Örökség [UT]

[Ayana]

(Ambrose)

Ahogy felismerem a földön heverő erszényem, újra villámokat szór a tekintetem és elég gyors és magabiztos léptekkel elindulok elejtője felé, körülbelül úgy, mint egy vérszomjas vaddisznó, de kardot azért nem rántok. Arrébbrakom az útban lévőket és valószínűleg a katonákkal egy időben fogok odaérni. Bár marhára nagy ingerenciám lenne arra, hogy a tolvaj torkát átharapjam, mégis inákbb tűrtőztetem magam.
- Elnézést uraim! - szólítom meg a városőröket, higgadt hangnemet erőltetve magamra. - Ha a látásom nem csal, márpedig elég jó a szemem, akkor azok a földön heverő érmék ott az én tulajdonom... maradékai - gondolok itt azokra, akik sebtiben felkapkodtak néhányat. - A nevem Ambrose con Seros, Shadonból érkeztem két barátommal és az sem kizárt, hogy az egyik útitársam erszénye szintén ennél az alávaló tolvajnál lapul - közben előszedem irataimat, hogy nemesi mivoltom bizonyítsam, már ha nem foglalja le az összes katonát a rendbontó(k) rendreutasítása.

[Jomadar]

(Armon)

Csendben figyeli az eseményeket, hátha észrevesz olyat, amit az események sodrában küzdők nem.
* Ha valóban a tolvaj van a helyszínen, vajon bevárja az őröket? Kötve hiszem *

[Saggaras Zenir]

Santoro

-Nos a terv kész volt, és annak egy változata is megvolt, ám most hogy kegyeddel ismét össze találkoztam, így azt hittem tervem újabb fordulatot vehet, és ön is velem tart? De ha nem óhajt résztvenni ebben az igen kalandosnak ígérkező utazásban, akkor volt szerencsém.

*Mondja a tolvaj higgadtan, majd feláll látszólag indulni készül csak a választ várja.*

//Ambrosera tapadok rá, mert nem hiszem, hogy lemondana a piperköcségéről, így távozása nem lesz feltünés mentes, viszonylag egyértelműen követem őket, ám az álcák mindig mások. Ha a nő is velem jön, hol külön hol együtt érkezek vele, hol a nejem hol a szeretőm hol a lányom. Persze az ő külseje is változik. HA nem voltam világos csak szólj és részletesebben is elmagyarázom. Amúgy sosem kockáztatom a lebukás veszélyét, és mindig a helyi viszonyokhoz alkalmazkodom. Viszont a többieknek irt hozzászólásokat nem olvastam, úgyhogy nem tudom, hogy merre tartanak.//

[Mesemondó]

__________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Sempyer
Időpont: ősz, délelőtt (másfél hónapja)
Résztvevők: Mauno, Armon, Ambrose
__________________________________


A helyszínen egy nagyöklű csépeli a földre került pénzelszóró hapsit. Az érmék egy részét felszedték és zsebre süllyesztették az odagyűlők. A katonák megpróbálják leállítani a további szedegetést és szétszedni a bunyózókat. A vert alak moccanni se tud, valami miatt úgy vergődik, mintha le lette kötözve, pedig senki se vetett még rá kötelet.
Armon láthatja, Mauno arcán harag van és kárörvendés. Ő nem olyan gazdag mint Ambrose, sokkal személyesebben érhette a zsebelés.
Az őrök egyike, aki egy kölköt penderített arrébb és szedett ki markából érmét, Ambrosera sandított:
-Ezt majd az Üregben mondja! Várja meg míg összeszedjük ezeket a bajkeverő barmokat, ott mutogassa a kutyabőrét!
-Tényleg kutyának a bőrére van írva?-vigyorgott fel a széparcú nemesre a kölyök.
-Te marha, hagytad magad elfogni?-rángatta az egyik őr a szétvert arcú férfit.
-Megörült hogy ekkora fogást szerzett! Szakmája csúcspontját így cseszi el. Tényleg bolond ez a Flúgos Pavel!-tette csípőre kezeit az az őr, akinek Ambrose bemutatkozott.
A bunyóst le kellett ütni ahhoz, hogy elhiggadjon.
-Nocsak, ki akadt a horgunkra! Nem ezt a szemetet keressük már egy ideje tiltott szerencsejátékért?-hajolnak a leütött felé.
-De, megismerem a vörhenyeket az arcán.
Az őrség megindul a két fickóval, meg a pénzzel az utcán, hogy aztán egy széles, föld alá vezető járatba siessenek le. Lépcsők és folyosók követtek, a város a föld alá kúszva folytatódott. Széles utcák, közvilágítás, házak sorakoztak a kőbe vájva, még ló is járt a főutcán.

Kiderül, az őrség központját hívják Üregnek. Ami tényleg egy nagy üreg, elől asztal választ el titeket az amögött álló tábori ágyaktól. Az üreg végében, alacsony, rácsozott lukakba súvasztják be a verekedőt meg a tolvajt. Az üreg teteje fekete, jelezve, régen fáklyával világítottak, most ezt felváltotta az olajmécses.
Jegyzőkönyvfelvétel kezdődik meg az asztalnál. Egy írni és olvasni tudó őr papíros felé hajol:
-Tehát, lopás a Nomádok Hőse terén, ekkor és ekkor. Kik intézkedtek ott?
Az őrség vezetője sorolni kezdi társai nevét, meg a magáét. Felveszik az elfogottak nevét, majd jöhet Ambrose, mint panaszos. Megnézik nemeslevelét, meg a behozott erszényt, és egy halom holmit még: a tolvaj minden szerzeményét kitették az asztalra (Ambrose erszénye 6 arannyal, két arany karkötő, 3 ékköves gyűrű /smaragd, gránát, opál/, fél fülbevaló ezüstből, türkizköves hajcsat). Mauno nem látja közötte a maga értékeit.

[Alauron]

(Mauno)

Bár sehol sem látja az erszényét, azért követi őket az Üregbe. Ott aztán előkerül az a holmi amit az enyveskezű alak összelopkodott. Valószínű, hogy az ő énze már messze jár, de legalább ezt az egyet jól megagyalta a verekedős cimborája.
<Esélyed sem volt menekülni, hála nekem, te kis...de lámcsak van itt egy pár drágaság, ami jó kártérítés lehet.>
- Hogy a magasságos Istenek vájnák ki a szívét, és tipornák a hulláját a sárba, hát nem csak a pénzemtől szabadított meg, de még az ékességes gyűrűmet is!
Gyorsan felbecsülve a lehetőségeket úgy dönt a smaradköveset szemeli ki.
- Mutassák csak, hagy látom tényleg az én smaradgyűrűm-e az ott, vagy sem.- ha megengedik, hogy Mauno kézbevegye a szóban forgó ékszert, egy pillanatig eltűnődik, megvizsgálja a belsejét, majd megmutatja mit is talált.
- Látják, itt áll a nevem -s valóban, a fém belső ívén egy jól látható bevésett írás díszeleg:
"Maunonak, az aranykezű festőnek"
- Ez pedig én volnék, mint azt drága nemes útitársam is igazolni tudja. Még szerencse, hogy ez a becses kincs meglett, legalább nem fáj a szívem annyira elveszett aranyaimért, amit szintén elloptak tőlem! Mindközül, inkább ezt sajnáltam volna.- Ám miközben mesél már el is rakta a gyűrűt, s talán már nem is látszik az a felirat, de épp ezért csak mondja a magáét.
- Nagybecsű Műpártoló Afzal ajándéka számomra ez a gyűrű, aki nekem ammellett, hogy jó barátságának is örvendhetek, rendkívül bőkezű jótevőm is, áldassék a neve, és sose apadjon el a kincstára....

//Ezzel minden mágiám lemerült...//

[Jomadar]

(Armon)

Valahogy nem szívleli a hivatalos szerveket, így mint kívülálló inkább jócskán lemaradva követi őket. Amúgy sem rajong az üreghez fogható patkánylyukakért, szívesebben marad kívül és figyel.
Nem csak az őrségre és a társaira, hanem midenre, ami körülötte történik.

[Ayana]

(Ambrose)

Elégedetten figyelem, ahogy az őrök a két bűnözőt elhurcolják, és követem őket az Üregbe.
A jegyzőkönyv írójának szintén bemutatkozok és az orra elé tolom a nemeslevelem és előadom a történetem.
- Éppen a történések előtt érkeztünk a városba és mielőtt a szállásunkat felkerestük volna, gondoltuk, engedünk a kísértésnek és megtekintjük a helyi árusok portékáit. Alig nézelődtünk valamicskét, az enyves kezeknek mégis elég volt ez az idő arra, hogy megfosszanak minket pénzünktől. Elkeseredetten indultunk volna szállásunk felé, mert tudja az én erszényemben nem csekély összeg lapult, x arany //x helyett azt a kerekített számot mondom, amennyi Viadomo-i bevásárlásom után maradt//, amikor ez a szerencsétlen söpredék felhívta magára a figyelmet az ordítozásával. Én persze azonnal elindultam a ricsaj felé és láttam, hogy a járókelők már szedegetik is az érméimet. Nem mintha sajnálnám tőlük, hiszen szívesen segítek a rászorulókon, de azért jobban örültem volna annak, ha önként adományozhatok nekik.
Eléggé furcsállom, hogy Mauno azt mondja a smaragdgyűrűre - ami azért az én tekintetem is vonzza -, hogy az övé, mert nem emlékszem rá, hogy láttam volna nála ilyet, de ezt nem teszem szóvá.

[Mesemondó]

__________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Sempyer
Időpont: ősz, délelőtt (másfél hónapja)
Résztvevők: Mauno, Armon, Ambrose
__________________________________

- Mivel tudja igazolnik, hogy ön Mauno Zulfikar? - sandított rád a jegyzőkönyves. - Látom, hogy ez a név van belevésve, de biztos hogy ön ez az illető?
Igazolást vár tőletek az ipse, Mauno az-e, akinek állítja magát.
Armon azt látja, a hátsó cellákban bűnözők vannak, a tábori ágyak az őrség fekhelyének szerepét tölti be. És ami a lényeg: Sempyer java a föld alatt rejtezik. Hogyan fogod ezt majd bírni? Az őrsön nagy a jövés menés: tolvajok be, kurvák ki, akad, aki útbaigazítást kér, másoknál lejárt a szolgálat és cserélnek.
Ambrose beszámolójt türelmesen meghallgatta a férfi, aztán elé tolja az erszényt és a megmaradt hat aranyat:
-Nos, uram, ebből ennyi maradt, nem tehetünk a többi érme visszaszerzéséért semmit. Még sem motozhatunk végig városiakat, és sajnos az érmékre sincs rávésve, kiké... Ügyeljenek értkeikre, a városban ügyesek a zsebesek, és ön feltűnő, szinte felhívja a figyelmet magára, hogy ön...hm...anyagilag jól ellátott és egy részét talán meg lehet lovasítani.
-Mond ki, Bernard, kissé tarka az úr. A tolvajok álma-ült le mellé egy tiszt és felrakta a lábát az asztalra.

[Mesemondó]

____________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: úton, majd Sempyerben
Időpont: ősz, délelőtt
Résztvevők: Santoro
____________________________

Indulás előtt és akkor
Ambrose-t nem észrevenni lehetetlenség. A férfi igen szeret feltűnően, mondhatni kirívóan öltözködni. Vajon mért? Hisz már eleve olyan külsővel áldotta-verte meg istene, hogy rongyokban is tündökölne, de ő tesz rá egy lapáttal. Jól fejlett hiúság élhet benne, önimádattal kiegészülve No de ki hiba nélkül való az emberek között?
A kocsis segédjének szerepébe könnyen bele lehetett költözni, kedves barátnéd elintézte az eredetit -behálózta, és elcipelte magával-, így neked gyerejáték volt felkerülnöd ugyan arra a kocsira, mint a férfiaknak Másfél hónapos útról tett említést Andreas.
Az első hét
Taronától Salmo városáig jutottatok el ez alatt az idő alatt. Az ördög nem alszik, néha lűtni az utasokon, figyelnek, nem-e követi őket valaki. Ezek szerint Orseolo szólt rólad nekik. Világítótoronyként rikított ki közülük Ambrose, így a hülye nem téveszti szem elől
Tarona partjaitól hegyek közé kerültetek, vesztett a levegő párás leheletéből, s Salmohoz közeledve földi paradicsommá vált a környezet: zsíros földek, hízott állatok, háborítatlan őszi erdők és mezők szaladtak el kocsitok mellett. Az esti szállásotokra szavatok nem lehetett. Módos utazók számára majdnemhogy otthoni kényelmet biztosítottak. Beljebb kerülve az országba, lassan Maunora helyeződött a figyelem: ő teljes egészében shadoni izléstől elütő ruhákban pompázott, bőre színe is másképp volt sötét, mint az északi shadoni népeké, így már ketten hívták fel a figyelmet rátok. Vajon ez most hasznot hoz, vagy árt nektek? Minden attól függ, figyelemben kívántok-e fürdőzni. Személy szerint téged ez hidegen hagy, beleolvadsz a segéd szerepébe, igaz, rohadt kényelmetlen folyvást bakon ülni. Viszont beadhattad a tudtalant, és a kocsihajtást éha, könnyű terepen a kocsis rád hagyta
Salmoban két napot álltatok, mert a kocsi egyik alkatrészét ki kellett cserélni, annak érdekében, hogy ne legyen vele a továbbiakban gond. Nyakig koszos lettél.Az időjárás szelesre fordult, de felhők nem hasasodtak fejetek felett, az eső elmaradt.
A második hét
Salmotol elértetek Shadlek városig. Itt már élénk úti forgalomba keveredtetek, kereskedők, parasztok jöttek-mentek állataikkal, szekereikkel, vagy lovascsoportok tarkították a mezőnyt. Egy ízben igazoltattak titeket Arhadek határában, különösen Mauno papírjait vették szemügyre. Egy útszéli kápolnácskánál csapatnyi parasztasszony kikövetelte, hogy Ambrose adjon réájuk áldást, mert meg voltak győződve arról, emberbőrbe bújt angyallal van dolguk, és erről az sem győzte meg őket, ha esküdöztök nekik. Addig nem mehetettetek tovább, míg a piperkőc nemes a nők kedvére nem tett. Kivételesen viszont eme asszonyok nema férfitól estek hasra, hanem az isteni lénytől, így ha Ambrose földiesebb érzéseket is ki akar fejezni, mondjuk felcsípni egy szebbiket, nem értik, mert egy angyal és egy ember szemükben összeférhetetlen, s egy égi teremtménynek nem lehetnek ilyen vágyai Kit fáraszthat ez a tévedés, kit mulattathat a hűhó, amit Ambrose megjelenésével kivált.
Shadlekben folytathattad szimatolásod: a szállásotokon 4 bajvívó megkérte Armont, hogy muzsikáljon kicsit, szeretnék hallani, egy messziről jött zenész tarsolyában milyen zene lapul. A kedv megjött egy kis eszemiszomhoz, s mirer mauno kettőt lesett, horgára akadt egy fekete szemű leányzó. Más kérdés, hogy másnap sürgősen tovább kellett állni, nehogy a lány bajvívó testvére rájöjjön a "megbecstelenítésre" és elégtételt vegyen. Azért az út során ki-kihallottad a bent ülőktől, hogy Ambrose felettébb hiú és kényelmes, Mauno ravasz és eleven, Armon pedig jókedvű, éles eszű dalnok.
A harmadik és negyedik hét
Shadlek és Viadomo városa között majdnem a senki földje várt rátok. Elmaradt az eleven lüktetés, a vidéki élet idillje, piszok nagy alföld ölelt keblére titeket, fűtengerrel, szilaj szelekkel, és hegyes esőcseppekkel. Megérkezett az őszi esőzés, és itt már csak húzósan volt megoldva a szállás. Egy ízben a felázott föld miatt sajnos a kocsiban kellett éjszakázni, jobb híján egymás vállának dőlve aludni, nyakig betakarózva. Viadomotól 3 napra fél napon keresztül lovas csapat követett titeket a távolból, de nem közelített meg titeket. A kocsis sem aggódott, szerinte akiket láttatok, valami nomád nép tagjai lehettek, nem fosztogatók.
Viadomo lélegzetelállító látványt nyújtott két csúcs közé épülve. A hegy már önmagában tekintélyparancsolóan meredt az alföld felé, no de a tetejébe rakott város különösen impozáns volt. Ennyi paplovagot egy helyen, no meg dámaforma asszonyt nem igen látattok. Ambrose ismét olyan helyen járt, ahol Domvik helyett egy másik istent tiszteltek, s annak lovagjai tapodták az utca kövét, s a nők nem a te urad, hanem Dreinát követik. Bizony itt kevés lehetőség adódott szórakozásra. A sok fehér ujjast és bíbor pantallót viselő férfi nem adott teret nőkkel való ismerkedésre, és Maunot egzotikus külseje, Ambrose-t feltűnősködése miatt bámulták meg. Akkor is, ha eddigra a hideg miatt visszafogottabban öltözködött is, az arcára nem húzhatott zsákot
Ebben a városban kicsit elidőztetek, így gyönyörködhetettek a hídban, ami a Salumion hegy szakadéka felett ívelt át, összekötve a város két részét.
A következő 3 nap
Elhagyva Viadomo hegyi városát, átjutva a Salumionon, annak déli nyúlványának lábánál folytattátok utatokat Sempyer felé. Nem sokat tudtatok a városról -kivéve Ambrose-t...-, azt beszélték róla, hogy egy része a földbe nyúlik és barlangrendszerekben folytatódik, továbbá lakosai szókimondók hírében állnak, nem szeretiuk a cicomát, így akin fodrokat, giccseket látnak, könnyen nyelvükre vehetik. Suttogták, anők dús keblűek arrafelé, s szoknya helyett szűk nadrágot hordanak! Nők, nadrágban? na, ezt saját szemmel is látni kell!
Dreina helyett Arelt, Dartont, Kyelt meg kis mértékben Uwelt imádták, sokkal lazább város várt tehát rátok, mint a rendezett Viadomo.
Éreztétek, itt már valóban hidegebb van. Selyemingeknek, csinos, ám vékony ruhadaraboknak nem volt haszna, csak a meleg, vastag öltözetnek. Persze felszerelkezni előre a viszontagságokra Viadomoban volt lehetősgé, éreztétek tulajdon bőrötökön, itt emléke sincs a taronai parti enyhülésnek.
Kocsitok ablakából sárga füvű sztyepp laknáiból egyre gyalkrabban meredt ki gömbölyű mészkőhalom, akár ha egy óriás szétszórta volna őket. Vadregényes látványt nyújtott egy ilyen sziklán ülő lány látványa is, akinek hosszú homokszín haját lobogtatta a szél, közben lábaira fekete nadrág simult, prémszegélyes kabát borult vállaira, s intett a kocsisotoknak, aki viszonozta ezt.
-Egy óra, és már a városon belül leszünk!-kiáltott le Andreas hozzátok. Neked külön hozzátette:
-No fiam, itt majd kapok váltást, vackold be magad a Libben a szoknyába, ott van egy jó ismerősöm.
Az út alatt kellett magadról sztorikat költened, hisz egy és fél hónap alatt szinte csak Andreas volt a társaságod a kocsi elején.
Az uracsok alig tették le a lábukat a Nomádok Hőse téren, éles szemeddel láttad, egy lúzer tolvaj ki is zsebelt kettőt közülük, s odébb úgy megörült a szerzemnyének, hogy hülye mód kiszúrta a kövezetre az érméket nevettében. A mellette álló hapsi azt hitte, őt röhógték ki és bemosott neki, a nép meg szedni kezdte az aranyakat.
Az őrség a verekedőket és a megmaradt értékeket elvitték, célpontjaid mentek utánuk...

[Alauron]

(Mauno)

- Hát természetesen, ahogy mondtam a barátaim megerősíthetik ezt a tényt. Nem vagyok nemes, nincs róla írásom, azért lehet nekem hinni anélkül is-.sértődik meg egy kicsit. Azért igaz ami igaz, az őrkapitány nem mond hülyeséget, ezért el is tervezi, hogy lecseréli ruhatárát, amint teheti.
<Nemeslevél? Ha előbb jut eszembe, már rég írhattam volna magamnak egyet. A végén még elfelejtem a mesterségem. Ejnye no Mauno, tudod hogy járt apa...>

[Ayana]

(Ambrose)

- Egészen biztos, hogy ő Mauno Zulfikar! Már jó ideje ismerem, sőt, mi több, magam is jelen voltam azon a taronai ünnepségen, melyen Afzal megajándékozta e gyűrűvel ezt a tehetséges festőművészt - falazok Maunonak, hiszen nem jönne jól, ha most még a nyakunba varrnának valami szélhámosságot, majd később esetleg még tartok neki egy hegyibeszédet, hogy nem szép dolog hazudni.

[Jomadar]

(Armon)

* Micsoda hely... az emberek patkánylyukakban laknak. Nem bírnám elviselni ha egy ilyen helyen még cellába is zárnának.
Vajon megkerül a többiek minden ékessége? Az őrök nagyon morcak, lehet, nem akarják visszaadni a cuccait Maunonak? Azért örülök, hogy meglettek a lopott holmik, nem lenne jó ha Ambrose most tanulná meg, hogyan kell pénz nélkül élni. Lassan munkához kellene látnunk *

[Mesemondó]

__________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Sempyer
Időpont: ősz, délelőtt (másfél hónapja)
Résztvevők: Mauno, Armon, Ambrose
__________________________________

-Rendben van, vegye magához a gyűrűjét. Legyenek óvatosak, mert járhatnak még így, sajnos.
Az Üregből távozva már csak a szállás kérdését kell elintézni. No meg mi a helyzet a csomagokkal? Húztátok magatokkal, avagy felügyelet nélkül a téren hagytátok?

Ha a "Libben a szoknya" a további favorit, két árkategóriából választhattok: vagy egy szobában lesztek hárman, a föld alatt, hisz az épóület javát oda vágták be, összesen naponta 30 rézért, vagy külön-külön, fejenként 25 rézért a föld feletti kevéske szobában. A fogadó magán viseli a nomádokkal való közelséget, dísztárgyai az ő kezük munkáját, kultúráját hirdeti. Feltűnő, hogy a helyiek főleg sötét, azaz fekete ruhát viselnek, mintha folyton gyászolnának, vagy valami sötét vallást követnének No de a szálláson kívül felmerül a kérdés, hogyan veszitek fel a kapcsolatot ama neves, rejtezkedő műgyűjtő emberével?

[Saggaras Zenir]

Santoro

*Andreasnak azt a mesét adtam, be hogy elszöktem apám vidéki földjéről. Hogy világotz lássak, gondoltam kocsisként ez sikerülhet, úgyis én hajtottam odahaza a nemes úr ökrös szekerét. 6 testvérem van, és én vagyok a középsők közt. Az álnév pedig csak annyi hogy Marco*

*Inkább halgatag voltam, vagy halgattam Andreast vagy a kocsiban zajló eseménykre prbáltam öszpontosítani.*

*A téren mikor látom, hogy a többiek elmennek, én is leszállok, kapom a holmim, hisz az álcázó készlet fontos lehet.*

-Kapitány úr én láttam az egészet, tanuskodnék a tolvaj ellen ha engedi. Hátha jár egy kis jutalom.

*Mondja az egyik katonának mosolyogva., és perzse remélve, hogy ő is a nemesekkel tarthat.*

//Oh igen bocs srácok, csak sajna mostanra állt helyre a rend, és nem akarok leszakadni a díszes társaságtól.//

[Ayana]

(Ambrose)

Kizárt, hogy Ambrose a kocsiról lepakolta a csomagjait, ahhoz ragaszkodott, hogy az valahogy legalább a szállás elé eljusson, onnan majd megkér valakit, aki a szobájába viszi őket. Merthogy csak két keze, de annál több csomagja.

//Mivel most Santoro/Saggaras egy kicsit megtörte a tér-idő-continuumot, ezért a továbbit majd azután, ha "beért" minket - remélhetőleg 1 reag -, addig olyan leszek, mint egy viaszbábu. //