyűjjön csak ide nyugodtan, higgye el jó dó’ga lesz az én kocsmámban.

//Annyit had kérjek tőled, hogy ne rohanjunk ennyire előre. Mármint, légy szíves várd meg a párbeszédet, s majd utána mond, hogy mit teszel. Mert ha én azt mondom, hogy 1 arany a szálás, akkor is kifizeted? //

[Pelso]

Gondó

//Pótolom hiányosságom a Quironeia-i közöst használom élőszóban.//
- Elfogadom a meghívást. A halottakat meg nyugodtan bízzátok csak rám úgyis az én hibámból kerültek ide.
*A lovaimat kikötöm egy közeli fa ágához, hogy míg a tetemekkel vagyok, elfoglalva nehogy elkóboroljanak. Sebem felületesen kitisztítom és ideiglenes szorító kötést teszek rá a ládámban található rongy és gyolcs segítségével.
A holtesteket egy helyre gyűjtöm. Megszabadítom őket fegyvereiktől és minden használható értéküktől. //Minden érdekel. Pontos listát kérek.// Mind a fegyvereket és mind az értékeiket a támadók egy-egy ingébe csavarom. Ezzel végezve egy kis tömegsírt rögtönözök. Körülbelül fél láb mély sírt ások nekik. Egymásra dobálom őket utána rájuk szórom a földet.
*Dolgom végeztével a lovaimat kantárszáron vezetve, a két kis csomaggal a hónom alatt elindulok a segítőim tábora felé.

[Gorodak]

Twou Line

< Ez hideg szellő pont jókor jött egészen frissítően hat, így még a tudatomnál vagyok jobban. >
-Nagyon remélem, hogy még ég a tűz. Jó lenne.–
< Remélem, még ott van az a kis disznó, tökéletesen elég lenne nekem. Ráadásul a vérét meg ihatom pohárból is az is már fél siker. >
-Jó lenne, ha még ott lenne, nem lenne gond az élelemmel, az anyjával meg valószínű csak elbánunk. Vagy használhatjuk a kicsit csapdának. –

*Ekkor éles fájdalmat érzek, a bal vállamból valószínű már elég sok vért vesztetem. Kicsit meg állok majd a friss szellőnek hála mely arcomba, fuj, kicsit felébreszt és igyekszem követni társam és tempóját is a táborba. A tőrömet elteszem a helyére.*
* Nem firtatom tovább a csapdát, majd holnap, ha jobban leszek.*

// Rhiennával a piarony közöst használom. //

-Amíg itt a vendégünk, addig használjuk csak a quironi közöst, hogy ne hozzuk zavarba? –
*Ezeket a szavakat már kicsit lassan nehézkesen mondtam, ki*
< Remélem már nincs messze a tábor. >

[Niobe]

Rhienna D’Vire

-Hát én meg remélem nincs ott a kismalac. Nem vagyok hajlandó megenni. Neked sem ajánlom, hogy bántsd. Van még annyi élelmünk, hogy kibírjuk a következő fogadóig.

* Közben aggódva nézek társamra, akin látom, már nagyon szenved. Rá már az este folyamán nem számíthatok. * < Mindegy, csak ne legyen komolyabb baja. >
< Ajánlom az idegenek, hogy jól viselkedjen, mert nem állok jót magamért. >

[Sirak]

Teteb Azurec
<Hát iszok is valamit itt, legalább kiöblíti számból a hal ízt. Meg úgyse tudok most hova menni az esső miatt, és látom is a bejöbő embereket. Megfigyelem milyen változatos itt az élet> *Majd gondolataimnak megfelelően, így szólok:
- A szoba mellé egy kupa bort is, de valami finom fajtát, ha lehet. *Majd mikor mondja az árát a sobával együtt kifizetem, majd borommal leülök egy asztalhoz, de nem a legfeltűnőbb helyen.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas város közelében
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz délután
Résztvevők: Rhienna D’Vire, Twou Line,
__________________________________________________

*Tudomásul véve, hogy Gondo csatlakozik hozzátok, csak még a lovait összegyűjti, elindultok a táborotok felé. Eszetekbe jut, hogy a hullákkal valamit kellene csinálni, de szerencsére az idegen felvállalta ezt a feladatot. Nem is foglalkoztok egyelőre semmi mással, csak Twou sebével. Visszaérve a táborotokhoz, azt látjátok, hogy az egyik sátor össze van dőlve, és minden, amit a varázslónő belerakott most kint van körülötte. És látjátok, hogy az összedőlt kis sátorban mozgolódás van. Szerencsére a tűz még nem aludt ki, és talán még az eső sem fog bele kezdeni.

Twou Line

*Sajnos a fájdalom egyre elviselhetetlenebb, szíved szerint most kirántanád a nyílvesszőt válladból, de erőt veszel magadon, és megvárod, míg Rhienna kiveszi, és beköti a sebedet. //nem sikerült az állóképesség próbád, de az akaraterő próbád igen// Látván a ledöntött sátrat, és benne a mozgolódást, úgy látszik nem unatkozott a kis malac. Bár érkezésetek zajára mozdulatlan lesz.

Rhienna D’Vire

*Látva, hogy mit tett a kis álatka, igencsak felhúzod magad. Nem elég, hogy el kell látni a lovag sebeit, miközben nyakatokon van egy közeledő vihar, még a sátrat is újból fel kell állítani. // nem sikerült az asztrál próba// Egy pillanatra még az is eszedbe jut, hogy engeded Twounak, hogy vacsorát készítsen belőle. Amint közelebb lépsz a kis malac abba hagyja a mocorgást.