Utak, ösvények, csapások

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Valahol az Erone/Gorvik határ közelében
Időpont: reggel és délelőtt



*Sandro biccent, beszélni kezd, közben elindultok az éjszakai szállásotoktól.

- Hogy mi értelme a menlevélnek? A helyi abradon emberei nem piszkálják az embert...Az abradon egyébként a nemesek általános megnevezése. Elég sok belső harcot vívnak egymással, ezért is ér keveset az iromány, ha netán egy másik abradon csatlósaival kerül össze az ember...Meséljek az itteni társadalomról? Huhh, hát az elég hosszadalmas, meg kicsit bonyolult. Elméletileg van egyszemélyi uralkodó is, de nagyon kevés befolyással bír az ország történelmének alakulására. Nem is tudom pontosan, hogy most ki lehet! Az ország öt tartományból áll; Aquilona, Warvik és Gorvik tartományban bíboros, Abradoban és Rokmundban herceg uralkodik. Az öt tartományi helytartó után következik a nemesek rétege. Grófok, bárók, vár- és földesurak. Utánuk következnek a szabadosok, akik másod- és sokadszülött nemesek, lovagok. Velük nagyjából egy szinten vannak Ranagol papjai, akik majd' minden nemes birtokán jelen vannak, de sokszor ők maguk is nemesi származásúak. Következő réteg a polgárság és a katonaság. Nagyon sok ember él városban. Túlnyomórészt kereskedők, kézművesek, vagyont szerzett cím- és rangnélküliek. A legalsó két társadalmi réteg alig különül el egymástól. Ők a parasztok és a rabszolgák. Elég sanyarú sorsuk van, de hát ugye valakinek dolgozni is kell. Nagy vonalakban ennyi, így áll össze a társadalom itt, Govikban. Persze van egy csomó kivétel, meg különálló személy, de azok helyzete annyira egyedi, hogy nincs értelme beszélnem róla. Elég, ha ennyit tud.

*Közben gyorsan magatok mögött hagyjátok a kis falucskát.
Jó tempóban haladtok az úton, ami továbbra is négy-öt lépés széles, és a két oldalán az eddig megszokott sűrű fenyves látható. A domborzat kisebb-nagyobb emelkedőkből és lejtőkből áll, még jócskán az Erendek hegyvonulaton haladtok keresztül.
Rövid csendes lovaglás után Sandro tovább beszél:

- A rétegek könnyen megkülönböztethetőek egymástól a kendőikről. Az én kendőim például a hozzáértőnek elárulják, hogy Abradoból származom, több halálos párbaj győztese vagyok! Így aztán nem nagyon kötnek belém, még ha nem is tartozom egy abradon védelme alá sem...

*Láthatóan kicsit elgondolkodik, hogy mondjon e még többet, de valószínűleg így is többet mondott, mint akart.
Órákat haladtok, a lovaitok kezdenek kifáradni. Meg is álltok egy kis pihenőre, egy kiszélesedő útrészen.
Sandro nem áll neki enni, csupán egy kulacsot szed elő, és rendesen meghúzza.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Csendben és figyelmesen hallgatom Sandrot, majd elképedve és elhülve nézek rá egy pillanat erejéig. Tudatomba leesett, hogy ez az ország rabszolgatartó társadalmi berendezkedésű.
Végig gondolom azt amit eddig megtudtam az országról, majd egy szinte vidámnak mondható mosollyal az arcomon kommentálom.*
- Nem sokat ér egy-egy abrador menlevele. Tehát vagy megveszem minden abrador területén azt a menlevelet és egy halovány védelmet élvezek, vagy nem, de ebben az esetben szinte bárki nekem eshet, megölhet, vagy rabszolgájává tehet. Nyugodt útnak nézek elébe... - *és egy picit még szélesebbre húzódik a mosoly az arcomon, ahogy előre tekintve vizslatom a környezetet, a tájat.
Amikor magáról beszél egy nyugodt pillantással nézek rá. Érdeklődésemet csak a szemöldököm kérdő felhúzásával mutatom ki a téma iránt, de szóban nem adok ennek hangot. Meghagyom neki, hogy vagy mesél erről bővebben, vagy megtartja a többit magának.
A pihenőt nem bánom, ideje már leszállni a nyeregből annál is inkább, mert folyóügyem lassan nem tűr halasztást... Lovam kikötöm az egyik fához, majd komótosan elkezdem lehámozni magamról a vértet. Eltart pár percig, de abszolult nem zavartatom magam a művelet miatt. Amikor kész vagyok egyszerűen szó nélkül bevonulok a bokrok közé...*

//Nem írom tovább, mert nem tudom mi vár ott, vagy minderre érkezik-e valamilyen reakció.//

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Valahol az Erone/Gorvik határ közelében
Időpont: délután



*A vetkőzésedet érdeklődve figyeli Sandro, majd a bokorban való ténykedésed alatt nem igazán tudja, hogy merre nézzen. Amikor visszatérsz, akkor is kerüli a tekintetedet. Láthatóan kicsit zavarba van.
Nem nyújtjátok hosszúra a pihenőt, alig fertályóra elteltével tovább indultok. Folytatódik az unalmas lovagolás órákon át.
Már jócskán délután jár az idő, amikor az egyik útkanyarulatot követően néhány lovas tűnik fel, amint felétek közelednek az úton.
Olyan két-kétszázötven lépésre lehetnek tőletek, amikor már az is látszódik, hogy gorviki fickók, és öten vannak.
Sandro rádtekint, majd megkérdi:

- Mi legyen ha kérdezősködnek? Mit mondjak nekik?

*Közben egyre közelednek a lovasok. Mindegyikük bal felkarján egy világoskék kendő virít.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*Sandro zavart ábrázatára csak egy érdeklődő kérdő tekintettel nézek rá, de nem kérdem. Ha úgy gondolja majd útközben megosztja velem zavarának alapját, ha meg nem... ez van.
Visszaveszem vértem és így indulok ismét útnak a rövidke pihenő után.
Ha lehet, akkor próbálkozom a nyelv tanulásával menet közben - ezt úgy próbálom kiprovokálni Sandroból, hogy megszólalok gorviki nyelven (legalább is énszerintem ). Próbálok emlékezni arra, amit előző nap tanított, bár kétlem, hogy hibamentes lenne a dologl.
A kanyarulatnál nem izgatom magam. Sandro kérdésére azonban érdeklődve rátekintek, majd vissza az útra, hogy jobban szemügyre vegyem a lovasokat.*
- Miért kik ezek? Mit mond az a kék kendőcske a felkarjukon?

[Ichigo]

Lerion con Hamal

*Rantit hárman körbefogva araszolunk a lovak felé, mikor a hangos odításra leszünk figyelmesek és a tűz fényében meglátjuk a farkas szerű lényt. Látva a fiút, hogy leblokkolt, odaszólok neki:*

-Gyerünk Ranti, tovább. Ne félj, ahogy Hart mondta megvédünk.

*Remélve hogy Ranti erőt vesz magán és elinul tovább, mi is kisérlyük és ha egy dög a közelembe ér, rögtön lecsapok rá.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Valahol az Erone/Gorvik határ közelében
Időpont: délután



*Sandro láthatóan gondolkodik, majd válaszol:

- Amikor legutóbb ezen a vidéken jártam, még Dialmo da Carachiolo volt az úr. Neki – ha jól emlékszem – fekete címerkendőket viselnek, vagy viseltek az emberei. A felkarra kötött kendő sok mindent jelölhet, de biztosan fontos ügyben járnak...Talán keresnek valakit, talán egy szökött rabszolgát, vagy más fontos személyt...

*Közben közelednek a lovasok, már egészen jól ki lehet venni a részleteket is. Vértet - látszólag - egyik sem visel, csak könnyű fegyvereik vannak, kettőnél nyílpuska fityeg a nyeregkápán.*

[Terda Radovik]

JK: Hart Al Arten
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: éjszaka

JK: Lerion con Hamal
Helyszín: Aquilona tartomány, nem messze Olbarise városától
Időpont: éjszaka


*A Hart által varázsolt Szent Fény elég jól bevilágítja körülöttetek a területet. Vörös fénnyel világít, tehát folyamatos veszélyben vagytok. A hirtelen támadt fény a lovakat is eléggé megzavarja, már-már önkívületi állapotban cibálják a köteleiket.
A lovak által felrúgott dög a fénykör szélén tápászkodik fel éppen, elvakítja a Hart kardjából áramló fény. Hunyorog, majd vakkant egyet, aztán felétek, a fény irányába lendül.
Szinte ugyanebben a pillanatba egy másik, hasonló dög érkezik a fénykörbe Lerion oldaláról. Ő is hunyorog, majd rátok veti magát.
Guido védekezőn emeli maga elé a kardját, láthatóan önmaga megóvására koncentrál. Nektek nem sok érkezésetek van rá figyelni, megvan a magatok baja.
Hart fenevadja lendületesen rohan felétek, néhány lépés távolságról veti magát a lovagra. Főleg erős állkapcsával, vagy karmos mancsával támad, és elég fürgén mozog ahhoz, hogy akár kitérhessen a másfélkezes kard csapásai elől. Az első sikeres találatot Hart viszi be, a farkas oldalát rendesen végigvágja. A seb elég mély, de a dög meg se rezdül, ugyanolyan hévvel támad vissza. A lovag szerencséjére a mancs-csapás ereje elvásik az alkarvédő vasán. A következő kardcsapás elég gyatrára sikeredik, talán ezt használta ki a dög, amikor hatalmas állkapcsával erősen beleharap Hart oldalába. Rendesen összeroncsolja a vértet, és el sem engedi egészen addig, amíg a lovag két erőteljes csapással le nem üti. A farkas ugyan nem veszteti eszméletét, de láthatóan megroggyan. Megrázza busa fejét, és ismét támad. Ezúttal azonban esélye sincs megsebesíteni a lovagot, aki viszont csapásával az eszméletlenségbe taszítja a dögöt.
Leion ellenfele szintén gyorsan mozog, de nem elég gyorsan ahhoz, hogy a félszemű paplovag hatalmas csatabárdja el ne kaszálja. Önlik a vér a sebből, de a bestiát ez egy cseppet se zavarja. Vicsorgó állkapcsával belekap Leion bal lábszárába. A seb ugyan nem mély, de elég fájdalmas. Amíg Lerion emeli a bárdot, és a megfelelő pillanatot várja a támadásra, a farkas néhány gyors szökkenéssel Guido felé mozog, és megpróbálja megharapni. Hozzá sem tud érni a gorvikihoz, ezért ismét Lerion felé ugrik. Ezúttal a mancsa sebesíti meg a Dartonitát, a gyomorszáján éri a karmolás, de alig érzékelhető a sérülés. Lerion egy irtózatos erejű ütéssel visszatámad, meg is sebesíti a bestiát valahol a nyaka tájékán, de ezúttal nem olyan mélyen, mint korábban. Azért így is vinnyogva-morogva próbál elmenekülni a farkas, de nagyon ügyetlenül mozdul, és elveszti az egyensúlyát. Elterül a földön, próbál gyorsan talpra kecmeregni, de Lerion következő csapása végleg a földbe passzírozza. Nem mozdul többé.
Szinte egyszerre esett össze mindkét farkas, és aludt ki a Szent fény. Az egész harc nem tartott tovább egy percnél.
Ranti még mindig le van sokkolva, idegesen kapkodja a fejét. Terjed a vér szaga, a lovak továbbra is idegesek.
Ekkor ismét felhangzik egy újabb üvöltés, egészen közel hozzátok. Mindannyian arra kapjátok a tekinteteteket, szerencsére a tűzre dobált fahasábok már elég jól lángra kaptak, így megfelelő fénnyel világítanak.
Egy újabb - az előbbiekhez hasonló, ám kissé nagyobb - farkas lép a tűz fényébe. Meglepően megfontolt lassúsággal közeledik, tekintetét végighordozza rajtatok, majd Rantin állapodik meg. Ranti megérzi a „vesztét” és Hart mögé ugrik egy rettegő kisfiú sikolyával. A fenevad felétek vetődik, és Ranti felé próbál harapni. Hart persze útban van, így előbb rá próbál támadni. Mancsa a mellvérten csattan, ami felfogja az erejét. Szinte egy időben támadtok rá, immár mindhárman, hiszen a gorviki is felé csap a kardjával. Mindhárman eltaláljátok, Hart valósággal felnyársalja a kardjával, Lerion csatabárdja vért fakaszt a bestia oldalából, a goviki fegyvere pedig a nyaka környékén találja el. Nyomban el is fekszik, és nem mozdul.
A következő néhány röpke pillanat alatt furcsa dolgok történnek. Mindhárom földön fekvő bestia elkezd megváltozni. Testük felépítése átalakul, mellső mancsaik átalakulnak emberi karokká, loncsos bundájuk pillanatok alatt kihullik, busa fejük is átalakul emberi fejjé, vicsorgó pofájuk emberi arccá. Pillanatok alatt farkasból emberré változnak.
Két férfi és egy nő. Mindhárom gorvikinak néz ki. A farkas alakban szerzett sebeik azonban megmaradtak, és egyikük sincs eszméleténél. A nő és az egyik férfi erősen vérzik, valószínűleg percek alatt el fognak vérezni, talán csak egy isteni gyógyítás segíthetne rajtuk. A másik férfin is jó néhány még mindig vérző vágás éktelenkedik, de törött karján kívül nincs súlyos sebe.
Mindannyian nagyot néztek, Guido morog is valamit gorvikiul, de nem értetek egy szót sem.*


//Off: Elfeledtem írni, hogy Lerion még nem végzett a teljes „beöltözéssel”, csupán a mellvértet cibálta magára sebtiben. Ezért csupán 4-es SFÉ-vel számoltam.
Hartra a harc folyamán dobtam két túlütést is, de a sebzés nem haladta meg az aktuális SFÉ-t, így megúszta a sebződést. Mindenesetre a vértje javításra szorul.
Leriont ugyan megsebezte a dög, de összesen csupán 5 Fp veszteséget okozott. Szerencsétlen jószágnak dobtam egy 01-et, ezért terült el a földön.
A harmadik dög mellé szintén nem álltak a kockák.//

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Ha nagyon érdeklődőek, akkor is csak azt tudom mondani amit magának. Nem kívánok hazudni, mert nincs mire hazudnom, csupán szeretném megismerni ez a kultúrát, az itt élőket. A háború sem érdektelen most már számomra, ami pusztán kíváncsiságon alapszik. - *vállat vonok, mert nem tudok mást mondani. Így figyelve a lovasokat várom, hogy beérjenek. Ha Sandronak netalán volna még kérdése válaszolok, de egyéb esetben nem beszélek.*

[Joe Lyon]

/ Hart Al Arten /

* Darton felkentje kapkodja a levegőt rendesen a rövid, de igen küzdelmes „viadalt követően”. Végigmér társain, saját „elhasználódott” vértjén, Rantit is felkutatja szemeivel, hogy a kissrác meg van e, majd megakad a szeme a három „ex farkason”’, a most már emberi alakot öltő lényeken. *

- Dartonra! Jól feladták a leckét ezek a dögök, vagy mi a búbánatos vadjai Ran.., Gorviknak! * Ranagolt inkább nem szidja, hisz gorviki társuk valószínűleg rossz néven venné azt. Mondandója befejeztével egy lépést tesz az ép nem elvérezni „készülő” dög felé, majd megemeli másfélkezes kardját.*

- Halált hozol, hoztál rút csökevénye az embernépnek, így halálnak halálával kell, hogy Urunk színe elé kerüljön gyalázatos lelked! * Mormol egy rövid Litániát a Hallgatag Úr felé, majd egy csapással elválasztja a sérült lény fejét törzsétől. Tette után megfordul, s ha a másik két lény valamelyike még él, azt is megszabadítja „szenvedéseitől”. Midőn „bevégezte művét” a többiekre tekint. *

- Ranti! Nézd meg melyik hátas sérült esetlegesen meg, s van e esély arra, hogy reggel tovább tud e velünk jönni Oblarise-be! * Szavai után Lerionra tekint.* Te tudod, mi a fenék lehettek ezek? Ranti! *Szól utána a fiúnak.* Kérdezd már meg a gorvikitől, hogy tud e ezekről a dögökről valamit! * Tekint a fiúra egy pillanatra, majd megnézi ki mennyire sérült meg, s végezetül letérdel a tűz mellé, s rak pár gallyat arra, hogy az reggelig, az indulásukig „kitartson”.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Valahol az Erone/Gorvik határ közelében
Időpont: délután



*Hamarosan közel érnek a lovasok, de megállnak tőletek olyan tizenöt-húsz lépésre. Valamit magyarázni kezdenek gorviki nyelven, Sandro pedig válaszolgat nekik.
Eltart a társalgás jónéhány percig, elég fura, hogy ilyen távolságból beszélnek. A gesztusokból arra következtetsz, hogy nem lesz különösebb gond, és Sandro megérteti velük, hogy nem akartok bajt.
Az egyik – egy idősebb fazon – ugyan szúrós szemmel méreget téged, de hamarosan Sandro intésére félreálltok az útból, és elhaladnak mellettetek. Miközben elhaladnak, mind az öten megbámulnak, de nem kihívóan, hanem inkább érdeklődve. Kiváltképp a vérted mintázatát és domborulatait figyelik.
Ügetnek tovább a határ irányába, ti pedig folytatjátok az utatokat az ország belseje felé.
Amikor biztos távolságba kerültök tőlük, Sandro nagyot fújtat, előkapar egy butykost egyik nyeregtáskájából és rendesen meghúzza. Egyből jobb kedvre derül. Vigyorogva beszélni kezd:

- Azt mondtam nekik, hogy hazafelé igyekszem, az abradoi birtokaimra. Kérdezték hogy ön kicsoda, azt mondtam nekik, hogy külhonban megnősültem...

*Vigyorog mint a vadalma, majd folytatja:

- ...Kérdezték, hogy miért visel vértezetet, én meg azt mondtam nekik, hogy a születendő gyermekünket védi...

*Hangosan felnevet, majd tovább beszél:

- ...De ne vegye komolyan! Valamit mondanom kellett...Egyébként keresnek valakiket. Négy veszélyes emberről beszéltek, akik megöltek néhány embert. Állítólag roppant veszélyesek. Két férfi, egy nő és egy öregember.

*A lovasok időközben eltűnnek az útkanyarulat mögött, így ismét kettesben maradsz a vigyorgó gorvikival.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

*A diskurzust figyelem, bár aligha fogok belőle bármit is megérteni.
A pillantások nem nagyon zavarnak, nyugodtan ülök nyergemben. Azonban elvonultakkor való érdeklődő tekinteteik láttán felhúzom a szemöldököm, majd kíváncsian Sandro felé pillantok. Nyelvemen van a kérdés, de inkább még megtartom magamnak, majd ha kettesben leszünk felteszem...
Erre azonban nem lesz alkalmam, mert hamarosan választ kapok a ki nem mondott kérdésemre, miszerint mit mondott a lovasoknak, hogy ennyire megbámultak.
Az első mondatára még csak felhorkanok, de szúrósan nézem a gorvikit. De amikor a születendő közös gyermekünket ecseteli - mármint hogy azért kell a vért, hogy azt védje - megállítom a lovam és úgy nézek Sandrora mint aki ölni készül pusztán a szemével.*
- És miért kellett ilyeneket hazudni? - *már pusztán a gondolata a dolognak agressziót vált ki belőlem. Ez az egy az, amivel nem szeretem ha viccelnek velem kapcsolatban.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Valahol az Erone/Gorvik határ közelében
Időpont: délután



*Sandro is megállítja a lovait. Figyeli néhány pillanatig a dühös arcodat, majd beszélni kezd:

- Mégis mit mondtam volna? Nincs az az ostoba ember, aki a gorviki kultúra megismerésének érdekében az országunkba jön. Ne is erőltesse, hogy ezért jön ide mert nem hiszem el! Ezt senki se hiszi el! Ha azt mondtam volna nekik, hogy csak ezért jött, biztosan kényes kérdéseket tesznek fel. Azt meg én se akarom...Ugyanis ha önt kérdezgetni - esetleg vallatni - kezdik, akkor valószínűleg nekem is feltesznek néhány olyan kérdést, amikre én se szívesen válaszolok...Ugyanis nekem is van...khm...takargatni valóm.

*Ismét meghúzza a butykosát, majd folytatja:

- Nem firtatom, hogy miért jön Gorvikba! Amikor elindultunk néhány napja, még piszkálta a csőrömet, de egy ideje úgy döntöttem, ha akarja úgyis elmondja. Érdekes társaságnak tűnt amikor elindultunk, ezért ajánlottam, hogy tartson velem...

*Láthatóan nem érti, hogy miért dühödtél fel a „gyerek témán”. Mindenesetre már nem vigyorog, hanem fapofával várja a válaszod.*

[Yvett de Crei]

(Sebille Hosstra)

- Khrrrr... Hiszi, nem hiszi ez van... Nem szolgálhatok mással.
Az sem hihetőbb amit maga állított a vértviseletről és a gyerekről... - *szűröm ki az utolsó szót szinte undorodva a fogam között* - De mivel ezt a maszlagot bevették azt is bevették volna amiért jöttem!
*Morranok még egyet, mérgem még tart egy csöppet.*
- Haladhatnánk? Nem kívánok a szabad ég alatt aludni, ha tudom, hogy estére településre érkezhetünk...
*Ezzel a léptetésből futásra, majd vágtára ösztökélem a lovam. Nem kívánok így haladni, csak pár percig, amíg a tényleges mérgem el nem száll.
Megállok és bevárom Sandrot, hogyha lemaradt - ha nem akkor vele szembe fordulok lovastól. Komoly képpel nézek rá.*
- Ne hozza szóba többet a történetét, vigyorgás közben pedig pláne ne. Kérdéseket se tegyen fel, egyszerűen csak fogadja el és tartsa be.
Nem vagyok hálátlan fajta, de van amit nehezen emésztek meg...
*Ezzel újra elindulok előre szótlanul magamba burkolózva.*

[Terda Radovik]

JK: Sebille Hosstra
Helyszín: Valahol az Erone/Gorvik határ közelében
Időpont: estefelé



*Sandro megvonja a vállát a beszéded hallatán, de nem válaszol. Talán megértette, hogy a „gyerek” nálad tabutéma.
Haladtok tovább, jó néhány csendes órát töltötök a kaptatók megmászásával, és a lejtőkön való leereszkedésekkel. Átkeltek egy keskeny patakon is, lovaitok isznak egy keveset, majd indultok is tovább.
Lassan lemegy a nap, és kezd besötétedni. Már azon kezdesz gondolkodni, hogy talán el se éritek ma a Sandro által említett falut, amikor végre megpillantod az egyik útkanyarulat után. Kissé nagyobb, mint az előző volt, egy gyenge földsánc is van körülötte. Közeledve látod, hogy itt nagyobb a mozgolódás, mint az előző faluban. Néhány nagyobb, kétszintes épület is van. Közvilágítás természetesen nincs, csak ami a házakból kiszűrődik.
Még közelebb érve jól hallod, hogy az egyik kétszintes épületből elég nagy ricsaj hallatszik ki. Hangos, részeghangú éneklés és nevetés. Talán ez itt a kocsma.
Sandro képére is visszatér a vigyorgás.*

[Ichigo]

Lerion con Hamal

*A sok gyakorlás meghozta a gyümölcsét. Nemhiába ismerte ki csatabárdja forgatásának szinte minden trükkjét. Egy-két csapás és már vonaglik is a dög. A rövid csata után, lerázza bárdjáról a vért majd jobban szemügyre akarja venni a farkasokat, mikor jóhirtelen emberré változnak.*

-A büdös picsába! Mik ezek! - hőköl hátra, miközban változnak át - Ranti, te tudsz ezekről valamit?!

*A meglepettségéből felocsudva, elkiséri Rantit a lovakhoz, nehogy legyen még egy dög és rátámadjon*