Lakhassyn városa

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Eyrinn
Helyszín: a Tündérszállón
Időpont: késő délután
_______________________________________________________________

*Vársz, de válasz nem érkezik az ajtó túlfeléről, így visszaindulsz a szobádba, ahol leteszed az üveg bort a bárszekrénybe, majd ismét nekivágsz a három emelet lépcsőzésének.
A pultnál az előbb látott fiatal leányzó várakozik, de már nincs félregombolva a ruhája, s egy kedves mosollyal tisztelettudóan köszönt, majd zavar nélkül válaszol.*
- Zaida már hazament Nagyuram!
Chatarina kisasszony elvileg a szobájában van, ugyanis nemrég vittek fel hozzá egy kétszemélyes vacsoratálat.
Az utca túloldalán? Az kérem egy szimpla lakóház. Többnyire sedular kasztúak lakják jóuram!
Az a nagy épület a város feletti dombon, ahogy ön mondta az a Kiképzőhegy. Lakhassyn tartomány legnagyobb katonai kiképzője, iskolája.
Sajnálom, de dhu Igrad még mindig nem érkezett vissza.

[Sessaryen]

(Eyrinn)

*Lehet hogy hülyét csinálok magamból, de nem tétovázok. A legkeményebb pillantásom veszem elő, amit még apámtól láttam, mikor parancsot adott a beosztottainak.*

- A kulcsot! Most! Gyorsan - sziszegem a lánynak.

*Ha megkapom, akkor ritkán látott sietséggel, hármassával szedem a lépcsőket, és nyitom ki Chatarina ajtaját. Rossz érzésem van.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Eyrinn
Helyszín: a Tündérszállón
Időpont: késő délután
_______________________________________________________________

*A kulcsot nem kapod meg, ellenben a pult mögött álló fiatal teremtés félelemmel és tisztelettel teli kérdő pillantását igen.*
- Bocsásson meg Uram bűnös fejemnek! De milyen kulcsot kér?!? Sajnálom Messire! Nem emlékszem rá, hogy kérte volna a szobája kulcsát... Vagy mást szeretne?... - *azt látod rajta, hogy nem érti mit is kellene neked odaadnia, és tart attól, hogy engedetlenségét, értelmetlenségét megtorlod.*

[Sessaryen]

(Eyrinn)

*Nehéz sóhajt hallatok...*

< Milyen kár, hogy nem vagyunk egy szinten. Szellemileg. Teljesen logikus és kézenfekvő a kulcskérdés, és mégis meg kell magyaráznom...>

*Lemondó pillantást vetek magam elé, majd lassan és tagoltan magyarázom el a lánynak az óhajom.*

- Chatarina kisasszonnyal kellett volna találkoznom, de nem nyit ajtót. Mivel a kétszemélyes vacsorát megrendelte és megkapta, gondolom nem változott a szándéka. Eszerint valami baj lehet, lehet, hogy rosszul van és segítségre szorul.

- Lenne szíves ideadni a pótkulcsot a szobájához, vagy felkísérne engem, hozzá? - hangsúlyozom a "lenne szíves" szót, hogy értse: ez nem kérés volt.

*Remélem ebből már ért, és végre elindulhatunk felfelé.*

< Weila kegyelmezz! Mibe bele nem ártom magam? >

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Eyrinn
Helyszín: a Tündérszállón
Időpont: késő délután
_______________________________________________________________

*Magyarázatodra a nő arcán értelem szikrája csillan meg, majd gyorsan keresgetni kezd egy fiókban maga előtt. Pár pillanattal később egy mattfekete kulcsot nyújt feléd.*
- Tessék Uram! De én nem mehetek magával, de maga után küldök valakit azonnal.
*Egy csengőféleséget tesz fel a pultra, majd kétszer megnyomja a tetejét - a szerkezet két hangos, de mégsem fület bántó csendülést hallat.
Azzal már nem igen törődessz, hogy ki kerül elő a csengetésre, és hogy honnan - te csak trappolsz fel az emeletre Chatarina szobájához.
Odabent még mindig csend van, mintha teljesen üres lenne a lakosztály. Még az ajtókinyitásodra sem mozdul semmi odabent - se nem rebben függöny, záródik ajtó, léptek zaját nem hallod.
A nappali részben ott van egy szép drappszínű terítővel levedett kisasztal két személyre megterítve, gyertyával - szépen, ízlésesen elrendezve. Fényes fém ételtakaró búrák alól illatozik a fenségesnek ígérkező vacsora.
Ám a szoba tulajdonosának hűlt helye van.*

[Sessaryen]

(Eyrinn)

< Weila nevére! Ez már sok.>

*Halk nyögéssel veszem tudomásul az újabb rejtélyt. Gyorsan körbenézek a legnyilvánvalóbb helyeken: fürdőkádban, ágy alatt, szekrényekben, ablakpárkány, - ha van- balkon. Ha nem találok semmi érdekeset, akkor csendben behúzom az ajtót magam után és visszamegyek a szobámba. Alig értem ebbe a városba és máris a feje tetejére állt az egész életem. Kezdek kicsit frusztrált lenni, hogy semmit nem értek magam körül.

Bezárom magam mögött az ajtómat, alaposan átkutatom a szobámat, és bezárkózom , kulccsal.

És lefekszem aludni.

Mára elegem van!

< Weila! Ha szándékod van velem, szólj! Ne szórakozz...>

Utolsó éber gondolatom félálomban mi is lenne?*

< Maya...>

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Eyrinn
Helyszín: a Tündérszállón
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Mindenhová benézel - a hálószobába is. Itt érdekes, hogy az ablak tárva nyitva áll. Amikor beléptél egy gerle rebbent fel az ablakpárkányról - lehet, hogy csak a szürkület láttatta veled, de mintha a nyakában egy függő lógott volna. Úgy nézett ki mintha nyakláncot viselt volna a gerle.
Ezen a mozzanaton kívül semmi sem történik - vagyis nem találod meg Chatarinát, és semmi jelet, hogy vajon hová tűnt volna. Ugyanis a fürdőben egy szép fehérre mázolt kádban még piszkos víz gőzölog, rózaillatot terjesztve. A fésűben nedves hajcsomó pihen, s a nagy tükörű szépítkező asztalkán különböző kellékek nőknek...
Az biztos, hogy Chatarina készült a veled tartó vacsorára.
De akkor hol lehet?
Már zárnád az ajtót, amikor egy idősödő férfi lép hozzád. Ruhájából ítélve itt dolgozó lehet.*
- Jó estét uram! Megtalálta a kisasszonyt? Hívjuk a városőrséget?

[Sessaryen]

(Eyrinn)

*Gondolataimba merülve kissé összerezzenek a hirtelen kérdésre.*

- Hmm, nem. Nem találtam meg. Úgy látszik sietve távozott, és elfelejtette a találkozónkat. Semmi baj, nyugodtan térjen vissza a dolgához. Tessék, itt a kulcs is. - nyújtom át neki a szoba kulcsát, miután gondosan bezártam azt.*

*A szobámba visszatérve elmerengek a mai napon. Tényleg elegem van ebből a sok rejtélyből, akivel meg találkoznom kellene, egy önmagától beájult famornak látszik és messzemenőleg nincs itt. Visszatérek a Chatarina-féle problémára. Kényelmes meditációs ülést veszek fel, és visszapörgetem magamban a látottakat. A galambnál szinte "megállítom" az emlékeimet.
Tényleg nyaklánc volt a nyakában?

//off: pszi emlékfelidézés 2 pszi pont. //

*Ha tényleg jól láttam, akkor engedem az emlékeimet tovább pörögni, és visszatérek a révületből.*

< Weila! Mit nem adnék egy jó könyvért!>

*Mivel semmi unaloműző vagy motorikus mozgást igényló szenvedélyem nincs, öntök egy pohár bort, majd lassan lötyögtetve benne az italt gondolkozom a látottakon.*

< Hmm, most kicsit sajnálom, hogy nem ismerem az egyéb mágiaformákat, mint amit rendünk oktat.
Ha jól emlékszem olvasmányaimban a legendák között, mintha lett volna rá utalás, hogy egyes mágiahasználók képesek alakváltásra. mondjuk madár alakra?...
... Ha összefűzzük ezt a "félinformációt" azzal a ténnyel, hogy a levélben épp egy gerle volt emlegetve, továbbá valami rend (szekta?) és a szomszédom egy nő, akkor nyugodtan feltételezhetjük, hogy Chatarina egy boszorkány. Persze ez csak akkor állja meg a helyét, ha tényleg nyaklánca volt a galambnak. De ha igen, akkor itt a nyitja a gyors eltűnésének. De miért távozott ily sietve? >

*Tovább egyenlőre úgy sem jutok, így a bort érintetlenül leteszem a kis asztalkára, és inkább az ágyamhoz lépek. Aludnom kell lassan, a mai nap tényleg kimerített. Futólag a kulcsrazárt ajtóra nézek.*

< Fogadni mernék, hogy amint elalszom, valaki kopogtatni fog...>

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Eyrinn
Helyszín: a Tündérszállón
Időpont: este
_______________________________________________________________

- Rendben Messire! - *azzal elveszi a férfi a kulcsot tőled és elindul lefelé.
A szobádban senki nem zavar addig amíg meditálsz. Elméd energiáját segítségül hívva sem leszel okosabb - pusztán annyi látszódik a "képeket", hogy volt valami a galamb nyakában - egy szürkés fonott vékony zsineg és valami lógott rajta...
Ez a mozzanat nem válaszolja meg a kérdéseidet, sőt még többet hoz fel.
Viszont nincs olyan ismereted, mellyel közelebb lennél a megoldáshoz, vagy akár egyetlen kérdés megválaszolásához.
Talán véletlen egybeesés, talán tényleg a sors keze van a dologban, de amint fáradt szemed az ajtóra téved, s a gondolat szárnyra kap elmédben határozott kopogás hallatszik az ajtó felől. Azonban itt nem áll meg az illető, mert a kopogás után egyből lecsukódik a kalincs. Az ajtó bezárva, így bárki is legyen mögötte egyenlőre nem jutott beljebb, de az ismételten felhangzó erőteljes kopogás sürgetővé teszi, hogy nyiss ajtót ...*

[Sessaryen]

(Eyrinn)

< Édes Istenem! Néha úúúgy utálom ha igazam van... > *Sóhajtok föl, és elindulok az ajtó felé. Szó nélkül nyitom azt ki, jeges kifejezéstelenséget eröltetve arcomra. Gondosan megnézem ki áll az ajtó mögött, majd hagyom, hogy reagáljon valamit. Ha elhúzódik a csend, akkor pár perc néma álldogálás után megszólalok kimérten.*
- Mit tehetek Önért?

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Eyrinn
Helyszín: a Tündérszállón
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Az ajtó mögött maga Pelin dhu Igrad áll, kezében egy tekerccsel. Nem várja meg míg kiljebb nyitod az ajtót, hanem egyszerűen csak belöki és belép rajta. Alaposan szétnéz a helyiségben, majd rád függeszti tekintetét, de csak akkor szólal meg, ha az ajtót becsuktad mögötte.*
- Úgy értesültem, hogy egy egyszerű szobát fog kivenni, hogy kerülni fogja a feltűnősködést... Nos, nekem mindegy, maga tudja. - *hanghordozásában vagy egy cseppnyi neheztelés.*

[Sessaryen]

(Eyrinn)

*A famor megteheti, én viszont nem, hogy udvariatlanul nem üdvözlöm őt. Az az életembe is kerülhet. Így meghajlok előtte keresztbe tett kezekkel magam előtt*
- Nagyuram…fáradjon beljebb és foglaljon helyet. - a tekercset óvatosan átveszem, majd gondosan áttanulmányozom, de csak később. Az ajtót is bezárom mielőtt a famor után indulnék. Arra azért vigyázok, hogy a hátam ne fordítsam felé.
- Óhajt egy kis frissítőt? - mutatok a bárra. Hiába, szolgák vagyunk mind. Csak kevesek lehetnek a maguk urai, de ezen kevesekből is csak elenyészően kis számban érik meg a reggelt. És egy famor ismertsége, esetleg támogatása sem jön rosszul egy idegen városban...

- Bocsásson meg nagyuram, de a szobafoglalásom a megbízóm iránti megbecsülésemet fejezi ki. Úgy vélem a megbízóm ügyeinek intézése során szükségem lehet erre a szobára, hacsak nem akarok a helyzetemen rontani modortalansággal, vagy ne adja az Úr, nem megfelelő hellyel.

*Illedelmesen megvárom, míg megemésztve válaszom belekezd a mondókájába. Nem szeretnék csak azért meghalni, mert illetlen voltam...*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Eyrinn
Helyszín: a Tündérszállón
Időpont: este
_______________________________________________________________

- Származása nem tenné lehetővé, hogy csak úgy kivegyen egy ilyen lakosztályt. Gondolja nem fog, vagy már nem szúrt szemet valakinek?
*Hallgat egy kicsit, míg komótosan helyet foglal a kanapén.*
- Nem a frissítőért vagyok itt. Halljam, mit tud eddig az ügyről, és kérdezzen, hogy még mit szeretne tudni.
*Néz, néz, majd kis gőggel a hangjában újra megszólal.*
- Nem értem a barátomat, hogy mi vette rá arra, hogy magát alkalmazza erre a feladatra. Mégha ismernék a nevét bizonyos körökben, de eleddig senki sem hallott önről...

[Sessaryen]

(Eyrinn)

*Kezd idegesíteni a famor. Nagyot nyelek és hallgatok. Szapuljon ha akar, nem érdekel a továbbiakban. Egyszerűen elengedem a fülem mellett a rám tett megjegyezéseit. Lássuk hát az ügyet, aztán tűnjön innen...*

- Megbízóm a fiának a jelenlegi tartózkodási helyét szeretné tudni, mivel meggyőződése, hogy jelenleg nem a fia használja a fia személyazonosságát. Nagyjából ennyit tudok. A többi információt Öntöl kell megkapnom Nagyuram. - hajolok meg előtte kicsit.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Eyrinn
Helyszín: a Tündérszállón
Időpont: este
_______________________________________________________________

- Nos igen... Victor con Arsamadin már nem egészen az, aki volt úgy fél évvel ezelőtt. A arrogáns, pökhendi katona egyik pillanatról a másikra megváltozott egy kedves, barátságos, vendégszerető emberré. Az idő előrehaladtával kevés ember maradt meg mellette. Már a katonáival sem úgy viselkedik mint rég... mondják sokan, hogy meggágyult az agya, csak senki nem mer ellene tenni. Talán még bennük él a régi Victor.
Mostanában keres olyan embert, aki letudja jegyezni a történeteit. Igen, tudom... bárki írástudó jó lenne erre a feladatra, de mivel barátomnak megígértem, hogy segítek.... Nos, én már beharangoztam a fiatal Victornak, hogy egy nagyon jó elmével, képzelettel megáldott történetírót beajánlok hozzá - ez lenne ön.
Ha van kérdése tegye fel csak nyugodtan...
*A nemes igen nyugodt. Neked pedig rengeteg kérdés fordul meg a fejedben....*